Az Év legeredményesebb oktatója 2015-ben - Vas László

(fotó: Vas László)

UEF: A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az Év Legeredményesebb Oktatója címet a UEF-nél, amihez szívből gratulálok. Komoly elismerés ezt mindenki tudja, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

V.L: Mondhatnám azt is, hogy ilyen szerencsésen alakult, de nem. Valójában tervezett és szisztematikusan végigvitt munkának az eredménye. Nincsen titkom, viszont fontosnak tartom, hogy minden búvárnak a lehető legnagyobb személyes figyelmet szenteljem, hiszen nem vagyunk egyformák, különböző elképzelésekkel, igényekkel és képességekkel rendelkezünk. Úgy vélem, ezeket kell mielőbb felismerni, és ehhez alakítani, ilyen módon személyessé tenni a búvár képzését, mert csak ennek lehet végül mindenki számára pozitív hozadéka. A búvárképzés nem sorozatgyártás.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

V.L: Itt most annak kellene jönnie, hogy egy nagy gyermekkori álmom vált valóra, de ez nem lenne igaz. A rideg valóság az, hogy egy egyiptomi nyaraláson tettem először víz alá a fejemet és egy normál felfedező merülésen vettem részt. Amint visszaléptem a hajó fedélzetére, már tudtam hogy ez az én világom, és nemhogy búvár, de hivatásos búvár leszek. Igen eltökélt és céltudatos voltam, ezért gyorsan haladtam előre a minősítések megszerzésében. Egyébként ez nálam nem csak a búvárkodásra igaz, hanem az egész életfelfogásomra jellemző: nem veszek kis fát, mert nincs időm megvárni amíg felnő, nagy fát veszek egyből.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?

V.L: Szerintem a hivatásos búvárrá válás, vagy inkább érés során az oktatónak kulcsfontosságú szerepe van. Ez persze nálam is így volt, sokat tanultam az oktatómtól szakmailag és a UEF-et is rajta keresztül ismertem meg. Már elsőre szimpatikus volt, hogy magyar oktatási rendszerről van szó, ami ráadásul világviszonylatban is színvonalas tananyagokkal rendelkezik, és hogy profi magyar búvároktatók állnak mögötte. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy más alternatívát válasszak, és nem bántam meg, jól érzem magam itt.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

V. L:Nem tudok egyetlen konkrét helyet megnevezni. Engem mindig inkább a következő hely izgat, előre nézek, ott keresem a varázslatot. Azt mondanám inkább, hogy kedvenc helyeim vannak, több, és ezekre összességében nézek. Nem csak a merülőhely maga érdekel a látnivalóival, hanem a partner búvárbázis, az infrastruktúra, a személyzet, és az e mögött kialakult kapcsolatok. Nekem fontos, hogy bárhová menjek is ott jó legyen a kapcsolatom a partnerrel, mert csakígy tudok korrekt és jó hangulatú túrát megvalósítani. Ezért aztán abszolút előnyben részesítem a UEF búvárbázisokat, olyannyira, hogy néhánnyal már szinte családias a kapcsolatunk.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid? 

V. L: Nálam alapvetően két pilléren áll a búváriskola, ami az új ügyfelek felkutatását és a meglévő ügyfelekkel történő kapcsolattartást jelenti. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogyan lehetne még valamit hozzátenni, vagy javítani az eddigieken. Napi szinten a tanfolyamok, illetve más programok szervezése és megtartása a feladatok egyik része, a másik része az üzleti partnerekkel történő információcsere és a kapcsolatok ápolása. Ez így elmondva persze egyszerűen hangzik, de azért sokszor elég fárasztó munka. Kell hozzá egy nagy adag elköteleződés, na meg jó napirend, és ha mindez megvan, még mindig nem mentesül az ember a bukásoktól és csalódásoktól, ehhez pedig kitartás kell.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

V. L: Megértő családi hátteret tudhatok magam mögött. A feleségem és az egész családom elfogadta, hogy fanatikus búvár vagyok, sőt, Virág lányom szintén merül és már haladó búvár. A család többi tagja viszont csak távolról szemléli vizes kedvtelésünket.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

V. L: Jó érzéssel gondolok az egész eddigi búvároktatói karrieremre és természetesen nagyon örülök az Év Legeredményesebb Oktatója elismerésnek is. Ahogyan mondtam is már, jól érzem magam a UEF-nél, és büszke vagyok rá hogy itt lehetek.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

V. L: Haladni tovább, ezért megcéloztam a tréneri, vagyis az oktatóképző minősítési szintet. Szeretném kivenni a részemet a jövő búvároktatóinak a képzéséből, mert úgy gondolom ez olyan mint a versenysportban az utánpótlás-nevelés. Tudom, hogy ez nekem is egy hosszabb tanulási folyamat lesz, de örömmel állok elébe. 

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

(fotó: Czomba Sándor)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Hosszú Attila - a technikai búvároktató

(fotó: Hosszú Attila)

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

H.A: A búvárkodás iránti érdeklődés ugyan már korábban is megvolt, de az első valódi búvár élményemet 18 éves koromban szereztem, amikor a haverokkal az Adrián nyaraltunk. Igaz, itt még csak sznoriztunk, készülékünk nem volt, de nekem az is nagyon tetszett. El is határoztam, hogy egyszer majd elmegyek egy búvártanfolyamra. De persze mindig közbejött valami, mígnem 1997-ben megnősültem és a feleségemmel elhatároztuk, hogy nászútra búvárkodni megyünk, ez lesz a hab a tortán. Be is iratkoztunk egy tanfolyamra ahol már a nyílt vízi merüléseket is a Vörös-tengerre terveztük, és talán mondanom sem kell, hogy meghatározó élmény volt.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier?

H.A: Tudatosan alakítottam. Igaz, eleinte csak annyi volt a célom, hogy legalább ne kelljen sokat költeni erre a hobbira. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy amikor tehettem besegítettem a búvárok képzésébe. Idővel egyre többet vállaltam, és innen már egyenes volt az út a búvároktató pályához, ami egyébként is közel áll hozzám, hiszen mindig szerettem emberekkel foglalkozni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

H.A: Őszintén, nem igazán tudok mondani ilyet. A merülést elsősorban a merülés érzése miatt szeretem és nem annyira a látnivalók miatt. Oké, merültem már például hatalmas pöröjcápa rajban, tényleg nagy fless, felszökött az adrenalin, de nem mondanám hogy ezért a kedvenc merülőhelyem. Inkább azok közé a búvárok közé tartozom, akik mindenhol találnak valamit ami érdekes a számukra. Például a mai napig szeretek Gyékényesen merülni, nyilván van benne egy csomó emlék is, de arra sem mondanám hogy a kedvenc merülőhelyem, mert nincs ilyen.

UEF: Nem titok, hogy a UEF technikai búvár vonalának, a TechLine-nak te vagy az egyik “atyja”. Ez hogyan kezdődött?
H.A: Egy idő után már kevésnek éreztem a rekreációs merüléseket, ezért újfajta kihívást kerestem és így adódott a technikai vonal. Ez hasonlóan épül fel mint a hobbi merüléseknél, mindig egy szinttel előrébb, feljebb lépsz tudásban és tapasztalatban egyaránt. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam itthon olyan rátermett technikai oktatót, akivel végigvihettem volna a képzésemet. Nem járok távol az igazságtól ha azt mondom, hogy az egyik tanfolyamot az egyik oktatónál, a másikat viszont már másik oktatónál végeztem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért nem lehet egy helyen és egy rendszerben megoldani a technikai képzést Magyarországon. Gondoltam egyet és megkerestem Nagy Sándort, a UEF egyik alapító tulajdonosát, leültünk beszélgetni és nyitott fülekre találtam, ezzel indult a UEF TechLine.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?
H.A: Még csak néhány hete hogy hivatalosan is megnyitotta kapuit új búvárbázisunk a budapesti Molnár János-barlangban. Gyakorlatilag most teljesen ennek szentelem minden időmet. A fő tennivalók a merülések előzetes időpont egyeztetése, illetve a napi merülések köré szerveződnek. Ezeken felül a barlangban folyó tudományos kutatómunka koordinálása és a technikai búvárképzés ad még tennivalót.

A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
H.A.: Szerencsére a családban mindenki, feleségem és a két fiam is merül, így van fogalmuk róla mit csinálok amikor dolgozom. Ráadásul a feleségem is vállalkozó, úgyhogy tökéletesen érti a helyzetemet és lelkileg is támogat. A vakációkat viszont lehetőség szerint mindig együtt töltjük, most is a téli szünetben családi síelésre mentünk.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

H.A: A Molnár János-barlangban évekig nem, vagy csak “fű alatt” lehetett merülni. A búvárok értetlenül álltak a jelenség előtt: adott egy világklasszis barlang de tilos merülni benne, hogy lehet ez?? Na ennek most vége, aki kíváncsi rá megnézheti a helyet, az ajtó nyitva áll. Eddig jobbára külföldiek jöttek, de egyértelműen pozitívak a visszajelzések. Nemcsak a barlangról és a merülésekről, de a kiépítettségről, a merülések szervezéséről és biztonságáról is elismerően szólnak. Erre tényleg büszke vagyok, de nagyon sok munka van benne.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

H.A: Szeretném a hazai különleges merülőhelyeket, mint amilyen a Molnár János-barlang, a nemzetközi búvárkörökben is ismertté és elismertté tenni. Olyan vonzó, speciális merülési lehetőségeket teremteni és ajánlani a külföldi búvároknak ami idecsábítja őket. Véleményem szerint Magyarország adottságai ilyen szempontból kimagaslóak. Emellett szeretném a hazai technikai búvárképzés fellegvárává tenni az új búvárbázist. Ehhez persze nemcsak lelkes érdeklődőkre, de elhivatott oktató utánpótlásra is szükség lesz. Azért nem aggódom, a kezdet biztató, én pedig továbbra is optimista vagyok.

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Pofil: Márton Róbert - búvároktató a seregben

(fotó: Márton Róbert)

UEF: Kezdjük talán azzal, hogy hol laksz és mivel foglalkozol, Robi?

M.R: Szentesen lakom a családommal együtt és búvároktató vagyok a Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél, a magyar katonabúvárok “bölcsőjében”. Főtörzsőrmester mesterbúvárként az én feladatom a katonabúvárok kiképzése. Büszke vagyok rá, hogy a legmagasabb minősítésű rangidősként idestova 20 éve képzem a bakákat ezen a helyen.

UEF: Hogyan lettél katonabúvár?

M.R: Még a sorkatonaság előtt döntöttem el, hogy búvár leszek. Tulajdonképpen azért, mert azt mondták úgy könnyebb lesz átvészelni az egy évet. A Szentesi Honvéd Búvár Egyesületnél tanultam meg az alapokat, nemzetközi minősítést is szereztem, így könnyebben vettek fel a búváralakulatba. Nagyon megtetszett a dolog, fél év után jeleztem a feletteseimnek, hogy az egy év lejárta után is maradnék. Ez 1994-ben volt. Először továbbszolgáló katona lettem, majd szerződéses.

UEF: Mennyi katonabúvár van jelenleg a seregben, ha nem titok?

M.R: Jelenleg nagyjából 70 katonabúvár van a seregben és ebből hárman vagyunk UEF búvároktatók.

UEF: Ki jelentkezhet katonabúvárnak?

M.R: A jelentkezőknek először egy nagyon szigorú orvosi vizsgálaton kell átesniük. Már ez sem egyszerű, de akinek sikerül, annak kimondottan nehéz gyakorlatokat kell teljesítenie ahhoz, hogy valóban felvételt is nyerjen.

UEF: Mondanál rá példát?

M.R: Például, a búvárbázis medencéjében végrehajtott szabadtüdős feladat, ahol három hosszt kell úszni a 12 méteres medencében a víz alatt egy levegővel, vagyis 36 métert. Az első hossz végén egy kötelet kell megfogni, majd ezzel egy szűk „S” alakú csőben átúszni, ahol egy csomót kell hibátlanul megkötni egy 4 méter mélyen elhelyezett tárgyra. A feladat itt még nem ér véget, ezután még vissza kell úszni és befejezésül szabályosan a felszínre emelkedni. Ez természetesen csak az egyik feladat a sok közül.

UEF: Hogyan néz ki a búvárok kiképzése a seregben?

M.R: Az alapkiképzés általában négy hetet vesz igénybe. A tanfolyam első felében a városi uszodában valamint az ezred búvárbázisán történik a gyakorlati felkészítés, illetve az ezzel párhuzamos elméleti képzés. Először védett vízben majd a tanfolyam harmadik és negyedik hetében már nyílt vízen, tóban, illetve folyóvízben kell a begyakorolt feladatokat alkalmazni. A tanfolyam végén komplex vizsgát kell tenniük a jelentkezőknek. A sikeres vizsgázók a Magyar Honvédség búvárminősítését kapják kézhez, de felajánljuk a UEF nemzetközi minősítését is. Ebben az esetben természetesen külön képzést kapnak, és megismerkednek a UEF rendszer sajátosságaival.

UEF: Milyen feladatai adódnak egy katona búvárnak?

M.R: A merülési feladatok igen változatosak, vannak különféle víz alatti ipari búvár feladatok, amelyeket Kirby-Morgan félnehéz búvárfelszereléssel hajtunk végre. De van úgy, hogy nehéz tárgyakat kell emelőballonok segítségével a felszínre juttatni és a partra vontatni. A feladatok sokszínűsége miatt a katonabúvárok nem sokat pihenhetnek, hiszen folyamatosan képezniük kell magukat, ami követelmény a jövőbeni feladatok sikeres és pontos végrehajtásához.

UEF: Melyik a legemlékezetesebb búvár sztorid?

M.R: A legelső keresési feladatom, amikor egy 15 éves fiú holttestét kellett megtalálni. A munkánknak ez a része lelkileg igen megterhelő, de ha sikerül felszínre hozni az elhunytat az mégis megkönnyebbülés, hiszen a hozzátartozók így tisztességgel eltemethetik. Ugyancsak emlékezetes maradt az az eset is, amikor egyszer karácsony és szilveszter között egy elsüllyedt dunai hajón kutakodtunk, vajon van-e rajta robbanóanyag.

UEF: Civilben is merülsz és oktatsz?
M.R: Igen, természetesen civilben is búvár vagyok és oktatok is. Szűkebb családi körömben a fiamat eddig nem fogta meg a búvárkodás, bezzeg a lányom már öt éves korában búvárkodni tanította a pajtásait.
Egyébként nálunk a református iskolásoknak minden vasárnap imaházba kell menniük, ahol mindig más és más a téma. Ateista létemre itt szoktam búvárkodással kapcsolatos előadásokat tartani, ahol a gyerekeket játékos formában ismertetem meg nem csak a vizek lakóival, de a víz és a teremtés szimbolikáján keresztül a búvárkodással is, így terelve őket egy teljesen új terület, a víz alatti világ felfedezésének irányába. Örömmel tölt el, hogy "Robi búvár apu" előadásai annyira népszerűek, hogy általában teltházasak.

UEF: A közelmúltban állami kitüntetést kaptál, engedd meg, hogy gratuláljunk hozzá! De itt is rendhagyó volt a helyzet, ha jól tudom.

M.R: Valóban, az augusztus 20-i ünnepség alkalmával ért a megtiszteltetés, de az elismerést nem tudtam átvenni, mert éppen a Dunán teljesítettem szolgálatot, a tűzijáték előkészítésén dolgozók biztonságára ügyeltünk. Bár meglepődtem hogy kitüntetnek, igazán jólesett az elismerés.

UEF: Köszönjük a beszélgetést és további jó munkát!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!