Profi fotós tippek az élvezhető víz alatti képek készítéséhez

Olyan korban élünk, amikor körülvesznek minket az elektronikus kütyük és már szinte mindenkinek van a zsebében, vagy a keze ügyében egy képrögzítést lehetővé tevő eszköz. Innen már csak egy lépés, hogy ezeket magunkkal vigyük a víz alá, megörökíteni azt a csodát, amivel búvárkodás közben találkozunk.

Persze a víz alatti fotózás (filmezés) is egy olyan terület, amit sokan művelnek, de kevesen teszik ezt azzal a tudatossággal, aminek köszönhetően drasztikusan javulhat(na) az elkészített képek élvezeti értéke. A laikus úgy gondolja, hogy van egy jó kis fényképezőgépem, amit berakok egy tokba, vagy esetleg alapból is bírja a vizet, és azzal majd - ahogy a felszínen is szoktam, nyomogatva az exponáló gombot -, a víz alatt is remek fotókat fogok készíteni. Fotókat természetesen tud majd készíteni az így gondolkodó, de remek fotókra viszonylag csekély az esély, sajnos.  

Aki már kipróbálta a víz alatti fotózást, biztosan készített olyan alkotásokat, amik nem voltak élesek, a téma bemozdult, talán ki is csúszott a képből, vagy színszegény lett a felvétel - magyarul a kékes-szűrkés árnyalaton kívül nem volt más rajta. Esetleg élvezhetetlen lett a kép, mert tele volt kisebb-nagyobb fényes pöttyökkel, foltokkal, pacnikkal.

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe nézzünk néhány konkrét tippet, amivel részlegesen orvosolhatjuk a fent felsorolt problémákat, ha már mindenáron ragaszkodunk az automata üzemmódhoz:

• Kerüljük a gyorsan mozgó, cikázó halacskák megörökítését. Kezdjük inkább csendélettel, vagy kisebb, lassan mozgó élőlényekkel, például csigával.

• Fotózzunk közel a felszínhez, ahol van bőségesen természetes fény, de ilyenkor jobban tesszük, ha ki is kapcsoljuk a belső vakut. Minél közelebb van a felszín, annál színgazdagabb lesz a képünk. A mélység növekedésével egyre több színt elveszítünk. 4-5 méter alatt, ha a gépünk automata üzemmódban van és nem használunk valami segédberendezést, kiegészítőt (külső vaku, piros előtétlencse vagy fólia), akkor a piros árnyalatoknak az elkészült fotónkon búcsút inthetünk. Ha van a gépünkön “víz alatti fotó” üzemmód, azt használhatjuk, de ne várjunk tőle csodát! 

Balra vaku és színek nélkül, jobbra felszín közelben vaku nélkül, de színesben

Mélyebben, ahol romlanak a fényviszonyok, bizony szükségét fogjuk érezni a vakuhasználatnak és máris szembesülünk a fent említett problémával - az ún. “havazás” jelenség teljesen tönkrevágja a képünket.

"Havazás" jelensége belső vakuval 

Belső vaku használata esetén ezt igen nehéz megúszni, de kicsit javíthatunk a helyzeten az alábbiakkal:

• Fotózás előtt ne kavarjuk fel az üledéket (és a társunk se tegyen ilyen galádságot)!

• Hanyagoljuk a több méterre lévő dolgok megörökítését, fotózzunk közeli dolgokat és menjünk a lehető legközelebb az adott témához.

• Mindenképpen javasolom, hogy éjszakai merüléseken is gyakoroljunk. Tapasztalatom szerint automata üzemmódban, beépített vaku használatával legjobb eredményt a kezdő búvárfotós éjszakai makro fotók készítésnél tud elérni.

Éjszakai makro fotó belső vaku használatával

Az eddig taglalt gondok megoldásában sokat segít, ha lemondunk az automata üzemmódban való fotózásról és elkezdünk játszani a manuális beállításokkal. Ehhez nem árt tudni, hogy miket lehet és miket érdemes állítani, illetve milyen eredményeket, milyen változásokat érhetünk el ezekkel az állításokkal. Ebből az is következik, hogy a fényképezőgépünknek alkalmasnak kell lennie a manuális állíthatóságra. 

Azért, hogy nagymértékben és tudatosan javítsunk víz alatti fotóinkon, érdemes elvégezni egy UEF Víz alatti fotós tanfolyamot, ahol a fenti problémák okainak megismerésén és megoldásain túl, még rengeteg olyan információra és ismeretanyagra lehet szert tenni, ami egy új szintre emelheti tudásunkat és az elkészített képek minőségét.

Fotók: Szabó Tamás

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Korok Fatima a magyar szabadmerülő bajnok

A fiatal magyar hölgy egyik pillanatról a másikra robbant be a hazai búvárközösség tudatába azzal, hogy magyar szabadmerülő (freediver) csúcsot ért el egy rangos nemzetközi versenyen. 

A versenyt az egyiptomi Dahab mellett, a búvárok körében nagy hírnévnek örvendő Blue Hole*-nál rendezték meg idén áprilisban. A szervező AIDA az egyik legnagyobb nemzetközi szabadmerülő közösség, az extrém búvársportág egyik ikonja. 

A versenyen induló magyar Korok Fatima (26) a többnapos merülési sorozatot hitelesített nemzeti rekorddal zárta. Egyetlen levegővétellel 58 méter mélyre merült saját erőből, uszonyt, vagy kötelet nem használt, a ballasztsúly mennyisége mindvégig változatlan volt (CNF)**. A teljes merülés összesen 2 perc 34 másodpercet vett igénybe. Ezzel a merüléssel Fatima jelenleg a 13. az összesített AIDA világranglistán, a világcsúcsot az olasz Alessia Zecchini tartja 73 méterrel. 

De vajon ki ez a lány, és hogyan került hirtelen a nemzetközi szabadmerülő búvárok élvonalába? 

A versenyző Facebook oldalán a következőt olvashatjuk: "Korok Fatima utazó, akiből sportoló és nemzeti csúcstartó lett miután a Sínai-félsziget déli részén található kis búvárparadicsomba, az egyiptomi Dahab-ba költözött, és a Blue-Hole-nál új magyar rekordot ért el szabadmerülés sportágban."

Saját bevallása szerint eredetileg nem készült versenyzőnek, de az edzések megkezdését követő két és fél hónap után óriási fejlődéssel átlépte a 60 méteres mélységet egyetlen lélegzetvétellel, mindenféle segédeszköz nélkül. Ő fogja képviselni hazánkat az AIDA szabadmerülő világbajnokságon, Franciaországban. 

A mosoly - varázslat!

Magáról pedig így mesél: “Előbb tudtam úszni a víz alatt, minthogy megtanultam volna járni. Ugyan Magyarországnak nincs tengerpartja, de a gyerekkoromat uszodában és tavakban töltöttem, illetve párszor azért elutaztunk a tengerhez is. Gyerekként szinkronúszó versenyző voltam, amit 16 éves koromban abbahagytam és helyette inkább a turizmusban kezdtem el dolgozni. 

Projektmenedzserként és idegenvezetőként dolgoztam a Zsidó Örökségi Túrák irodánál Budapesten. Szerettem a munkámat, a városi életet, de figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy mennyire egészségtelenül élek, sokat dohányoztam, ittam és már több mint 100 kg voltam. A változást végül egy bokatörés hozta meg az életemben, 2016-ban. Miután felépültem és megtanultam ismét járni megfogadtam, hogy ezután minden másképp lesz; lefogyok, egészséges életet élek és utazni fogok, hogy felfedezzem a világot és megtaláljam önmagamat. 

A bal oldali képen vidáman és 40 kg-val könnyebben

Hosszú, hullámvölgyekkel tarkított utat tettem meg, de végül visszataláltam saját gyerekkori énemhez, aki mindig is a vízbe vágyott. Csodálatos kalandokban volt részem, mára négy nyelvet beszélek, három kontinensen is éltem, felfedeztem a gyermekek iránti szenvedélyemet, merülésvezető lettem, de a legfontosabb a szabadmerülés lett számomra. Jelenleg Dahab-ban élek, tanulok és edzek, készülök a versenyekre, illetve hogy oktató és edző lehessek. Egészségesen és józanul élek, nem dohányzom, leadtam 40 kg-ot, kigyógyultam az étkezési rendellenességből, merek nagyot álmodni és küzdök érte minden nap, egészen az utolsó lélegzetemig.

Hiszem, hogy mindannyiukban megvan az erő, a szenvedély és a türelem, hogy elérjük céljainkat, megváltoztassuk magunkat, megváltoztassuk a világot. Az élet egy utazás és magunk választjuk meg a saját utunkat. Én választottam magamnak, megváltoztam általa, a szabadmerülés megváltoztatta az életemet. Megbecsülök minden egyes lélegzetvételt amióta elkezdtem lélegzet visszatartással mélyre merülni a tengerben -  és önmagamban is. Mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia mit adhat számára a SZABADMERÜLÉS. Találkozunk a kékségben.” - Fatima

[VIDEO] Fatima egyik merüléséről...

"*Blue Hole - tenger alatti víznyelő, mintegy 94 méter mély kút az egyiptomi Dahabt-ól csupán néhány kilométerre. A szabadmerülő búvárok kedvenc helye, mivel ez a mélység közvetlenül elérhető a partról és nincsenek áramlatok. Egy hatalmas, természetes medence, bár egyes tudósok szerint meteorit becsapódás által keletkezett. A Blue Hole és környéke most is bővelkedik korallban, gazdag a tengeri élet, de sajnos mindenütt műanyaghulladék úszik a vízfelszínen, a korallok sérültek és egyre kevesebb a hal. Az egyszer használatos műanyagok, a napvédő tejek, a rengeteg sznorkeles búvár mind terhelik a korallzátonyt, a túlhalászás… és nem csak itt Dahab-nál, sajnos mindenhol ez történik a világ tengerpartjain. De összefogással, közös munkával megmenthetjük a tengereinket, és tovább úszhatunk együtt sok-sok tengeri élőlénnyel a gyönyörű kék vízben. 💙🧜🏽‍♀️🙏🏼"

"**CNF - Az uszonyok nélküli állandó súlyú merülési forma a legnehezebb, de nekem a kedvencem. Ha valamit igazán szeretsz, akkor is szereted ha néha nehéz is 😉 "

Forrás és fotók: Korok Fatima freediver Facebook és Instagram oldala, illetve AIDA

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Szabó Tamás - a fotós búvároktató

UEF: Hogyan kezdődött nálad a búvárkodás? 

SZ.T: Pici gyerekkoromtól kezdve vonzódom a természethez, ezen belül is a vízhez, a halak kimondottan a kedvenceim. A szüleim szerint előbb horgásztam, mint járni tudtam volna, leültettek a vízpartra egy horgászbottal a kezemben és én horgásztam. Kezdetektől fogva érdekelt mi zajlik lent a mélyben, hogyan élnek az én kedvenceim, de mindennek dacára valahogy soha nem fordult meg a fejemben, hogy lehetséges lenne a halak testközelből történő megfigyelése. Persze én is láttam az összes Cousteau filmet, de a búvárkodás ötlete csak később jött. Már felnőtt fejjel egyik nap bent ültem az irodámban, amikor megszólalt a telefon és egy kollégám a következőt mondta: -Te, megyünk búvártanfolyamra? Egyből rávágtam, hogy - Igen, mikor kezdődik? Másnap kezdődött. Elmentem, és rájöttem, hogy ez az amire egész életemben vágytam. Ez közel 20 éve történt egyébként. 

UEF: A fotózás, vagy a búvárkodás volt előbb? 
SZ.T: A fotózás iránti érdeklődésemet édesapámtól örököltem, aki nagyon sokat fotózott amatőr szinten. Engem is nagyon érdekelt a téma, fiatalabb koromban szintén sokat fényképeztem, de én sem voltam profi. A víz alatti fotózás gondolata akkor jött, amikor már tapasztaltabb búvár voltam és szerettem volna megmutatni másoknak is mi rejtőzik a felszín alatt. Az elgondolást tett követte, vettem egy digitális fényképezőgépet a hozzávaló tokkal együtt és elkezdtem fotózni.

Ponty - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Szerinted kiből lehet jó búvárfotós? 

SZ.T: Búvár szemszögből nézve kell egy bizonyos rutin, azaz annyira biztosan kell mozogni és lebegni a víz alatt, hogy a fotózásra koncentrálva se tegyünk kárt a környezetünkben. Fotós oldalról nézve tisztában kell lenni a fényképezés alapjaival és a víz alatti környezet speciális jellemzőivel, továbbá szükségünk lesz némi szépérzékre is - azt gondolom ez a minimum. A fejlődés szempontjából fontosnak tartom a hozzáértő kritikát. Az első víz alatti fotóim szinte eufórikus érzést váltottak ki belőlem és nem értettem, hogy a környezetemben miért kezd el mindenki ásítozni, amikor én büszkén mutatom őket. Aztán megmutattam ezeket egy hozzáértő búvárfotósnak is. Nos, a tőle kapott kritika picit rosszul esett, de rájöttem, hogy csakis az ilyen hozzáértő bírálatokból lehet előrelépni és fejlődni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed? 

SZ.T: Engem a víz alatti élővilág köt le, főleg a halak, akik szerencsére szinte mindenhol megfigyelhetők, ha van látótávolság. Gyakran merülöm és az élővilága miatt kedvelem is Feketenyéket, vagy a dorogi Palatinus tavat, de ez nem jelenti azt, hogy a tengeri merüléseket ne szeretném legalább ugyanennyire. Az édesvízi rablóhalak fotózását különösen kedvelem, ami nyilván a horgászat hozadéka. Van a sporthorgászok között egy irányzat, miszerint “fogd meg és engedd el”, nos én ezt annyiban továbbvittem, hogy “ne is fogd meg, csak fotózd le és hagyd szabadon”. Ezeket a “fotó zsákmányokat” azután szívesen publikálják az ismerőseim a digitális és nyomtatott médiumokban, például több ragadozóhalas képem szerepelt már a Magyar Horgász magazinban és annak címlapján is.

Süllő - fotó: Szabó Tamás

UEF: Van bakancslistás merülőhelyed? 

SZ.T: Több olyan hely is van, ahová szeretnék eljutni. Az egyik ilyen a tengeri jégbarlangban történő merülés valahol a sarkvidéken. Láttam már ilyen merülésen készült fotókat és nagyon megfogott a dolog extremitása, a jéghideg, kristálytiszta víz és a jégbarlang hangulata. Több kép is van már a fejemben, amit szívesen elkészítenék egy ilyen víz alatti környezetben. 

UEF: Hogyan születik egy jó víz alatti fotó? 

SZ.T: Sokan mondják, hogy a jó fotóhoz szerencse kell, én pedig azt gondolom, hogy igen, kell némi szerencse is hozzá. Szerintem minél többet merül és fotózik valaki a víz alatt, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy sikerül egy izgalmas témát jól lefotóznia. Ugyanakkor nem elég a szerencse, vagy a nagyobb esély, de tanulni kell jó fotót készíteni és készülni kell a jó fotó elkészítésére. Ismerek olyan víz alatti fotósokat, akik ezt olyan magas szinten művelik, hogy szabályos forgatókönyvet írnak arról, milyen témákat szeretnének fotózni. De nemcsak a témákat, hanem azt is milyen pozícióból, milyen megvilágítással, milyen háttérrel, milyen szituációban készüljön az adott kép. Ezzel a kész forgatókönyvvel megy azután a búvártúrára, ahol az adott témát megkeresi és megpróbálja megvalósítani a forgatókönyvét. Magam is törekszem erre a szintre, de ettől azért még messze vagyok. Rengetegen fotózták már például az Adrián üres üvegekben előszeretettel pihenő, onnan kukucskáló gébet. Érdekes témának tartom és ezért nagyon sokat foglalkoztam vele hogyan lehetne még jobban megcsinálni, és született is néhány, azt hiszem valóban élvezhető képem erről.

Géb a palackban - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Miért éppen a kompakt fényképezőgépekre esett a választásod? 

SZ.T: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mint sokan mások, én is kompakt géppel kezdtem el fotózni a víz alatt, amiért pedig megmaradtam ennél, annak több oka is van. Bár a felszínen szívesen használok tükörreflexes gépet, a víz alá mégsem akartam levinni. Egyrészt mert túl sok cucc, azaz problémás egy nagy gépnek és tartozékainak a szállítása, mozgatása már a felszínen is, víz alatt pedig egyenesen olyan, mintha egy járókeretet tolnék magam előtt. Másfelől búvároktatóként többnyire oda kell figyelnem másra, másokra is a víz alatt, tehát nem bástyázhatom körbe magamat fotós felszereléssel. Egy szó mint száz, praktikusabb a kompakt gép, hiszen mindig nálam lehet, és ha úgy érzem, hogy valamit éppen meg kell örökíteni, akkor adott a lehetőség. Egy ideje már szinte sportot űzök a kompakt fotózás tökéletesítéséből. Megpróbálok olyan eredményeket elérni, olyan képeket letenni az asztalra, amik megállják a helyüket a tükörreflexes gépekkel készült fotók mellett is. Ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy a kompakt fotózás mindig kompromisszumot jelent, de aki megnézi a képeimet az megítélheti saját maga, mennyire sikerült felvennem a versenyt a nagy gépekkel.

Korallzátony részlet fotóssal - Fotó: Szabó Tamás 

UEF: Biztosan van egy jó búvárfotós sztorid... 

SZ.T: Sokan kedvelik a cápás merüléseket, magam is imádom azt a szituációt, amikor cápákkal lehet merülni és cápákat lehet fotózni. Többször is kerültem már olyan helyzetbe cápával, hogy elgondolkoztam, most fotózzak, vagy inkább távozzak, esetleg toljam odébb az állatot. Persze tudom, hogy az ember nem szerepel a cápák étrendjében, de egyfajta veleszületett óvatosság azért figyelmezteti a búvárt, ha olyan a helyzet. Volt egy emlékezetes merülés a Vörös-tengeren, ahol a lányom is velem volt. Egy olyan cápáról próbáltam fotókat készíteni, aki túlságosan tolakodóvá vált és a kezemben lévő kamerával, illetve az uszonyommal próbáltam jobb belátásra bírni. Miközben ilyen módon “hadakoztam” a cápával, addig a lányom a hátam mögött visongott a légzőautomatába. Szerencsére nem volt végül semmi probléma, és elég jók lettek a képek is.

"Longi" - Fotó: Szabó Tamás

UEF: Van olyan eredményed, amire ma is büszke vagy? 

SZ.T: Számos hazai fotós pályázatra, ahol téma volt a víz alatti fotózás, küldtem be képeket és szép lassan elkezdtek jönni az eredmények. Több olyan megmérettetés is volt ahol magasra értékelték, esetleg dobogóra kerültek a fotóim. Az egyik ilyen az "Év Természetfotósa" pályázat, ahol egy időben évről-évre beválogatták a legjobbak közé, illetve díjazták a képeimet. A hazai versenyek mellett nemzetközi megmérettetésen is indultam, 2011-ben például az "Our World Underwater" versenyre beküldött fotóimmal nagyon jó összesített eredményt értem el, amit egy 10 napos luxus búvárszafarival díjaztak. A sors iróniája, hogy különböző okok miatt végül nem tudtam elmenni erre a nyeremény szafarira.  

UEF: Van kedvenc saját képed? 

SZ.T: Sok olyan képem is van amit szeretek. Az egyik ilyen a csikóhalas, vagy a korábban említett kandikáló géb fotóm, illetve van még egy cápás képem is amit szívesen mutatok. Utóbbi ugyan kapott némi módosító utómunkát, kicsit játszottam a háttér megvilágításával is, de nagyon szeretem, mert izgalmas képnek gondolom, és talán nem is annyira hétköznapi élőlényt ábrázol.

Csikó portré - Fotó: Szabó Tamás

UEF: A családoddal hogyan tudod összeegyeztetni a víz alatti hobbijaidat? 

SZ.T: Egész jól. Feleségem ugyan nem búvárkodik, de nagyon jól érzi magát a vízparton, szívesen tart velem a merülésekre ilyen módon. A lányom merül, nálam végezte annak idején a búvártanfolyamot, de egyre kevesebbet tudunk együtt merülni, mert külföldön tanul és ezért sajnos egyre ritkább a közös családi program. Amikor viszont tehetjük akkor együtt merülünk és ilyenkor segít nekem jó fotós témákat keresni a víz alatt. 

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? 

SZ.T: Mindenképpen szeretnék többet merülni, mert az utóbbi években a munkám miatt bizony lecsökkent a merüléseim száma, és úgy érzem ez rossz hatással van rám. Természetesen igyekszem folyamatosan népszerűsíteni a búvárfotózást. Teszem ezt azzal, hogy megosztom, megmutatom a képeimet másoknak, továbbá akikben látok fantáziát és tudom, hogy fényképeznek, illetve búvárkodnak, azoknak felajánlom, hogy szívesen segítek jobb eredményeket elérni. Imádom átadni azt a tudást, amit sikerült megszereznem az elmúlt évek alatt, és nagyon jó érzés amikor egy-egy növendékem dobogós helyezést ér el valamelyik fotós versenyen. 

UEF: Sok sikert a tervekhez Tamás, és köszönöm a beszélgetést! 

A képen Szabó Tamás - Fotó: Pohl András

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!