Ha mostanában megkérdeznek egy édesvizekben is gyakran merülő búvárt, hogy melyik a legjobb merülőhely a környéken, akkor 10-ből kilencen Feketényéket mondanák. Ez a szlovákiai tó elsősorban a relatíve jó látótávolságáról, de főként a rendkívüli halgazdagságáról híres. Nem utolsósorban kiváló az infrastruktúra, büfé, meleg vizes wc- zuhanyzó várja a búvárokat. A parton minden megtalálható a kényelmes öltözéshez, van felszerelés-, és palack bérlési-töltési lehetőség, és a víz alatt is tartogat számos látványosságot.
Budapesttől 170 km-re található, kb. két és fél óra kocsival, de Győrből alig több mint egy óra az út. Nyelvi nehézség nem nagyon van, hiszen a tó a történelmi Magyarország területén van, mindig akad magyar ajkú személyzet. Ezeknek az adottságoknak köszönhetően rendkívül népszerű a magyar búvárok között is, de járnak csehek, osztrákok és németek is ide. Nyáron a tónál strand üzemel, ilyenkor a nem búvár családtagok is jól szórakozhatnak. Akár több napos sátorozós túrát is érdemes ilyenkor szervezni, sőt, pár faház is várja azokat, akik nem kedvelik a nomád életet.
Az élet úgy hozta, hogy nekem is volt közöm a tó népszerűsítéséhez itthon. 2014 nyarán Belucz Attila - a UEF Szlovákia vezetője - nagymegyeri búvárbarátunk felhívott minket, hogy nézzük meg ezt a tavat, nem fogunk csalódni benne. Kicsit utánanéztem: a legnagyobb magyar búvárportálon volt róla bejegyzés ugyan, és volt ismerősöm is, aki merülte már régebben, de nem volt túl jó véleménnyel róla. Akkor még nem volt ennyire kiépítve se víz alatt, se a parton, de már akkor megragadott és láttuk benne a potenciált. Hazatérve mindenkinek lelkendeztem a „karácsonyi Tesco ponty akváriumról”. Rendszeresen kezdtünk ide járni. Közben a szájhagyomány útján egyre ismertebb és felkapottabb lett a tó. Nyáron komoly bográcsozós bulik színhelye.
A következő években Belucz Attila lett a bázis szakmai üzemeltetője, mi pedig sokat segítettünk a mai állapotok kialakításában. Neki rengeteg munkája van benne, víz alatt és a felszínen is. Maradandó élmény például a busz elsüllyesztése. Nem kis feladat egy majd tíz tonnás tárgyat mozgatni a víz alatt. A kötélpálya jelentős részét is mi köteleztük át, egy tavaszi idénynyitó rendezvény előtt egy nappal. Itt tettem le a mentőbúvári vizsgámat, és már oktatóként itt vizsgáztattam először búvárt. Szóval rengeteg jó emlék köt ide. A tulajdonosok évről évre fejlesztenek valamit, így lett a busz, sőt 2019-ben egy teljes villamoskocsi is a látványosságok része.
A tóban akár 40 m-re is lehet merülni, csak szerintem nem érdemes. Nekem több mint 100 merülésem van itt, de 20 m alá már nem megyek, a látnivalók fent vannak. A kötélpályák mentén több útvonalat be lehet járni, az egyiket most megosztom az olvasóval:
Mint Dorogon, itt is a kezdőkre helyezem a hangsúlyt. Ez az útvonal már a parton kezdődik, így igazán hatásvadász. :-) Amikor kiszállunk a kocsiból, a zsebembe rakok egy kis kenyeret és a kis öböl partján megmutatom a nebulóknak a sütkérező ponty csapatot. Itt több száz, kiló feletti példányt kell elképzelni, akik a bedobott kenyéren marakodnak. Olyan látvány, mint egy "ZS" kategóriás filmben a piránhák.
Beöltözés után a fő bemeneteli ponton besétálunk a vízbe. Rögtön balra veszem az irányt, és 2-3 m-es mélységben úszunk az elsüllyedt stégig. Ekkor már fülig ér a száj, mert jókora pontyok sütkéreznek arra, de gyakran van süllő, és csuka is. Ezután ismét balra fordulunk, elhagyjuk a kötélpályát és lecsúszunk 4-5 m közé. Ha jól ügyeskedek, akkor pont az öböl bal sarkában lyukadunk ki egy bedőlt fa mellett. Magát a fát alulról közelítem meg, mert így nagyon látványos a fejünk felett a megszámlálhatatlan ponty. Ha még nem láttad, hidd el, most nem a költői túlzások miatt írom így! Felemelkedünk 2-3 m közé és jön a látványosság: a pontyok már sejtik mi következik, szinte várják.
Előveszek egy doboz csemege kukoricát és jól megszegem az általános búvárszabályt, etetem a halakat. Mentségünkre legyen szólva, ez egy mesterséges tó és ők telepített halak. Nos, az hogy milyen érzés, amikor szinte a kezedből eszik egy 5-6 kilós hal, azt rád bízom elképzelni, de inkább ki kell próbálni. A leggyakoribb reakció a fejcsóválás, „ilyen nincs”, de volt már olyan is, aki úgy hüledezett, hogy majdnem kiesett a szájából a reduktor. Ha elfogyott a csemege, akkor továbbállunk, a fa ágai között szétnézünk csuka után, gyakran erre portyázik egy igen kapitális példány, becenevén: A Nyéki Krokodil. Egyébként ő, vagy az ikertestvére, általában a buszban várja a bliccelő búvárokat, de az egy másik útvonal.
Tovább haladva, ha a part mindig a bal kezünk felé van, még több bedöntött fát láthatunk. Itt nagyon jól megfigyelhetőek a halak mélységben elfoglalt helyei. Legfelül néhány amur járkál, utánuk a kárászok vannak. Ők érdekes módon nem keverednek a pontyokkal, vagy egyik, vagy másik faj van többségben. A csukák inkább az ágak kötött állnak lesben. Legalul, mint afféle rendőr csapat, a süllők lebegnek néhány centivel az aljzat felett.
Közben visszatérünk a kötélpályára, és ismét balra fordulunk. Pár percnyi úszás után meglátjuk a repülő hátsó vezérsíkját. Maga a gép is érdekes, bár sajnos az ajándékgyűjtők lassan szétszerelik, pár éve még a botkormány is megvolt, de mára már nyoma sincs. A gép szárnyai alatt nagyra nőtt süllők vigyázzák a rendet, annyira megszokták a búvárokat, hogy egész közel engednek magukhoz. Ha mégis belépünk a privát zónába, akkor a hátúszóikat felnyitják, és teljes pompájukban, egyértelműen jelzik: túl közel jöttél!
Van még tovább pálya, de kezdők lévén ideje visszafordulni. Jobb kézre vesszük a partot, és a kötélpálya mentén megyünk az első elágazásig. Itt a középső kötelet választva egy gyakorló trepnihez érünk, amire egy jókora cső van felszerelve. Ideális lebegés gyakorláshoz. Itt még van egy csónak, meg egy Opel Kadett roncsa is, de valamit hagyni kell a következő merülésre is, így lassan visszaúszunk a bedőlt stég mellett a kijárathoz. Imádom nézni az arcokat, amikor vége a merülésnek, a legtöbben azonnal mennének vissza.
A tóban van még számos útvonal és látványosság. A teljesség igénye nélkül: egy komplett busz, egy villamos szerelvény, számítógép asztal csontvázzal, benzinkút oszlop, ami schillingben számol (hogy kerülhetett oda?), többszintes oktatótrepni, stb., stb. Ha kint alszol, ne hagyd ki az éjszakai merülést sem! Hihetetlen élmény alvó csukával találkozni, de az angolnák is éjjel bújnak elő. Szürreális látvány, ahogy kígyószerűen tekerednek fel egy-egy faágra, mint egy bibliai ábrázoláson.
Szóval ezek miatt kihagyhatatlan hely Feketenyék. Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon indulnék újra oda merülni!
Fotók: Haász Balázs és Kerekes Szilárd
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
 |
| A képen nem látszik, de itt éppen isteni Brassói készül a bográcsban. |
Az élet úgy hozta, hogy nekem is volt közöm a tó népszerűsítéséhez itthon. 2014 nyarán Belucz Attila - a UEF Szlovákia vezetője - nagymegyeri búvárbarátunk felhívott minket, hogy nézzük meg ezt a tavat, nem fogunk csalódni benne. Kicsit utánanéztem: a legnagyobb magyar búvárportálon volt róla bejegyzés ugyan, és volt ismerősöm is, aki merülte már régebben, de nem volt túl jó véleménnyel róla. Akkor még nem volt ennyire kiépítve se víz alatt, se a parton, de már akkor megragadott és láttuk benne a potenciált. Hazatérve mindenkinek lelkendeztem a „karácsonyi Tesco ponty akváriumról”. Rendszeresen kezdtünk ide járni. Közben a szájhagyomány útján egyre ismertebb és felkapottabb lett a tó. Nyáron komoly bográcsozós bulik színhelye.
A következő években Belucz Attila lett a bázis szakmai üzemeltetője, mi pedig sokat segítettünk a mai állapotok kialakításában. Neki rengeteg munkája van benne, víz alatt és a felszínen is. Maradandó élmény például a busz elsüllyesztése. Nem kis feladat egy majd tíz tonnás tárgyat mozgatni a víz alatt. A kötélpálya jelentős részét is mi köteleztük át, egy tavaszi idénynyitó rendezvény előtt egy nappal. Itt tettem le a mentőbúvári vizsgámat, és már oktatóként itt vizsgáztattam először búvárt. Szóval rengeteg jó emlék köt ide. A tulajdonosok évről évre fejlesztenek valamit, így lett a busz, sőt 2019-ben egy teljes villamoskocsi is a látványosságok része.
 |
| Búvár az elsüllyesztett busz ajtajában |
A tóban akár 40 m-re is lehet merülni, csak szerintem nem érdemes. Nekem több mint 100 merülésem van itt, de 20 m alá már nem megyek, a látnivalók fent vannak. A kötélpályák mentén több útvonalat be lehet járni, az egyiket most megosztom az olvasóval:
Mint Dorogon, itt is a kezdőkre helyezem a hangsúlyt. Ez az útvonal már a parton kezdődik, így igazán hatásvadász. :-) Amikor kiszállunk a kocsiból, a zsebembe rakok egy kis kenyeret és a kis öböl partján megmutatom a nebulóknak a sütkérező ponty csapatot. Itt több száz, kiló feletti példányt kell elképzelni, akik a bedobott kenyéren marakodnak. Olyan látvány, mint egy "ZS" kategóriás filmben a piránhák.
Beöltözés után a fő bemeneteli ponton besétálunk a vízbe. Rögtön balra veszem az irányt, és 2-3 m-es mélységben úszunk az elsüllyedt stégig. Ekkor már fülig ér a száj, mert jókora pontyok sütkéreznek arra, de gyakran van süllő, és csuka is. Ezután ismét balra fordulunk, elhagyjuk a kötélpályát és lecsúszunk 4-5 m közé. Ha jól ügyeskedek, akkor pont az öböl bal sarkában lyukadunk ki egy bedőlt fa mellett. Magát a fát alulról közelítem meg, mert így nagyon látványos a fejünk felett a megszámlálhatatlan ponty. Ha még nem láttad, hidd el, most nem a költői túlzások miatt írom így! Felemelkedünk 2-3 m közé és jön a látványosság: a pontyok már sejtik mi következik, szinte várják.
 |
| Már várják. |
Előveszek egy doboz csemege kukoricát és jól megszegem az általános búvárszabályt, etetem a halakat. Mentségünkre legyen szólva, ez egy mesterséges tó és ők telepített halak. Nos, az hogy milyen érzés, amikor szinte a kezedből eszik egy 5-6 kilós hal, azt rád bízom elképzelni, de inkább ki kell próbálni. A leggyakoribb reakció a fejcsóválás, „ilyen nincs”, de volt már olyan is, aki úgy hüledezett, hogy majdnem kiesett a szájából a reduktor. Ha elfogyott a csemege, akkor továbbállunk, a fa ágai között szétnézünk csuka után, gyakran erre portyázik egy igen kapitális példány, becenevén: A Nyéki Krokodil. Egyébként ő, vagy az ikertestvére, általában a buszban várja a bliccelő búvárokat, de az egy másik útvonal.
 |
| A kalauz a buszban. |
Tovább haladva, ha a part mindig a bal kezünk felé van, még több bedöntött fát láthatunk. Itt nagyon jól megfigyelhetőek a halak mélységben elfoglalt helyei. Legfelül néhány amur járkál, utánuk a kárászok vannak. Ők érdekes módon nem keverednek a pontyokkal, vagy egyik, vagy másik faj van többségben. A csukák inkább az ágak kötött állnak lesben. Legalul, mint afféle rendőr csapat, a süllők lebegnek néhány centivel az aljzat felett.
Közben visszatérünk a kötélpályára, és ismét balra fordulunk. Pár percnyi úszás után meglátjuk a repülő hátsó vezérsíkját. Maga a gép is érdekes, bár sajnos az ajándékgyűjtők lassan szétszerelik, pár éve még a botkormány is megvolt, de mára már nyoma sincs. A gép szárnyai alatt nagyra nőtt süllők vigyázzák a rendet, annyira megszokták a búvárokat, hogy egész közel engednek magukhoz. Ha mégis belépünk a privát zónába, akkor a hátúszóikat felnyitják, és teljes pompájukban, egyértelműen jelzik: túl közel jöttél!
 |
| A tó közlekedési rendőre |
Van még tovább pálya, de kezdők lévén ideje visszafordulni. Jobb kézre vesszük a partot, és a kötélpálya mentén megyünk az első elágazásig. Itt a középső kötelet választva egy gyakorló trepnihez érünk, amire egy jókora cső van felszerelve. Ideális lebegés gyakorláshoz. Itt még van egy csónak, meg egy Opel Kadett roncsa is, de valamit hagyni kell a következő merülésre is, így lassan visszaúszunk a bedőlt stég mellett a kijárathoz. Imádom nézni az arcokat, amikor vége a merülésnek, a legtöbben azonnal mennének vissza.
A tóban van még számos útvonal és látványosság. A teljesség igénye nélkül: egy komplett busz, egy villamos szerelvény, számítógép asztal csontvázzal, benzinkút oszlop, ami schillingben számol (hogy kerülhetett oda?), többszintes oktatótrepni, stb., stb. Ha kint alszol, ne hagyd ki az éjszakai merülést sem! Hihetetlen élmény alvó csukával találkozni, de az angolnák is éjjel bújnak elő. Szürreális látvány, ahogy kígyószerűen tekerednek fel egy-egy faágra, mint egy bibliai ábrázoláson.
 |
| Velük jobbára éjjel találkozhatsz |
Szóval ezek miatt kihagyhatatlan hely Feketenyék. Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon indulnék újra oda merülni!
Fotók: Haász Balázs és Kerekes Szilárd
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
