A következő címkéjű bejegyzések mutatása: merülőhelyek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: merülőhelyek. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. február 7., vasárnap

UEF búvárok a Deepspot-ban


A koronavírus tematizálta tavalyi évben talán csak a búvárokhoz jutott el a szenzációs hír, hogy már építik Lengyelországban a világ legmélyebb medencéjét. A decemberi megnyitót követően szinte elsőként látogattunk el oda, hogy a valóságban is megnézzük és kipróbáljuk a Varsó melletti új búvármedencét a Deepspot-ot. 

Európa és a világ számos pontján vannak olyan létesítmények, amiket kifejezetten búvároknak építettek. Ezekben a medencékben az évszakoktól függetlenül biztonságosan merülhetnek, gyakorolhatnak a búvárok. Ám mint az élet minden területén, itt is jelen van a versengés; kié a legmélyebb, legnagyobb, legmenőbb. A legmélyebb címet sokáig a brüsszeli Nemo33 tartotta a maga 33 méterével, majd átvette a stafétát a padovai Y-40 (40 méter), és most a lengyel medence, a Deepspot Mszczonów-ban a soron következő csúcstartó 45 méterrel. Igaz, már épül egy 50 méteres medence Angliában, szóval talmi a csillogás. Azért azt se felejtsük el, hogy a rekreációs búvárkodásban nemzetközileg elfogadott legnagyobb mélység 40 méter... 

Búvárok a Deepspot kútjában
Búvárok a Deepspot "kútjában" 

Ügyesen felépített marketinggel a lengyelek már előre szivárogtatták az információkat a befejező műveletekről, a medence feltöltését pedig szinte élőben lehetett követni a közösségi oldalakon. Végül decemberben elérkezett a megnyitó napja, hazai búvár körökben pedig azonnal megindult a szervezkedés, hogyan és mikor lehetne kipróbálni ezt az új attrakciót. Persze csak elméletben, mert jelen sorok írása közben is határzár és kijárási korlátozás van érvényben Magyarországon. 

Tervezés és utazás 


Amikor körvonalazódott számunkra egy lengyel üzleti út, már egyértelmű volt, hogy ha lehet útba ejtjük ezt a kimondhatatlan nevű várost, és az elsők között elszívunk itt némi konzerv levegőt a víz alatt. Szerencsére a Deepspot a korlátozások ellenére is nyitva tart, így e-mailben felvettük velük a kapcsolatot, hogy tudnak-e fogadni minket. A pozitív válasz után online foglaltunk helyet, egy merülés költsége egyébként 219 zloty (kb. 50 euró). A Deepspot egy Varsóhoz közeli kisvárosban található, de mi inkább a fővárosban foglaltunk szállást, ahol rengeteg kedvező ajánlat közül választhattunk online. 

Első blikkre 


A merülés napján sokkal előbb érkeztünk, hogy legyen időnk alaposan körbenézni. Az épület új, modern, és kis túlzással a pusztában épült. A főbejáraton belépve egyből az üvegfolyosó és két hatalmas panoráma ablakon keresztül a medence tárul elénk. Mondanom sem kell, előbb szétnéztünk és csak utána mentünk a recepcióra, ahol elintéztük a papírmunkát, kivártuk az időnket, közben fényképeztünk, nézelődtünk. A büfé még nem nyitott ki, nem is nyithatott volna, ott is korlátozások vannak, jó hogy volt nálunk enni, innivaló. 

A Deepspot száraz üvegfolyosólya
A Deepspot száraz üvegfolyosólya


Merülés és víz alatti attrakciók 


Az időpontunk közeledtével felmentünk a felső szintre, átöltöztünk, onnan lehet csak bemenni a medencetérbe. Kizárólag búvármaszkra és komputerre van szükség, minden mást adnak. A víz 32°C, így nem kell búvárruha csak egy aláöltöző, vagy póló. Súly sem kell a legtöbb testalkathoz. Csak 12 l-es palackot láttam, nagyobbat nem. Persze vittünk azért kamerát, fényképezőgépet meg lámpát, ami később a “barlangokban” azért jól jött. 

A merülés előtti eligazítás a lengyelen kívül még angol nyelven volt, néhány teljesen egyértelmű szabály van: kint szerelsz, vízben öltözöl, a végén hova tedd az üres palackot, fertőtlenítsd a légzőautomatát mielőtt visszateszed. Csak „no deko” merülés engedélyezett merülőtársi rendszerben, a hajóba beúszni tilos, ne zavard a freedivereket, és az 5 méteren elhelyezett palackot csak vészhelyzetben használhatod, amiben egyébként 40-es nitrox (EAN40) van. 

Felszíni előkészületek a merüléshez
Felszíni előkészületek a merüléshez

A medence nagyjából négyzet alakú, az egyik fele sekély, ez alatt vannak a "barlangok".A másik fele 20 méter mély, ezt keresztezi az üvegfolyosó és ezen a részen vannak a bejáratok a "barlangokba", illetve az alján van még egy kis hajó. A medence másik végében van a kút, ami levezet a 45 méteres legnagyobb mélységbe. A falon és a kútban is 5 méterenként van jelezve a mélység, így jól lehet “érezni” hol járunk éppen. Egy kört úsztunk a medencében, utána lecsúsztunk a kút bejáratához, ami ugye 20 méteren van. Viszonylag gyorsan süllyedtünk, de leérve így is csak három perc "no deko" időnk maradt, ezért néhány gyors kép, pár snitt videó és már mentünk is fel. Én az első merülésnél határozottan éreztem a nitrogén mámort, gondolom a plusz izgalom miatt. 

A medence mélyebb oldalán lévő hajónál
A medence mélyebb oldalán lévő hajónál

A második merülésnél a nálam lévő SJ akciókamera érezte meg a 45 métert, konkrétan összetört a tokban. Aki kamerát, vagy fényképezőt visz magával az ellenőrizze, hogy ne 40 m-ig bírja a tokja. Kicsinek tűnik a különbség, de nem az! Érdekes, hogy a három komputer, ami nálunk volt 44,4 és 44,7 m között mutatott. Ne csalásra gondolj! Valószínűleg a komputereket sós vízre kalibrálják, ebből adódhat a különbség. 

Felfelé 20 méteren a komputerek megállítottak két perc mélységi megállóra. Ez nem jelentett gondot, mert itt kezdődnek a "barlangok", szóval lehetett nézelődni, bujkálni. A zárt részek valójában nem zártak, kör alakú nyílások vannak rajtuk, ahol vész esetén lehet emelkedni. Más kérdés, hogy ilyen mélység után mennyire tanácsos hirtelen emelkedni. A barlangok után felemelkedtünk az ablakokhoz, hogy legyen onnan is fénykép. Itt le is telt a biztonsági megálló ideje és mivel a nyomásmérő is közelített a piros zónához, vége is volt az első merülésnek, ami összesen 47 perc volt. A két merülés között egyórás felszíni pihenőt tartottunk. Itt volt egy kis malőr, mert ki kellett jelentkezni majd újra be. Gondolom, ezt később megoldják rugalmasabban. 

Búvár a "barang" bejáratában
Búvár a "barlang" bejáratában

A második merülésnél a kút alján megint 3 percet adott a komputer, de feljebb már érezhetően vette el az időt a maradék nitrogén miatt. Addigra megálmodtam néhány fotós beállítást a barlangoknál, de sajnos nem maradt rá elég idő. Egyébként a második merülés is pont 47 perces lett. Érdekes még ez a melegvíz. Amikor levettük a maszkot a fotók miatt, utána mindkettőnké elkezdett párásodni, nem kicsit, nagyon. És a víz olyan klóros volt, hogy a felszínen egy darabig csak foltokat láttam. 

A merülések után visszamentünk Varsóba. Sajnos a Covid miatt alig volt programlehetőség, így csak sétálgattunk a városban. Másnap indultunk is haza, na meg elintéztük amiért voltaképpen Lengyelországba mentünk, így véget is ért a kalandunk. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk még térni a Deepspot-ba máskor is, ha egyszer végre visszatér az élet a rendes kerékvágásba.

Itt egy videós összefoglaló a Deepspot merülésről.


Fotók & videó: Haász Balázs

A “UEF búvárok a Deepspot-ban” c. írás először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2020. április 30., csütörtök

Feketenyék, avagy a ponty "akvárium"

Pontyok egy bedőlt fa ágai között Feketenyéken

Ha mostanában megkérdeznek egy édesvizekben is gyakran merülő búvárt, hogy melyik a legjobb merülőhely a környéken, akkor 10-ből kilencen Feketényéket mondanák. Ez a szlovákiai tó elsősorban a relatíve jó látótávolságáról, de főként a rendkívüli halgazdagságáról híres. Nem utolsósorban kiváló az infrastruktúra, büfé, meleg vizes wc- zuhanyzó várja a búvárokat. A parton minden megtalálható a kényelmes öltözéshez, van felszerelés-, és palack bérlési-töltési lehetőség, és a víz alatt is tartogat számos látványosságot.

Budapesttől 170 km-re található, kb. két és fél óra kocsival, de Győrből alig több mint egy óra az út. Nyelvi nehézség nem nagyon van, hiszen a tó a történelmi Magyarország területén van, mindig akad magyar ajkú személyzet. Ezeknek az adottságoknak köszönhetően rendkívül népszerű a magyar búvárok között is, de járnak csehek, osztrákok és németek is ide. Nyáron a tónál strand üzemel, ilyenkor a nem búvár családtagok is jól szórakozhatnak. Akár több napos sátorozós túrát is érdemes ilyenkor szervezni, sőt, pár faház is várja azokat, akik nem kedvelik a nomád életet.

Sátortábor a feketenyéki búvárbázison
A képen nem látszik, de itt éppen isteni Brassói készül a bográcsban.

Az élet úgy hozta, hogy nekem is volt közöm a tó népszerűsítéséhez itthon. 2014 nyarán Belucz Attila - a UEF Szlovákia vezetője - nagymegyeri búvárbarátunk felhívott minket, hogy nézzük meg ezt a tavat, nem fogunk csalódni benne. Kicsit utánanéztem: a legnagyobb magyar búvárportálon volt róla bejegyzés ugyan, és volt ismerősöm is, aki merülte már régebben, de nem volt túl jó véleménnyel róla. Akkor még nem volt ennyire kiépítve se víz alatt, se a parton, de már akkor megragadott és láttuk benne a potenciált. Hazatérve mindenkinek lelkendeztem a „karácsonyi Tesco ponty akváriumról”. Rendszeresen kezdtünk ide járni. Közben a szájhagyomány útján egyre ismertebb és felkapottabb lett a tó. Nyáron komoly bográcsozós bulik színhelye.

A következő években Belucz Attila lett a bázis szakmai üzemeltetője, mi pedig sokat segítettünk a mai állapotok kialakításában. Neki rengeteg munkája van benne, víz alatt és a felszínen is. Maradandó élmény például a busz elsüllyesztése. Nem kis feladat egy majd tíz tonnás tárgyat mozgatni a víz alatt. A kötélpálya jelentős részét is mi köteleztük át, egy tavaszi idénynyitó rendezvény előtt egy nappal. Itt tettem le a mentőbúvári vizsgámat, és már oktatóként itt vizsgáztattam először búvárt. Szóval rengeteg jó emlék köt ide. A tulajdonosok évről évre fejlesztenek valamit, így lett a busz, sőt 2019-ben egy teljes villamoskocsi is a látványosságok része.

Búvár az elsüllyesztett busz ajtajában
Búvár az elsüllyesztett busz ajtajában

A tóban akár 40 m-re is lehet merülni, csak szerintem nem érdemes. Nekem több mint 100 merülésem van itt, de 20 m alá már nem megyek, a látnivalók fent vannak. A kötélpályák mentén több útvonalat be lehet járni, az egyiket most megosztom az olvasóval:

Mint Dorogon, itt is a kezdőkre helyezem a hangsúlyt. Ez az útvonal már a parton kezdődik, így igazán hatásvadász. :-) Amikor kiszállunk a kocsiból, a zsebembe rakok egy kis kenyeret és a kis öböl partján megmutatom a nebulóknak a sütkérező ponty csapatot. Itt több száz, kiló feletti példányt kell elképzelni, akik a bedobott kenyéren marakodnak. Olyan látvány, mint egy "ZS" kategóriás filmben a piránhák.

Beöltözés után a fő bemeneteli ponton besétálunk a vízbe. Rögtön balra veszem az irányt, és 2-3 m-es mélységben úszunk az elsüllyedt stégig. Ekkor már fülig ér a száj, mert jókora pontyok sütkéreznek arra, de gyakran van süllő, és csuka is. Ezután ismét balra fordulunk, elhagyjuk a kötélpályát és lecsúszunk 4-5 m közé. Ha jól ügyeskedek, akkor pont az öböl bal sarkában lyukadunk ki egy bedőlt fa mellett. Magát a fát alulról közelítem meg, mert így nagyon látványos a fejünk felett a megszámlálhatatlan ponty. Ha még nem láttad, hidd el, most nem a költői túlzások miatt írom így! Felemelkedünk 2-3 m közé és jön a látványosság: a pontyok már sejtik mi következik, szinte várják.

Búvár kínálja kukoricával a pontyokat a feketenyéki tóban
Már várják.

Előveszek egy doboz csemege kukoricát és jól megszegem az általános búvárszabályt, etetem a halakat. Mentségünkre legyen szólva, ez egy mesterséges tó és ők telepített halak. Nos, az hogy milyen érzés, amikor szinte a kezedből eszik egy 5-6 kilós hal, azt rád bízom elképzelni, de inkább ki kell próbálni. A leggyakoribb reakció a fejcsóválás, „ilyen nincs”, de volt már olyan is, aki úgy hüledezett, hogy majdnem kiesett a szájából a reduktor. Ha elfogyott a csemege, akkor továbbállunk, a fa ágai között szétnézünk csuka után, gyakran erre portyázik egy igen kapitális példány, becenevén: A Nyéki Krokodil. Egyébként ő, vagy az ikertestvére, általában a buszban várja a bliccelő búvárokat, de az egy másik útvonal.

Lesben álló csuka a Feketenyéki tóban
A kalauz a buszban.

Tovább haladva, ha a part mindig a bal kezünk felé van, még több bedöntött fát láthatunk. Itt nagyon jól megfigyelhetőek a halak mélységben elfoglalt helyei. Legfelül néhány amur járkál, utánuk a kárászok vannak. Ők érdekes módon nem keverednek a pontyokkal, vagy egyik, vagy másik faj van többségben. A csukák inkább az ágak kötött állnak lesben. Legalul, mint afféle rendőr csapat, a süllők lebegnek néhány centivel az aljzat felett.

Közben visszatérünk a kötélpályára, és ismét balra fordulunk. Pár percnyi úszás után meglátjuk a repülő hátsó vezérsíkját. Maga a gép is érdekes, bár sajnos az ajándékgyűjtők lassan szétszerelik, pár éve még a botkormány is megvolt, de mára már nyoma sincs. A gép szárnyai alatt nagyra nőtt süllők vigyázzák a rendet, annyira megszokták a búvárokat, hogy egész közel engednek magukhoz. Ha mégis belépünk a privát zónába, akkor a hátúszóikat felnyitják, és teljes pompájukban, egyértelműen jelzik: túl közel jöttél!

Lesben álló süllő a feketenyéki tóban
A tó közlekedési rendőre

Van még tovább pálya, de kezdők lévén ideje visszafordulni. Jobb kézre vesszük a partot, és a kötélpálya mentén megyünk az első elágazásig. Itt a középső kötelet választva egy gyakorló trepnihez érünk, amire egy jókora cső van felszerelve. Ideális lebegés gyakorláshoz. Itt még van egy csónak, meg egy Opel Kadett roncsa is, de valamit hagyni kell a következő merülésre is, így lassan visszaúszunk a bedőlt stég mellett a kijárathoz. Imádom nézni az arcokat, amikor vége a merülésnek, a legtöbben azonnal mennének vissza.

A tóban van még számos útvonal és látványosság. A teljesség igénye nélkül: egy komplett busz, egy villamos szerelvény, számítógép asztal csontvázzal, benzinkút oszlop, ami schillingben számol (hogy kerülhetett oda?), többszintes oktatótrepni, stb., stb. Ha kint alszol, ne hagyd ki az éjszakai merülést sem! Hihetetlen élmény alvó csukával találkozni, de az angolnák is éjjel bújnak elő. Szürreális látvány, ahogy kígyószerűen tekerednek fel egy-egy faágra, mint egy bibliai ábrázoláson.

Angolna a feketenyéki tóban
Velük jobbára éjjel találkozhatsz

Szóval ezek miatt kihagyhatatlan hely Feketenyék. Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon indulnék újra oda merülni!


Fotók: Haász Balázs és Kerekes Szilárd

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2019. október 10., csütörtök

Úti cél: Madeira atlanti szigetcsoportja


Az Atlanti-óceánon található Madeira minden búvár számára tartogat valamit: távoli, szinte érintetlen vizeket, egészséges tengeri élővilágot, izgalmas roncsokat és egész évben kellemes időjárást - még Európa határain belül. Ha mindehhez hozzávesszük a festői tájat, a több száz kilométer túraútvonal-rendszert, a sziklamedencéket, valamint annak a lehetőségét, hogy bálnákkal és delfinekkel is találkozhatunk, akkor egyértelmű, hogy Madeira az a hely, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a természettel.

Madeira szigetcsoportja Lisszabontól mintegy 1000 kilométerre délnyugati irányban található az Atlanti-óceán közepén, nagyjából Casablanca magasságában. A szigetcsoport hét szigetből áll, de csak a két nagyobb, Madeira és Porto Santo lakott. A többi kisebb sziget a Desertas, illetve Selvagens-szigetekhez tartozik, amelyek természetvédelmi területek.


A szigetcsoportnak enyhe, a Golf-áramlat által szabályzott szubtrópusi klímája van, így egész évben kellemes, szélsőségektől mentes időjárást élvezhetünk. Az éves átlaghőmérséklet max. 25°C és min. 15°C közötti. Az óceán hőmérséklete hasonló, nyáron elérheti a 25°C-ot is, de tél végére sem szokott 17°C alá hűlni, ez sportbúvár mélységekben állandó, nincsenek hőhatárok, gyakorlatilag egész évben tart a búvárszezon.

Búvár szemmel... 

Miként a legtöbb óceáni sziget, úgy Madeira sem kapcsolódik kontinentális talapzathoz, ezért már a parthoz viszonylag közel nagy mélységek vannak. Ez a domborzati jellegzetessége teszi lehetővé az olyan nyílt vízi élőlények partközeli megfigyelését, mint a manták, nagytestű nyílt vízi halak és tengeri emlősök, vagy éppen a teknősök. A szigetek körüli mélykék víz - sokszor kiváló látótávolsággal - otthona mintegy 360 féle tengeri növénynek, 550 halfajnak, 21 tengeri emlősfajnak és nagy mennyiségű gernictelennek. A fajok biológiai sokfélesége a szigetek körül egyedülálló, itt nemcsak az atlanti élővilág található meg, hanem az Északi-tengertől a Földközi-tengerig terjedő fajok széles skálája, valamint néhány trópusi faj is, melyeknek éppen Madeira a legészakibb eloszlási területe.


Madeira 

A fő sziget számos merülőhelyet kínál, köztük néhány roncsot, barlangot, illetve parti merüléseket is. Ugyanakkor a sziget legjobb merülőhelyei Madeira déli részén, két kisebb térségre, a Funchal ECO Parkra és a Garajau Tengeri Rezervátumra koncentrálódnak. Garajau, mint tengeri védelemre létrehozott terület a legelső ilyen volt Portugáliában, fennállásának három évtizede alatt látványosan benépesült, mára gazdag víz alatti flóra és fauna jellemzi.

Hosszúlábú rákok

A szigetet körülvevő tengeri terület a nyári hónapokban különösen zsúfolttá válik, mert ilyenkor sokféle nyílt vízi hal úszik a Golf-áramlattal a szigetcsoport mellett, gyakoriak a különféle makrélák, barrakudák és édesajkú halak rajai. Általában nyár vége felé láthatók a kecses és elegáns mobula ráják, amint lassan tovasiklanak a búvárok felett. Találkozhatunk itt termetes ajakoshalakkal és sügerekkel, valamint számos további fajjal, mint például egyes muréna fajok vagy a vicces hosszúlábú rákok.

Sziklán pihenő rája

Ugyanakkor egy bizonyos fajnak a legtöbb búvár különös figyelmet szentel - ez pedig a barna fűrészessügér, amelyet a Garajau rezervátum szimbólumának is tekinthetünk. A fűrészessügerek itt igen nagyok (a 60 kg-ot is elérhetik), mégis rendkívül játékosak és kíváncsiak, általában a merülés teljes ideje alatt követik a búvárokat. Egy tipikus merülésen itt 3-4 barna fűrészessügér is látható, akik szinte versengenek a búvárok figyelméért és általában az évek óta ismert merülésvezető mellett úsznak.

Búvárok barátkoznak egy barna fűrészessügérrel

Porto Santo 

Madeirától alig több mint 20 tengeri mérföldre fekszik Porto Santo kis szigete. Bár közel vannak, a két sziget már nem is különbözhetne jobban egymástól, hiszen Porto Santo hatalmas, 8 kilométer hosszú partszakasza aranyhomokos tengerpartban fürdik. A sziget körül nagykiterjedésű védett tengeri területetet alakítottak ki, melynek határain belül több merülőhely is van. Láthatunk itt is barna fűrészessügeret, foltos sügereket, murénákat, rájákat, de körözve úszó barrakuda rajokat, makrélákat, édesajkú halakat és tonhalakat is. A legjobb és legismertebb merülőhely kétségtelenül a “Madeirense” roncsa, ez a merülés már önmagában megéri a szigetre látogatást.

A "Madeirense" roncsa

Desertas- és a Selvagens-szigetek 

A Desertas-szigetek három kisebb szigetből álló csoport, Madeira fővárosától Funchal-tól 22 tengeri mérföldre található természetvédelmi terület. A szigetek látogathatók, némely búvárbázis szervez ide merüléseket, azért vegyük figyelembe, hogy ez kb. háromórás hajókázást jelent Madeiráról. A terület védetté nyilvánítását elsősorban a mediterrán barátfókák (Monachus monachus) megóvására irányuló intézkedések indították el, mely faj egyedei majdnem teljesen kipusztultak. A ma már súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánított faj a legritkább fóka a világon, ám itt továbbra is megfigyelhetők, sőt, szerencsére ma már Madeira déli partszakaszán sem szokatlan a jelenlétük. 

A barátfóka ma már Madeirán sem szokatlan 

A Selvagens-szigetek Madeirától 163 tengeri mélfördre délre találhatók. A merüléshez a Madeira Természeti Park engedélye szükséges, de a szigetcsoport többi szigetétől való óriási távolsága már önmagában is korlátoz bármilyen turisztikai tevékenységet. 

A felszínen... 

Ha már Madeirán járunk, akkor persze van egy-két dolog amit érdemes megnézni, kipróbálni, vagy megkóstolni. Feltűnő az egzotikus virágok állandó jelenléte, amelyek az enyhe szubtrópusi klíma következtében szinte mindenhol, még az út szélén is nőnek egész évben. A sziget belsejében pedig olyan ősi babérlombú erdők találhatók, amelyek még a jégkorszak előtti Dél-Európa nagyrészét borították és ma már csak egy-két helyen fellelhetők. A portugálul laurisilva-nak (babérfa) nevezett fa értékes kapcsolatot jelent a múlttal, ezért az UNESCO a sziget természetes erdőinek jókora részét a világörökség részévé nyilvánította.

Ősi babérlombú erdő a sziget belsejében

Jelentős a szigetet keresztül-kasul behálózó levadák rendszere, ami nem más mint öntözőcsatorna. A sziget északi részén fekvő hegyekben rengeteg víz van, a déli napos, ezért termékeny területeken viszont kevés. Emiatt kezdték el építeni - a sziget korai telepesei - azokat az öntözőcsatornákat, melyek segítségével elszállíthatták a vizet a déli ültetvényekre, és amivel megteremtették a mai hálózat alapjait. Csupán néhány évtizede fedezte fel egy túrázó külföldi házaspár, hogy a levada karbantartó utak egyben kitűnő gyalogösvények, általában szintkülönbség nélküli könnyű sétautak, ráadásul gyönyörű tájakon.

Levada túrán

A sziget keleti oldalán a Szent Lőrinc-félsziget hosszú, keskeny, erodált vulkáni sziklákból és szakadékokból álló láncolatát érdemes felkeresni. Izgalmas és lenyűgöző vadon, amely növényei miatt védett terület. A Madeira középső részén található Pico do Areiro hegycsúcsról (1818 m) pedig szemügyre vehetjük a sziget középső hegyeinek csúcsait és szurdokait. Megfelelő felszereléssel a négy nagy csúcsot összekötő gyalogösvény a sziget egyik legizgalmasabb túráját kínálja. Madeira másik, északnyugati végén találjuk Porto Moniz városkát, melynek természetes sziklamedencéiből létrejött fürdője miatt különleges.

Sziklamedencék Porto Moniz-nál

A főváros Funchal a sziget déli partján, egy természetes amfiteátrumban helyezkedik el, oldalról sziklák, északról pedig meredek hegyek szegélyezik. Kék virágú zsakarandafák övezte utcái fekete és fehér mozaikkal vannak kikövezve. Az óvárosba látogatva megcsodálhatjuk a szűk utcácskák graffiti festményekkel díszített ajtajait. A város fölött, Monte-ban található Miasszonyunk-templomban nyugszik IV. Károly (utolsó) magyar király és osztrák császár. Ha pedig ide feljöttünk, akkor ne hagyjuk ki a tobogánt, ami egy tradicionális szánkó. Régebben ilyenekkel juttaták le a terményeket a hegyről a tengerpartra, ma pedig a turistákat szállítják csinosan öltözött szánkóvezetők egy 2 km-es útvonalon Monte és Santa Luzia városrész között. 

A tobogán egy tradicionális szánkó

Madeirán nem lehet elmenni a bor mellett. A madeira bornak két jellegzetessége van. Először is, az erjesztési folyamat végén brandy-vel erősítik, másodszor, az érés során felmelegítik, ugyanis ez új mélységet és összetettebb ízeket ad a bornak. A városban több borászat is szervez kóstolóval egybekötött programot, ahol szinte mindent megtudhatunk a helyi borkészítésről. Az ételek közül külön említésre érdemes az “espetada”, amely babérnyárson sült marhahús, és egyes helyeken az asztalba épített nyárstartón tálalják. Ezzel szemben az “espada” ízletes fehér húsú abroncshal filé bundában sütve, amit jellemzően sült banánnal kínálnak. Olcsó és nagyon finom streetfood a “prego”, ez grillezett steak kovászolt cipóban.

Babérnyárson sütik az "espetada"-t 

Nem lehet véletlen, hogy Madeira idén (2019) - immár hatodszor - megkapta a World Travel Award "Legjobb európai sziget úti cél" rangos elismerését. Búvárként pedig úgy gondolom, hogy a felszíni élményeket méltón egészítik ki a víz alatti látnivalók, éppen ezért egy Madeirára tervezett nyaralás alkalmával érdemes mindkét terület felfedezésére időt szánni.

Utazás 

Közvetlen járat hiányában Budapestről legegyszerűbben Lisszabon, vagy Porto megálló közbeiktatásával tudunk eljutni Madeirára, és ha nem kell sokat várakozni az átszállásnál, akkor az egészet letudhatjuk 6-7 óra alatt. A Portugál Légitársaság (TAP) a hét majdnem minden napján üzemeltet járatot Budapest és a két portugál nagyváros között. Fapados járatokkal is megoldható az utazás, ebben az esetben ésszerű tranzitmegállóként jöhet szóba még Basel. 

Nagyításhoz kattints!

Forrás: Visitmadeira, X-Ray Mag, Útitárs Top 10 - Madeira 

Fotók: Visitmadeira, Madeira with Linda, Manta Diving Madeira, Pedro Vasconcelos és Kerekes Szilárd 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2019. október 1., kedd

Hazai pálya: Dorogi Öböl Beach búvárbázis


Bár a UEF blogon kapott már egy bejegyzést a Palatinus-tó, de most mégis erről írok, több okból. Az előző poszt inkább a "régi bázist" írja le, én pedig inkább az Öböl Beach bázisról - ami egyébként UEF Training Dive Center - szeretnék írni.

A „Pala” Magyarország ezen részének, köztük a fővárosnak is megkerülhetetlen búvárhelyszíne, személyes kötődésem is többszörös, hiszen itt voltam kezdő búvár, és itt vagyok most búvároktatóként a bázist üzemeltető csapat tagja. Sok évvel ezelőtt tévedtem először az Öbölbe. Kezdő búvárként nem volt még merülőtársam, se csapat, akikkel járhatok búvárkodni, ezért írtam a bázisnak, hogy egymagam szeretnék menni, tudnak-e társat, vagy vezetést biztosítani. Természetesen tudtak. Szabó Tamás vitt körbe a víz alatt, és nem is kaphattam volna jobb vezetőt, hiszen kevesen ismerik nála alaposabban a tavat, ráadásul ez az ismeretség indított el később a vízalatti fotózás irányába is. Május lévén jó látótávolság, kellemes, 18-19°C-os vízhőmérséklet és halbőség fogadott; kárász és ponty csapatok, sügérek, és több harcsa is megmutatta magát. Lehet mondani, hogy egy kezdő búvárt könnyű elvarázsolni, de én akkor már merültem négy ország tengerében, köztük a Vörös-tengerben is, mégis itt, és ekkor ragadott meg az édesvizek hangulata.


Ma már én is viszek kezdő búvárokat a víz alá. Az egyik kedvenc útvonalamat meg is osztom most. Próba-, illetve első nyíltvízi merülésnél fontos az élmény, az első benyomás. Ilyenkor amúgy sem szabad, és nem is kell mélyebbre menni.

Közvetlenül a stégnél lemerülünk kb. 1 méterre, és miután megkapom az OK jelzést, enyhén jobbra tartva ráúszunk egy haltartásra. Ezt a tartást sokan nem is ismerik, pedig ott van közvetlenül a bázis előtt. Tele van kárásszal, keszeggel, és gyakran található itt ragadozó hal is. A látvány már önmagában meg szokta alapozni a pozitív élményt. A tartás jobb szélétől kb. 2 méterre már ott is van a hajóroncs orra, ezt balról megkerüljük. Kezdőkkel persze nem úszunk be a hajóba, de azért lámpával szétnézünk odabent. Innen pár méterre van az 5-ös trepni. Ideális a kezdeti gyakorlásra, mert csak 2,5 m mélyen van. Alatta nagy sügéreket és gyakran pontyokat láthatunk. Itt szoktam bemutatni az egyik kedvenc látványosságot, a kíváncsi gébeket. Egy kis vándorkagylót letörök és összemorzsolok (vigyázz nagyon éles tud lenni), és a trepni szélére szóróm (ezt ne vedd környezetkárosításnak, a vándorkagyló mindent benő, ha nem tartjuk karban, belepi a trepniket és még a köteleket is, ezért évente többször takarítjuk ezeket). A gébek a kagylóhalmot körbeveszik és egyre közelebbről szemlélik. A bátrabbak elkezdik csócsálni, hiszen természetes táplálékuk. Olyan látvány ez, mint a kiskutya, aki rázza a játékát. A többiek addig minket tartanak szemmel, ha mozdulatlanul maradunk egyszer csak azt vesszük észre, hogy tucatnyi szempár bámul minket közelről. Apróságok, de lebilincselő élmény.

Az egyik kis kíváncsi

A következő megálló a vitorlázórepülő, aminek szárnya alatt találhatunk süllőt vagy harcsát. Visszafelé kétféleképpen szoktam menni; vagy visszamegyünk az 5-ös trepnire gyakorolni, vagy a repülő orra előtt megnézzük a bedőlt fát, hátha van az ágai között csuka. Utána kb. 2 méteres mélységben visszaúszunk a stéghez. Ha tartjuk a mélységet és bal kézre van a part, nem lehet eltévedni. Ez a kis kör 30-40 percig szokott tartani.

A vitorlázórepülő szárnya alatt láthatunk süllőt, vagy harcsát

Mit nyújt ma (2019) az Öböl Beach búvárbázis?

Jelen bejegyzés magjelenésének időpontjában több mint egy kilométer kiépített kötélpálya van, részben az öbölben, részben kinn a tavon. Több kör járható be, akár átfedések nélkül. Vannak trepnik a búvárok oktatásához, a pontyok szeretnek alattuk hűsölni nyaranta. Rengeteg haltartás van, hogy az élővilág is jól érezze magát nálunk. Ott van a hajó is a víz alatt, akár át is lehet rajta úszni, a vitorlázórepülő is kedvelt látványosság. Idén készült egy dekóbár a vicces fotóknak, ezenkívül a teljesség igénye nélkül: telefonfülke, vastraverz, fürdőkád, napernyők, lebegés gyakorlásához karikák, stb.

Öböl Beach víz alatti térkép, kötélpályarendszer

A bázison kiváló állapotú, minden igényt kielégítő felszerelés bérelhető, és több mint 60 db különböző méretű palack várja a búvárokat, búváriskolákat.

A bázisnak elszeparált területe van a strandon belül, kényelmes, árnyékos szaletlikkel., Akár a búvártanfolyamok elméleti anyagát is le lehet itt adni. Kinek van kedve egy teremben ülni, ha süt a nap és meleg van! Vannak fedett öltözők, szerelést segítő padok, állványok, vagyis a búvár itt mindent megtalál, amire csak szükség lehet. A bázis hangulata családias, tapasztalt és kezdő búvárokat is szívesen látnak. Jelentős közösségi élet alakult ki. Itt már második alkalommal ismerősként üdvözölnek.

Családias hangulatú búvárbázis

Vannak évről évre megrendezett események is: évadnyitó, évadzáró, tótakarítás a helyi horgászokkal együtt, és persze a karácsonyfa állítás. Tavasszal, az évadnyitó előtt már elkezdődik a munka víz alatt és felett, ilyenkor rakják rendbe a pályát és kezdik el a fejlesztéseket is. Ezekre a munkákra szívesen fogad segítséget a bázis, ilyenkor a belépés és a levegő is ingyenes. Nyáron lehetőség van sátrazni is, de vannak esti grillezések, születésnapok, vagy túra utáni „after” partik is.

 Kiváló program, akár az egész családnak: egy nap a beach-en!




Fotók: Haász Balázs, légifelvétel Szalánczay Péter, a térkép Bódy Szilvia

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2018. július 4., szerda

Adriai merülőhelyek: Premuda - Katedrala

fotó: croatia-times.com

Aki egy kicsit is utánajárt az Adria nevezetes merülőhelyeinek, biztos, hogy a TOP 10-ben találkozott a „Katedrala” névvel. Búvárbázisunk szervezésében idén már második alkalommal sikerült szafarit szerveznünk Premuda szigethez, a Katedrala merülőhelyhez. Csapatunk minden kihívással szembenézve, és dacolva a hatalmas hullámzással és széllel, ma 3 merülésnél alább nem is adta ezen a csodálatos merülőhelyen, no persze, még előttük az éjszaka :)

Premuda a zadari-szigetcsoport legszélén fekszik, Losinj szigettől délre a nyílt tengeren. Premuda Horvátország egy félreeső helye, kb. 10 kilométer hosszú és 600 méter széles. Területe mindössze 9 km2 A sziget kiesik a turizmus fő csapásából, itt nincsenek szállodák és privát szálláshelyből is csak nagyon kevés van. A sziget elsősorban a hajósok illetve a búvárok körében népszerű. Premuda északi felén található a sziget egyetlen települése, amely a sziget nevével azonos nevű Premuda falu. A sziget legjobb strandja a nyugati oldalon fekszik. Itt a Premuda előtti kis szigetek által kialakított tengeri lagúnában tudunk a legbiztonságosabban fürdeni. Bátrabbak akár át is úszhatnak a Masarine vagy a Hripa szigetekre. A sziget déli részein számos kisebb öblöt találunk, ahol akár egymagunk tudunk strandolni.

fotó: croatia.hr

A tenger látnivalók területén számos lehetőséget kínál a sziget körüli partvidék. Itt található például a Katedrala-barlangrendszer, ami a Siroka-öböl közelében fekszik. Nevét az egymáshoz kapcsolódó barlangrendszernek köszönheti, melynek legnagyobb terme igazi katedráliskén tornyosul a búvár fölé. Egyik barlangból a másikba úszva csodás látványt nyújt amint az üreges mennyezeten keresztül átszűrődő fénysugarak megcsillannak a buborékokon. Az átszűrődő fény játéka varázslatba ejti a búvárt. A barlang belseje könnyen megközelíthető, így nem kell tapasztalt barlangi búvárnak lenni ahhoz, hogy felkutassuk egyedülálló szépségét. A rendszer bizonyos részeit azonban sokkal nehezebb elérni, ezért ide csak tapasztalattal és megfelelő felszereltséggel, végzettséggel rendelkező búvárok merülhetnek le.

fotó: croatia-times.com

A Katedrala környéke minden búvár számára bőségesen kínál látnivalót. Érdemes elidőzni, felkutatni a sekély vízben található rákokat, polipokat. Kivételesen gazdag élővilágot vonultat fel a merülőhely, így aki nem merül le a Katedrala-ba, az is felejthetetlen merülést jegyezhet fel a LogBookjába.

Premuda másik látványossága az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hajójának, a SMS Szent István csatahajónak a maradványai. A roncs 45-65 méter mélyen fekszik és a Horvát Kulturális Minisztérium védelme alatt áll, itt csak engedéllyel lehet merülni.



A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2017. szeptember 10., vasárnap

Ćutin - A végtelen falak és mélységek birodalmában II. rész

Az első merülés jócskán kivett mindenkiből. A felszerelések szét-, majd újbóli összeszerelése után ki-ki egy csendes zugot keresett magának a hajón, ahol kicsit egyedül tudott maradni gondolataival, pihenhetett, regenerálódhatott. Jó két órányi felszíni idő várt ránk, amit az árnyékban hűsölve, a tengerben úszkálva, beszélgetéssel pihenéssel töltöttünk.


Természetesen előjöttek a merülés alatt látottak, az élmények, benyomások. Könnyű merülés volt, jócskán kihasználtuk a megengedett merülési mélység és idő adta lehetőségeket. Rá kellett jönnünk, hogy Ćutin tagolt sziklafalai még rengeteg felkutatni valót nyújtanak.


A két óra gyorsan eltelik, ha az ember fáradt. De hív a mélység, hát indulunk. Eligazítás, öltözés, ellenőrzés..., csak a szokásos procedúrák, s már csobban is mindenki a vízbe. A terv az, hogy ugyanezt a falat nézzük meg, csak a másik oldalról. Áramlattal nem kell számolnunk, marad a kényelmes lebegés.


Merülési tervünk sekélyebb vizekbe vezet minket, alattunk tátong a mélység. A plató szélét elérve balra fordulunk, s ereszkedünk a fal mellett, míg el nem érjük mélységünket, ahol még marad elég fenékidőnk, hogy végigmerüljünk a fal ezen szakaszán.



A leszakadás itt is hasonló képet mutat. Alattunk hatalmas lila gorgónia bokrok, míg mélységünkben sárga legyezőkorallok díszítik a szürke sziklákat. A falat tátongó üregek, repedések tagolják, menedéket adva a nem kicsi skorpióhalnak.


Az üregek árnyékos oldala tele van élettel. Lámpánk fénye megtölti színnel a sötétben szürkének tűnő üregeket. Csodálatos látványt nyújtanak.


Nem fukarkodott a természet. Moszatok és szivacsfélék, zsákállatok sokasága teríti be a hasadékot. Nincs egy szabad nézetcentiméter sem, mindent ural az élet.


Leszakadt hálódarabok jelzik, hogy azért ember is jár erre, ha másért nem, hát halászni, horgászni. Rég beszakadt halászhálók foszlányai, kötelek, zsinórok teszik kísértetiessé a falat. Mintha egy elhagyatott vár falán lebegő pókháló lenne, elmúlt időkre utalva.


Varsákat is találunk, üresen tátongnak a mélységben. Régiek már, valószínűleg leakadtak, beszakadtak, azonban, ha bele téved egy-egy hal, esetleg homár, rabjává válik, de ezúttal nincs mit kimenteni.


Ismét túl gyorsan lejár az időnk, persze nem panaszkodásképpen, hisz festői gorgóniás sziklakertet vonultat fel előttünk a természet, de mindig olyan gyorsan elillan az a fránya fenékidő. Jön az emelkedés, a továbbkutatás.


Ebben a kisebb mélységben úszva könnyebben észrevesszük a moszatok közt megbúvó apróságokat. Csőférgek tollseprűre hasonlító nyúlványai lebegnek az épp csak érezhető áramlatban, így szűrik ki az apró planktonokat.


A viaszrózsa karjai közt apró garnélákra bukkanunk, alig észrevehető áttetsző kis testük. A hatalmas árnyék közeledtére vissza is húzódnak a rózsa biztonságot nyújtó karjai közé.


Természetesen a kis kedvenceim is felvonultatnak egy-két apróságot. A barnamoszat lágy ágain alig 1-2 centiméteres ház nélküli tengeri csigákat találhatunk. A lila fonalcsiga a legelterjedtebb az Adria vizeiben, de számos más példányával is összefuthatunk.


Ismét magashátú durbincs rajokba botlom, kísérem őket egy darabig szikláról-sziklára. Ha óvatosan közelítek egészen közel engednek.

Egy sziklaperem érdekes alagútszerű képződményt formál, körülötte zsong az élet. Kisebb-nagyobb kétsávos tengeri durbincsok úszkálnak körülötte. Ezüstszínű pikkelyeik csillognak a napfényben. Mint egy akváriumban, elképesztő a látvány! Átengedem magam a pillanatnak, a lebegésnek, a kellemesen langyos víznek.


Már nem sietünk sehova, hisz mindenki épp biztonsági megállóját tölti a hajó alatti sekély vízben. Nagyon szeretek ebben a kis mélységben kutatni. Számos apró élőlény bújik meg a sziklák között, nem is beszélve arról, hogy a polipok kedvelt helye is éppen a plató üreges, köves, néhol fűvel benőtt aljzata.


Próbálkozásom siker koronázza, az egyik üregből kíváncsi szemek néznek vissza rám. Nem nagy, talán harminc centis kis példány lehet. Karjaival, tapogatói segítségével gyorsan köveket húz ürege bejáratához. Így próbálja megtéveszteni a hívatlan vendéget. Odébbállok. Értem én…


Átúszóm a tengerifű mező fölé, hátha itt is szerencsém lesz. Csikóhal, esetleg szépia után kutatok. Sajnos most nem járok sikerrel, ellenben örömmel nyugtázom, hogy egyre több sonkakagyló található a környéken. A ma már védett puhatestű egy időben szinte teljesen eltűnt a közeli vizekből, azonban az utóbbi egy-két évben számos fiatal példánnyal találkoztam. Ez mindig örömmel tölt el, látni, ahogy a természet regenerálja önmagát.


Második merülésünk is lassan lejár, több, mint hatvan perce vagyok a víz alatt. Bár nem vágyakozom túlságosan a felszínre, lassan a felszínre emelkedem én is. Visszaérve a hajóra már jókedv fogad, csak rám vártak, jöhet az ebéd.  A merüléstől még kissé kábultan, fáradtan ülünk asztalhoz. Az ebéd finom illata azonban meghozza az étvágyat. Hal, hús, mi szem s szájnak ingere. Mindenki megtalálja a fogára valót. Hajónk is elindul, visszatérünk az öbölbe, ami előző este is alvóhelyül szolgált. Ahogy végignézek a horizonton ismét csak az olajsima tenger.


Ahogy az itteniek mondanák „bonaca” - nekem béke és csend. Holnap újabb merülésekkel gazdagítjuk helyismeretünket Ćutin végtelen mélységekbe szakadó sziklafalairól. De addig még előttünk az éjszaka.


Későn sikerül álomra hajtanom fejem, megállt a levegő, csak a kabócák mindenen átszűrődő ciripelése hallatszik. Lassan álomba ringat a hajó, a monoton ciripelés. Elengedem a napot, pihenek a holnapra, újabb kalandokra.


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!