Miről szól a barlangi búvárkodás?

(fotó: Safranka Zsolt)

Milyen a barlangi merülés? Mi az, hogy barlangi merülés? Mitől más?
Többször előkerültek ezek a kérdések, olyan búvárok társaságában akik még nem próbálták és kacsingattak a technikai vagy éppen a barlangi merülések felé. Megpróbálok most a teljesség igénye nélkül válaszolni, egyben kedvet csinálni a barlangi búvárkodáshoz, technikai búvárkodáshoz. 

Mi is az a barlang?

Kezdjük azzal, hogy mi az a barlangi merülés, mi az a „vizes” barlang. Kicsit talán száraznak tűnik a meghatározás, de a barlangnak az a része, amikor a barlangjárat pontosabban a „főte” (plafon) a víz alá bukik, és vélhetően a barlangjárat a víz alatt folytatódik. Azért mondom, hogy vélhetően, mert olyan már fordult elő a világtörténelemben, hogy a barlangászok eljutottak a végpontra, és hívták a barlangi búvárokat, hogy feladat volna! Ilyenkor jön a barlangi búvárok egyik legizgalmasabb küldetése, a feltárás. Ha szerencséjük van, a még lelkes barlangászok segítenek bejuttatni a felszerelést, és kezdődhet a víz alatti részek felfedezése, kutatása. Megesett már olyan, hogy a nagy lecuccolás, beöltözés, merülés csak néhány percig tartott, mert véget ért a járat, a víz alatt csak egy elszűkülő forrásszájat, vagy víznyelőt találtak. 

Ha minden kedvezően alakul, akkor viszont az addigi szárazföldi barlangjáratok folytatódnak a víz alatt, és a barlang felfedezésének egy új dimenziója kezdődhet. Tehát gyakorlatilag a barlangi merülés, illetve a barlangi búvárkodás a barlangászat és a búvárkodás egy igen izgalmas keveredése, ami képes fantasztikus élményeket és kutatási eredményeket adni. Olyan járatokban úszhatunk, ahol a világon még senki nem járt!

(fotó: Safranka Zsolt)

Az, hogy milyen lesz a barlangi merülésünk, attól függ, hogy a víz alatti járatok mit diktálnak. Ha szerencsénk van, kristálytiszta vizet, nagy termeket, kényelmesen úszható járatokat találunk, de ezeknek pontosan az ellenkezője is előfordulhat, szűk járatok ahová éppen csak beférünk (erre találták ki az oly divatos sidemountot - oldalkészülékes felszerelést), a víz is lehet hideg és zavaros, hogy nem lát a búvár az orráig sem. Az izgalom, a várható nagy felfedezés ígérete képes feledtetni a kezdeti kényelmetlenségeket, de arra mindenképpen vigyázni kell, hogy ne vállaljunk többet, mint amit a képzettségünk, gyakorlatunk, felszerelésünk megenged.

Milyen képzés kell a barlangi búvárkodáshoz? 

Kezdő vagy haladó búvár szintről elindulni a barlangi búvárkodás felé, szép feladat. Eltökéltséget, elhivatottságot igényel, de mindenképpen megéri a ráfordított energiát. Szándékosan nem írok szükséges időt, mert az attól függ, honnan, milyen szintről indul, illetve mennyi időt tud rászánni a búvár, milyen gyakran van lehetősége merülni, gyakorolni, olyan tempóban fog tudni haladni. Ha több időt szán a gyakorlásra a tanuló, jobban, gyorsabban halad majd. Azt is szoktuk mondani, hogy a barlang megvár, de azért ha már valaki elhatározta, hogy erre az útra lép, érdemes egy ésszerű tanulási tempót tartani. Mert ha csak ritkán jutunk vízbe, elfelejtjük amit tanultunk, a jó készségekhez pedig bizony tanulni, gyakorolni és a megtanult technikákat pedig szinten tartani kell!

A tanulás útja egy bevezető barlangi tanfolyammal kezdődik, ahonnan megfelelő gyakorlás és merülések után, egy haladó barlangi tanfolyam elvégzésével eljuthatunk odáig, hogy több palackkal, speciális gázokkal extrém mélységekbe vagy távolságokra merüljünk egy barlangba.

Az első és legfontosabb változás a nyíltvízi merülésekhez képest hogy meg kell tanulni a barlangban használatos felszerelésekkel merülni, azoknak a használatát alaposan be kell gyakorolni. Tökéletes szintre kell fejleszteni a lebegésünket, képesnek kell lennünk lassan haladni, helyben fordulni, hátrafelé úszni. Ezeknek a mozgásformáknak a kulcsai bizonyos uszonyozási technikák, amiket akár uszodában érdemes és kell megtanulni, begyakorolni. A barlangban például nem úszhatunk krallozva, mint a nyílt vízen, mert felkavarnánk az üledéket az uszonyaink által keltett hullámokkal. Úgy néznénk ki, mint az égen hasító repülő, ami az egész barlangot betöltő kondenzcsíkot húz maga után! 

(fotó: Safranka Zsolt)

Ezeknek az alapkészségeknek a elsajátításához ajánlom a UEF Fundamentals és UEF Fundamentals Tec tanfolyamokat, amelyeken pontosan ezeket az alaptechnikákat lehet elsajátítani, begyakorolni, hogy egy későbbi technikai, vagy haladó barlangi tanfolyamon már a speciális részekre tudjunk koncentrálni, és ne az alapvető úszási, lebegési készségekkel kelljen az időt tölteni. 

Milyen felszerelést használnak a barlangi búvárok?

Egy bevezető barlangi búvár tanfolyamhoz kell némi változtatás a nyíltvízen használt felszerelésekhez képest. Az első a szárazruha, ami megfelelő hővédelmet és tartalék kiegyenlítő térfogatot jelent, amennyiben a wingünk megsérülne, meghibásodna. A winghez pedig kell egy duplapalack! Igen, a barlangban duplapalackkal merülünk! Annak a használatát is el kell sajátítani, bár az én véleményem az, hogy a vízben igen kényelmes vele merülni. A dupla palackon kívül még néhány eszközt, felszerelést meg kell dupláznunk. A barlangban az a szabály, hogy minden problémát meg kell tudni oldani a búvárnak helyben, mert a kijövetelhez is idő, meg felszerelés kell. Tehát ha bármi elromlik, elvész, megsérül, kell lennie belőle egy tartaléknak. Így maszkot, lámpákat, orsókat, vágóeszközöket kell magánál tartani egy felkészült barlangi búvárnak, de még egy tanulónak is, mert a barlang nem válogat!

Ha már a vészhelyzeteknél tartunk. Az ilyenkor legnagyobb stresszt az időkényszer, a rendelkezésünkre álló gázkészlet mennyisége okozza. Finomabbra fordítva, elegendő tartalék gázt kell bevinnünk a barlangba, hogy elegendő legyen nekünk, a társunknak, egy vészhelyzet megoldására és még ki is jussunk a barlangból. Emiatt speciális, tapasztalatokra épülő gázgazdálkodási szabályt kell betartanunk, minden barlangi merülésnél. Ez az úgynevezett 1/3 szabály. A szabály úgy szól, hogy a készletünk egyharmadával beúszunk, egyharmadával kiúszunk, a harmadik harmad pedig a tartalék, probléma, esetleg mentés esetére. Itt álljunk meg egy pillanatra! 

Azzal minden búvár egyetért aki már merült, hogy nem ugyanannyi gáz fogy, ha kényelmesen, nézelődve úszunk, illetve ha éppen cibálunk kifelé valakit a barlangból, úgy hogy még ráadásul a mi gázunkat fogyasztja! Igyekszünk ezt az 1/3 szabályt megreformálni, szigorítani, és inkább 1/4 szabályt tartani.

(fotó: Safranka Zsolt)

Remélem nem riasztottam el senkit, aki kacsingat a technikai vagy a barlangi búvárkodás felé! Minden szigorúnak tűnő szabály, a búvár biztonságát, testi épségét, életét hivatott védeni! Ezért kell ezeket a szabályokat betartani, a merülési technikákat megtanulni, begyakorolni.

Ugyan nem adják könnyen a barlangi búvár  minősítéseket, meg kell érte harcolnunk, de minden barlangi merülés felejthetetlen élményt ad, tehát azt mondom, megéri! Ha sikeresen vetted az akadályokat, türelmet és kitartást mutattál a tanulás során, egy olyan világba kapsz kulcsot ahová kevesen jutnak el!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője barlangi búvároktató, a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Nagy Gyula - a barlangi búvároktató

(fotó: Nagy Gyula)

UEF: Mi volt előbb a búvár vagy a barlang?

N. GY: A búvárkodás volt előbb. Még 1987-ben a sorkatonaság előtt elhatároztam, hogy nem akarom tétlenül tölteni azt a másfél évet a seregben, ezért jelentkeztem egy MHSZ búvár előképzésre. A bevonuláskor mélységi felderítő voltam egy elit csapatban Szolnokon, majd egy hirtelen jött lehetőséggel élve bekerültem ennek az egységnek a búvárcsoportjához. Tényleg nem unatkoztam, még a nehézbúvár minősítést is megszereztem. Leszerelés után, már ezt a tudást kamatoztatva, a Vízműveknél helyezkedtem el mint ipari búvár, itt az ivóvízkutak karbantartása volt a feladatom. 

UEF: Hogyan kerültél kapcsolatba a barlangi búvárkodással?

N. GY: Ugyanaz a késztetésem vitt a barlangba, ami annak idején a búvárkodást eredményezte, újabb kihívást, érdekes feladatot keresetem, de már a búvárkodás területén. Így jutottam el a Molnár János-barlangba merülni. Tetszett nagyon, így kezdődött a barlangi búvár történet, ennek már több mint tíz éve.

UEF: Egy barlangi búvár palack nélkül is járja a barlangokat?

N. GY: A barlangi merüléseken összeismerkedtem néhány hasonló érdeklődésű emberrel. Egy idő után nem csak az az igény fogalmazódott meg bennünk, hogy más barlangokat is felfedezzünk, de az is, hogy elinduljunk a száraz barlangokba. Hamar rájöttünk ugyanis, hogy a biztonságos barlangi búvárkodáshoz a száraz gyakorlat szinte elengedhetetlen. Erre jó példa Izverna, ahol 300-400 méterre kell becipelni a felszerelést. Ha életedben nem voltál még barlangban, akkor ezt a feladatot sokkal nehezebben oldod meg. Egy sor izgalmas kérdés vetődik fel: mi van akkor, ha az összes cuccot át kell vinni egy folyón? vagy ha fel kell húzni a magasba? vagy ha kizárólag olyan járatokon tudsz bejutni, ahol kúszva lehet csak közlekedni? Világos, hogy előbb találunk jó választ ezekre a kérdésekre is, ha tisztában vagyunk a barlangok jellegzetességeivel. Valójában nem is lehet élesen különválasztani a száraz és a vizes barlangászkodást, de egy biztos, a barlangászok vágyakozva nézik a barlangi búvárokat…, gondold el, szerencsétlenek kúsznak-másznak a szűk járatokban, köteleken csüngenek, mi meg bemegyünk a barlangba és repülünk, akár hatalmas tereken át. 

UEF: Melyik volt a legemlékezetesebb barlangi élményed?

N. GY: Jóformán csak ilyen élményeim vannak. Nem is kell messzire menni, a Molnár János-barlang például egyszerűen gyönyörű, minden merülés elbűvöl. De hogy mondjak mást is, a Szlovéniában található Jelovicska-barlang is nagyon sokat adott. Ez egy félig vizes, félig száraz barlangüreg a hegyoldalban, kis barlangi folyóval, tavacskákkal, gyorsan lefolyó vizekkel, sárral, szóval nehéz, bonyolult terepnek számít. Merülték már mások is korábban, de úgy gondolták, hogy nincs már tovább járat. Mi mást gondoltunk. Két-három támadással megmerülve kiderítettük, hogy tényleg van. További három négy alkalommal merülve meg is találtuk az átjárást. Így elmondva gyorsan megy, a valóságban egy-két hónap telt el a fázisok között. Néhány szifon és felszín átúszása után végül átértünk egy új, hatalmas terembe, ahol felbukkanva leírhatatlan érzés volt, hogy ezt előttünk még a világon senki sem látta. Összesen 1,5 km barlangjáratot fedeztünk fel a hegy gyomrában, amit egy csomó filmmel, videóval és poligon térképpel dokumentáltunk.

UEF: Nem régen minősültél át, miért pont a UEF-re esett a választásod?

N. GY: Engem kifejezetten a technikai vonal, azon belül is a barlangi búvárkodás érdekelt, éppen ezért egy ilyen külföldi búvárszervezet oktatói minősítését szereztem meg annak idején. Egy idő után láttam, hogy a technikai sztenderdek nem teljesen életszerűek és nem is mindig érik el a céljukat. Na meg, miért is toljam egy távoli kontinensen lévő vállalkozás szekerét, ha van itthon is? Így jött a UEF, ami egy magyar búvároktatási rendszer, magyar búvároktatókkal, magyar tananyagokkal, és ami talán ennél is fontosabb, magyar lélekkel és teljesen gyakorlatias nézőponttal. Mindig is úgy gondoltam, hogy a magyar szürkeállomány nemcsak megállja a helyét, de képes felvenni a nemzetközi versenyt is. Ez igaz a búvárkodásra is. A hazai hivatásos búvárok szerintem vannak olyan jók szakmailag, mint a nemzetközi élvonal. A UEF-nél még új a technikai búvároktatás, a sztenderdeket folyamatosan fejlesztik, így megfelelő szakmai háttérrel és kellő ambícióval megvan a lehetősége a konstruktív szakmai párbeszédnek, az egyéni hozzáadott érték közössé konvertálásának. 

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

N. GY: Büszke vagyok rá, hogy barlangi búvároktató vagyok, hogy sokat merültem barlangokban, és hogy komoly kutatómunka van a hátam mögött. Úgy érzem mindezek kellőképpen megalapozzák a szakmai hátteremet, ami elengedhetetlen a hitelességhez. Nem tudok egyetérteni vele és elszomorít a tudat, hogy léteznek ma Magyarországon olyan “technikai” búvároktatók, akik különösebb gyakorlati tapasztalat nélkül, néhány merüléssel a hátuk mögött képeznek barlangi búvárokat, valamiféle rosszul értelmezett üzleti érdeknek alárendelve, általa szentesítve. Azt is látom, hogy a barlangi búvárkodás egyeseknek divatsport, a minősítés pedig csak egy trófea a többi között, de én inkább komolyan veszem. A búvárkodásnak ez a válfaja szerintem olyan embereknek való, akik lelkesek, rászánják a kellő időt, pénzt és energiát a tudás megszerzésére, folyamatos fejlesztésére.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

N. GY: Természetesen szeretnék minél többet merülni a Molnárban a jövőben is, illetve tenni a barlang további fejlesztéséért, hiszen nagyon szeretem és élvezem is ezt a fajta tevékenységet. Szeretném folytatni a szlovéniai kutatásainkat, hiszen nagyon sokat adott nekünk ez a terep, illetve minél több szép, izgalmas barlangot megmerülni, ahol csak lehetséges. Búvároktatás oldalról azon vagyok, hogy nem futószalagon, de folyamatosan legyenek körülöttem olyan barlangi búvár tanulók, akikkel érdemes foglalkozni, és akik közül kikerülhetnek majd a jövő barlangi búvároktatói is. Azt gondolom, hogy a feltételek most ideálisak, a Molnárnál jobb helyszínt pedig el sem tudok képzelni a hazai barlangi búvárképzés fellegváraként.

UEF: Ehhez kívánunk neked jó munkát és balesetmentes merüléseket!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!