2016. szeptember 20., kedd

Profil: Nagy Gyula - a barlangi búvároktató

(fotó: Nagy Gyula)

UEF: Mi volt előbb a búvár vagy a barlang?
N. GY: A búvárkodás volt előbb. Még 1987-ben a sorkatonaság előtt elhatároztam, hogy nem akarom tétlenül tölteni azt a másfél évet a seregben, ezért jelentkeztem egy MHSZ búvár előképzésre. A bevonuláskor mélységi felderítő voltam egy elit csapatban Szolnokon, majd egy hirtelen jött lehetőséggel élve bekerültem ennek az egységnek a búvárcsoportjához. Tényleg nem unatkoztam, még a nehézbúvár minősítést is megszereztem. Leszerelés után, már ezt a tudást kamatoztatva, a Vízműveknél helyezkedtem el mint ipari búvár, itt az ivóvízkutak karbantartása volt a feladatom. 

UEF: Hogyan kerültél kapcsolatba a barlangi búvárkodással?
N. GY: Ugyanaz a késztetésem vitt a barlangba, ami annak idején a búvárkodást eredményezte, újabb kihívást, érdekes feladatot keresetem, de már a búvárkodás területén. Így jutottam el a Molnár János-barlangba merülni. Tetszett nagyon, így kezdődött a barlangi búvár történet, ennek már több mint tíz éve.

UEF: Egy barlangi búvár palack nélkül is járja a barlangokat?
N. GY: A barlangi merüléseken összeismerkedtem néhány hasonló érdeklődésű emberrel. Egy idő után nem csak az az igény fogalmazódott meg bennünk, hogy más barlangokat is felfedezzünk, de az is, hogy elinduljunk a száraz barlangokba. Hamar rájöttünk ugyanis, hogy a biztonságos barlangi búvárkodáshoz a száraz gyakorlat szinte elengedhetetlen. Erre jó példa Izverna, ahol 300-400 méterre kell becipelni a felszerelést. Ha életedben nem voltál még barlangban, akkor ezt a feladatot sokkal nehezebben oldod meg. Egy sor izgalmas kérdés vetődik fel: mi van akkor, ha az összes cuccot át kell vinni egy folyón? vagy ha fel kell húzni a magasba? vagy ha kizárólag olyan járatokon tudsz bejutni, ahol kúszva lehet csak közlekedni? Világos, hogy előbb találunk jó választ ezekre a kérdésekre is, ha tisztában vagyunk a barlangok jellegzetességeivel. Valójában nem is lehet élesen különválasztani a száraz és a vizes barlangászkodást, de egy biztos, a barlangászok vágyakozva nézik a barlangi búvárokat…, gondold el, szerencsétlenek kúsznak-másznak a szűk járatokban, köteleken csüngenek, mi meg bemegyünk a barlangba és repülünk, akár hatalmas tereken át. 

UEF: Melyik volt a legemlékezetesebb barlangi élményed?
N. GY: Jóformán csak ilyen élményeim vannak. Nem is kell messzire menni, a Molnár János-barlang például egyszerűen gyönyörű, minden merülés elbűvöl. De hogy mondjak mást is, a Szlovéniában található Jelovicska-barlang is nagyon sokat adott. Ez egy félig vizes, félig száraz barlangüreg a hegyoldalban, kis barlangi folyóval, tavacskákkal, gyorsan lefolyó vizekkel, sárral, szóval nehéz, bonyolult terepnek számít. Merülték már mások is korábban, de úgy gondolták, hogy nincs már tovább járat. Mi mást gondoltunk. Két-három támadással megmerülve kiderítettük, hogy tényleg van. További három négy alkalommal merülve meg is találtuk az átjárást. Így elmondva gyorsan megy, a valóságban egy-két hónap telt el a fázisok között. Néhány szifon és felszín átúszása után végül átértünk egy új, hatalmas terembe, ahol felbukkanva leírhatatlan érzés volt, hogy ezt előttünk még a világon senki sem látta. Összesen 1,5 km barlangjáratot fedeztünk fel a hegy gyomrában, amit egy csomó filmmel, videóval és poligon térképpel dokumentáltunk.

UEF: Nem régen minősültél át, miért pont a UEF-re esett a választásod?
N. GY: Engem kifejezetten a technikai vonal, azon belül is a barlangi búvárkodás érdekelt, éppen ezért egy ilyen külföldi búvárszervezet oktatói minősítését szereztem meg annak idején. Egy idő után láttam, hogy a technikai sztenderdek nem teljesen életszerűek és nem is mindig érik el a céljukat. Na meg, miért is toljam egy távoli kontinensen lévő vállalkozás szekerét, ha van itthon is? Így jött a UEF, ami egy magyar búvároktatási rendszer, magyar búvároktatókkal, magyar tananyagokkal, és ami talán ennél is fontosabb, magyar lélekkel és teljesen gyakorlatias nézőponttal. Mindig is úgy gondoltam, hogy a magyar szürkeállomány nemcsak megállja a helyét, de képes felvenni a nemzetközi versenyt is. Ez igaz a búvárkodásra is. A hazai hivatásos búvárok szerintem vannak olyan jók szakmailag, mint a nemzetközi élvonal. A UEF-nél még új a technikai búvároktatás, a sztenderdeket folyamatosan fejlesztik, így megfelelő szakmai háttérrel és kellő ambícióval megvan a lehetősége a konstruktív szakmai párbeszédnek, az egyéni hozzáadott érték közössé konvertálásának. 

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?
N. GY: Büszke vagyok rá, hogy barlangi búvároktató vagyok, hogy sokat merültem barlangokban, és hogy komoly kutatómunka van a hátam mögött. Úgy érzem mindezek kellőképpen megalapozzák a szakmai hátteremet, ami elengedhetetlen a hitelességhez. Nem tudok egyetérteni vele és elszomorít a tudat, hogy léteznek ma Magyarországon olyan “technikai” búvároktatók, akik különösebb gyakorlati tapasztalat nélkül, néhány merüléssel a hátuk mögött képeznek barlangi búvárokat, valamiféle rosszul értelmezett üzleti érdeknek alárendelve, általa szentesítve. Azt is látom, hogy a barlangi búvárkodás egyeseknek divatsport, a minősítés pedig csak egy trófea a többi között, de én inkább komolyan veszem. A búvárkodásnak ez a válfaja szerintem olyan embereknek való, akik lelkesek, rászánják a kellő időt, pénzt és energiát a tudás megszerzésére, folyamatos fejlesztésére.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
N. GY: Természetesen szeretnék minél többet merülni a Molnárban a jövőben is, illetve tenni a barlang további fejlesztéséért, hiszen nagyon szeretem és élvezem is ezt a fajta tevékenységet. Szeretném folytatni a szlovéniai kutatásainkat, hiszen nagyon sokat adott nekünk ez a terep, illetve minél több szép, izgalmas barlangot megmerülni, ahol csak lehetséges. Búvároktatás oldalról azon vagyok, hogy nem futószalagon, de folyamatosan legyenek körülöttem olyan barlangi búvár tanulók, akikkel érdemes foglalkozni, és akik közül kikerülhetnek majd a jövő barlangi búvároktatói is. Azt gondolom, hogy a feltételek most ideálisak, a Molnárnál jobb helyszínt pedig el sem tudok képzelni a hazai barlangi búvárképzés fellegváraként.

UEF: Ehhez kívánunk neked jó munkát és balesetmentes merüléseket!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2016. augusztus 9., kedd

Kedvenc merülőhely: Horvátország - Selzine, Lila fal



Krk szigetről számos nagyszerű merülőhely elérhető rövid kihajózással, de mind közül számomra a legkedvesebb Selzine, talán azért is, mert egykor itt volt életem 600-ik merülése. Mikor a merülés előtti eligazítást tartom a hajón, azt szoktam mondani a búvároknak: ” Ez az a hely, ahol bármi előfordulhat.”  - Találkozhatunk nagyobb ragadozókkal, macskacápával, rájával is.

Punat városkából indulva egyórányi hajóútra található a Cres sziget keleti partján Mali Selzine homokos, kavicsos kis öble, mondhatni, a plavniki világítótoronnyal szemben. Most ez a kis öböl nyújt biztonságot búvárhajónknak. A homokpad a parttal párhuzamosan fut és 5 - 8 m mélyen északi irányba szinte vezeti a búvárt a falhoz. 10 - 15 méter mélységben már láthatjuk a fal első szikláit. Ahogy elérjük a peremet, kinyílik előttünk a mélység, s megpillanthatjuk a 40 - 45 méterre leszakadó, lila gorgóniákkal szegélyezett falat.

Macskacápa (fotó: Vető Anett)


Induljunk el a fal ívét kísérve, amit számos kisebb nagyobb üreg csipkéz, érdemes végignézni alaposan, ha szerencsések vagyunk, esetleg otthon találhatjuk a homokon pihenő homárt. (Bevallom, az utóbbi időben nem találkoztunk vele, én mégis minden alkalommal megnézem.) A falat hatalmas lila gorgóniák tarkítják. Innen kapta a nevét „lila fal”, méretük csodálatra méltó, sok esetben az 50 - 80 cm nagyságot is elérik. Az északi csücsökhöz érve érdemes kifelé is kémlelni, itt akár nagyobb halak is előfordulhatnak. A sziklafalat számos üreg, hasadék teszi biztos menedékké az apró halak számára. Szomszédságukban rákok, sárga kéményszivacsok, különböző moszatfélék teszik színessé a merülőhelyet. A falat megkerülve lassan emelkedni kezdünk, s már kisebb mélységben, egy újabb sávot nézhetünk meg. A látvány pazar. Alattunk a mélység, a sziklafalból kiálló gorgóniák gyönyörűek, a sekélyebb mélységben lévő sáv újabb felfedezni valót kínál. Érdemes végigbogarászni a hasadékokat. Akár egy tengeri angolna vagy egy nagyobbacska sügér is szembe nézhet velünk. Mi legutóbb egy kisebb homárral találkoztunk ebben a mélységben, a fal egyik üregében megbújva - nagyon szégyenlős volt.

Üregben megbúvó homár (fotó: Vető Anett)

Ha levegőnk még engedi érdemes 10 méteren még egyszer végigúszni a leszakadás mentén. Innen fentről már elénk tárul az egész szirt, halrajokkal úszhatunk együtt, apró ház nélküli csigákat fényképezhetünk. Ez a mélység egyébként a kezdő búvárok kedvence lehet, hisz rengeteg látnivalóval szolgál. A felső vízréteg kellemesen meleg, lágyan ringatja a búvárt. 5 méteren még bújócskázhatunk a kis dombok, kanyonok közt, majd levegőnk fogytával már a hajó felé vesszük az irányt. A homokpad tele van kisebb üregekkel, halrajokkal, így nem unalmas a biztonsági megálló sem. A partközeli, egy-két méteres sekély vizek talán legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű, vékony, aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok.

Magashátú durbincsok (fotó: Vető Anett)

A kis öbölbe visszaérve apró kavicsos aljzatot találunk, itt utolsó merülésemkor pici sonkakagylókat láttam, remélem szép nagyra nőnek majd. Lassan eltelik az idő, s elfogy a levegő, merülésünk végeztével felemelkedünk a felszínre.



A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2016. június 23., csütörtök

5 történelmi roncsmerülőhely az Adrián

Stuka (fotó: Koral-Tekki)

Stuka bombázó (Junkers 87)
A Junkers Ju 87 (más néven Stuka) kétszemélyes német taktikai bombázó repülőgép volt a második világháború alatt, akkoriban a német légierőt népszerűsítő propaganda jelképe is volt. Úgy tudni, hogy ezt a gépet 1941 áprilisában egy jugoszláv hadihajó lőtte le, majd a tengerbe zuhant. A roncsot csupán néhány éve fedezték fel a horvátországi Zirje sziget mellett mintegy 30 méteres mélységben. A gép úgy áll az aljzaton, mintha csak simán landolt volna. A motor nincs a helyén, valószínűleg a vízbecsapódáskor kiesett, a géptől távolabb megtalálható. A kísérteties roncs már több mint 70 éve konzerválódik és - mivel eddig nem nagyon háborgatták - nagyon jó állapotban maradt meg.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)


Franceska di Rimini
Az olasz hadihajó 1944-ben éppen horgonyon állt Kaprije szigete előtt, amikor szövetséges bombatalálat érte. A hatalmas robbanást követően a hajó kigyulladt és rövidesen elsüllyedt. A Franceska ma 55 méteres mélységben az iszapos aljzaton fekszik a parttól mintegy 300 méterre. A látótávolság általában nagyon jó, ezért már sekély mélységből is megpillanthatjuk a hajó körvonalait. A felső fedélzet 38 és 40 méter között található. A hajó lőszerutánpótlást szállított a németeknek az Észak-afrikai hadszíntérre, így a rakterében most is lőszerek, bombák és gránátok maradványait láthatjuk. Ezeket biztonsági okokból egy nagy fémhálóval befedték, de azért nem árt az óvatosság. A hajótest mindkét oldalán a rakomány maradványai hevernek az aljzaton. A roncs állandó lakója egy Peti nevű tengeri angolna, de rajta kívül még sok más hallal is találkozhatunk a hajó körül, illetve a fedélzeten mindig pihen néhány sziklahal.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)


Franceska di Rimini - vázlat (divershotspot.com)


Peltastis
A hajóroncs Krk sziget északkeleti oldalán, közvetlenül a part mellett található. Eredetileg görög lobogó alatt közlekedő teherhajó volt, innen a beceneve is: “a Görög”. 1968 januárjának egyik éjjelén a viharos szél a sziklás partnak sodorta, léket kapott és rövidesen elsüllyedt. A hajó most a gerincén fekszik, a 15 méteren lévő hajóorr a part felé mutat, a tat 32 méteren található. Ez a roncs is gazdag víz alatti flórával és faunával büszkélkedhet, általában hatalmas halrajok veszik körül. A hajó belsejében most tengeri angolnák, homárok és söprögetőrákok élnek, de csupaszkopoltyús csigák (nudibranch) és szivacsok is láthatók. Az éjszakai merülés itt különösen látványos lehet, mivel a roncs számos lakója éjszaka aktív.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvár a Peltastis roncsnál (fotó: ronjenjehrvatska.com)


Lina
A Lina teherszállító gőzhajó, a Kvarner-öböl talán leghangulatosabb hajóroncsa, Cres szigete mellett található. A több mint százéves idős hölgy 1914 telének egyik viharos éjjelén süllyedt el. A fémből készült hajót Nagy-Britanniában építették, kecses árbocain sok halászháló fennakadt az évek során. A hajóorr 22 méteren, a középső rész a kabinokkal 30 és 45 méter között, a hajócsavar 55 méter mélyen van. A fából készült felső fedélzet teljes egészében elkorhadt, így belátni a hatalmas, de üres rakterekbe. A felépítmény és a kabinok maradványai jól látszanak, sőt, a hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncson lakó tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.


Búvárok a Lina rakterében (fotó: wrecksite.eu)


Pag szigeti amforák 
Van még ugyan néhány hely az Adrián, ahol amforákat lehet látni a víz alatt, de a Pag sziget melletti talán a legfrissebb ilyen lelet. Egy helyi búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1. századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A hatóság rögtön védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet, a védelmet pedig igen ötletesen oldották meg: a 22 méteres mélységben található amforákat egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről.

Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)


Amforák a víz alatt (fotó: visitnovalja.hr)


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!