2019. május 4., szombat

Profil: Szabó Tamás - a fotós búvároktató


UEF: Hogyan kezdődött nálad a búvárkodás? 
SZ.T: Pici gyerekkoromtól kezdve vonzódom a természethez, ezen belül is a vízhez, a halak kimondottan a kedvenceim. A szüleim szerint előbb horgásztam, mint járni tudtam volna, leültettek a vízpartra egy horgászbottal a kezemben és én horgásztam. Kezdetektől fogva érdekelt mi zajlik lent a mélyben, hogyan élnek az én kedvenceim, de mindennek dacára valahogy soha nem fordult meg a fejemben, hogy lehetséges lenne a halak testközelből történő megfigyelése. Persze én is láttam az összes Cousteau filmet, de a búvárkodás ötlete csak később jött. Már felnőtt fejjel egyik nap bent ültem az irodámban, amikor megszólalt a telefon és egy kollégám a következőt mondta: -Te, megyünk búvártanfolyamra? Egyből rávágtam, hogy - Igen, mikor kezdődik? Másnap kezdődött. Elmentem, és rájöttem, hogy ez az amire egész életemben vágytam. Ez közel 20 éve történt egyébként. 

UEF: A fotózás, vagy a búvárkodás volt előbb? 
SZ.T: A fotózás iránti érdeklődésemet édesapámtól örököltem, aki nagyon sokat fotózott amatőr szinten. Engem is nagyon érdekelt a téma, fiatalabb koromban szintén sokat fényképeztem, de én sem voltam profi. A víz alatti fotózás gondolata akkor jött, amikor már tapasztaltabb búvár voltam és szerettem volna megmutatni másoknak is mi rejtőzik a felszín alatt. Az elgondolást tett követte, vettem egy digitális fényképezőgépet a hozzávaló tokkal együtt és elkezdtem fotózni.

Ponty - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Szerinted kiből lehet jó búvárfotós? 
SZ.T: Búvár szemszögből nézve kell egy bizonyos rutin, azaz annyira biztosan kell mozogni és lebegni a víz alatt, hogy a fotózásra koncentrálva se tegyünk kárt a környezetünkben. Fotós oldalról nézve tisztában kell lenni a fényképezés alapjaival és a víz alatti környezet speciális jellemzőivel, továbbá szükségünk lesz némi szépérzékre is - azt gondolom ez a minimum. A fejlődés szempontjából fontosnak tartom a hozzáértő kritikát. Az első víz alatti fotóim szinte eufórikus érzést váltottak ki belőlem és nem értettem, hogy a környezetemben miért kezd el mindenki ásítozni, amikor én büszkén mutatom őket. Aztán megmutattam ezeket egy hozzáértő búvárfotósnak is. Nos, a tőle kapott kritika picit rosszul esett, de rájöttem, hogy csakis az ilyen hozzáértő bírálatokból lehet előrelépni és fejlődni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed? 
SZ.T: Engem a víz alatti élővilág köt le, főleg a halak, akik szerencsére szinte mindenhol megfigyelhetők, ha van látótávolság. Gyakran merülöm és az élővilága miatt kedvelem is Feketenyéket, vagy a dorogi Palatinus tavat, de ez nem jelenti azt, hogy a tengeri merüléseket ne szeretném legalább ugyanennyire. Az édesvízi rablóhalak fotózását különösen kedvelem, ami nyilván a horgászat hozadéka. Van a sporthorgászok között egy irányzat, miszerint “fogd meg és engedd el”, nos én ezt annyiban továbbvittem, hogy “ne is fogd meg, csak fotózd le és hagyd szabadon”. Ezeket a “fotó zsákmányokat” azután szívesen publikálják az ismerőseim a digitális és nyomtatott médiumokban, például több ragadozóhalas képem szerepelt már a Magyar Horgász magazinban és annak címlapján is.

Süllő - fotó: Szabó Tamás

UEF: Van bakancslistás merülőhelyed? 
SZ.T: Több olyan hely is van, ahová szeretnék eljutni. Az egyik ilyen a tengeri jégbarlangban történő merülés valahol a sarkvidéken. Láttam már ilyen merülésen készült fotókat és nagyon megfogott a dolog extremitása, a jéghideg, kristálytiszta víz és a jégbarlang hangulata. Több kép is van már a fejemben, amit szívesen elkészítenék egy ilyen víz alatti környezetben. 

UEF: Hogyan születik egy jó víz alatti fotó? 
SZ.T: Sokan mondják, hogy a jó fotóhoz szerencse kell, én pedig azt gondolom, hogy igen, kell némi szerencse is hozzá. Szerintem minél többet merül és fotózik valaki a víz alatt, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy sikerül egy izgalmas témát jól lefotóznia. Ugyanakkor nem elég a szerencse, vagy a nagyobb esély, de tanulni kell jó fotót készíteni és készülni kell a jó fotó elkészítésére. Ismerek olyan víz alatti fotósokat, akik ezt olyan magas szinten művelik, hogy szabályos forgatókönyvet írnak arról, milyen témákat szeretnének fotózni. De nemcsak a témákat, hanem azt is milyen pozícióból, milyen megvilágítással, milyen háttérrel, milyen szituációban készüljön az adott kép. Ezzel a kész forgatókönyvvel megy azután a búvártúrára, ahol az adott témát megkeresi és megpróbálja megvalósítani a forgatókönyvét. Magam is törekszem erre a szintre, de ettől azért még messze vagyok. Rengetegen fotózták már például az Adrián üres üvegekben előszeretettel pihenő, onnan kukucskáló gébet. Érdekes témának tartom és ezért nagyon sokat foglalkoztam vele hogyan lehetne még jobban megcsinálni, és született is néhány, azt hiszem valóban élvezhető képem erről.

Géb a palackban - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Miért éppen a kompakt fényképezőgépekre esett a választásod? 
SZ.T: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mint sokan mások, én is kompakt géppel kezdtem el fotózni a víz alatt, amiért pedig megmaradtam ennél, annak több oka is van. Bár a felszínen szívesen használok tükörreflexes gépet, a víz alá mégsem akartam levinni. Egyrészt mert túl sok cucc, azaz problémás egy nagy gépnek és tartozékainak a szállítása, mozgatása már a felszínen is, víz alatt pedig egyenesen olyan, mintha egy járókeretet tolnék magam előtt. Másfelől búvároktatóként többnyire oda kell figyelnem másra, másokra is a víz alatt, tehát nem bástyázhatom körbe magamat fotós felszereléssel. Egy szó mint száz, praktikusabb a kompakt gép, hiszen mindig nálam lehet, és ha úgy érzem, hogy valamit éppen meg kell örökíteni, akkor adott a lehetőség. Egy ideje már szinte sportot űzök a kompakt fotózás tökéletesítéséből. Megpróbálok olyan eredményeket elérni, olyan képeket letenni az asztalra, amik megállják a helyüket a tükörreflexes gépekkel készült fotók mellett is. Ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy a kompakt fotózás mindig kompromisszumot jelent, de aki megnézi a képeimet az megítélheti saját maga, mennyire sikerült felvennem a versenyt a nagy gépekkel.

Korallzátony részlet fotóssal - Fotó: Szabó Tamás 

UEF: Biztosan van egy jó búvárfotós sztorid... 
SZ.T: Sokan kedvelik a cápás merüléseket, magam is imádom azt a szituációt, amikor cápákkal lehet merülni és cápákat lehet fotózni. Többször is kerültem már olyan helyzetbe cápával, hogy elgondolkoztam, most fotózzak, vagy inkább távozzak, esetleg toljam odébb az állatot. Persze tudom, hogy az ember nem szerepel a cápák étrendjében, de egyfajta veleszületett óvatosság azért figyelmezteti a búvárt, ha olyan a helyzet. Volt egy emlékezetes merülés a Vörös-tengeren, ahol a lányom is velem volt. Egy olyan cápáról próbáltam fotókat készíteni, aki túlságosan tolakodóvá vált és a kezemben lévő kamerával, illetve az uszonyommal próbáltam jobb belátásra bírni. Miközben ilyen módon “hadakoztam” a cápával, addig a lányom a hátam mögött visongott a légzőautomatába. Szerencsére nem volt végül semmi probléma, és elég jók lettek a képek is.

"Longi" - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Van olyan eredményed, amire ma is büszke vagy? 
SZ.T: Számos hazai fotós pályázatra, ahol téma volt a víz alatti fotózás, küldtem be képeket és szép lassan elkezdtek jönni az eredmények. Több olyan megmérettetés is volt ahol magasra értékelték, esetleg dobogóra kerültek a fotóim. Az egyik ilyen az "Év Természetfotósa" pályázat, ahol egy időben évről-évre beválogatták a legjobbak közé, illetve díjazták a képeimet. A hazai versenyek mellett nemzetközi megmérettetésen is indultam, 2011-ben például az "Our World Underwater" versenyre beküldött fotóimmal nagyon jó összesített eredményt értem el, amit egy 10 napos luxus búvárszafarival díjaztak. A sors iróniája, hogy különböző okok miatt végül nem tudtam elmenni erre a nyeremény szafarira.  

UEF: Van kedvenc saját képed? 
SZ.T: Sok olyan képem is van amit szeretek. Az egyik ilyen a csikóhalas, vagy a korábban említett kandikáló géb fotóm, illetve van még egy cápás képem is amit szívesen mutatok. Utóbbi ugyan kapott némi módosító utómunkát, kicsit játszottam a háttér megvilágításával is, de nagyon szeretem, mert izgalmas képnek gondolom, és talán nem is annyira hétköznapi élőlényt ábrázol.

Csikó portré - Fotó: Szabó Tamás

UEF: A családoddal hogyan tudod összeegyeztetni a víz alatti hobbijaidat? 
SZ.T: Egész jól. Feleségem ugyan nem búvárkodik, de nagyon jól érzi magát a vízparton, szívesen tart velem a merülésekre ilyen módon. A lányom merül, nálam végezte annak idején a búvártanfolyamot, de egyre kevesebbet tudunk együtt merülni, mert külföldön tanul és ezért sajnos egyre ritkább a közös családi program. Amikor viszont tehetjük akkor együtt merülünk és ilyenkor segít nekem jó fotós témákat keresni a víz alatt. 

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? 
SZ.T: Mindenképpen szeretnék többet merülni, mert az utóbbi években a munkám miatt bizony lecsökkent a merüléseim száma, és úgy érzem ez rossz hatással van rám. Természetesen igyekszem folyamatosan népszerűsíteni a búvárfotózást. Teszem ezt azzal, hogy megosztom, megmutatom a képeimet másoknak, továbbá akikben látok fantáziát és tudom, hogy fényképeznek, illetve búvárkodnak, azoknak felajánlom, hogy szívesen segítek jobb eredményeket elérni. Imádom átadni azt a tudást, amit sikerült megszereznem az elmúlt évek alatt, és nagyon jó érzés amikor egy-egy növendékem dobogós helyezést ér el valamelyik fotós versenyen. 

UEF: Sok sikert a tervekhez Tamás, és köszönöm a beszélgetést! 

A képen Szabó Tamás - Fotó: Pohl András


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2018. december 5., szerda

HEPCA közlemény a Brother-szigetek lezárásáról


A közelmúltban a Brother-szigeteknél történt cápatámadást követően a hatóságok lezárják a területet. Az üggyel kapcsolatban az egyiptomi HEPCA környezetvédő szervezet az alábbi közleményt adta ki.



"A Nemzeti Park hivatalos tájékoztatásából a HEPCA értesült a Brother-szigetek lezárásáról született határozatról. Szeretnénk ha mindenki számára világos lenne, a korlátozó döntés nem azért született, hogy elrejtse a cápák előre kitervelt bűncselekményeit, vagy kivizsgálja a cápák viselkedésében az utóbbi időben bekövetkezett szokatlan változások okait, hanem egyszerűen azért, mert a területen működő egyes szafarihajók által követett gyakorlatot az anyatermészet a továbbiakban már nem képes eltűrni. A (merülő)zátonyok túlterheltsége, valamint a rossz gyakorlat nem csak a Brother-szigetekre korlátozódik, hanem szinte mindenhol jelen van. Az egyetlen járható út a káros hatások enyhítésére, ha követjük azokat az egyszerű szabályokat, amelyeket egyébként már ezerszer elmondtunk és bejelentettünk (hatósági rendelettel is), és amely rendelkezésre áll az összes búvárhajó fedélzetén a Vörös-tengeren.    

Shark Project szervezettel közösen történt egyeztetést követően, és mert biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet nem csak a Brother-szigeteken ilyen, az egyetlen rövid távon is eredményt hozó megoldás, ha beszüntetjük az olyan fenntarthatatlan tevékenységeket mint a halászat, az állatok etetése és a szerves hulladékok vízbe juttatása.   

Készítettünk egy egyszerű útmutatót búvárok számára, amelyet követve nagyobb biztonságban lehetnek a vízben: 
  • Élvezd a különleges lehetőséget, hogy ragadozókkal merülhetsz.
  • Mindig kövesd a merülésvezetőd utasításait!
  • Soha ne etess cápát, ne izgasd hallal, hal vérrel, vagy bármilyen szerves hulladékkal, mert ez veszélyes helyzetet teremthet a cápa kifinomult érzékszervei, veleszületett ösztönei, esetleg tanult viselkedése okán. Ne feledd, mindig fennáll a baleset lehetősége, különösen ha nem tartjuk be az alábbi  szabályokat:

forrás: www.sharkeducation.com

  1. Ne mutass félelmet, de legyél tisztelettudó.
  2. Kerüld a hirtelen mozdulatokat, különösen ha a cápa közel jött.
  3. Legyél függőleges helyzetben, ne kapálózz az uszonyokkal.
  4. Karjaidat tartsd közel a törzsedhez.
  5. Maradj közel a csoporthoz, a cápákat jobban érdeklik a önmagukban lévő búvárok.
  6. Mindig tartsd szemmel a cápát amelyik egyszer már közel jött - hamar visszatérhet.
  7. Legyél tisztában vele, hogy a cápa hátulról szeret közelíteni.
  8. Tekintsük át az egész helyzetet (3D-ben) - a merülőpárok együtt sokkal hatékonyabbak. 
  9. Mindig tudjuk merre vannak éppen a cápák (különösen ha fotózunk, vagy videózunk) - bármikor ha kényelmetlenül érezzük magunkat kontrolláltan hagyjuk el a vizet merülőpárunkkal együtt. 
  10. Ne érintsd, piszkáld a cápát, igyekezz legalább két testhossznyi távolságit tartani.
  11. Ha egy cápa nagyon közel jönne nyomd felé a vizet (vagy a kamerát, cápa botot, stb.) - ha a cápa megérintett: maradj higgadt és hagyjátok el a vizet, közben tartsd szemmel az állatot. 
  12. A felszínre emelkedés és a víz elhagyása közben is tartsd szemmel a helyzetet.
Amennyiben ételt, vagy csalit látsz a vízben (lehet akár egy másik csoporté, szerves hulladék, esetleg természetes zsákmány is): 
  • Figyelmeztesd a merülésvezetődet, illetve a többi búvárt és hagyjátok el a vizet. 
  • Soha ne közelíts, vagy nyúlj a csalihoz.
  • Ne legyél az "ételszag" vonalában (a cápák általában az áramlás felől közelítenek). 
Jelentsd az esetet a HEPCA felé, dokumentáld fotóval, videóval, ha rendelkezésedre áll!

Még egyszer: az állatok etetését, a horgászatot, szigonyozást a törvény szigorúan tiltja, a jogsértők ellen büntetőjogi eljárás fog indulni."

További információk: www.hepca.org, www. sharkproject.org


Az írás először a Búvármester blogon jelent meg magyarul, ismertetője a UEF búvároktatója. 

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2018. szeptember 14., péntek

Tengerpart takarítás Zanzibáron magyar kezdeményezéssel


A Zanzibáron működő Divetime búvárbázis búvárai a delfinjeiről híres Kizimkazi településről indulnak hajós merülésekre nap mint nap. Itt található a Menai-öböl természetvédelmi terület és a merülőhelyek.

Zanzibáron sajnos még nincs mindenhol megoldva a szemétszedés, szemétszállítás, hulladék feldolgozás, így Kizimkaziban sem. Nincsenek kihelyezett kukák, nem jár kukásautó sem és az oktatás nem terjed ki a szemétkezelésre. Amit tudnak elégetnek, de legtöbbször azt is amit nem kéne.

Nincs mindenhol megoldva a szemétkezelés...

Sajnos ez a mi kis partszakaszunkon is feltűnő volt, az óceán sok szemetet hord ki a partra. Nem elég a szemetet összegyűjteni, valahogy a szállítást és a feldolgozást is meg kell oldani. Ezért felvettük a kapcsolatot a zanzibári egyetlen hulladékkezelő céggel, a Zanrec-kel.

A már rendszeresnek mondható parttakarításunkat harmadszor valósítottuk meg. A helyi lakosok is szívesen segítenek, minden ilyen jellegű kezdeményezést örömmel vesznek. A takarítások napján felnőttekkel, gyerekekkel együtt dolgozunk. Kiderült, hogy a helyi lakosokat legalább annyira zavarta a szemét, mint minket és nagy örömmel jönnek, kesztyűt húznak, talicskát hoznak és gyűjtik velünk együtt a szemetet. Egy gyűjtés alkalmával 2-3 köbméter(!) műanyag szemetet sikerül összeszedni közösen. 

Felnőttek és gyerekek együtt szedik a szemetet

Az akcióinkat nagy sikernek könyveltük el és szeretnénk rendszeresen megismételni. Hosszútávon viszont valami másban gondolkodunk. Jó lenne a helyi szállodákkal, szolgáltatókkal összefogni és egy gyűjtőhelyet kialakítani, megoldani a rendszeres szállítást. Ez mind pénz kérdése. Az állam ugyanis nem finanszírozza és adók vagy díjak sincsenek, melyek ezt fedeznék. Egyelőre megtesszük, amit tudunk és bízunk benne, hogy mások is csatlakoznak hozzánk.  

A sikeres akció végén (bal oldalt a bázis vezetője, Gyurman Zoltán) 



A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!