Profil: Hosszú Attila - a technikai búvároktató

(fotó: Hosszú Attila)

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

H.A: A búvárkodás iránti érdeklődés ugyan már korábban is megvolt, de az első valódi búvár élményemet 18 éves koromban szereztem, amikor a haverokkal az Adrián nyaraltunk. Igaz, itt még csak sznoriztunk, készülékünk nem volt, de nekem az is nagyon tetszett. El is határoztam, hogy egyszer majd elmegyek egy búvártanfolyamra. De persze mindig közbejött valami, mígnem 1997-ben megnősültem és a feleségemmel elhatároztuk, hogy nászútra búvárkodni megyünk, ez lesz a hab a tortán. Be is iratkoztunk egy tanfolyamra ahol már a nyílt vízi merüléseket is a Vörös-tengerre terveztük, és talán mondanom sem kell, hogy meghatározó élmény volt.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier?

H.A: Tudatosan alakítottam. Igaz, eleinte csak annyi volt a célom, hogy legalább ne kelljen sokat költeni erre a hobbira. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy amikor tehettem besegítettem a búvárok képzésébe. Idővel egyre többet vállaltam, és innen már egyenes volt az út a búvároktató pályához, ami egyébként is közel áll hozzám, hiszen mindig szerettem emberekkel foglalkozni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

H.A: Őszintén, nem igazán tudok mondani ilyet. A merülést elsősorban a merülés érzése miatt szeretem és nem annyira a látnivalók miatt. Oké, merültem már például hatalmas pöröjcápa rajban, tényleg nagy fless, felszökött az adrenalin, de nem mondanám hogy ezért a kedvenc merülőhelyem. Inkább azok közé a búvárok közé tartozom, akik mindenhol találnak valamit ami érdekes a számukra. Például a mai napig szeretek Gyékényesen merülni, nyilván van benne egy csomó emlék is, de arra sem mondanám hogy a kedvenc merülőhelyem, mert nincs ilyen.

UEF: Nem titok, hogy a UEF technikai búvár vonalának, a TechLine-nak te vagy az egyik “atyja”. Ez hogyan kezdődött?
H.A: Egy idő után már kevésnek éreztem a rekreációs merüléseket, ezért újfajta kihívást kerestem és így adódott a technikai vonal. Ez hasonlóan épül fel mint a hobbi merüléseknél, mindig egy szinttel előrébb, feljebb lépsz tudásban és tapasztalatban egyaránt. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam itthon olyan rátermett technikai oktatót, akivel végigvihettem volna a képzésemet. Nem járok távol az igazságtól ha azt mondom, hogy az egyik tanfolyamot az egyik oktatónál, a másikat viszont már másik oktatónál végeztem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért nem lehet egy helyen és egy rendszerben megoldani a technikai képzést Magyarországon. Gondoltam egyet és megkerestem Nagy Sándort, a UEF egyik alapító tulajdonosát, leültünk beszélgetni és nyitott fülekre találtam, ezzel indult a UEF TechLine.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?
H.A: Még csak néhány hete hogy hivatalosan is megnyitotta kapuit új búvárbázisunk a budapesti Molnár János-barlangban. Gyakorlatilag most teljesen ennek szentelem minden időmet. A fő tennivalók a merülések előzetes időpont egyeztetése, illetve a napi merülések köré szerveződnek. Ezeken felül a barlangban folyó tudományos kutatómunka koordinálása és a technikai búvárképzés ad még tennivalót.

A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
H.A.: Szerencsére a családban mindenki, feleségem és a két fiam is merül, így van fogalmuk róla mit csinálok amikor dolgozom. Ráadásul a feleségem is vállalkozó, úgyhogy tökéletesen érti a helyzetemet és lelkileg is támogat. A vakációkat viszont lehetőség szerint mindig együtt töltjük, most is a téli szünetben családi síelésre mentünk.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

H.A: A Molnár János-barlangban évekig nem, vagy csak “fű alatt” lehetett merülni. A búvárok értetlenül álltak a jelenség előtt: adott egy világklasszis barlang de tilos merülni benne, hogy lehet ez?? Na ennek most vége, aki kíváncsi rá megnézheti a helyet, az ajtó nyitva áll. Eddig jobbára külföldiek jöttek, de egyértelműen pozitívak a visszajelzések. Nemcsak a barlangról és a merülésekről, de a kiépítettségről, a merülések szervezéséről és biztonságáról is elismerően szólnak. Erre tényleg büszke vagyok, de nagyon sok munka van benne.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

H.A: Szeretném a hazai különleges merülőhelyeket, mint amilyen a Molnár János-barlang, a nemzetközi búvárkörökben is ismertté és elismertté tenni. Olyan vonzó, speciális merülési lehetőségeket teremteni és ajánlani a külföldi búvároknak ami idecsábítja őket. Véleményem szerint Magyarország adottságai ilyen szempontból kimagaslóak. Emellett szeretném a hazai technikai búvárképzés fellegvárává tenni az új búvárbázist. Ehhez persze nemcsak lelkes érdeklődőkre, de elhivatott oktató utánpótlásra is szükség lesz. Azért nem aggódom, a kezdet biztató, én pedig továbbra is optimista vagyok.

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Pofil: Márton Róbert - búvároktató a seregben

(fotó: Márton Róbert)

UEF: Kezdjük talán azzal, hogy hol laksz és mivel foglalkozol, Robi?

M.R: Szentesen lakom a családommal együtt és búvároktató vagyok a Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél, a magyar katonabúvárok “bölcsőjében”. Főtörzsőrmester mesterbúvárként az én feladatom a katonabúvárok kiképzése. Büszke vagyok rá, hogy a legmagasabb minősítésű rangidősként idestova 20 éve képzem a bakákat ezen a helyen.

UEF: Hogyan lettél katonabúvár?

M.R: Még a sorkatonaság előtt döntöttem el, hogy búvár leszek. Tulajdonképpen azért, mert azt mondták úgy könnyebb lesz átvészelni az egy évet. A Szentesi Honvéd Búvár Egyesületnél tanultam meg az alapokat, nemzetközi minősítést is szereztem, így könnyebben vettek fel a búváralakulatba. Nagyon megtetszett a dolog, fél év után jeleztem a feletteseimnek, hogy az egy év lejárta után is maradnék. Ez 1994-ben volt. Először továbbszolgáló katona lettem, majd szerződéses.

UEF: Mennyi katonabúvár van jelenleg a seregben, ha nem titok?

M.R: Jelenleg nagyjából 70 katonabúvár van a seregben és ebből hárman vagyunk UEF búvároktatók.

UEF: Ki jelentkezhet katonabúvárnak?

M.R: A jelentkezőknek először egy nagyon szigorú orvosi vizsgálaton kell átesniük. Már ez sem egyszerű, de akinek sikerül, annak kimondottan nehéz gyakorlatokat kell teljesítenie ahhoz, hogy valóban felvételt is nyerjen.

UEF: Mondanál rá példát?

M.R: Például, a búvárbázis medencéjében végrehajtott szabadtüdős feladat, ahol három hosszt kell úszni a 12 méteres medencében a víz alatt egy levegővel, vagyis 36 métert. Az első hossz végén egy kötelet kell megfogni, majd ezzel egy szűk „S” alakú csőben átúszni, ahol egy csomót kell hibátlanul megkötni egy 4 méter mélyen elhelyezett tárgyra. A feladat itt még nem ér véget, ezután még vissza kell úszni és befejezésül szabályosan a felszínre emelkedni. Ez természetesen csak az egyik feladat a sok közül.

UEF: Hogyan néz ki a búvárok kiképzése a seregben?

M.R: Az alapkiképzés általában négy hetet vesz igénybe. A tanfolyam első felében a városi uszodában valamint az ezred búvárbázisán történik a gyakorlati felkészítés, illetve az ezzel párhuzamos elméleti képzés. Először védett vízben majd a tanfolyam harmadik és negyedik hetében már nyílt vízen, tóban, illetve folyóvízben kell a begyakorolt feladatokat alkalmazni. A tanfolyam végén komplex vizsgát kell tenniük a jelentkezőknek. A sikeres vizsgázók a Magyar Honvédség búvárminősítését kapják kézhez, de felajánljuk a UEF nemzetközi minősítését is. Ebben az esetben természetesen külön képzést kapnak, és megismerkednek a UEF rendszer sajátosságaival.

UEF: Milyen feladatai adódnak egy katona búvárnak?

M.R: A merülési feladatok igen változatosak, vannak különféle víz alatti ipari búvár feladatok, amelyeket Kirby-Morgan félnehéz búvárfelszereléssel hajtunk végre. De van úgy, hogy nehéz tárgyakat kell emelőballonok segítségével a felszínre juttatni és a partra vontatni. A feladatok sokszínűsége miatt a katonabúvárok nem sokat pihenhetnek, hiszen folyamatosan képezniük kell magukat, ami követelmény a jövőbeni feladatok sikeres és pontos végrehajtásához.

UEF: Melyik a legemlékezetesebb búvár sztorid?

M.R: A legelső keresési feladatom, amikor egy 15 éves fiú holttestét kellett megtalálni. A munkánknak ez a része lelkileg igen megterhelő, de ha sikerül felszínre hozni az elhunytat az mégis megkönnyebbülés, hiszen a hozzátartozók így tisztességgel eltemethetik. Ugyancsak emlékezetes maradt az az eset is, amikor egyszer karácsony és szilveszter között egy elsüllyedt dunai hajón kutakodtunk, vajon van-e rajta robbanóanyag.

UEF: Civilben is merülsz és oktatsz?
M.R: Igen, természetesen civilben is búvár vagyok és oktatok is. Szűkebb családi körömben a fiamat eddig nem fogta meg a búvárkodás, bezzeg a lányom már öt éves korában búvárkodni tanította a pajtásait.
Egyébként nálunk a református iskolásoknak minden vasárnap imaházba kell menniük, ahol mindig más és más a téma. Ateista létemre itt szoktam búvárkodással kapcsolatos előadásokat tartani, ahol a gyerekeket játékos formában ismertetem meg nem csak a vizek lakóival, de a víz és a teremtés szimbolikáján keresztül a búvárkodással is, így terelve őket egy teljesen új terület, a víz alatti világ felfedezésének irányába. Örömmel tölt el, hogy "Robi búvár apu" előadásai annyira népszerűek, hogy általában teltházasak.

UEF: A közelmúltban állami kitüntetést kaptál, engedd meg, hogy gratuláljunk hozzá! De itt is rendhagyó volt a helyzet, ha jól tudom.

M.R: Valóban, az augusztus 20-i ünnepség alkalmával ért a megtiszteltetés, de az elismerést nem tudtam átvenni, mert éppen a Dunán teljesítettem szolgálatot, a tűzijáték előkészítésén dolgozók biztonságára ügyeltünk. Bár meglepődtem hogy kitüntetnek, igazán jólesett az elismerés.

UEF: Köszönjük a beszélgetést és további jó munkát!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!