Élménybeszámoló a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságról

Idén ősszel október 4-9 között rendezték a CMAS Víz alatti Fotós és Videós Világbajnokságot a madeirai Porto Santo szigetén, Portugáliában. A rangos megmérettetésen 18 ország 34 búvárfotós csapata vett részt, hazánkat Ifj. Lőrincz Ferenc búvárfotós és Takár Yvette víz alatti modell képviselte. Szenzációs eredményként a magyar duó - a fotós világbajnokságok történetében először - aranyérmet nyert nagylátószögű kategóriában, valamint a speciális kategóriában 6. helyezést ért el. A versenyről és a díjnyertes fotó készítésének hátteréről Takár Yvette víz alatti modell, UEF búvároktató beszámolóját olvashatjátok. 

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor a Magyar Búvár Szakszövetség két évvel ezelőtt felkért minket, hogy induljunk el a fotós világbajnokságon, idén pedig ismét mi képviselhettük hazánkat a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságon, Portugáliában. A kiutazást iszonyú hosszúnak éreztem, kétszer is át kellet szállnunk, majd 3.5 órás kompozás után az óceánon keresztül érkeztünk meg a helyszínre, Porto Santo szigetére.

Porto Santo szigete, Madeira, Portugália

Egy víz alatti fotós bajnokságon igen szigorú szabályokat írnak elő a résztvevők számára: korlátozva van a merülési idő (4x90 perc), a mélység (max. 30m), és persze alapvető, hogy mindenki betartsa a biztonságos merülés szabályait. A versenybírók még a víz alá is elkísérnek és figyelik hogyan merülnek a versenyzők, betartják-e az előírásokat, illetve nem tesznek-e kárt az élővilágban, az ugyanis azonnali kizárást von maga után. A szervezők arra szintén figyelnek, hogy meghatározott merülőhelyeken dolgozzon minden fotós, és az esélyegyenlőség jegyében mindenkinek ugyanannyi idő jusson egy ponton a fotózásra. A víz alatti fotós versenyeken az előre meghirdetett alapkategóriákon túl, - melyek a nagylátószögű felvételek, nagylátószögű felvételek modellel, a makró felvételek, valamint a hal felvételek - van egy speciális (idén a rákok, két éve a ráják), illetve egy kreatív kategória is. A hat kategóriából négyben lehet 1-1 képet nevezni. 

Az idei VB-n a fotós kategóriában 18 ország 34 búvárfotós csapata, videó kategóriában pedig 8 ország 13 csapata indult (itt magyar versenyző nem volt). A hét fős nemzetközi zsűrit Renee Capozzola (USA), neves búvárfotós vezette. A sorsolás alapján mi a finn és a portugál búvárokkal kerültünk egy hajóba. 

A finn és portugál csapattal egy csónakban

Az előző verseny tapasztalatai alapján úgy döntöttünk versenyzőtársammal, Ifj. Lőrincz Ferenccel, hogy a nagylátószögű felvételekre koncentrálunk, amiket a gyakorló merülések során választunk ki. Mindketten a roncsfotózás, a roncsmerülések szerelmesei vagyunk, így mivel az egyik téma egy roncs volt (a Cordeca korvett) kifejezetten tudatosan dolgoztunk, és nagyon örültünk a feladatnak.  

Elérkezett a verseny napja. A döntő merülésen az volt a stratégiánk, hogy gyorsan lemerülünk a roncs melletti közel 30 méteres mélységbe, így még azelőtt fotózhatunk hogy a többi versenyző beúszhatna a képbe. Ez ugyan sikerült, de még így is csak két képet tudtunk készíteni, mivel pár percen belül már a többi versenyző is a roncs mellett volt, vagy én voltam túl közel és látszott ahogy próbálom a halat a kamera felé csalogatni. Egy technikai hiba folytán azonban nem tudtuk a helyszínen visszanézni a képeket, így akkor még azt hittük, hogy ezzel el is úszott az esély a jó szereplésre. A roncsnál csak ez az egy lehetőségünk volt fotózni a versenyen, a következő merülőhelyek eltérő jellege miatt a folytatásban már makró témákkal dolgoztunk. 

Az aranyérmes kép a nagylátószögű kategóriában 

A verseny merülések két napon át tartottak, összesen négy merüléssel, és mind a két nap végén le kellett adni a memóriakártyákat a fotóinkkal, tehát azokon módosítani utólag nem lehetett. A zsűri a kamera által készített nyers (JPG) képeket bírálta el. Így aztán gyakorlatilag csak annyi dolgunk volt, hogy kiválogassuk azokat a képeket amiket nevezni szeretnénk. Mint az esti fotóválogatásnál kiderült, az a bizonyos két kép a pont jó helyre beúszó sügér miatt elég jól sikerült, így bizakodva neveztünk a nagylátószögű kategóriába. Emellett neveztünk képet a nagylátószögű modell-, a speciális- és a hal kategóriákba is. 

Hosszúlábú rákok - a specilás kategória 6. helyezett képe

Számunkra is csak az eredményhirdetéskor derült ki, hogy megnyertük a nagylátószögű kategóriát, így magyar csapatunk a búvárfotós világbajnokságok történetében először aranyérmet szerzett. A speciális rák kategóriában pedig 6. helyet értünk el, aminek szintén nagyon örültünk. Úgy gondolom már csak azért is nagy szó ez az eredmény, mert a többi búvárfotós csapat olyan országokból érkezett ahol van tenger, így sokkal többet merülhetnek, fotózhatnak is mint mi. 

Vendégszerző: Takár Yvett víz alatti modell, búvároktató 

Fotók: Ifj. Lőrincz Ferenc 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Túri Béla - instruktor tréner, önkéntes mentőbúvár

Túri Béla oktató kiképzővel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számára a búvárkodás és a hivatásos karrier, de mesélt az önkéntes mentőbúvár csapatról és a közeljövőben tervezett 100 méteres trimix mélymerüléséről is. Ismerkedjetek meg egy kicsit jobban az emberrel a maszk mögött.     

UEF: Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvárkodás mellett?

T.B. : Jászberényben lakom és ott is születtem. Főállásban egy építőipari vállalkozást vezetek és talán ezért is tudom jól összeegyeztetni a búvároktatást a hétköznapi tevékenységekkel.

UEF: Emélkszel még az első búvár élményedre?

T.B. : Kisgyermek koromban édesapám egyszer hazajött a sorkatonai szolgálatból, ahol éppen a búvárkodással ismerkedtek, a kimenőre pedig magával hozott egy-két kezdetleges búvárfelszerelést, hogy lám mivel merülnek a búvárok. Ez olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Ettől a naptól kezdve ha kimentünk a strandra, engem a vízből ki sem lehetett rángatni, többet voltam víz alatt mint a felszínen. Már akkor arról ábrándoztam milyen fantasztikus lenne a víz alatt lélegezni. Később, már felnőtt koromban aztán erre is sor került, mégpedig a helyi strandon. Amint feljöttem a víz alól már tudtam, hogy ez az amit kerestem, és innen már nem volt visszaút….

UEF: Te mit szeretsz a búvárkodásban?

T.B. : Számomra a búvárkodás az egyetlen olyan tevékenység, amiben igazán el tudok lazulni; átélem a súlytalanság állapotát és szinte eggyé válok a vízzel. Élvezem, hogy különösebb összpontosítás nélkül  kontroll alatt tudom tartani a légzésemet, és ezzel képes vagyok a lebegésem finomhangolására is. Engem tökéletesen ki tud kapcsolni a víz alatti létezés.

UEF: Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

T. B. : A trimix merülés a kedvencem. Ellentétben a hobbi merülésekkel, ez olyan extrém technikai sport, ami egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást a búvár számára, szerintem egyfajta felfogás, életforma is egyben. Azt szeretem benne, hogy minden egyes merülés egy összetett feladat, ami nagyfokú összpontosítást, aprólékos merüléstervezést és precíz kivitelezést igényel, amit ha sikeresen végrehajtottam az remek érzés. Persze szeretem azért is, mert trimix légzőgázzal nagyobb mélységeket lehet elérni mint normál levegővel, de azért itt sem lehet céltalan a mélység hajszolása. Nekem például a 100 méteres mélység elérése a következő cél, erre készülünk jelenleg is a csapatommal.

UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid...

T. B. : Egy Vörös-tengeri hajós szafari jut eszembe, ahol az egyik merülés elején a csapat egy része már elindult előre, miközben én még a kamerás barátomat vártam, hogy befejezze a gép összekészítését. Tulajdonképpen ez volt a szerencsénk, mert hirtelen három delfin jelent meg közvetlenül a hajó alatt, nem kellett 20 métert sem odébbúszni. Ezek a delfinek majd egy órát játszottak velünk, szórakoztattak a víz alatt, bár szerintem ez kölcsönös volt. Végül annyira a bizalmába fogadott egyikük, hogy odajött hozzám, szabályosan lefeküdt a homokos aljzatra és hagyta hogy simogassam, vakargassam a hasát… nagyon nagy élmény volt!

UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?

T. B. : Nagyon szeretem a meleg, trópusi vizeket, az egzotikus úti célokat, de talán nem is a hely az ami megfog, hanem az ott található élővilág. Rajongok a nagytestű vízi élőlényekért, mint a cápák, vagy a manták, de lenyűgöznek a delfinek és a teknősök is. Ugyanakkor bármikor szívesen merülök a Dorogi tóban, ahol az óriási harcsák és a nagy pontyok a kedvenceim.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

T. B. : Maximalista vagyok, miért tettem volna kivételt a búvárkodás esetében?! Elhatároztam hogy megtanulok mindent, amit a búvárkodással kapcsolatban csak módomban áll és eljutok az elérhető legmagasabb szintre. Azóta is ezen vagyok, trénerként búvároktatókat képzek, ami egy állandó tanulási folyamat számomra is, emellett pedig a technikai merülések irányába fordult az érdeklődésem.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?

T. B. : Adta magát. Amikor eldöntöttem hogy búvár leszek, akkor elkezdtem kutakodni a neten, így bukkantam rá a UEF-re. Egyből szimpatikus volt és megfogott, hogy ez egy teljesen magyar alapítású és székhelyű szervezet, búvároktatási rendszer. Úgy gondolom hogy szerencsém volt, mert személyesen Nagy Sanyi - a UEF egyik alapítója - karolt fel már az elején, így az összes búvárvizsgámat nála tettem le, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy ő volt végig a mentorom, és tényleg nagyon sokat köszönhetek neki.

UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

T. B. : Mondhatni gyökeresen. Először is hozott egy új hivatást az életembe, ez pedig nem kevés. Ezzel együtt pedig sok új ember jött, és jön ma is. Másfelől van már saját egyesületünk, a JászBúvár SE, ahol a tanfolyamok, túrák mellett egyéb programokat is szervezünk, bulikat, összejöveteleket, és folyamatosan nő a taglétszámunk.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

T. B. : Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a családom maximálisan támogat mindenben, különösképpen a búvárkodás terén. Egyébként a feleségem és a gyermekeim is búvárkodnak, így jobban belelátnak az oktatás szakmai részébe is. Sokszor egy búvártúra alkalmával reggeltől estig ki sem tudok jönni a vízből, ilyenkor nagyon sokat jelent, ha van mellettem egy társ, aki támogat, segít.

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb?

Amikor az egyesületünk évadzáró rendezvényén végignézek az asztaloknál ülő arcokon, és elgondolom, hogy ez a sok ember mind azért van itt mert közünk van egymáshoz, kaptak tőlem valamit, egyszer megtanítottam őket merülni - olyankor úgy érzem hogy igen, létrehoztam valami mindannyiunk számára értékeset. Többen is kérdezték már, hogy mi a titka, miért működik ilyen jól a mi kis csapatunk. Én úgy látom, hogy egy kisvárosban, mint Jászberény, összetartóbbak, közvetlenebbek az emberek és bármiben számíthatunk egymásra a hétköznapokban is, talán ezért működik ez is ilyen jól.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

T. B. : Búvároktatóként és trénerként szeretném folytatni a búvárképzést, és az egyesületünkön belül korábban elindított hivatásos utánpótlás nevelést, azaz a mentőbúvár fokozatot megszerző búvárok számára felvillantani ennek az iránynak a lehetőségét. Azért fogalmazok így, mert szerintem nem kell mindenkinek ezt az utat választania, az oktató képzésben is a minőséget helyezem a mennyiség elé. Ezen kívül a terveim között szerepel egy 100 méteres trimix mélymerülés végrehatjása a Blue Hole-nál, Dahabban. Tulajdonképpen ennek a tervezése már előrehaladott fázisban van, vagyis megvan a merülési terv, a csapat, a helyszín, a dátum, az infrastruktúra és a repjegyek is. Nagyon bízom benne, hogy az utolsó pillanatban már nem fog meghiúsulni ez a projekt.

UEF: Egy önkéntes búvár mentőcsoport is kapcsolódik hozzád, ez hogyan kezdődött és milyen feladatokat jelent a gyakorlatban?

T. B. : A JászBúvároknál a mentőbúvári vizsgát mindig is komolyan vettük, aki nálunk sikeres vizsgát tesz az letett valamit az asztalra, és büszke is a mentőbúvári minősítésére. Amikor az egyesületben már hat fő rátermett mentőbúvár volt arra gondoltam, hogy ezt a tudást érdemes lenne a gyakorlatban is hasznosítani. A gondolatot tett követte, felajánlottam segítségünket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelemnek, amit ők örömmel el is fogadtak. Kezdésnek egy minősítő vizsgát kellett tennünk, amivel bizonyíthattuk szakmai rátermettségünket. A feladatok között szerepelt az árvízvédelemhez kapcsolódó gátfóliázás, műszaki mentés, eltűnt személyek keresése különböző módszerekkel, és vízről mentés is. Minden feladatot sikeresen teljesítettünk, ezért megkaptuk a nemzeti minősítést. Azóta már több éles bevetésen is részt vettünk, ahol mindig eredményes volt önkéntes mentőcsapatunk. Sajnos, amikor minket hívnak akkor már többnyire csak az áldozatok után kutatunk, de az elhunytak hozzátartozóinak nagyon sokat jelent, hogy nem hagyják kétségek között gyötrődni őket, és végül meg tudják adni a végtisztességet szeretteiknek. 

Búvár újraminősítő gyakorlat az Alcsi-Holt Tiszán

Nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert egy ilyen munkánál, ahol nulla látótávolságban, sokszor teljes sötétségben tapogatva keressük az eltűnteket - annak ellenére, hogy fizikálisan és mentálisan is fel vagyunk rá készülve - borzasztó nagy lelkierőre van szükség. Munkánk elismeréseként a Katasztrófavédelem főigazgatói dicséretben részesített minket a Polgári Védelem napja alkalmából 2020-ban. 

UEF: Szép elismerés, gratulálunk! Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát és jó egészséget kívánunk.


Fotók: Túri Béla és BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook oladala

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

COVID-19 és a búvárkodás

Már több mint egy éve az egész világ, ideértve az orvostársadalmat is, a COVID-19 járványra összpontosít. A megelőzés és a kezelés terén jelentős előrelépések történtek, ideértve a hatékony oltásokat, valamint a pandémia kezdete óta felfedezett és folyamatosan növekvő számú, megbízható tudományos információt.

Riasztó spekulációk is szárnyra keltek egyes megjelent tudományos tanulmányok nyomán, pedig a többség tisztában van vele, hogy a megfelelő alapossággal lefolytatott vizsgálatok hosszabb időbe telnek. A vizsgálati eredmények széleskörű terjesztése még nehézségekbe is ütközhet, különösen akkor, ha ezek nem jelentenek kellő szenzációt. Például, kezdetben voltak olyan ajánlások, hogy véglegesen el kell tiltani a merüléstől, vagy a katonai szolgálattól azokat akiknek COVID-19 fertőzése volt. Szerencsére a tudomány közbeszólt, és ezeket az ajánlásokat azóta elutasították, eltávolították.

Ugyanakkor még nagyon sokat kell tanulnunk, különösen a betegség fertőzés utáni hatásairól. A vírus sejtekbe jutásához szükséges receptorhelyek a test különböző pontjain találhatók, így a legtöbb szervrendszernél beszámoltak hatásokról, az adott szervrendszerrel kapcsolatos különböző megállapításokkal együtt. A közvetlen sejtfertőzésen túlmenően több korai jelentés is olyan szövődményekről számolt be, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a fertőzéshez, hanem olyan másodlagos problémákhoz, amelyek később súlyos betegségekhez vezettek; hosszan tartó kórházi tartózkodás, mögöttes egészségügyi állapotok, mesterséges lélegeztetés, másodlagos bakteriális fertőzések, vagy egyéb olyan probléma, amelynek negatív hatása lehet a gyógyulásra. A búvárkodással kapcsolatban különösen a pulmonális és a kardiovaszkuláris szempontok aggasztóak. Előfordulnak olyan neuropszichológiai problémák is, amelyeket tovább kell tanulmányozni a teljes gyógyulás okainak és következményeinek meghatározása érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a COVID-19 betegség utáni merülésre való alkalmasság orvosi értékelésére nincs és nem is lehet mindenki számára egyaránt alkalmazható megközelítés, az orvosoknak minden pácienst és esetet külön kell kezelnie. Az egészségügyi ellátórendszerekben emberfeletti munkát végeznek az otthoni betegek azonosításában és kezelésében, valamint “csak a nagyon betegek” kórházi kezelésében. Az ellátás sikeresen alakul, az egészségügyi dolgozók értékes tapasztalatokat szereznek, és a kezelésben a páciensek tényleges igényeihez igazodnak, nem pedig egy egyszerű, mindenki számára megfelelő protokollhoz. A betegek többsége a sikeres gyógyulás után visszatér a munkába és a testmozgáshoz. A gyógyultak állapotát az orvosoknak később is folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, mivel komoly aggodalmak vannak a szív-, a tüdő- és az érrendszer teljes regenerációjával kapcsolatban. Mint minden súlyos állapotból történő felépülés után, így a COVID-19 esetén is, a búvárkodáshoz való visszatérés előtt tanácsos orvoshoz fordulni, vagyis ne feltételezzük, hogy egy gyógyult beteg máris alkalmas a merülésre, anélkül hogy egy orvos megvizsgálta volna.

DAN ajánlások a visszatéréshez:

1# Ha arra gyanakszik, vagy tudja, hogy COVID-19 fertőzött, azonnal lépjen kapcsolatba a háziorvosával, a búvárorvoslás ismerete ezen a ponton nem döntő fontosságú. Kritikus pontok: a diagnózis, a karantén, a kezelés, a gyógyulás, majd a normál teljesítőképességéhez való visszatérés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a páciens mentes minden komplikációtól, beleértve a mellkasi fájdalmat, a fáradtságot és a légszomjat.

2# A fertőzés súlyossága a tünetmentességtől akár az intenzív osztályon történő gépi lélegeztetésig terjedhet. Különböző szakorvosok vehetnek részt az ellátás különböző szakaszaiban. Ez magában foglalhat további kiértékelést és tesztelést még az akut szakaszt követően is, ha a gyógyulás után fennmaradnak panaszok.

3# A panasz nélküli teljes felépülést követően akkor veheti fontolóra a búvárkodáshoz való visszatérést, ha visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól is.

4# Javasoljuk, hogy keressen fel egy búvárorvost, aki igazolhatja a búvárkodáshoz történő biztonságos visszatérését. Azonban ilyen igazolást csak annak a búvárnak adhat az orvos, akinél fennállnak a #3 pontban felsorolt ismérvek (teljesen felépült, tünetmentes, visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól). Tartós panasz, vagy rendellenesség esetén javasolt búvárorvossal konzultálni, vagy felvenni a kapcsolatot a DAN-nal.

5# Az egyes búvárszervezeteknek saját ajánlásaik lehetnek a COVID-19 fertőzés után a búvárkodáshoz való visszatérésre, és ezeket be kell tartani, ha részt kívánunk venni a szervezet búvártevékenységében. Konkrét útmutatásért forduljon saját szervezetéhez.

6# Számos algoritmus létezik, mint például a Sadler és munkatársai által kifejezetten búvárok számára készített algoritmus, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy segítsen az orvosoknak a még alaposabb értékelésben. Mint ismeretes, ezek az ajánlások még módosítást igényelhetnek.

7# Valószínűleg már jó ideje nem merült. Ha így van, akkor ajánlott a búvárfelszerelés alapos átvizsgálása, majd egy gyakorló merülés sekély vízben, hogy áttekinthesse az alapvető búvár készségeket és meggyőződjön róla, hogy képes elhárítani a jellemző problémákat. Ne hagyja, hogy a hosszú kihagyás akadályozza a búvárkodáshoz való sikeres és biztonságos visszatérést! A búvárkodáshoz való biztonságos visszatérés 5 pillére:

• Képzés
• Egészség
• Felszerelés
• Fittség
• Utazás

A merülés vízi környezete egyedülálló, és a mélységben jelentkező problémáknak súlyosabb következményei lehetnek mint a felszínen jelentkező problémáknak. A teljes felépülés előtti visszatérés a merüléshez sérülést vagy pszichés traumát okozhat. A DAN folyamatosan értékeli az ajánlásokat annak érdekében, hogy mindig a lehető legfrisebb információkkal szolgáljon. A friss információk megtalálhatók a DAN weboldalán, ahol megtudhatjuk hogyan befolyásolja a COVID-19 a búvárkodást, illetve a világjárványhoz kapcsolódó kockázatok mérsékléséhez is szempontokat, ajánlásokat kapunk. Érdemes tehát időnként visszalátogatni a DAN.org/COVID-19 webhelyre, és hasznos lehet megosztani ezeket az információkat a háziorvossal.

A DAN legújabb webes szemináriuma a COVID-19-ről és a búvárkodásról itt megtekinthető.

Amennyiben háziorvosunk nem jártas a búvárorvoslásban, úgy a közzétett információk útmutatást nyújthatnak arra nézve, hogy búvárok esetében miért érdemes különös figyelmet fordítani bizonyos állapotokra, amelyek a nem búvár népesség számára általában nem relevánsak.

További információforrások:
Guidelines for Lifelong Medical Fitness to Dive
Undersea & Hyperbaric Medical Society (UHMS) Recreational Diver Medical Screening System
UHMS Diving Medical Guidance for the Physician
UC San Diego Guidelines for Evaluation of Divers During the COVID-19 Pandemic
Diving after SARS-CoV-2 (COVID-19) infection: Fitness to dive assessment and medical guidance. Diving and Hyperbaric Medicine Journal, Volume 50 No. 3 September 2020 (Sadler et al.)

A DAN jelenleg egy átfogó kutatást végez a COVID-19 utáni búvárkodás kivizsgálására, amelyhez folyamatosan keres COVID-19-ből felépült búvárokat. A kutatás vizsgálati eredményeit, illetve a szerzett tapasztalatokat is közzé fogja tenni. További információ itt.


A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF - Víz alatti Felfedezők Szövetsége búvároktatója, fotó: Pixabay.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!