Miért merüljünk édesvízben

A közelmúltban egy internetes búvár csoportban feltettem egyik süllős fotómat, amit egy új-zélandi búvár így kommentelt: “Milyen jó végre látni édesvízi képet is!”. Mire én azt válaszoltam: “Igen, ha egy országnak nincs tengere.....”

Amikor az ember képzeletében megjelenik egy búvár, azt magától értetődően egy kristálytiszta tengeri környezetben képzeli el, a tavak pedig nem pont ezt nyújtják. Az édesvízi merülés legfőbb hátránya a korlátozott látótávolság. Sokan ezért nem szeretik, sőt lenézik. Pedig ha valaki egy évben többször szeretne víz alá kerülni, de nem teheti meg, hogy állandóan a tengerpartot válassza, akkor a hazai vizek felé fordul. Az ilyen merüléseknek megvan a maga sajátossága, technikája. Ha megismered az édesvízi merülőhelyeket, ki tudod hozni azokból is a maximumot. Nem kell megijedni a látótávolságtól, meg kell tanulni navigálni a víz alatt, figyelni a társadra. Gyakorolni kell a tökéletes lebegést, és persze kell egy meleg búvárruha, sőt inkább szárazruha, így a búvárszezon januártól-decemberig tarthat. Csupa olyan tudás, készség, ami más merülőhelyeken is jól jön. Ezt a tudást pedig bármelyik búvár megszerezheti. A mai napig meglep, amikor egy tengeri merülőhelyen a helyi vezetők figyelmeztetnek: “Vigyázat, ma a látótávolság csupán 5-10 m!”... Öt méter?? Az nekünk maga a Kánaán! - és csak mosolygok magamban. 

Ha túllépünk a látótáv kérdésén, nézzük meg mit nyújthatnak számunkra a környező vizek. Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: 

Tavasszal a felszíni természet megújul, de a víz alatti sem marad el mögötte. Ahogy a vizek kezdenek melegedni, úgy változik az élővilág. Először a ragadozó halak ívnak, majd a békés fajok. A süllők ívása pl. látványos, mert kedvelik a mesterséges fészkeket, és bőszen őrzik az ikrákat. A dévérek és a pontyok nagy csapatokban barangolják be a területet. Ilyenkor még nem szaporodnak el az algák a vízben, ezért a látótávra sincs panasz.

Ez a fészkét örző süllő nagyon harcias volt, még a vakumnak is nekiesett

Nyáron a melegebb vízben, nedves ruhában is hosszabb merüléseket tervezhetünk. Ilyenkor érdemes egy-egy helyen jobban elidőzni és megfigyelni az élővilágot. Ha nem mozgunk és finoman buborékolunk, előbb-utóbb a elfogadják a jelenlétünket és betekinthetünk az életükbe. A trepnik alatt hűsölő pontyok, a kíváncsi gébek, vagy az ágak között rejtőző csukák mind-mind gyakori látnivalók. A nyári melegben a család nem búvár tagjait is könnyebb kicsábítani a vízpartra. Akár egy esti grillezés, vagy sátrazás is könnyedén megszervezhető. Igen, ilyenkor merülünk éjszakait is! Ha az adott tóban vannak angolnák, akkor leginkább éjszaka találkozhatunk velük.

A gébek félénkek, de rendkívül kíváncsiak

Kora ősszel szoktak megjelenni az édesvízi medúzák. Ők tengeri társaiktól eltérően teljesen veszélytelenek az emberre. Látványos búvárfotós téma. Aki végigköveti a víz alatti őszt, láthatja hogyan készülnek fel a halak a télre. Bár egész évben találkozhatunk velük, de ősszel láthatunk leggyakrabban harcsákat. Ahogy hűl a víz, úgy vonulnak el lassan a halak a vermelő helyekre, előbb a kisebbek, utóbb a nagyok.

Az édesvízi medúzák csak a tiszta állóvizekben fordulnak elő.

Télen a hideg víz, főleg ha nyugodt, szélmentes idővel párosul, kiváló látótávolságot eredményez, ezért jól megfigyelhető a víz alatti táj. Ha ismerjük a tavat és tudunk navigálni, bátran elkalandozhatunk a kötélpályáktól. Ilyenkor több rákot láthatunk. A halakat inkább a kis gébek és a sügérek képviselik, de nagyobb ragadozókkal is találkozhatunk. Különleges élmény, ha megtaláljuk a békés halak vermelő helyét. Csapatokban összetömörülve ide-oda elbújva várják a tavaszt. Ilyenkor inaktívak, lassúak, de ha megzavarjuk őket hamar magukhoz térnek. A búvároknak a hideg vízre fel kell készülni! Megfelelő felszerelés és némi hidegtűrés kell hozzá. Ha ez megvan, ugyanúgy lehet élvezni a búvárkodást, mint melegben.

A rákokkal hideg vízben gyakrabban találkozhatunk. 

Amikor igazán bedurvul a tél, akkor jön az egyik kedvencem: merülés a jég alatt. Nem kezdőknek való, de ha van elegendő gyakorlat és kellő elhivatottság, akkor igazán jó móka. Ajánlott a szárazruha, de évről évre találkozok olyan megszállottal, aki ilyenkor is nedves ruhában merül. Fontos: a jég alatti merülés nem játék! A szélsőségesen hideg víz igénybe veszi a testet és a felszerelést is. Az a tény pedig, hogy csak ott juthatunk ki a vízből, ahol bementünk, speciális előkészületeket, felszerelést és tudást igényel. De mi vonz akkor a jég alá minket? Elsőre talán van benne egy kis „ki, ha én nem”, egy erőpróba, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Másodjára beleszeretsz a környezetbe. A jég alatt teljesen leülepedik a víz, hihetetlen jó látótávolság jellemző. Napsütésben gyönyörűen játszik a fény, de felhős időben sem marad el, olyankor inkább kísérteties színezetet kap a táj. A jég alatt összegyűlő, általunk kilélegzett buborékok játékát is sokáig lehet csodálni.

Jég alatti merülésre készülő búvárok

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a búvároknak egész évben érdemes felkeresni a helyi vizeket, nem csak a tengerek és a nyár után ácsingózni!

Ezzel az írással szeretnék elindítani egy sorozatot itt a UEF blogon, ami a hazai és környező országok édesvízi merülőhelyeit veszi sorra. Saját élményeimen és tapasztalataimon keresztül mutatom be egy-egy hely jellemzőit, érdekességeit, ezzel is népszerűsítve az édesvízi merüléseket. 

Fotók: Haász Balázs és Fodor Gábor

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

5 meglepő tény a holdhalról

fotó: U.S. NOAA

Az elnevezés és annak eredete

A Hodhal (Mola mola) név a latin “mola” (malomkő) szóból ered, mivel a hal teste szürke, durva felületű és kerekded, mint egy malomkő. William Beebe írja: „Amikor hajdanában Linné legelőször látott ilyen monstrumot, így kiáltott fel - Mola mollium! a legnagyobb malomkő valamennyi között!” Ennek ellenére a legtöbb nyelvben, így a magyarban is, holdhalnak mondják. Az angolok a hal napozási szokásai után "sunfish"-nek hívják, a németek találóan "Schwimmender Kopf" -nak, azaz úszó fejnek nevezik.

Rekorder a halak között

A holdhal sok szempontból rendkívüli. A világ legnehezebb csontos hala, a kifejlett példányok átlagosan akkorára nőhetnek mint egy kisteherautó, de a legnagyobbak tömege eléri a 2300 kg-ot is. Nagyjából olyan magasak mint hosszúak és nem ritka a 3-4 méteres átmérőjű egyed sem. Óriási méretét ráadásul rekord gyorsasággal éri el, a Monterey Bay akváriumban volt egy példány, amelyik bő egy év alatt több mint a tizenháromszorosára nőtt. Egy gerinces sem rak annyi ikrát, vagy petét, mint a holdhal nőstények, akik 300 millió ikrát is képesek termelni.

UFO a halak között

Halhoz képest furcsa korong alakú, oldalról összenyomott és nincs farka. Sokkal inkább tűnik valamiféle idegen lénynek, mint halnak. De nem csak ezért érdekes, pikkelyek helyett vastag és érdes tapintású bőre van. Színe többnyire a barnától az ezüstös szürkéig változik, de vannak tiszta fehérek és tarkák is. Az álcázásban segíti, hogy a háti rész gyakran sötétebb mint a hasi, vagyis alulról és felülről is nehéz észrevenni.

Az élősködők megkeserítik az életét

Még egy ilyen gigászi halnak is vannak problémái, hiszen negyven különböző fajú élősködő támadhatja meg. Próbál megszabadulni tőlük, de azért elkél a segítség, amit leginkább a tisztogató halak adnak meg a számára. A tisztogató állomáson szájával jelez a kis halaknak, hogy kezdhetik a tisztítást. Amikor a víz felszínen napozik még a sirályok is közreműködnek a gyógykezelésében. Azt is megfigyelték, hogy akár három méterre is kiugrik a felszín fölé, valószínűleg ezzel is az élősködőket próbálja lerázni.

Mélymerülő bajnok

Táplálékát rendkívüli módon szerzi, hiszen akár 600 méteres mélységbe is lemerül mélytengeri medúzáért, de nem csak a mélyben táplálkozik, hanem a tenger minden rétegében. Medúzákból álló étrendje kiegészül kalmárokkal, rákokkal, kisebb halakkal, lárvákkal és tengerifűvel is. Fogai csőrszerű képződménybe forrtak össze, ez elég erős ahhoz, hogy a keményebb vázú állatokat összeroppantsa, de arra is alkalmas, hogy a csigák puha testét kiszívja vele a házukból.


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Érdekességek a halak világából

fotó: Selmeczi Dániel

A halak csodálatos példáit adják a változó életkörülményekhez való alkalmazkodóképességnek. Az élőlények szüntelenül harcolnak egymással, vadásznak, vagy védekeznek. A másik nagyon fontos kérdés a fajfenntartás biztosítása. Vannak magányos és vannak csoportosan élő fajok. Igen érdekesek az egymással hasznos kölcsönhatásban (szimbiózisban) élő fajok. Ez a kapcsolat hasznos lehet mindkét fél számára, de előfordul, hogy csupán egyiküknek származik előnye belőle.

A támadás és védekezés egyik fontos eszköze az álcázás művészete. A halak egy része tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez, homoknak (pl. nyelvhal), vagy sziklának (kőhalak) vélhetjük őket. A csikóhalak igen kedves, de nagyon lassan úszó állatok, van olyan fajuk (ausztráliai cafranghal), amely megtévesztésig hasonlít a lakóhelyéül szolgáló moszatokhoz.

fotó: Wikimedia

Egyes halak lassúságukat félelmetes fegyverekkel ellensúlyozzák. A sünhal a normális testméretének a háromszorosára is megnő, amikor veszély esetén vízzel felpumpálja magát, miközben tüskéi is kimerednek.

A menekülés egy különös módját választja több hal: az őt üldöző elől kiugrik a vízből és mellúszói mozgatása segítségével akár 200 méter repülésre is képes (repülőhalak).

fotó: Wikimedia

Egyes fajok más állatok védelmét keresik: ilyenek a szép és kedves bohóchalak, amelyek egy tengeri rózsa (anemona) védelmében élnek. A kicsiny hal számára életfontosságú a rózsája, bátran megtámadja még a búvárt is, ha úgy gondolja, hogy veszélyeztetve van a biztonságát szolgáló élettere.

Megint más halfajok nagy csoportokba verődve egy nagyobb élőlény benyomását keltik, megzavarva ezzel támadóikat. A csoportok alkotása nem csak a védekezésre ad módot, számos halfaj csoportosan él és csoportosan is vadászik (kis méretű barrakudák, tüskés makrélák).

fotó: Wikimedia

Vannak minden hal által tiszteletben és békében hagyott fajok, ilyenek például a tisztogatóhalak, akik a "tisztogató állomásokon" a legfélelmetesebb ragadozók szájába, kopoltyúnyílásába beúszva megtisztítják azokat az élősködőktől, majd "békében" távoznak.

Vannak kisebb halak, amelyek a nagyok kíséretében töltik életüket, annak zsákmányának maradékait fogyasztva (pl. a cápák és kalauzhalak). Léteznek "potyautasok": a gályatartóhal fejének felső részén lévő tapadókoronggal nagytestű élőlényekre tapad, és nagy távolságokra szállíttatja magát.

fotó: Selmeczi Dániel

A tengerek mélyének sötét világában nem egyszerű a zsákmány megszerzése és a pár megtalálása. A horgászhal szája elé nyúló "lámpával" ellátott horgászfelszerelésével vadászik. A korallszirtek halai pompás színekben díszelegnek, aminek a fajtársak megtalálásában és a szaporodás elősegítésében van szerepe.

fotó: Selmeczi Dániel

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!