2016. augusztus 9., kedd

Kedvenc merülőhely: Horvátország - Selzine, Lila fal



Krk szigetről számos nagyszerű merülőhely elérhető rövid kihajózással, de mind közül számomra a legkedvesebb Selzine, talán azért is, mert egykor itt volt életem 600-ik merülése. Mikor a merülés előtti eligazítást tartom a hajón, azt szoktam mondani a búvároknak: ” Ez az a hely, ahol bármi előfordulhat.”  - Találkozhatunk nagyobb ragadozókkal, macskacápával, rájával is.

Punat városkából indulva egyórányi hajóútra található a Cres sziget keleti partján Mali Selzine homokos, kavicsos kis öble, mondhatni, a plavniki világítótoronnyal szemben. Most ez a kis öböl nyújt biztonságot búvárhajónknak. A homokpad a parttal párhuzamosan fut és 5 - 8 m mélyen északi irányba szinte vezeti a búvárt a falhoz. 10 - 15 méter mélységben már láthatjuk a fal első szikláit. Ahogy elérjük a peremet, kinyílik előttünk a mélység, s megpillanthatjuk a 40 - 45 méterre leszakadó, lila gorgóniákkal szegélyezett falat.

Macskacápa (fotó: Vető Anett)

Induljunk el a fal ívét kísérve, amit számos kisebb nagyobb üreg csipkéz, érdemes végignézni alaposan, ha szerencsések vagyunk, esetleg otthon találhatjuk a homokon pihenő homárt. (Bevallom, az utóbbi időben nem találkoztunk vele, én mégis minden alkalommal megnézem.) A falat hatalmas lila gorgóniák tarkítják. Innen kapta a nevét „lila fal”, méretük csodálatra méltó, sok esetben az 50 - 80 cm nagyságot is elérik. Az északi csücsökhöz érve érdemes kifelé is kémlelni, itt akár nagyobb halak is előfordulhatnak. A sziklafalat számos üreg, hasadék teszi biztos menedékké az apró halak számára. Szomszédságukban rákok, sárga kéményszivacsok, különböző moszatfélék teszik színessé a merülőhelyet. A falat megkerülve lassan emelkedni kezdünk, s már kisebb mélységben, egy újabb sávot nézhetünk meg. A látvány pazar. Alattunk a mélység, a sziklafalból kiálló gorgóniák gyönyörűek, a sekélyebb mélységben lévő sáv újabb felfedezni valót kínál. Érdemes végigbogarászni a hasadékokat. Akár egy tengeri angolna vagy egy nagyobbacska sügér is szembe nézhet velünk. Mi legutóbb egy kisebb homárral találkoztunk ebben a mélységben, a fal egyik üregében megbújva - nagyon szégyenlős volt.

Üregben megbúvó homár (fotó: Vető Anett)

Ha levegőnk még engedi érdemes 10 méteren még egyszer végigúszni a leszakadás mentén. Innen fentről már elénk tárul az egész szirt, halrajokkal úszhatunk együtt, apró ház nélküli csigákat fényképezhetünk. Ez a mélység egyébként a kezdő búvárok kedvence lehet, hisz rengeteg látnivalóval szolgál. A felső vízréteg kellemesen meleg, lágyan ringatja a búvárt. 5 méteren még bújócskázhatunk a kis dombok, kanyonok közt, majd levegőnk fogytával már a hajó felé vesszük az irányt. A homokpad tele van kisebb üregekkel, halrajokkal, így nem unalmas a biztonsági megálló sem. A partközeli, egy-két méteres sekély vizek talán legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű, vékony, aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok.

Magashátú durbincsok (fotó: Vető Anett)

A kis öbölbe visszaérve apró kavicsos aljzatot találunk, itt utolsó merülésemkor pici sonkakagylókat láttam, remélem szép nagyra nőnek majd. Lassan eltelik az idő, s elfogy a levegő, merülésünk végeztével felemelkedünk a felszínre.


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése