Profil: Komka Tamás mester búvároktató

Komka Tamással az év oktatója elismerés átadása kapcsán beszélgettünk. A civilben IT biztonsági szakemberként tevékenykedő mester búvároktatótól többek között megtudjuk, hogy az első búvárfelszerelését még gyerekkorában próbálta ki, illetve hogy az utóbbi 15 évből 1 évet a Gyékényesi-tó vízfelszíne alatt töltött. Ismerkedjetek meg most egy kicsit az emberrel a búvármaszk mögött.

UEF - A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az “Év Legeredményesebb Oktatója” címet, amihez ezúttal is szívből gratulálunk. Ez egy komoly elismerés, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

K.T. - Valójában nincs titok, csapatmunka eredménye, az Aquanauta búvárklubban tevékenykedő kollégáimmal, barátaimmal közösen hoztuk össze. Természetesen nagyon sok háttérmunka, szervezés, előkészületek, irodai munka, víz alatti támogatás van mögötte, amit egyedül nem is tudtam volna megoldani.

UEF - Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvárkodás mellett?

K.T. - Pécsett lakom, és a búvárkodás mellett főállásban IT biztonsági tanácsadással foglakozom, de sokszor megfordulok hazai autóversenypályák szélén is sportbíróként.

UEF - Mi volt a legelső búvár élményed?

K.T. - Már egész kicsi gyerek koromban volt ciril betűs papucsos uszonyom, ami mindig feltörte a lábfejem, és állandóan megtelő szemüvegem, de az igazi fertőzést, a 90-es évek közepén, egy horvátországi családi nyaralás során egy korábbi vendég által az apartmanba felejtett „profi” búvármaszk kölcsönbe vétele okozta. Pár napig rakosgattuk, hátha visszajönnek érte, aztán elkezdtem próbálgatni, gyakorlatilag 3-4 napig vízben volt a fejem. Aztán pár év szünet (főiskola) után, egy búvárkodáshoz közel álló szomszéd megint megcsillantotta a lehetőséget, és onnantól már folyamatosan képeztem magam.

UEF - Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

K.T - Már mesterbúvárként is állandóan ott kavartam az oktatók, merülésvezetők körül, próbáltam minden tudást ellesni tőlük és segíteni ahol lehet. Aztán egyszercsak feltették a nagy kérdést, hogy nem érdekelne-e komolyabban... Érdekelt.

UEF - Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

K.T. - Úgy érzem megtaláltam az a tevékenységet, ami teljesen ki tudja kapcsolni az agyam, aktívan pihentet.

UEF - Miért éppen a Víz alatt Felfedezők Szövetségére esett a választásod?

K.T. - Annak idején, amikor UEF megalakult, kezdtem el én is búvárkodni. Az akkori oktatóm, Malmos Attila, feltette a kérdést a tanfolyam végén, hogy milyen kártyát szeretnék; NAUI, vagy UEF... Nálam meg adta magát a dolog, hogy Magyarországon, magyar emberként, magyar oktatási szervezetet válasszak, hisz a UEF ugyanúgy nemzetközileg elismert búvárigazolványt állít ki a búvárok részére, mint bármelyik amerikai szervezet.

UEF - Szerinted milyennek kellene lennie egy oktatóknak?

K. T. - Szerintem itt egy hoszabb felsorolás jöhetne, de talán a két legfontosabb dolog a türelem, és a lehető legnagyobb biztonságra való törekvés a merülések során.

UEF - Van kedvenc merülőhelyed?

K.T. - Több is. Például itthon a Gyékényesi-tavon a Kotro, imádom a tavat és a környezetét, élővilágát, a harcsákat, az édesvízi medúzákat. Nemrég kiszámoltuk egy barátommal, hogy már közel egy évet töltöttem itt összesen a víz alatt az elmúlt 15 év során. Azután a horvát Adrián Pag-szigetnél a Vörös-zátony, ahol 35 méter alatt káprázatos vörös sziklafal van cápatojásokkal, rákokkal, csigákkal, amit a végén megkoronáz még egy levegős barlang is. A Vörös-tengeren az Elphinstone-zátonyt is a kedvenceim közé sorolom, mert eddig bármikor merültem sok látnivalót tartogatott; cápák, sasrája, teknősök, nagy áramlás, és még sorolhatnám.

UEF - Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

K.T - Az áramlásos merülést (Drift dive) imádom, szerintem a legkényelmesebb, csak a fejemet kel mozgatni a látvány élvezetéhez.

UEF - Búvároktatóként hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?

K.T - Civilben, a tanfolyamok és a túrák közötti időben többnyire sokat dolgozom, néha összejön 12-14 óra is egy nap, de közben már alig várom, hogy újra vízben lehessek. A tanfolyamok alatt is sűrű a programom, jellemzően reggel 7-től este 10-ig, de például az éjszakai merüléseknél akár éjfélig is fent vagyunk. A tanfolyamok igen mozgalmasak, valódi csapatmunka, ami segítők, merülésvezetők nélkül kivitelezhetetlen lenne.

UEF - A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

K.T. - Nagyon nehezen, de hála istennek sikerült egy nagyon megértő párt választanom, aki irányítja a családot amikor én távol vagyok, és talán azt is látja rajtam, hogy egy-egy túra, tanfolyam, vagy akár egy merülés is kicserél, aktívan kikapcsol és feledteti velem a szürke hétköznapok taposómalmát.

UEF - Oktatóként mire vagy a legbüszkébb?

K.T. - Talán, amikor látom, hogy a volt búvártanulóim ragaszkodnak hozzám, a családtagjukat is rám bízzák, és pozitívan nyilatkoznak rólam a hátam mögött, az tényleg jó érzéssel tölt el.

UEF - A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre?

K.T. - Minden a karantén idejére előre betervezett dolog elmaradt. Úgy érzem ezt az iparágat súlyosan érintette COVID-19, és ahogy hallom, sajnos sok kolléga csőd közeli állapotba került, mivel kénytelen volt a tartalékait felélnie... Úgy látom, hogy a búvárkodással újonnan megismerkedni vágyok száma is jelentősen megcsappant itthon, és nemcsak a külföldi utazások bizonytalanok, de minden és mindenki bizonytalan most.

UEF - Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

K.T. Régóta érdekel a szabadtüdős merülések világa, és mivel búvároktatóként fontosnak tartom saját magam továbbképzését is, szívesen elvégeznék egy ilyen kurzust. Emellett a merülések technikai oldala is vonz, itt is szívesen kipróbálnám magam a közeljövőben. 

UEF - Kívánjuk, hogy a terveid szerint alakuljon tovább a búvár karriered. Köszönjük a beszélgetést Tamás!   

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Feketenyék, avagy a ponty "akvárium"

Ha mostanában megkérdeznek egy édesvizekben is gyakran merülő búvárt, hogy melyik a legjobb merülőhely a környéken, akkor 10-ből kilencen Feketényéket mondanák. Ez a szlovákiai tó elsősorban a relatíve jó látótávolságáról, de főként a rendkívüli halgazdagságáról híres. Nem utolsósorban kiváló az infrastruktúra, büfé, meleg vizes wc- zuhanyzó várja a búvárokat. A parton minden megtalálható a kényelmes öltözéshez, van felszerelés-, és palack bérlési-töltési lehetőség, és a víz alatt is tartogat számos látványosságot.

Budapesttől 170 km-re található, kb. két és fél óra kocsival, de Győrből alig több mint egy óra az út. Nyelvi nehézség nem nagyon van, hiszen a tó a történelmi Magyarország területén van, mindig akad magyar ajkú személyzet. Ezeknek az adottságoknak köszönhetően rendkívül népszerű a magyar búvárok között is, de járnak csehek, osztrákok és németek is ide. Nyáron a tónál strand üzemel, ilyenkor a nem búvár családtagok is jól szórakozhatnak. Akár több napos sátorozós túrát is érdemes ilyenkor szervezni, sőt, pár faház is várja azokat, akik nem kedvelik a nomád életet.

A képen nem látszik, de itt éppen isteni Brassói készül a bográcsban.

Az élet úgy hozta, hogy nekem is volt közöm a tó népszerűsítéséhez itthon. 2014 nyarán Belucz Attila - a UEF Szlovákia vezetője - nagymegyeri búvárbarátunk felhívott minket, hogy nézzük meg ezt a tavat, nem fogunk csalódni benne. Kicsit utánanéztem: a legnagyobb magyar búvárportálon volt róla bejegyzés ugyan, és volt ismerősöm is, aki merülte már régebben, de nem volt túl jó véleménnyel róla. Akkor még nem volt ennyire kiépítve se víz alatt, se a parton, de már akkor megragadott és láttuk benne a potenciált. Hazatérve mindenkinek lelkendeztem a „karácsonyi Tesco ponty akváriumról”. Rendszeresen kezdtünk ide járni. Közben a szájhagyomány útján egyre ismertebb és felkapottabb lett a tó. Nyáron komoly bográcsozós bulik színhelye.

A következő években Belucz Attila lett a bázis szakmai üzemeltetője, mi pedig sokat segítettünk a mai állapotok kialakításában. Neki rengeteg munkája van benne, víz alatt és a felszínen is. Maradandó élmény például a busz elsüllyesztése. Nem kis feladat egy majd tíz tonnás tárgyat mozgatni a víz alatt. A kötélpálya jelentős részét is mi köteleztük át, egy tavaszi idénynyitó rendezvény előtt egy nappal. Itt tettem le a mentőbúvári vizsgámat, és már oktatóként itt vizsgáztattam először búvárt. Szóval rengeteg jó emlék köt ide. A tulajdonosok évről évre fejlesztenek valamit, így lett a busz, sőt 2019-ben egy teljes villamoskocsi is a látványosságok része.

Búvár az elsüllyesztett busz ajtajában

A tóban akár 40 m-re is lehet merülni, csak szerintem nem érdemes. Nekem több mint 100 merülésem van itt, de 20 m alá már nem megyek, a látnivalók fent vannak. A kötélpályák mentén több útvonalat be lehet járni, az egyiket most megosztom az olvasóval:

Mint Dorogon, itt is a kezdőkre helyezem a hangsúlyt. Ez az útvonal már a parton kezdődik, így igazán hatásvadász. :-) Amikor kiszállunk a kocsiból, a zsebembe rakok egy kis kenyeret és a kis öböl partján megmutatom a nebulóknak a sütkérező ponty csapatot. Itt több száz, kiló feletti példányt kell elképzelni, akik a bedobott kenyéren marakodnak. Olyan látvány, mint egy "ZS" kategóriás filmben a piránhák.

Beöltözés után a fő bemeneteli ponton besétálunk a vízbe. Rögtön balra veszem az irányt, és 2-3 m-es mélységben úszunk az elsüllyedt stégig. Ekkor már fülig ér a száj, mert jókora pontyok sütkéreznek arra, de gyakran van süllő, és csuka is. Ezután ismét balra fordulunk, elhagyjuk a kötélpályát és lecsúszunk 4-5 m közé. Ha jól ügyeskedek, akkor pont az öböl bal sarkában lyukadunk ki egy bedőlt fa mellett. Magát a fát alulról közelítem meg, mert így nagyon látványos a fejünk felett a megszámlálhatatlan ponty. Ha még nem láttad, hidd el, most nem a költői túlzások miatt írom így! Felemelkedünk 2-3 m közé és jön a látványosság: a pontyok már sejtik mi következik, szinte várják.

Már várják.

Előveszek egy doboz csemege kukoricát és jól megszegem az általános búvárszabályt, etetem a halakat. Mentségünkre legyen szólva, ez egy mesterséges tó és ők telepített halak. Nos, az hogy milyen érzés, amikor szinte a kezedből eszik egy 5-6 kilós hal, azt rád bízom elképzelni, de inkább ki kell próbálni. A leggyakoribb reakció a fejcsóválás, „ilyen nincs”, de volt már olyan is, aki úgy hüledezett, hogy majdnem kiesett a szájából a reduktor. Ha elfogyott a csemege, akkor továbbállunk, a fa ágai között szétnézünk csuka után, gyakran erre portyázik egy igen kapitális példány, becenevén: A Nyéki Krokodil. Egyébként ő, vagy az ikertestvére, általában a buszban várja a bliccelő búvárokat, de az egy másik útvonal.

A kalauz a buszban.

Tovább haladva, ha a part mindig a bal kezünk felé van, még több bedöntött fát láthatunk. Itt nagyon jól megfigyelhetőek a halak mélységben elfoglalt helyei. Legfelül néhány amur járkál, utánuk a kárászok vannak. Ők érdekes módon nem keverednek a pontyokkal, vagy egyik, vagy másik faj van többségben. A csukák inkább az ágak kötött állnak lesben. Legalul, mint afféle rendőr csapat, a süllők lebegnek néhány centivel az aljzat felett.

Közben visszatérünk a kötélpályára, és ismét balra fordulunk. Pár percnyi úszás után meglátjuk a repülő hátsó vezérsíkját. Maga a gép is érdekes, bár sajnos az ajándékgyűjtők lassan szétszerelik, pár éve még a botkormány is megvolt, de mára már nyoma sincs. A gép szárnyai alatt nagyra nőtt süllők vigyázzák a rendet, annyira megszokták a búvárokat, hogy egész közel engednek magukhoz. Ha mégis belépünk a privát zónába, akkor a hátúszóikat felnyitják, és teljes pompájukban, egyértelműen jelzik: túl közel jöttél!

A tó közlekedési rendőre

Van még tovább pálya, de kezdők lévén ideje visszafordulni. Jobb kézre vesszük a partot, és a kötélpálya mentén megyünk az első elágazásig. Itt a középső kötelet választva egy gyakorló trepnihez érünk, amire egy jókora cső van felszerelve. Ideális lebegés gyakorláshoz. Itt még van egy csónak, meg egy Opel Kadett roncsa is, de valamit hagyni kell a következő merülésre is, így lassan visszaúszunk a bedőlt stég mellett a kijárathoz. Imádom nézni az arcokat, amikor vége a merülésnek, a legtöbben azonnal mennének vissza.

A tóban van még számos útvonal és látványosság. A teljesség igénye nélkül: egy komplett busz, egy villamos szerelvény, számítógép asztal csontvázzal, benzinkút oszlop, ami schillingben számol (hogy kerülhetett oda?), többszintes oktatótrepni, stb., stb. Ha kint alszol, ne hagyd ki az éjszakai merülést sem! Hihetetlen élmény alvó csukával találkozni, de az angolnák is éjjel bújnak elő. Szürreális látvány, ahogy kígyószerűen tekerednek fel egy-egy faágra, mint egy bibliai ábrázoláson.

Velük jobbára éjjel találkozhatsz

Szóval ezek miatt kihagyhatatlan hely Feketenyék. Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon indulnék újra oda merülni!


Fotók: Haász Balázs és Kerekes Szilárd

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Koronavírus: a búvárfelszerelések megfelelő fertőtlenítését hangsúlyozza a DAN

Az új típusú koronavírus (COVID-19) járvány kitörése után jogosan fogalmazódnak meg kérdések a búvárok körében a fertőzés terjedésével kapcsolatban, különösen a légzőautomaták és a bérelt felszerelések használata esetén.

Miként az emberek többségét a vírus jelentette fenyegetés foglalkoztatja, úgy a búvárok is tudni szeretnék, hogy milyen megelőző intézkedéseket tesznek/tehetnek a betegség továbbterjedése ellen. A jelenlegi információk szerint az új koronavírus akár néhány órán keresztül is fertőzőképes maradhat a különböző felületeken. Éppen ezért a búváfelszerelések megfelelő fertőtlenítése rendkívül fontos. 

Tartsuk szem előtt a következőket

A háztartási tisztítószerek ugyanolyan hatékonyak a COVID-19 ellen, mint a közönséges megfázás és influenza vírusok ellen. A személyes használatú felszerelések (légzőautomata második lépcső, illetve légzőcső csutora, a maszk belseje és a búvármellény inflátor száj része) tisztítása és fertőtlenítése kiemelten fontos. 

A felszereléseket hatékonyan fertőtleníthetjük 10%-os fehérítő oldatba merítéssel és áztatással, vagy olyan tisztítószer mint a Steramine™ tabletta, illetve bármilyen más kvaterner ammónium vegyület alkalmazásával. Ügyeljünk arra, hogy ezeket a termékeket a gyártó utasításainak megfelelően használjuk, majd öblítsük le a búvárfelszerelést friss vízzel. 

A kereskedelemben kaphatók olyan termékek, amelyeket általánosan használnak búvárfelszerelések fertőtlenítésére, azonban hatástalanok a koronavírussal szemben, ilyenek az antibakteriális klórhexidin szájöblítő oldatok, vagy spray-k (pl. Corsodyl). A forró szappanos víz sokkal hatékonyabb, ha puha fogkefés dörzsöléssel kombináljuk. 

Aki bérelt búvárfelszerelést használ és szeretne további lépést tenni a fertőzések megelőzése érdekében, az alaposan törölje át háztartási fertőtlenítő kendővel, majd öblítse le friss vízzel a következő felszereléseket: 

• reduktor csutora 
• légzőcső 
• búvármellény inflátor szájrész 
• maszk belseje 

Amennyiben nincs kéznél fertőtlenítő kendő, úgy kérjük meg a búvárbázist, búvároktatót, akivel merülünk, hogy tisztítsa meg és fertőtlenítse a felszerelést, mielőtt használatba vennénk azt. 

A koronavírussal szembeni hatékony háztartási tisztítószerek listáját az American Chemistry Council Center for Biocide Chemistries ebben a terméklistában sorolja fel. Háztartási tisztítószer használatakor akkor járunk el körültekintően, ha a hatóanyagot - vagyis a tisztítószer fajtát - gyakran cseréljük, így elkerülhetjük a rezisztens (ellenálló) törzsek kifejlődését. 

Mint általában javasolt, a gyakori kézmosás (legalább 20 másodpercig szappannal), a nagy forgalmú tárgyak és területek (fürdőszoba, ajtófogantyúk, munkalapok stb.) rendszeres tisztítása, a betegekkel való érintkezés elkerülése, valamint betegség esetén otthon maradni, a legjobb módok a fertőzés terjesztésének megállításában. További információért keresd fel a CDC koronavírus oldalát, illetve Magyarországon a kormány hivatalos koronavírus információs weboldalát. 

A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF búvároktatója. Fotók: DAN.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!