A DAN publikálta 30. jubileumi búvárbaleseti jelentését

Már 30 éve olvashatjuk a DAN évenkénti búvárbaleseti jelentését (DAN Annual Diving Report). Az első kiadás 1988-ban jelent meg, és az egy évvel korábbi búvárbaleseteket tartalmazta, de a hivatalos adatgyűjtés már néhány évvel korábban elkezdődött. Az adatgyűjtés célja nemcsak a búvárbalesetek összegyűjtése, hanem azok vizsgálata, kiértékelése, illetve a lehetséges megelőzési lehetőségek feltárása volt. 

Kezdetben a balesetek adatai szubjektív forrásból származtak, mivel a búvárkomputerek még nem voltak annyira elterjedve, illetve nem volt megoldott az adatok letöltése sem. A merülési kockázatok referenciájaként az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) merülési táblázatai szolgáltak. A legnagyobb gondot akkoriban a balesetesek sérültjeinek késedelmes ellátása, illetve a hiányos kezelések jelentették. Már a korai baleseti jelentések hangsúlyozták a sérülések előfordulási gyakoriságára, illetve azok súlyosságára fordított figyelem, valamint a sérülések idején fellépő reakcióidők javításának fontosságát. Ezen kívül rámutattak a búvársérülések pontosabb felismerésének, az oxigénes elsősegély fokozott használatának és az elsősegélynyújtás fejlesztésének szükségességére is. Harminc évvel később - a búvártechnika jelentős fejlődése ellenére - nagyjából ugyanezek a megállapítások tehetők. 

A képzésekkel foglalkozó szervezetek folyamatos erőfeszítéseinek köszönhetően a búvárok ma többet tudnak a búvársérülésekről és betegségekről, illetve jobban felkészültek azok megelőzésére és az elsősegélynyújtásra. Ugyanakkor az oktatási gyakorlatot fent kell tartani ahhoz, hogy a szükséges ismereteket és készségeket a frissen végzett búvárok is elsajátíthassák még mielőtt a vízbe mennének. A dekompressziós betegség azonnali rekompressziós kezelése a legtöbb búvár számára továbbra sem elérhető, mivel a búvárkodás egyre szélesebb körben elterjedt, gyakrabban merülnek távoli pontokon, és a sérült búvárok kezelésére alkalmas hiperbár kamrák száma is csökken. Emiatt a megelőzésen kell maradjon továbbra is a hangsúly. A DAN Éves Búvárbaleseti Jelentése a jövőben is azért készül majd, hogy felhívja tagok és általában a búvár közösségek figyelmét a búvárbalesetek bekövetkezésének okaira.

A UEF-nél a merülés biztonságát alapvetően fontosnak tartjuk és hiszünk abban, hogy a megtörtén balesetekből levont tanulságok növelhetik a búvárok biztonságát, ezért időnként ismertetjük a - hazai esetek mellett - DAN-tól származó megtörtént eseteket is.

DAN Annual Diving Report - 2017 Edition >>

A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Veszélyes emelkedés

Illusztráció (fotó: UEF)

A búvárok

A fiatalos kis búvárcsapat tengeri búvártúrán vett részt a nyár elején. Zoli és Attila (kitalált nevek), akárcsak a többiek, frissen végzett OWD búvárok voltak, akik a búvárvizsgát követően még némi édesvízi tapasztalatra is szert tettek, de tengerben még nem merült egyikük sem. Búvároktatójuk, Laci, az első nap délelőttjén szoktató, bemelegítő merülést tartott a csapatnak partról. A második merülésnek egy nagyobb motorcsónakkal vágtak neki délután, a csónakot a búvárbázis profi merülésvezetője, Krisztián vezette. A csónakban egy tapasztaltabb búvárokból álló kis csoport is velük utazott.

A baleset

Napos, ragyogóan tiszta de szeles idő volt aznap. A merülőhelyhez érve a csónak lehorgonyzása nem sikerült elsőre, a felerősödött hullámzás miatt a horgony többször is leakadt a zátonyról. Kikötés után a tapasztaltabb búvárcsapat rutinosan vízbeszállt, majd megkezdte a merülést a saját merülési terve szerint. Eközben a kezdő csapat vízbeszállását Laci az oktató, és Krisztián a hajó vezetője segítette. A vízfelszínen a merülőpárok, Zoli és Attila is elvégezték a merülés előtti társellenőrzést, ezt követően az egész csoport együtt alámerült. Innentől kezdve szinte pillanatok alatt történt minden. 

Alig kezdik meg a süllyedést a táncoló horgonylánc mellett, amikor Zoli észreveszi, hogy valami nem stimmel az uszonyával. Előrehajol hogy megigazítsa a csatot, azonban a szokatlan helyzet és feladat teljesen lefoglalja, nem veszi észre hogy elkezdett süllyedni, s ezzel máris jócskán a többiek alá került. Eközben a búvároktató a merülőpárok számbavételével van elfoglalva. Zoli korrigál, és irányt váltva - még mindig az uszonyával küszködve - most emelkedni kezd, de nem kontrollálja. Attila észleli merülőtársa veszélyes emelkedését, az uszonya után nyúl hogy visszahúzza, ám ő is emelkedni kezd. Már Zoli is próbál fékezni, inflátorát a feje fölé tartva engedi ki a levegőt a mellényből, de ennek ellenére a felszínre érnek. Zoli másodperceken belül eszméletét veszti, ajkain vér jelenik meg. Életét az azonnali és szakszerű elsősegély, majd a kórházba szállítás sem tudja megmenteni.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. Az adott merülési feladatot, vagyis a csónakból, hullámzásban történő vízbemenetelt és a felszerelés hatékony ellenőrzését Zoli nem tudta hibátlanul megoldani, valamint a lemerülése és a felemelkedése egyaránt kontrollálatlan volt. Ugyanakkor nem esett pánikba, a fej fölé emelt inflátor és a leeresztőszelep nyitása ésszerű viselkedésre, a tanult eljárás célszerű alkalmazására utal. A vizsgálat megállapította, hogy a búvár komputere utolsó merülési adatként 15.3 méter maximális mélységet, és 3 perc teljes merülési időt tárolt a memóriában.

Kiértékelés

Zoli kezdő búvár volt egy csekély édesvízi tapasztalattal a háta mögött, de tengerben egészen addig a napig nem merült, mint ahogyan hajóról sem. Bizonyos merülési körülmények fokozott kockázatokat jelenthetnek (ebben az esetben a merülés hajós jellege és a hullámzás), ezért megkövetelik a speciális képzést, felkészültséget. Hajós, vagy csónakkal történő merüléshez általában a haladó búvárminősítés alapfeltétel.

Hullámzásban történő vízbeszállás, lemerülés, eközben a felszerelés kezelése egy tapasztalatlan búvárnak nehézséget, stresszhelyzetet okozhat. A horgonykötél nyugodt víz esetén segíti a merülést, függőleges fix helyzete viszonyítási pontot jelent a víz alatt. Erősebb hullámzásban viszont akár 3-4 méter is lehet a kötél függőleges elmozgása, ami könnyen összezavarhatja a búvárt a tájékozódásban. Zolinál vélhetően a hullámzás és a felszerelés problémája okozott stresszes helyzetet, de elképzelhető hogy további fizikai, vagy pszichés tényezők is közrejátszottak.

Általános alapelv, hogy a hibák észlelése és kijavítása a parton, vagy a víz felszínén sokkal egyszerűbb, mint a víz alatt. Ezért nagyon fontos merülés előtt a búvárfelszerelés átvizsgálása és megfelelő előkészítése, valamint a társellenőrzés maradéktalan végrehajtása. A körültekintően végrehajtott társellenőrzés szinte teljesen kizárja a felszerelés, így az uszonyok rögzítési hibájából származó problémákat. 

Lemerülés alkalmával a búvárnak fokozottan kell ügyelnie a nyomáskiegyenlítésre, a szabályos légzésre és a lemerülés sebességének szabályozására. Felemelkedés közben nem feledkezhet meg a búvármellény szükség szerinti leengedéséről, a folyamatos légzésről és a búvárkomputer által jelzett elemelkedési sebességről. Zoli megkezdte a lemerülést, de a váratlanul közbejött felszerelés probléma elterelte a figyelmét ezekről a fontos tennivalókról, amelyek elmaradása végül tragédiához vezetett.

A szabályos merülőpári gyakorlat jelentősen növeli a merülés, a merülőpár, s így a búvár biztonságát. Ennél a merülésnél több olyan helyzet is előállt (hullámzás, felszerelés probléma, kontrollálatlan süllyedésből, emelkedésből kialakult vészhelyzet), amit egy tapasztalt búvár talán könnyen megold, de Zolinak szüksége lett volna segítségre.

A víz alatt jelentkező problémák - amint ez az eset is mutatja - meglehetősen szerteágazóak lehetnek a sajátságos víz alatti környezet, a sokféle búvárfelszerelés használata miatt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a merülés alkalmával felléphető alapproblémák körét, tudjuk az okát és ismerjük az elhárítás módszerét. 

Ugyanilyen fontos, hogy a merülés résztvevői megfelelő egészségügyi-, pszichikai- és fizikai állapotban legyenek a merülés előtt és erről, továbbá a merülés önkéntességéről, saját felelősségre történő végrehajtásáról írásban is nyilatkozzanak.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Hínárba gabalyodva

fotó: Allison Sallmon

A búvárok

Sam élete első éjszakai merülésére készült két társával együtt (Dave és Tim), a merülés célja homárvadászat volt. Sam-nek tizenöt merülés tapasztalata volt a háta mögött, a többieknek valamivel több, de egyiküknek sem volt minősítése. Hárman lemerültek, miközben negyedik társuk (Ron) szabadtüdős felszerelésben várta a felszínen, hogy segíthessen a fogás kiemelésében. Ötödik társuk (Eric) a hajón maradt (kitalált nevek).

A baleset

A merülés ötödik percében Dave palackja kicsúszott a mellénye rögzítő hevederjéből. Jelezte Tim-nek a problémát, és hogy a felszínre emelkedik megigazítani a felszerelést. Dave és Tim a felszínre emelkedett, miközben Sam lemaradt az eseményekről és folytatta a merülést. Csak akkor vették észre, hogy Sam nem követte őket, amikor már ismét a hajón voltak, és fogalmuk sem volt vajon merre keressék őt. Mivel a felszínen nem látták sehol, így arra a következtetésre jutottak, hogy még mindig a víz alatt lehet. Eközben a felszínen szabadtüdőző Ron meglátta Sam-et a tengeri hínár közé gabalyodva körülbelül 8 méter mélységben. Ekkor még rajta volt a maszkja és a reduktor is a szájában volt. Láthatóan tudatánál volt és küzdött, hogy kiszabadítsa magát a sűrű hínár fogságából.

Sam pánikba esett és a hadonászás miatt egyre inkább belegabalyodott a hínárba. Néhány, a kiszabadítására tett sikertelen kísérlet után Ron a felszínre emelkedett és riasztotta a többieket azzal, hogy Sam belegabalyodott a hínárba és segítségre van szüksége. Eric légzőkészüléket vett fel és a vízbe ugrott. Sikerült is megtalálnia, kiszabadította és a felszínre vitte Sam-et aki ekkor már nem lélegzett, a reduktor nem volt a szájában és a maszkja sem volt már rajta. Időközben a segélykiáltásokra egy másik hajó is a helyszínre érkezett, akik végül segítettek a kiemelésében. Az újraélesztést azonnal megkezdték és Sam-et a helyi korházba szállították, ahol már csak a hálál beálltát tudták megállapítani.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. A nyomozók a vizsgálat során megállapították, hogy a búvárfelszerelés megfelelően működött. A palackban még több mint 130 bar nyomás volt a megtalálás időpontjában, vagyis Sam-nek nem fogyott el a levegője, mégsem volt az automata a szájában amikor megtalálták.
A baleset közvetlen kiváltó oka a hínárba gabalyodás volt, amely a tragédiához vezető események láncolatát is elindította. A Sam viselkedésén mind jobban úrrá lévő pánik, és az ebből következő ésszerűtlen viselkedése csak akadályozta a kiszabadulásban. A helyzet odáig fajult, hogy a meneküléshez még a reduktort is kitépte a szájából, melynek elvesztése fulladáshoz vezetett.

Kiértékelés

Sam-nek nem volt búvárminősítése. Volt ugyan némi merülési tapasztalata, de hiányzott a megfelelő képzés, ráadásul a végzetes merülést megelőzően még sohasem merült éjszaka. Dave és Tim, bár valamivel több tapasztalatuk volt, szintén nem volt minősített búvár. A búvároktatási szervezetek a megfelelő tudás mellett a biztonságos merüléshez elengedhetetlen készségekkel is felvértezik a jelentkezőket. A kiképzés arra is felkészíti a búvárt, hogy vészhelyzetben nyugodtan és magabiztosan viselkedjen. Vannak olyan merülési körülmények, célok, amelyek fokozott kockázatokkal járhatnak (ebben az esetben a merülés éjszakai jellege, illetve a hínár) és megkövetelik a speciális képzést, a felkészültséget, valamint a megfelelő felszerelést. A búvárminősítés megszerzése ilyen környezetben történő merüléshez elengedhetetlen.

A hínárban történő merülés áramvonalas felszerelést igényel, továbbá olyan vágóeszközt, amely elakadás esetén a kiszabadulást szolgálja. Sam biztosan nem vitt magával vágóeszközt, azt pedig nem lehet tudni, hogy a felszerelése mennyire volt áramvonalas. Az a kitétel, hogy mindenki felelős a saját biztonságáért azt is jelenti, hogy megszerzi a szükséges képzettséget, főképpen olyan esetben, amikor ilyen kockázatos környezetben tervez merülést. Bölcs döntés merülésvezetővel merülni, hiszen a hivatásos (mentő)búvárok pontosan a vészhelyzetek megelőzésére és kezelésére vannak kiképezve.

A merülőtársi rendszer párban, nem pedig páratlan számú csoportban történő merülést jelent. A merülőpárban történő merülés a legjobb módja, hogy megelőzzük a társvesztést. Viszont egy olyan csoportban ahol hárman, vagy többen merülnek, nagyobb az esélye a kommunikációs zavarnak még akkor is, ha gyakorlott búvárokról van szó. Ebben az esetben Dave és Tim sikeresen kommunikáltak egymással, ugyanakkor Sam már lemaradt a lényeges információról. Ez is közrejátszhatott a pánik kialakulásában, hiszen nem látta a többieket akik segíthettek volna kiszabadulnia a hínár közül.

A balesetet nem a felszerelés hibája, még csak nem is a vészhelyzet kialakulása, hanem a búvárok hiányos felkészültsége okozta. Nyilvánvaló, hogy a képzés hiánya vezetett a tragédiához, ugyanakkor a minősített búvárok további értékes tanulságokat is levonhatnak a történtekből.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is.

A cikk eredetileg az Alert Diver magazinban (Fall 2014) jelent meg, ismertetője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!