A következő címkéjű bejegyzések mutatása: esettanulmány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: esettanulmány. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 31., szombat

A DAN publikálta 30. jubileumi búvárbaleseti jelentését


Már 30 éve olvashatjuk a DAN évenkénti búvárbaleseti jelentését (DAN Annual Diving Report). Az első kiadás 1988-ban jelent meg, és az egy évvel korábbi búvárbaleseteket tartalmazta, de a hivatalos adatgyűjtés már néhány évvel korábban elkezdődött. Az adatgyűjtés célja nemcsak a búvárbalesetek összegyűjtése, hanem azok vizsgálata, kiértékelése, illetve a lehetséges megelőzési lehetőségek feltárása volt. 

Kezdetben a balesetek adatai szubjektív forrásból származtak, mivel a búvárkomputerek még nem voltak annyira elterjedve, illetve nem volt megoldott az adatok letöltése sem. A merülési kockázatok referenciájaként az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) merülési táblázatai szolgáltak. A legnagyobb gondot akkoriban a balesetesek sérültjeinek késedelmes ellátása, illetve a hiányos kezelések jelentették. Már a korai baleseti jelentések hangsúlyozták a sérülések előfordulási gyakoriságára, illetve azok súlyosságára fordított figyelem, valamint a sérülések idején fellépő reakcióidők javításának fontosságát. Ezen kívül rámutattak a búvársérülések pontosabb felismerésének, az oxigénes elsősegély fokozott használatának és az elsősegélynyújtás fejlesztésének szükségességére is. Harminc évvel később - a búvártechnika jelentős fejlődése ellenére - nagyjából ugyanezek a megállapítások tehetők. 

A képzésekkel foglalkozó szervezetek folyamatos erőfeszítéseinek köszönhetően a búvárok ma többet tudnak a búvársérülésekről és betegségekről, illetve jobban felkészültek azok megelőzésére és az elsősegélynyújtásra. Ugyanakkor az oktatási gyakorlatot fent kell tartani ahhoz, hogy a szükséges ismereteket és készségeket a frissen végzett búvárok is elsajátíthassák még mielőtt a vízbe mennének. A dekompressziós betegség azonnali rekompressziós kezelése a legtöbb búvár számára továbbra sem elérhető, mivel a búvárkodás egyre szélesebb körben elterjedt, gyakrabban merülnek távoli pontokon, és a sérült búvárok kezelésére alkalmas hiperbár kamrák száma is csökken. Emiatt a megelőzésen kell maradjon továbbra is a hangsúly. A DAN Éves Búvárbaleseti Jelentése a jövőben is azért készül majd, hogy felhívja tagok és általában a búvár közösségek figyelmét a búvárbalesetek bekövetkezésének okaira.

A UEF-nél a merülés biztonságát alapvetően fontosnak tartjuk és hiszünk abban, hogy a megtörtén balesetekből levont tanulságok növelhetik a búvárok biztonságát, ezért időnként ismertetjük a - hazai esetek mellett - DAN-tól származó megtörtént eseteket is.



A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2015. május 13., szerda

Hínárba gabalyodva

fotó: Allison Sallmon

A búvárok

Sam élete első éjszakai merülésére készült két társával együtt (Dave és Tim), a merülés célja homárvadászat volt. Sam-nek tizenöt merülés tapasztalata volt a háta mögött, a többieknek valamivel több, de egyiküknek sem volt minősítése. Hárman lemerültek, miközben negyedik társuk (Ron) szabadtüdős felszerelésben várta a felszínen, hogy segíthessen a fogás kiemelésében. Ötödik társuk (Eric) a hajón maradt (kitalált nevek).

A baleset

A merülés ötödik percében Dave palackja kicsúszott a mellénye rögzítő hevederjéből. Jelezte Tim-nek a problémát, és hogy a felszínre emelkedik megigazítani a felszerelést. Dave és Tim a felszínre emelkedett, miközben Sam lemaradt az eseményekről és folytatta a merülést. Csak akkor vették észre, hogy Sam nem követte őket, amikor már ismét a hajón voltak, és fogalmuk sem volt vajon merre keressék őt. Mivel a felszínen nem látták sehol, így arra a következtetésre jutottak, hogy még mindig a víz alatt lehet. Eközben a felszínen szabadtüdőző Ron meglátta Sam-et a tengeri hínár közé gabalyodva körülbelül 8 méter mélységben. Ekkor még rajta volt a maszkja és a reduktor is a szájában volt. Láthatóan tudatánál volt és küzdött, hogy kiszabadítsa magát a sűrű hínár fogságából.

Sam pánikba esett és a hadonászás miatt egyre inkább belegabalyodott a hínárba. Néhány, a kiszabadítására tett sikertelen kísérlet után Ron a felszínre emelkedett és riasztotta a többieket azzal, hogy Sam belegabalyodott a hínárba és segítségre van szüksége. Eric légzőkészüléket vett fel és a vízbe ugrott. Sikerült is megtalálnia, kiszabadította és a felszínre vitte Sam-et aki ekkor már nem lélegzett, a reduktor nem volt a szájában és a maszkja sem volt már rajta. Időközben a segélykiáltásokra egy másik hajó is a helyszínre érkezett, akik végül segítettek a kiemelésében. Az újraélesztést azonnal megkezdték és Sam-et a helyi korházba szállították, ahol már csak a hálál beálltát tudták megállapítani.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. A nyomozók a vizsgálat során megállapították, hogy a búvárfelszerelés megfelelően működött. A palackban még több mint 130 bar nyomás volt a megtalálás időpontjában, vagyis Sam-nek nem fogyott el a levegője, mégsem volt az automata a szájában amikor megtalálták.
A baleset közvetlen kiváltó oka a hínárba gabalyodás volt, amely a tragédiához vezető események láncolatát is elindította. A Sam viselkedésén mind jobban úrrá lévő pánik, és az ebből következő ésszerűtlen viselkedése csak akadályozta a kiszabadulásban. A helyzet odáig fajult, hogy a meneküléshez még a reduktort is kitépte a szájából, melynek elvesztése fulladáshoz vezetett.

Kiértékelés

Sam-nek nem volt búvárminősítése. Volt ugyan némi merülési tapasztalata, de hiányzott a megfelelő képzés, ráadásul a végzetes merülést megelőzően még sohasem merült éjszaka. Dave és Tim, bár valamivel több tapasztalatuk volt, szintén nem volt minősített búvár. A búvároktatási szervezetek a megfelelő tudás mellett a biztonságos merüléshez elengedhetetlen készségekkel is felvértezik a jelentkezőket. A kiképzés arra is felkészíti a búvárt, hogy vészhelyzetben nyugodtan és magabiztosan viselkedjen. Vannak olyan merülési körülmények, célok, amelyek fokozott kockázatokkal járhatnak (ebben az esetben a merülés éjszakai jellege, illetve a hínár) és megkövetelik a speciális képzést, a felkészültséget, valamint a megfelelő felszerelést. A búvárminősítés megszerzése ilyen környezetben történő merüléshez elengedhetetlen.

A hínárban történő merülés áramvonalas felszerelést igényel, továbbá olyan vágóeszközt, amely elakadás esetén a kiszabadulást szolgálja. Sam biztosan nem vitt magával vágóeszközt, azt pedig nem lehet tudni, hogy a felszerelése mennyire volt áramvonalas. Az a kitétel, hogy mindenki felelős a saját biztonságáért azt is jelenti, hogy megszerzi a szükséges képzettséget, főképpen olyan esetben, amikor ilyen kockázatos környezetben tervez merülést. Bölcs döntés merülésvezetővel merülni, hiszen a hivatásos (mentő)búvárok pontosan a vészhelyzetek megelőzésére és kezelésére vannak kiképezve.

A merülőtársi rendszer párban, nem pedig páratlan számú csoportban történő merülést jelent. A merülőpárban történő merülés a legjobb módja, hogy megelőzzük a társvesztést. Viszont egy olyan csoportban ahol hárman, vagy többen merülnek, nagyobb az esélye a kommunikációs zavarnak még akkor is, ha gyakorlott búvárokról van szó. Ebben az esetben Dave és Tim sikeresen kommunikáltak egymással, ugyanakkor Sam már lemaradt a lényeges információról. Ez is közrejátszhatott a pánik kialakulásában, hiszen nem látta a többieket akik segíthettek volna kiszabadulnia a hínár közül.

A balesetet nem a felszerelés hibája, még csak nem is a vészhelyzet kialakulása, hanem a búvárok hiányos felkészültsége okozta. Nyilvánvaló, hogy a képzés hiánya vezetett a tragédiához, ugyanakkor a minősített búvárok további értékes tanulságokat is levonhatnak a történtekből.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is.


A cikk eredetileg az Alert Diver magazinban (Fall 2014) jelent meg, ismertetője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!