Hazai pálya: Dorogi Öböl Beach búvárbázis

Bár a UEF blogon kapott már egy bejegyzést a Palatinus-tó, de most mégis erről írok, több okból. Az előző poszt inkább a "régi bázist" írja le, én pedig inkább az Öböl Beach bázisról - ami egyébként UEF Training Dive Center - szeretnék írni.

A „Pala” Magyarország ezen részének, köztük a fővárosnak is megkerülhetetlen búvárhelyszíne, személyes kötődésem is többszörös, hiszen itt voltam kezdő búvár, és itt vagyok most búvároktatóként a bázist üzemeltető csapat tagja. Sok évvel ezelőtt tévedtem először az Öbölbe. Kezdő búvárként nem volt még merülőtársam, se csapat, akikkel járhatok búvárkodni, ezért írtam a bázisnak, hogy egymagam szeretnék menni, tudnak-e társat, vagy vezetést biztosítani. Természetesen tudtak. Szabó Tamás vitt körbe a víz alatt, és nem is kaphattam volna jobb vezetőt, hiszen kevesen ismerik nála alaposabban a tavat, ráadásul ez az ismeretség indított el később a vízalatti fotózás irányába is. Május lévén jó látótávolság, kellemes, 18-19°C-os vízhőmérséklet és halbőség fogadott; kárász és ponty csapatok, sügérek, és több harcsa is megmutatta magát. Lehet mondani, hogy egy kezdő búvárt könnyű elvarázsolni, de én akkor már merültem négy ország tengerében, köztük a Vörös-tengerben is, mégis itt, és ekkor ragadott meg az édesvizek hangulata.

Ma már én is viszek kezdő búvárokat a víz alá. Az egyik kedvenc útvonalamat meg is osztom most. Próba-, illetve első nyíltvízi merülésnél fontos az élmény, az első benyomás. Ilyenkor amúgy sem szabad, és nem is kell mélyebbre menni.

Közvetlenül a stégnél lemerülünk kb. 1 méterre, és miután megkapom az OK jelzést, enyhén jobbra tartva ráúszunk egy haltartásra. Ezt a tartást sokan nem is ismerik, pedig ott van közvetlenül a bázis előtt. Tele van kárásszal, keszeggel, és gyakran található itt ragadozó hal is. A látvány már önmagában meg szokta alapozni a pozitív élményt. A tartás jobb szélétől kb. 2 méterre már ott is van a hajóroncs orra, ezt balról megkerüljük. Kezdőkkel persze nem úszunk be a hajóba, de azért lámpával szétnézünk odabent. Innen pár méterre van az 5-ös trepni. Ideális a kezdeti gyakorlásra, mert csak 2,5 m mélyen van. Alatta nagy sügéreket és gyakran pontyokat láthatunk. Itt szoktam bemutatni az egyik kedvenc látványosságot, a kíváncsi gébeket. Egy kis vándorkagylót letörök és összemorzsolok (vigyázz nagyon éles tud lenni), és a trepni szélére szóróm (ezt ne vedd környezetkárosításnak, a vándorkagyló mindent benő, ha nem tartjuk karban, belepi a trepniket és még a köteleket is, ezért évente többször takarítjuk ezeket). A gébek a kagylóhalmot körbeveszik és egyre közelebbről szemlélik. A bátrabbak elkezdik csócsálni, hiszen természetes táplálékuk. Olyan látvány ez, mint a kiskutya, aki rázza a játékát. A többiek addig minket tartanak szemmel, ha mozdulatlanul maradunk egyszer csak azt vesszük észre, hogy tucatnyi szempár bámul minket közelről. Apróságok, de lebilincselő élmény.

Az egyik kis kíváncsi

A következő megálló a vitorlázórepülő, aminek szárnya alatt találhatunk süllőt vagy harcsát. Visszafelé kétféleképpen szoktam menni; vagy visszamegyünk az 5-ös trepnire gyakorolni, vagy a repülő orra előtt megnézzük a bedőlt fát, hátha van az ágai között csuka. Utána kb. 2 méteres mélységben visszaúszunk a stéghez. Ha tartjuk a mélységet és bal kézre van a part, nem lehet eltévedni. Ez a kis kör 30-40 percig szokott tartani.

A vitorlázórepülő szárnya alatt láthatunk süllőt, vagy harcsát

Mit nyújt ma (2019) az Öböl Beach búvárbázis?

Jelen bejegyzés magjelenésének időpontjában több mint egy kilométer kiépített kötélpálya van, részben az öbölben, részben kinn a tavon. Több kör járható be, akár átfedések nélkül. Vannak trepnik a búvárok oktatásához, a pontyok szeretnek alattuk hűsölni nyaranta. Rengeteg haltartás van, hogy az élővilág is jól érezze magát nálunk. Ott van a hajó is a víz alatt, akár át is lehet rajta úszni, a vitorlázórepülő is kedvelt látványosság. Idén készült egy dekóbár a vicces fotóknak, ezenkívül a teljesség igénye nélkül: telefonfülke, vastraverz, fürdőkád, napernyők, lebegés gyakorlásához karikák, stb.

Öböl Beach víz alatti térkép, kötélpályarendszer

A bázison kiváló állapotú, minden igényt kielégítő felszerelés bérelhető, és több mint 60 db különböző méretű palack várja a búvárokat, búváriskolákat.

A bázisnak elszeparált területe van a strandon belül, kényelmes, árnyékos szaletlikkel., Akár a búvártanfolyamok elméleti anyagát is le lehet itt adni. Kinek van kedve egy teremben ülni, ha süt a nap és meleg van! Vannak fedett öltözők, szerelést segítő padok, állványok, vagyis a búvár itt mindent megtalál, amire csak szükség lehet. A bázis hangulata családias, tapasztalt és kezdő búvárokat is szívesen látnak. Jelentős közösségi élet alakult ki. Itt már második alkalommal ismerősként üdvözölnek.

Családias hangulatú búvárbázis

Vannak évről évre megrendezett események is: évadnyitó, évadzáró, tótakarítás a helyi horgászokkal együtt, és persze a karácsonyfa állítás. Tavasszal, az évadnyitó előtt már elkezdődik a munka víz alatt és felett, ilyenkor rakják rendbe a pályát és kezdik el a fejlesztéseket is. Ezekre a munkákra szívesen fogad segítséget a bázis, ilyenkor a belépés és a levegő is ingyenes. Nyáron lehetőség van sátrazni is, de vannak esti grillezések, születésnapok, vagy túra utáni „after” partik is.

 Kiváló program, akár az egész családnak: egy nap a beach-en!

Fotók: Haász Balázs, légifelvétel Szalánczay Péter, a térkép Bódy Szilvia

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Miért merüljünk édesvízben

A közelmúltban egy internetes búvár csoportban feltettem egyik süllős fotómat, amit egy új-zélandi búvár így kommentelt: “Milyen jó végre látni édesvízi képet is!”. Mire én azt válaszoltam: “Igen, ha egy országnak nincs tengere.....”

Amikor az ember képzeletében megjelenik egy búvár, azt magától értetődően egy kristálytiszta tengeri környezetben képzeli el, a tavak pedig nem pont ezt nyújtják. Az édesvízi merülés legfőbb hátránya a korlátozott látótávolság. Sokan ezért nem szeretik, sőt lenézik. Pedig ha valaki egy évben többször szeretne víz alá kerülni, de nem teheti meg, hogy állandóan a tengerpartot válassza, akkor a hazai vizek felé fordul. Az ilyen merüléseknek megvan a maga sajátossága, technikája. Ha megismered az édesvízi merülőhelyeket, ki tudod hozni azokból is a maximumot. Nem kell megijedni a látótávolságtól, meg kell tanulni navigálni a víz alatt, figyelni a társadra. Gyakorolni kell a tökéletes lebegést, és persze kell egy meleg búvárruha, sőt inkább szárazruha, így a búvárszezon januártól-decemberig tarthat. Csupa olyan tudás, készség, ami más merülőhelyeken is jól jön. Ezt a tudást pedig bármelyik búvár megszerezheti. A mai napig meglep, amikor egy tengeri merülőhelyen a helyi vezetők figyelmeztetnek: “Vigyázat, ma a látótávolság csupán 5-10 m!”... Öt méter?? Az nekünk maga a Kánaán! - és csak mosolygok magamban. 

Ha túllépünk a látótáv kérdésén, nézzük meg mit nyújthatnak számunkra a környező vizek. Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: 

Tavasszal a felszíni természet megújul, de a víz alatti sem marad el mögötte. Ahogy a vizek kezdenek melegedni, úgy változik az élővilág. Először a ragadozó halak ívnak, majd a békés fajok. A süllők ívása pl. látványos, mert kedvelik a mesterséges fészkeket, és bőszen őrzik az ikrákat. A dévérek és a pontyok nagy csapatokban barangolják be a területet. Ilyenkor még nem szaporodnak el az algák a vízben, ezért a látótávra sincs panasz.

Ez a fészkét örző süllő nagyon harcias volt, még a vakumnak is nekiesett

Nyáron a melegebb vízben, nedves ruhában is hosszabb merüléseket tervezhetünk. Ilyenkor érdemes egy-egy helyen jobban elidőzni és megfigyelni az élővilágot. Ha nem mozgunk és finoman buborékolunk, előbb-utóbb a elfogadják a jelenlétünket és betekinthetünk az életükbe. A trepnik alatt hűsölő pontyok, a kíváncsi gébek, vagy az ágak között rejtőző csukák mind-mind gyakori látnivalók. A nyári melegben a család nem búvár tagjait is könnyebb kicsábítani a vízpartra. Akár egy esti grillezés, vagy sátrazás is könnyedén megszervezhető. Igen, ilyenkor merülünk éjszakait is! Ha az adott tóban vannak angolnák, akkor leginkább éjszaka találkozhatunk velük.

A gébek félénkek, de rendkívül kíváncsiak

Kora ősszel szoktak megjelenni az édesvízi medúzák. Ők tengeri társaiktól eltérően teljesen veszélytelenek az emberre. Látványos búvárfotós téma. Aki végigköveti a víz alatti őszt, láthatja hogyan készülnek fel a halak a télre. Bár egész évben találkozhatunk velük, de ősszel láthatunk leggyakrabban harcsákat. Ahogy hűl a víz, úgy vonulnak el lassan a halak a vermelő helyekre, előbb a kisebbek, utóbb a nagyok.

Az édesvízi medúzák csak a tiszta állóvizekben fordulnak elő.

Télen a hideg víz, főleg ha nyugodt, szélmentes idővel párosul, kiváló látótávolságot eredményez, ezért jól megfigyelhető a víz alatti táj. Ha ismerjük a tavat és tudunk navigálni, bátran elkalandozhatunk a kötélpályáktól. Ilyenkor több rákot láthatunk. A halakat inkább a kis gébek és a sügérek képviselik, de nagyobb ragadozókkal is találkozhatunk. Különleges élmény, ha megtaláljuk a békés halak vermelő helyét. Csapatokban összetömörülve ide-oda elbújva várják a tavaszt. Ilyenkor inaktívak, lassúak, de ha megzavarjuk őket hamar magukhoz térnek. A búvároknak a hideg vízre fel kell készülni! Megfelelő felszerelés és némi hidegtűrés kell hozzá. Ha ez megvan, ugyanúgy lehet élvezni a búvárkodást, mint melegben.

A rákokkal hideg vízben gyakrabban találkozhatunk. 

Amikor igazán bedurvul a tél, akkor jön az egyik kedvencem: merülés a jég alatt. Nem kezdőknek való, de ha van elegendő gyakorlat és kellő elhivatottság, akkor igazán jó móka. Ajánlott a szárazruha, de évről évre találkozok olyan megszállottal, aki ilyenkor is nedves ruhában merül. Fontos: a jég alatti merülés nem játék! A szélsőségesen hideg víz igénybe veszi a testet és a felszerelést is. Az a tény pedig, hogy csak ott juthatunk ki a vízből, ahol bementünk, speciális előkészületeket, felszerelést és tudást igényel. De mi vonz akkor a jég alá minket? Elsőre talán van benne egy kis „ki, ha én nem”, egy erőpróba, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Másodjára beleszeretsz a környezetbe. A jég alatt teljesen leülepedik a víz, hihetetlen jó látótávolság jellemző. Napsütésben gyönyörűen játszik a fény, de felhős időben sem marad el, olyankor inkább kísérteties színezetet kap a táj. A jég alatt összegyűlő, általunk kilélegzett buborékok játékát is sokáig lehet csodálni.

Jég alatti merülésre készülő búvárok

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a búvároknak egész évben érdemes felkeresni a helyi vizeket, nem csak a tengerek és a nyár után ácsingózni!

Ezzel az írással szeretnék elindítani egy sorozatot itt a UEF blogon, ami a hazai és környező országok édesvízi merülőhelyeit veszi sorra. Saját élményeimen és tapasztalataimon keresztül mutatom be egy-egy hely jellemzőit, érdekességeit, ezzel is népszerűsítve az édesvízi merüléseket. 

Fotók: Haász Balázs és Fodor Gábor

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profi fotós tippek az élvezhető víz alatti képek készítéséhez

Olyan korban élünk, amikor körülvesznek minket az elektronikus kütyük és már szinte mindenkinek van a zsebében, vagy a keze ügyében egy képrögzítést lehetővé tevő eszköz. Innen már csak egy lépés, hogy ezeket magunkkal vigyük a víz alá, megörökíteni azt a csodát, amivel búvárkodás közben találkozunk.

Persze a víz alatti fotózás (filmezés) is egy olyan terület, amit sokan művelnek, de kevesen teszik ezt azzal a tudatossággal, aminek köszönhetően drasztikusan javulhat(na) az elkészített képek élvezeti értéke. A laikus úgy gondolja, hogy van egy jó kis fényképezőgépem, amit berakok egy tokba, vagy esetleg alapból is bírja a vizet, és azzal majd - ahogy a felszínen is szoktam, nyomogatva az exponáló gombot -, a víz alatt is remek fotókat fogok készíteni. Fotókat természetesen tud majd készíteni az így gondolkodó, de remek fotókra viszonylag csekély az esély, sajnos.  

Aki már kipróbálta a víz alatti fotózást, biztosan készített olyan alkotásokat, amik nem voltak élesek, a téma bemozdult, talán ki is csúszott a képből, vagy színszegény lett a felvétel - magyarul a kékes-szűrkés árnyalaton kívül nem volt más rajta. Esetleg élvezhetetlen lett a kép, mert tele volt kisebb-nagyobb fényes pöttyökkel, foltokkal, pacnikkal.

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe nézzünk néhány konkrét tippet, amivel részlegesen orvosolhatjuk a fent felsorolt problémákat, ha már mindenáron ragaszkodunk az automata üzemmódhoz:

• Kerüljük a gyorsan mozgó, cikázó halacskák megörökítését. Kezdjük inkább csendélettel, vagy kisebb, lassan mozgó élőlényekkel, például csigával.

• Fotózzunk közel a felszínhez, ahol van bőségesen természetes fény, de ilyenkor jobban tesszük, ha ki is kapcsoljuk a belső vakut. Minél közelebb van a felszín, annál színgazdagabb lesz a képünk. A mélység növekedésével egyre több színt elveszítünk. 4-5 méter alatt, ha a gépünk automata üzemmódban van és nem használunk valami segédberendezést, kiegészítőt (külső vaku, piros előtétlencse vagy fólia), akkor a piros árnyalatoknak az elkészült fotónkon búcsút inthetünk. Ha van a gépünkön “víz alatti fotó” üzemmód, azt használhatjuk, de ne várjunk tőle csodát! 

Balra vaku és színek nélkül, jobbra felszín közelben vaku nélkül, de színesben

Mélyebben, ahol romlanak a fényviszonyok, bizony szükségét fogjuk érezni a vakuhasználatnak és máris szembesülünk a fent említett problémával - az ún. “havazás” jelenség teljesen tönkrevágja a képünket.

"Havazás" jelensége belső vakuval 

Belső vaku használata esetén ezt igen nehéz megúszni, de kicsit javíthatunk a helyzeten az alábbiakkal:

• Fotózás előtt ne kavarjuk fel az üledéket (és a társunk se tegyen ilyen galádságot)!

• Hanyagoljuk a több méterre lévő dolgok megörökítését, fotózzunk közeli dolgokat és menjünk a lehető legközelebb az adott témához.

• Mindenképpen javasolom, hogy éjszakai merüléseken is gyakoroljunk. Tapasztalatom szerint automata üzemmódban, beépített vaku használatával legjobb eredményt a kezdő búvárfotós éjszakai makro fotók készítésnél tud elérni.

Éjszakai makro fotó belső vaku használatával

Az eddig taglalt gondok megoldásában sokat segít, ha lemondunk az automata üzemmódban való fotózásról és elkezdünk játszani a manuális beállításokkal. Ehhez nem árt tudni, hogy miket lehet és miket érdemes állítani, illetve milyen eredményeket, milyen változásokat érhetünk el ezekkel az állításokkal. Ebből az is következik, hogy a fényképezőgépünknek alkalmasnak kell lennie a manuális állíthatóságra. 

Azért, hogy nagymértékben és tudatosan javítsunk víz alatti fotóinkon, érdemes elvégezni egy UEF Víz alatti fotós tanfolyamot, ahol a fenti problémák okainak megismerésén és megoldásain túl, még rengeteg olyan információra és ismeretanyagra lehet szert tenni, ami egy új szintre emelheti tudásunkat és az elkészített képek minőségét.

Fotók: Szabó Tamás

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!