COVID-19 és a búvárkodás

Már több mint egy éve az egész világ, ideértve az orvostársadalmat is, a COVID-19 járványra összpontosít. A megelőzés és a kezelés terén jelentős előrelépések történtek, ideértve a hatékony oltásokat, valamint a pandémia kezdete óta felfedezett és folyamatosan növekvő számú, megbízható tudományos információt.

Riasztó spekulációk is szárnyra keltek egyes megjelent tudományos tanulmányok nyomán, pedig a többség tisztában van vele, hogy a megfelelő alapossággal lefolytatott vizsgálatok hosszabb időbe telnek. A vizsgálati eredmények széleskörű terjesztése még nehézségekbe is ütközhet, különösen akkor, ha ezek nem jelentenek kellő szenzációt. Például, kezdetben voltak olyan ajánlások, hogy véglegesen el kell tiltani a merüléstől, vagy a katonai szolgálattól azokat akiknek COVID-19 fertőzése volt. Szerencsére a tudomány közbeszólt, és ezeket az ajánlásokat azóta elutasították, eltávolították.

Ugyanakkor még nagyon sokat kell tanulnunk, különösen a betegség fertőzés utáni hatásairól. A vírus sejtekbe jutásához szükséges receptorhelyek a test különböző pontjain találhatók, így a legtöbb szervrendszernél beszámoltak hatásokról, az adott szervrendszerrel kapcsolatos különböző megállapításokkal együtt. A közvetlen sejtfertőzésen túlmenően több korai jelentés is olyan szövődményekről számolt be, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a fertőzéshez, hanem olyan másodlagos problémákhoz, amelyek később súlyos betegségekhez vezettek; hosszan tartó kórházi tartózkodás, mögöttes egészségügyi állapotok, mesterséges lélegeztetés, másodlagos bakteriális fertőzések, vagy egyéb olyan probléma, amelynek negatív hatása lehet a gyógyulásra. A búvárkodással kapcsolatban különösen a pulmonális és a kardiovaszkuláris szempontok aggasztóak. Előfordulnak olyan neuropszichológiai problémák is, amelyeket tovább kell tanulmányozni a teljes gyógyulás okainak és következményeinek meghatározása érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a COVID-19 betegség utáni merülésre való alkalmasság orvosi értékelésére nincs és nem is lehet mindenki számára egyaránt alkalmazható megközelítés, az orvosoknak minden pácienst és esetet külön kell kezelnie. Az egészségügyi ellátórendszerekben emberfeletti munkát végeznek az otthoni betegek azonosításában és kezelésében, valamint “csak a nagyon betegek” kórházi kezelésében. Az ellátás sikeresen alakul, az egészségügyi dolgozók értékes tapasztalatokat szereznek, és a kezelésben a páciensek tényleges igényeihez igazodnak, nem pedig egy egyszerű, mindenki számára megfelelő protokollhoz. A betegek többsége a sikeres gyógyulás után visszatér a munkába és a testmozgáshoz. A gyógyultak állapotát az orvosoknak később is folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, mivel komoly aggodalmak vannak a szív-, a tüdő- és az érrendszer teljes regenerációjával kapcsolatban. Mint minden súlyos állapotból történő felépülés után, így a COVID-19 esetén is, a búvárkodáshoz való visszatérés előtt tanácsos orvoshoz fordulni, vagyis ne feltételezzük, hogy egy gyógyult beteg máris alkalmas a merülésre, anélkül hogy egy orvos megvizsgálta volna.

DAN ajánlások a visszatéréshez:

1# Ha arra gyanakszik, vagy tudja, hogy COVID-19 fertőzött, azonnal lépjen kapcsolatba a háziorvosával, a búvárorvoslás ismerete ezen a ponton nem döntő fontosságú. Kritikus pontok: a diagnózis, a karantén, a kezelés, a gyógyulás, majd a normál teljesítőképességéhez való visszatérés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a páciens mentes minden komplikációtól, beleértve a mellkasi fájdalmat, a fáradtságot és a légszomjat.

2# A fertőzés súlyossága a tünetmentességtől akár az intenzív osztályon történő gépi lélegeztetésig terjedhet. Különböző szakorvosok vehetnek részt az ellátás különböző szakaszaiban. Ez magában foglalhat további kiértékelést és tesztelést még az akut szakaszt követően is, ha a gyógyulás után fennmaradnak panaszok.

3# A panasz nélküli teljes felépülést követően akkor veheti fontolóra a búvárkodáshoz való visszatérést, ha visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól is.

4# Javasoljuk, hogy keressen fel egy búvárorvost, aki igazolhatja a búvárkodáshoz történő biztonságos visszatérését. Azonban ilyen igazolást csak annak a búvárnak adhat az orvos, akinél fennállnak a #3 pontban felsorolt ismérvek (teljesen felépült, tünetmentes, visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól). Tartós panasz, vagy rendellenesség esetén javasolt búvárorvossal konzultálni, vagy felvenni a kapcsolatot a DAN-nal.

5# Az egyes búvárszervezeteknek saját ajánlásaik lehetnek a COVID-19 fertőzés után a búvárkodáshoz való visszatérésre, és ezeket be kell tartani, ha részt kívánunk venni a szervezet búvártevékenységében. Konkrét útmutatásért forduljon saját szervezetéhez.

6# Számos algoritmus létezik, mint például a Sadler és munkatársai által kifejezetten búvárok számára készített algoritmus, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy segítsen az orvosoknak a még alaposabb értékelésben. Mint ismeretes, ezek az ajánlások még módosítást igényelhetnek.

7# Valószínűleg már jó ideje nem merült. Ha így van, akkor ajánlott a búvárfelszerelés alapos átvizsgálása, majd egy gyakorló merülés sekély vízben, hogy áttekinthesse az alapvető búvár készségeket és meggyőződjön róla, hogy képes elhárítani a jellemző problémákat. Ne hagyja, hogy a hosszú kihagyás akadályozza a búvárkodáshoz való sikeres és biztonságos visszatérést! A búvárkodáshoz való biztonságos visszatérés 5 pillére:

• Képzés
• Egészség
• Felszerelés
• Fittség
• Utazás

A merülés vízi környezete egyedülálló, és a mélységben jelentkező problémáknak súlyosabb következményei lehetnek mint a felszínen jelentkező problémáknak. A teljes felépülés előtti visszatérés a merüléshez sérülést vagy pszichés traumát okozhat. A DAN folyamatosan értékeli az ajánlásokat annak érdekében, hogy mindig a lehető legfrisebb információkkal szolgáljon. A friss információk megtalálhatók a DAN weboldalán, ahol megtudhatjuk hogyan befolyásolja a COVID-19 a búvárkodást, illetve a világjárványhoz kapcsolódó kockázatok mérsékléséhez is szempontokat, ajánlásokat kapunk. Érdemes tehát időnként visszalátogatni a DAN.org/COVID-19 webhelyre, és hasznos lehet megosztani ezeket az információkat a háziorvossal.

A DAN legújabb webes szemináriuma a COVID-19-ről és a búvárkodásról itt megtekinthető.

Amennyiben háziorvosunk nem jártas a búvárorvoslásban, úgy a közzétett információk útmutatást nyújthatnak arra nézve, hogy búvárok esetében miért érdemes különös figyelmet fordítani bizonyos állapotokra, amelyek a nem búvár népesség számára általában nem relevánsak.

További információforrások:
Guidelines for Lifelong Medical Fitness to Dive
Undersea & Hyperbaric Medical Society (UHMS) Recreational Diver Medical Screening System
UHMS Diving Medical Guidance for the Physician
UC San Diego Guidelines for Evaluation of Divers During the COVID-19 Pandemic
Diving after SARS-CoV-2 (COVID-19) infection: Fitness to dive assessment and medical guidance. Diving and Hyperbaric Medicine Journal, Volume 50 No. 3 September 2020 (Sadler et al.)

A DAN jelenleg egy átfogó kutatást végez a COVID-19 utáni búvárkodás kivizsgálására, amelyhez folyamatosan keres COVID-19-ből felépült búvárokat. A kutatás vizsgálati eredményeit, illetve a szerzett tapasztalatokat is közzé fogja tenni. További információ itt.


A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF - Víz alatti Felfedezők Szövetsége búvároktatója, fotó: Pixabay.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

UEF búvárok a Deepspot-ban

A koronavírus tematizálta tavalyi évben talán csak a búvárokhoz jutott el a szenzációs hír, hogy már építik Lengyelországban a világ legmélyebb medencéjét. A decemberi megnyitót követően szinte elsőként látogattunk el oda, hogy a valóságban is megnézzük és kipróbáljuk a Varsó melletti új búvármedencét a Deepspot-ot. 

Európa és a világ számos pontján vannak olyan létesítmények, amiket kifejezetten búvároknak építettek. Ezekben a medencékben az évszakoktól függetlenül biztonságosan merülhetnek, gyakorolhatnak a búvárok. Ám mint az élet minden területén, itt is jelen van a versengés; kié a legmélyebb, legnagyobb, legmenőbb. A legmélyebb címet sokáig a brüsszeli Nemo33 tartotta a maga 33 méterével, majd átvette a stafétát a padovai Y-40 (40 méter), és most a lengyel medence, a Deepspot Mszczonów-ban a soron következő csúcstartó 45 méterrel. Igaz, már épül egy 50 méteres medence Angliában, szóval talmi a csillogás. Azért azt se felejtsük el, hogy a rekreációs búvárkodásban nemzetközileg elfogadott legnagyobb mélység 40 méter... 

Búvárok a Deepspot "kútjában" 

Ügyesen felépített marketinggel a lengyelek már előre szivárogtatták az információkat a befejező műveletekről, a medence feltöltését pedig szinte élőben lehetett követni a közösségi oldalakon. Végül decemberben elérkezett a megnyitó napja, hazai búvár körökben pedig azonnal megindult a szervezkedés, hogyan és mikor lehetne kipróbálni ezt az új attrakciót. Persze csak elméletben, mert jelen sorok írása közben is határzár és kijárási korlátozás van érvényben Magyarországon. 

Tervezés és utazás 

Amikor körvonalazódott számunkra egy lengyel üzleti út, már egyértelmű volt, hogy ha lehet útba ejtjük ezt a kimondhatatlan nevű várost, és az elsők között elszívunk itt némi konzerv levegőt a víz alatt. Szerencsére a Deepspot a korlátozások ellenére is nyitva tart, így e-mailben felvettük velük a kapcsolatot, hogy tudnak-e fogadni minket. A pozitív válasz után online foglaltunk helyet, egy merülés költsége egyébként 219 zloty (kb. 50 euró). A Deepspot egy Varsóhoz közeli kisvárosban található, de mi inkább a fővárosban foglaltunk szállást, ahol rengeteg kedvező ajánlat közül választhattunk online. 

Első blikkre 

A merülés napján sokkal előbb érkeztünk, hogy legyen időnk alaposan körbenézni. Az épület új, modern, és kis túlzással a pusztában épült. A főbejáraton belépve egyből az üvegfolyosó és két hatalmas panoráma ablakon keresztül a medence tárul elénk. Mondanom sem kell, előbb szétnéztünk és csak utána mentünk a recepcióra, ahol elintéztük a papírmunkát, kivártuk az időnket, közben fényképeztünk, nézelődtünk. A büfé még nem nyitott ki, nem is nyithatott volna, ott is korlátozások vannak, jó hogy volt nálunk enni, innivaló. 

A Deepspot száraz üvegfolyosólya

Merülés és víz alatti attrakciók 

Az időpontunk közeledtével felmentünk a felső szintre, átöltöztünk, onnan lehet csak bemenni a medencetérbe. Kizárólag búvármaszkra és komputerre van szükség, minden mást adnak. A víz 32°C, így nem kell búvárruha csak egy aláöltöző, vagy póló. Súly sem kell a legtöbb testalkathoz. Csak 12 l-es palackot láttam, nagyobbat nem. Persze vittünk azért kamerát, fényképezőgépet meg lámpát, ami később a “barlangokban” azért jól jött. 

A merülés előtti eligazítás a lengyelen kívül még angol nyelven volt, néhány teljesen egyértelmű szabály van: kint szerelsz, vízben öltözöl, a végén hova tedd az üres palackot, fertőtlenítsd a légzőautomatát mielőtt visszateszed. Csak „no deko” merülés engedélyezett merülőtársi rendszerben, a hajóba beúszni tilos, ne zavard a freedivereket, és az 5 méteren elhelyezett palackot csak vészhelyzetben használhatod, amiben egyébként 40-es nitrox (EAN40) van. 

Felszíni előkészületek a merüléshez

A medence nagyjából négyzet alakú, az egyik fele sekély, ez alatt vannak a "barlangok".A másik fele 20 méter mély, ezt keresztezi az üvegfolyosó és ezen a részen vannak a bejáratok a "barlangokba", illetve az alján van még egy kis hajó. A medence másik végében van a kút, ami levezet a 45 méteres legnagyobb mélységbe. A falon és a kútban is 5 méterenként van jelezve a mélység, így jól lehet “érezni” hol járunk éppen. Egy kört úsztunk a medencében, utána lecsúsztunk a kút bejáratához, ami ugye 20 méteren van. Viszonylag gyorsan süllyedtünk, de leérve így is csak három perc "no deko" időnk maradt, ezért néhány gyors kép, pár snitt videó és már mentünk is fel. Én az első merülésnél határozottan éreztem a nitrogén mámort, gondolom a plusz izgalom miatt. 

A medence mélyebb oldalán lévő hajónál

A második merülésnél a nálam lévő SJ akciókamera érezte meg a 45 métert, konkrétan összetört a tokban. Aki kamerát, vagy fényképezőt visz magával az ellenőrizze, hogy ne 40 m-ig bírja a tokja. Kicsinek tűnik a különbség, de nem az! Érdekes, hogy a három komputer, ami nálunk volt 44,4 és 44,7 m között mutatott. Ne csalásra gondolj! Valószínűleg a komputereket sós vízre kalibrálják, ebből adódhat a különbség. 

Felfelé 20 méteren a komputerek megállítottak két perc mélységi megállóra. Ez nem jelentett gondot, mert itt kezdődnek a "barlangok", szóval lehetett nézelődni, bujkálni. A zárt részek valójában nem zártak, kör alakú nyílások vannak rajtuk, ahol vész esetén lehet emelkedni. Más kérdés, hogy ilyen mélység után mennyire tanácsos hirtelen emelkedni. A barlangok után felemelkedtünk az ablakokhoz, hogy legyen onnan is fénykép. Itt le is telt a biztonsági megálló ideje és mivel a nyomásmérő is közelített a piros zónához, vége is volt az első merülésnek, ami összesen 47 perc volt. A két merülés között egyórás felszíni pihenőt tartottunk. Itt volt egy kis malőr, mert ki kellett jelentkezni majd újra be. Gondolom, ezt később megoldják rugalmasabban. 

Búvár a "barlang" bejáratában

A második merülésnél a kút alján megint 3 percet adott a komputer, de feljebb már érezhetően vette el az időt a maradék nitrogén miatt. Addigra megálmodtam néhány fotós beállítást a barlangoknál, de sajnos nem maradt rá elég idő. Egyébként a második merülés is pont 47 perces lett. Érdekes még ez a melegvíz. Amikor levettük a maszkot a fotók miatt, utána mindkettőnké elkezdett párásodni, nem kicsit, nagyon. És a víz olyan klóros volt, hogy a felszínen egy darabig csak foltokat láttam. 

A merülések után visszamentünk Varsóba. Sajnos a Covid miatt alig volt programlehetőség, így csak sétálgattunk a városban. Másnap indultunk is haza, na meg elintéztük amiért voltaképpen Lengyelországba mentünk, így véget is ért a kalandunk. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk még térni a Deepspot-ba máskor is, ha egyszer végre visszatér az élet a rendes kerékvágásba.

Itt egy videós összefoglaló a Deepspot merülésről.

Fotók & videó: Haász Balázs

A “UEF búvárok a Deepspot-ban” c. írás először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Lengyel László - régészeti búvároktató

A UEF Régészeti búvár specialitása apropóján beszélgettünk Lengyel László búvároktatóval, aki elkalauzol minket a régészeti búvárok világába, és röviden bemutatja a képzést is.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed? 

L. L.: Balatoni gyerek lévén az első élményem is oda kötődik: zöld búvármaszk, pingponglabdás légzőcső, talán 1970 nyarán… A vége az lett, hogy egy derék keletnémet turista mentett ki a vízből, csak annyit tudtam pihegni neki hogy … danke... De még ez sem vette el a kedvemet a víztől és a búvárkodástól.

UEF: Hogyan lettél búvár? 

L. L.: Viszonylag korán, 14 évesen kezdtem el barlangászni „sportszerűen”, a Meteor Vass Imre barlangkutató csoportjában. Egy idő után a barlangjárás már nem annyira kötött le, és inkább a kutatás irányába fordultam, főleg a Baradla-barlang kutatásában vettem részt a róla elnevezett barlangkutató csoport tagjaként. Ottani barlangász barátaimmal együtt kezdtünk el búvárkodni, és 1993-ban szereztem meg az első búvár minősítésemet. Utána sokat utaztunk, merültünk együtt, majd megalapítottuk a Kékség búvárklubot, ahol Vida Pista vezetésével igen szerteágazó búvár tevékenység folyt, például filmeket is készítettünk. 

UEF: Hogyan jött a búvárrégészet? 

L. L.: Pontosabban: régészeti búvár. Fontos a megnevezés, ugyanis a régészet 5 éves egyetemi képzés, legtöbbünk nem esett át ezen, ahogy én sem. A történet 2004-ben kezdődött a Kun-szigeti ásatással Dr. Gaál Attila, Dr. Tóth János Attila régészek, Puskás Norbi (Argonauta kutatócsoport) és több hasonló érdeklődésű személy társaságában. Ahogy korábban a barlangokkal kapcsolatban is inkább a kutatás érdekelt, úgy most is ez történt, és az elmúlt 15 évben már a víz alatt kutatok, többnyire a fent említett urakkal együtt. 

Hajólelet feltárás Dunaföldvárnál

UEF: Mit csinál egy régészeti búvár? 

L. L.: Hazai viszonylatban, tenger híján, a merülések helyszíne elsősorban folyóvíz, kisebb mértékben tavak, melyek egyébként tele vannak a kulturális örökségünket jelentő tárgyakkal. A folyami merülések zöme ugyan part menti folyószakaszban történik, de számolni kell azért a sodrással és főleg a rossz látási viszonyokkal. Azt szoktuk mondani, hogy a régészeti búvár leginkább a “kezével lát”, és persze határozott céllal megy vízbe. Nevezetesen, hogy a különböző forrásokból származó információk, vagy saját szonáros felderítés alapján fellelt, tudományos jelentőségűnek tűnő víz alatti objektumokat azonosítsa, meghatározza azok helyét, és ha „ásatásra” kerül a sor pontosan dokumentálja azt régész irányítása mellett. Az erre kiképzett régészeti búvárok valóban hatékony segítséget jelenthetnek a víz alatti feltárásoknál. 

Régészeti kutatás búvártechnikával

UEF: Milyen jellemző búvár technikák, felszerelések vannak? 

L. L.: Az alap búvárfelszerelésünk nagyjából megegyezik a rekreációs felszereléssel. Használunk kötéltechnikát a sodorban való merüléseknél és a víz alatti útvonalak, tárgyak megjelölésénél. Általában kissé túlsúlyozva merülünk, hogy az aljzaton stabilan tudjunk tevékenykedni. A szükséges műszerek; szonár, iszapszivattyú stb. berendezések használatára kiképezzük a jelentkezőket. 

UEF: Van kedvenc régészeti merülőhelyed? 

L. L.: Minden kutatásunk közel áll a szívemhez, de talán a Dráva melletti eddig a legkedvesebb emlékem, 2005-2010 között kutattunk török kori bödönhajókat Drávatamási térségében. A bödönhajó egyetlen tölgyfa rönkjéből kifaragott vízi eszköz, akár 8 méter hosszú is lehet és olyan széles, hogy egy ember alig éri át. Több mint 30 darab ilyen bödönhajó igen jó állapotban őrződött meg a Dráva folyó medrében, eredetileg török pontonhíd volt, a magyarok égették fel. A feltárás egyébként egy nagyobb nemzetközi akció volt, francia, török és horvát régészek is részt vettek benne. 

UEF: Miből áll a régészeti búvár képzés? 

L. L.: A kurzus tartalmában és hosszában is eltér a többi specialitás tanfolyamtól. A teljes képzés négy napot vesz igénybe, melyből az első két napon a csobánkai oktató medencénknél elméleti oktatást tartunk, szó esik a régészet mibenlétéről, a kutatás lehetőségeiről, a felmérés, dokumentálás módszertanáról. A gyakorlati tevékenységeket (mérőkeret, raszter, rajzolás, stb.) 4 méter mély medencében gyakoroljuk. Előadást tartunk a víz alatti régészet történetéről, különös tekintettel a hazai lehetőségekre, munkáinkra. A második két napot a dorogi Palatinusz-tavon töltjük. Itt természetes, a valós kutatási helyek viszonyaihoz hasonló környezetben gyakoroljuk a tanultakat. Valódi roncs illetve műtárgy víz alatti felmérését végezzük a teljes dokumentáció elkészítésével együtt. Ezen kívül megtanuljuk a keresési módszereket, a kötéltechnikák alapjait a gyakorlatban is. 

"Lelet" felmérési gyakorlat a Dorogi-tóban

UEF: Hová forduljon aki régészeti búvár szeretne lenni? 

L. L.: Az utóbbi időben, elsősorban a közösségi médiának köszönhetően, érezhetően nőtt az érdeklődés a víz alatti régészet iránt, ezért 2019-ben Titkovics Lajos oktatótársam kezdeményezésére elindítottuk a régészeti búvároktatást a UEF keretein belül. Ilyen régészeti búvárképzés tudomásom szerint jelenleg csak itt van Magyarországon. Jelentkezni nálam lehet, a tanfolyamok igény szerint indulnak tavasztól őszig. 

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb? 

L. L.: Ez már a tizenharmadik év amióta búvárokat oktatok, és még nem volt balesetünk... Remélem így is marad. 

UEF: Milyen terveid vannak? 

L. L.: Szeretnék minél több kutatásban részt venni és jó régészeti búvárokat képezni, emellett tartalmas búvárprogramokat szervezni, és a lehető legtöbb fiatalt kirángatni a virtualitásból. Meggyőződésem, hogy vannak élmények, amiket a valóságban kell megélni, ilyen a szex és a víz alá merülés szabadsága is. 

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre? 

L. L.: Úgy látom, hogy a járvány szétzilált mindent. Ennek ellenére készülök a szezonra, remélem megnyílnak a határok, bár én főleg belföldön tevékenykedem, hiszen oktatni itthon is lehet, a régészeti kutatásokról nem is beszélve. 

UEF: Köszönjük a beszélgetést! 

Fotók: Lengyel László

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF. 

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!