A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 14., szombat

Koronavírus: a búvárfelszerelések megfelelő fertőtlenítését hangsúlyozza a DAN


Az új típusú koronavírus (COVID-19) járvány kitörése után jogosan fogalmazódnak meg kérdések a búvárok körében a fertőzés terjedésével kapcsolatban, különösen a légzőautomaták és a bérelt felszerelések használata esetén.

Miként az emberek többségét a vírus jelentette fenyegetés foglalkoztatja, úgy a búvárok is tudni szeretnék, hogy milyen megelőző intézkedéseket tesznek/tehetnek a betegség továbbterjedése ellen. A jelenlegi információk szerint az új koronavírus akár néhány órán keresztül is fertőzőképes maradhat a különböző felületeken. Éppen ezért a búváfelszerelések megfelelő fertőtlenítése rendkívül fontos

Tartsuk szem előtt a következőket


A háztartási tisztítószerek ugyanolyan hatékonyak a COVID-19 ellen, mint a közönséges megfázás és influenza vírusok ellen. A személyes használatú felszerelések (légzőautomata második lépcső, illetve légzőcső csutora, a maszk belseje és a búvármellény inflátor száj része) tisztítása és fertőtlenítése kiemelten fontos. 

A felszereléseket hatékonyan fertőtleníthetjük 10%-os fehérítő oldatba merítéssel és áztatással, vagy olyan tisztítószer mint a Steramine™ tabletta, illetve bármilyen más kvaterner ammónium vegyület alkalmazásával. Ügyeljünk arra, hogy ezeket a termékeket a gyártó utasításainak megfelelően használjuk, majd öblítsük le a búvárfelszerelést friss vízzel. 

A kereskedelemben kaphatók olyan termékek, amelyeket általánosan használnak búvárfelszerelések fertőtlenítésére, azonban hatástalanok a koronavírussal szemben, ilyenek az antibakteriális klórhexidin szájöblítő oldatok, vagy spray-k (pl. Corsodyl). A forró szappanos víz sokkal hatékonyabb, ha puha fogkefés dörzsöléssel kombináljuk. 

Aki bérelt búvárfelszerelést használ és szeretne további lépést tenni a fertőzések megelőzése érdekében, az alaposan törölje át háztartási fertőtlenítő kendővel, majd öblítse le friss vízzel a következő felszereléseket: 
  • reduktor csutora 
  • légzőcső 
  • búvármellény inflátor szájrész 
  • maszk belseje 

Amennyiben nincs kéznél fertőtlenítő kendő, úgy kérjük meg a búvárbázist, búvároktatót, akivel merülünk, hogy tisztítsa meg és fertőtlenítse a felszerelést, mielőtt használatba vennénk azt. 

A koronavírussal szembeni hatékony háztartási tisztítószerek listáját az American Chemistry Council Center for Biocide Chemistries ebben a terméklistában sorolja fel. Háztartási tisztítószer használatakor akkor járunk el körültekintően, ha a hatóanyagot - vagyis a tisztítószer fajtát - gyakran cseréljük, így elkerülhetjük a rezisztens (ellenálló) törzsek kifejlődését. 

Mint általában javasolt, a gyakori kézmosás (legalább 20 másodpercig szappannal), a nagy forgalmú tárgyak és területek (fürdőszoba, ajtófogantyúk, munkalapok stb.) rendszeres tisztítása, a betegekkel való érintkezés elkerülése, valamint betegség esetén otthon maradni, a legjobb módok a fertőzés terjesztésének megállításában. További információért keresd fel a CDC koronavírus oldalát, illetve Magyarországon a kormány hivatalos koronavírus információs weboldalát




A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF búvároktatója. Fotók: DAN.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2018. március 31., szombat

A DAN publikálta 30. jubileumi búvárbaleseti jelentését


Már 30 éve olvashatjuk a DAN évenkénti búvárbaleseti jelentését (DAN Annual Diving Report). Az első kiadás 1988-ban jelent meg, és az egy évvel korábbi búvárbaleseteket tartalmazta, de a hivatalos adatgyűjtés már néhány évvel korábban elkezdődött. Az adatgyűjtés célja nemcsak a búvárbalesetek összegyűjtése, hanem azok vizsgálata, kiértékelése, illetve a lehetséges megelőzési lehetőségek feltárása volt. 

Kezdetben a balesetek adatai szubjektív forrásból származtak, mivel a búvárkomputerek még nem voltak annyira elterjedve, illetve nem volt megoldott az adatok letöltése sem. A merülési kockázatok referenciájaként az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) merülési táblázatai szolgáltak. A legnagyobb gondot akkoriban a balesetesek sérültjeinek késedelmes ellátása, illetve a hiányos kezelések jelentették. Már a korai baleseti jelentések hangsúlyozták a sérülések előfordulási gyakoriságára, illetve azok súlyosságára fordított figyelem, valamint a sérülések idején fellépő reakcióidők javításának fontosságát. Ezen kívül rámutattak a búvársérülések pontosabb felismerésének, az oxigénes elsősegély fokozott használatának és az elsősegélynyújtás fejlesztésének szükségességére is. Harminc évvel később - a búvártechnika jelentős fejlődése ellenére - nagyjából ugyanezek a megállapítások tehetők. 

A képzésekkel foglalkozó szervezetek folyamatos erőfeszítéseinek köszönhetően a búvárok ma többet tudnak a búvársérülésekről és betegségekről, illetve jobban felkészültek azok megelőzésére és az elsősegélynyújtásra. Ugyanakkor az oktatási gyakorlatot fent kell tartani ahhoz, hogy a szükséges ismereteket és készségeket a frissen végzett búvárok is elsajátíthassák még mielőtt a vízbe mennének. A dekompressziós betegség azonnali rekompressziós kezelése a legtöbb búvár számára továbbra sem elérhető, mivel a búvárkodás egyre szélesebb körben elterjedt, gyakrabban merülnek távoli pontokon, és a sérült búvárok kezelésére alkalmas hiperbár kamrák száma is csökken. Emiatt a megelőzésen kell maradjon továbbra is a hangsúly. A DAN Éves Búvárbaleseti Jelentése a jövőben is azért készül majd, hogy felhívja tagok és általában a búvár közösségek figyelmét a búvárbalesetek bekövetkezésének okaira.

A UEF-nél a merülés biztonságát alapvetően fontosnak tartjuk és hiszünk abban, hogy a megtörtén balesetekből levont tanulságok növelhetik a búvárok biztonságát, ezért időnként ismertetjük a - hazai esetek mellett - DAN-tól származó megtörtént eseteket is.



A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2016. március 6., vasárnap

Merülés krónikus betegséggel

fotó: UEF


A búvárkodás napjainkban töretlen népszerűségnek örvend és a legtöbb ember számára viszonylag könnyen elérhető szabadidős tevékenység. Ugyanakkor a fiatalabb generációhoz tartozók közül egyre többen asztmában vagy légúti allergiában szenvednek, a középkorúakra pedig cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb népbetegségek jellemzők. Ráadásul az ezek miatt szedett gyógyszerek által okozott mellékhatások, kölcsönhatások is veszélyt jelentenek. Sajnos, ezek egy része kizáró oka lehet a búvárkodásnak, mivel a merülések kockázatát elfogadhatatlanul magas szintre emeli. A krónikus betegség diagnózisának felállítását követően a búvár számára alapvetően két megoldás kínálkozott eddig.
  • A legrosszabb és egyben legveszélyesebb, amikor a búvár eltitkolja a merülést veszélyeztető betegségét. Ebben az esetben a merülésvezető/oktató, mivel nincsen információja, nem tud felkészülni a várható helyzetre.
  • A másik eset, amikor a búvár inkább önszántából int búcsút kedvenc időtöltésének azért, hogy ne veszélyeztesse magát és merülőtársait. Pedig van már más lehetőség is.

Merülés protokollal

A merülések kockázatát úgy tudjuk elfogadható szintűre csökkenteni, hogy szakemberek által direkt erre a célra kidolgozott merülési protokollokat használunk. A protokoll a viselkedési szabályok (eljárások) követendő rendszere, ami jelen esetben a kockázatok csökkentését két oldalról támogatva éri el:
  • A krónikus betegségben szenvedő búvárt merülési korlátozásokkal megóvja a számára túlzott teljesítmény kényszerétől.
  • A protokollal merülő búvár teljesítményét kezelési célértékek meghatározásával az egészséges búvárokéhoz közeli értékűre növeli.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden krónikus betegségben szenvedő búvár merülhet. Akik viszont a protokollokban rögzített szabályokat képesek betartani, azoknál a merülések kockázata alig nagyobb, mint a velük azonos korú nem krónikus beteg búvároké.
A protokollok kidolgozásának másik fontos célja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a betegségek letagadása, hiszen éppen ezzel borítékolható az életveszélyes helyzet megteremtése.

Milyen krónikus betegségekhez léteznek jelenleg ilyen protokollok?

  • Cukorbetegség (diabetes melitus)
  • Asztma (asthma bronchiale)
  • Parkinson-kór
  • Szívkoszorúér keringés helyreállító műtétei (PTCA, coronaria bypass) utáni állapot
  • Magas vérnyomás (hipertónia)
  • Béta receptor blokkoló szedése

Mit tartalmaz a krónikus beteg merülési protokoll?

A merülési protokoll egy olyan praktikus segédlet a merülésben érintettek számára (búvárorvos, merülésvezető/oktató, krónikus beteg búvár, merülőtárs), ami egyszerűen használható és a merülés helyszínén is könnyen alkalmazható. 
  1. Elméleti anyag. A protokollok használatához szükséges elméleti tananyagból a felhasználó megismeri az adott betegség lényegét, a merülésekre vonatkozó veszélyeket, a kockázat fokozódásának szempontjait (fizikai kondíciók, szellemi működések, gyógyszerszedési kockázatok), a betegoktatás követelményeit és a szükséges merülési korlátozásokat.
  2. Gyakorlati segédletek. Az egységes orvosi igazolás mintából, ellenőrző listából, az adott krónikus betegséghez kapcsolódó szükséges felszerelések listájából, valamint a protokoll szerint végzett merülések dokumentálására szolgáló űrlapokból áll.


Miért kell tudnunk, hogy...

  • milyen krónikus betegségben szenved a búvár? - azért, hogy tudjuk, milyen protokollt alkalmazzunk.
  • melyek a kockázat fokozódásának szempontjai? - azért, hogy mindegyik szempontra figyelhessünk.
  • melyek azok a paraméterek, amelyek az adott betegségben szenvedőt, elfogadható szintű kockázattal való merülésre teszik képessé? - azért, hogy a kezeléssel/gondozással ezeket a célértékeket elérje és jobbak legyenek a mindennapi életkilátásai is.

Kik használhatják a protokollokat?

A protokollok használata csak azoknak a merülésvezetőknek és búvároktatóknak engedélyezett, akik igazolt jártasságot szereztek (Medical Protocol User), azaz a protokollok kidolgozói által szervezett, vagy engedélyezett tanfolyamon vettek részt, és azt eredményes vizsgával zárták.


A cikk szerzője dr. Garay Erzsébet búvárorvos, a Búvárorvostani Tudományos Egyesület elnöke és Jenei Zoltán búvároktató, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!