Profil: Hosszú Attila - a technikai búvároktató

(fotó: Hosszú Attila)

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

H.A: A búvárkodás iránti érdeklődés ugyan már korábban is megvolt, de az első valódi búvár élményemet 18 éves koromban szereztem, amikor a haverokkal az Adrián nyaraltunk. Igaz, itt még csak sznoriztunk, készülékünk nem volt, de nekem az is nagyon tetszett. El is határoztam, hogy egyszer majd elmegyek egy búvártanfolyamra. De persze mindig közbejött valami, mígnem 1997-ben megnősültem és a feleségemmel elhatároztuk, hogy nászútra búvárkodni megyünk, ez lesz a hab a tortán. Be is iratkoztunk egy tanfolyamra ahol már a nyílt vízi merüléseket is a Vörös-tengerre terveztük, és talán mondanom sem kell, hogy meghatározó élmény volt.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier?

H.A: Tudatosan alakítottam. Igaz, eleinte csak annyi volt a célom, hogy legalább ne kelljen sokat költeni erre a hobbira. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy amikor tehettem besegítettem a búvárok képzésébe. Idővel egyre többet vállaltam, és innen már egyenes volt az út a búvároktató pályához, ami egyébként is közel áll hozzám, hiszen mindig szerettem emberekkel foglalkozni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

H.A: Őszintén, nem igazán tudok mondani ilyet. A merülést elsősorban a merülés érzése miatt szeretem és nem annyira a látnivalók miatt. Oké, merültem már például hatalmas pöröjcápa rajban, tényleg nagy fless, felszökött az adrenalin, de nem mondanám hogy ezért a kedvenc merülőhelyem. Inkább azok közé a búvárok közé tartozom, akik mindenhol találnak valamit ami érdekes a számukra. Például a mai napig szeretek Gyékényesen merülni, nyilván van benne egy csomó emlék is, de arra sem mondanám hogy a kedvenc merülőhelyem, mert nincs ilyen.

UEF: Nem titok, hogy a UEF technikai búvár vonalának, a TechLine-nak te vagy az egyik “atyja”. Ez hogyan kezdődött?
H.A: Egy idő után már kevésnek éreztem a rekreációs merüléseket, ezért újfajta kihívást kerestem és így adódott a technikai vonal. Ez hasonlóan épül fel mint a hobbi merüléseknél, mindig egy szinttel előrébb, feljebb lépsz tudásban és tapasztalatban egyaránt. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam itthon olyan rátermett technikai oktatót, akivel végigvihettem volna a képzésemet. Nem járok távol az igazságtól ha azt mondom, hogy az egyik tanfolyamot az egyik oktatónál, a másikat viszont már másik oktatónál végeztem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért nem lehet egy helyen és egy rendszerben megoldani a technikai képzést Magyarországon. Gondoltam egyet és megkerestem Nagy Sándort, a UEF egyik alapító tulajdonosát, leültünk beszélgetni és nyitott fülekre találtam, ezzel indult a UEF TechLine.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?
H.A: Még csak néhány hete hogy hivatalosan is megnyitotta kapuit új búvárbázisunk a budapesti Molnár János-barlangban. Gyakorlatilag most teljesen ennek szentelem minden időmet. A fő tennivalók a merülések előzetes időpont egyeztetése, illetve a napi merülések köré szerveződnek. Ezeken felül a barlangban folyó tudományos kutatómunka koordinálása és a technikai búvárképzés ad még tennivalót.

A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
H.A.: Szerencsére a családban mindenki, feleségem és a két fiam is merül, így van fogalmuk róla mit csinálok amikor dolgozom. Ráadásul a feleségem is vállalkozó, úgyhogy tökéletesen érti a helyzetemet és lelkileg is támogat. A vakációkat viszont lehetőség szerint mindig együtt töltjük, most is a téli szünetben családi síelésre mentünk.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

H.A: A Molnár János-barlangban évekig nem, vagy csak “fű alatt” lehetett merülni. A búvárok értetlenül álltak a jelenség előtt: adott egy világklasszis barlang de tilos merülni benne, hogy lehet ez?? Na ennek most vége, aki kíváncsi rá megnézheti a helyet, az ajtó nyitva áll. Eddig jobbára külföldiek jöttek, de egyértelműen pozitívak a visszajelzések. Nemcsak a barlangról és a merülésekről, de a kiépítettségről, a merülések szervezéséről és biztonságáról is elismerően szólnak. Erre tényleg büszke vagyok, de nagyon sok munka van benne.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

H.A: Szeretném a hazai különleges merülőhelyeket, mint amilyen a Molnár János-barlang, a nemzetközi búvárkörökben is ismertté és elismertté tenni. Olyan vonzó, speciális merülési lehetőségeket teremteni és ajánlani a külföldi búvároknak ami idecsábítja őket. Véleményem szerint Magyarország adottságai ilyen szempontból kimagaslóak. Emellett szeretném a hazai technikai búvárképzés fellegvárává tenni az új búvárbázist. Ehhez persze nemcsak lelkes érdeklődőkre, de elhivatott oktató utánpótlásra is szükség lesz. Azért nem aggódom, a kezdet biztató, én pedig továbbra is optimista vagyok.

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Mi a freediving?

Az utóbbi időben mintha megélénkült volna az érdeklődés a szabadtüdős merülések iránt. Nem csoda, hiszen ez a merülési forma nemcsak alternatívája lehet a víz alatti világ felfedezésének, de igazi sport is, ráadásul az újabb kihívások mellett a búvár készségeket is komolyan fejleszti.

fotó: Wikimedia Commons

Az angolszász nyelvterületen freediving-ként ismert merülési típus magyarul "szabad merülést" jelent, azaz olyan merülést, ahol a búvár megszabadul a felszerelésétől. A hazai búvár terminológiában a “szabadtüdős merülés” kifejezés terjedt el, ezért a továbbiakban én is ezt használom. A szabadtüdős búvárok tehát egyáltalán nem használnak búvárpalackot, a merülés egyetlen lélegzetvételnyi levegővel történik. Általában mindenki azt gondolja elsőre, hogy ez egy olyan sport amit csak szupermenek űznek. Valószínűleg azért gondolják így, mert az internet tele van olyan videókkal, amelyekben a búvárok egy szál semmiben merülnek le olyan elképesztően mélyre, ahová a legtöbb búvár még palackkal sem fog lemerülni soha. Egyébként az eddigi legjobb ilyen videót szerintem Guillaume Néry, francia szabadmerülő bajnok követte el, íme:

Azt persze nem állítom, hogy némi gyakorlás után hasonló produkcióra vállalkozhatna bárki is, de azt igen, hogy egészséges önbizalommal és kitartással elsajátíthatók a szabadtüdős búvártechnikák. Mint bármi más, ez is csak elszántság és gyakorlás kérdése.

Nagyobb kihívás

A merülés bármely változatában egy közös cél biztosan vezérli a búvárt, ez pedig a víz alatti világ felfedezése. Ám a szabadtüdős búvárok ennél egy kicsit tovább mennek. A búvárok általában a víz alatti életre kíváncsiak, ezt szeretnék nyugodtan szemlélni akár egy akváriumot. A szabadtüdős búvár viszont mélyebbre szeretne menni, esetleg kicsivel több időt eltölteni a víz alatt mint tegnap. Elsősorban ez a kihívás sarkallja, persze őt is elvarázsolja a vízi környezet szépsége, de a valódi cél önmaga legyőzése, saját korlátainak kijjebb tolása.

fotó: Wikimedia Commons

Kevesebb probléma

Egy készülékkel merülő búvárnak nem szabad visszatartani a lélegzetét, különben sérülhet (veszélyesen tágulhat) a tüdeje. A szabadtüdős búvárnak ellenben vissza kell tartania a lélegzetét, mégpedig a merülés teljes ideje alatt. Lemerülés közben csökken, felemelkedéskor nő a szabadtüdős búvár tüdejében lévő levegő térfogata, ugyanakkor a mennyisége sohasem lesz több mint induláskor volt, hiszen a víz alatt már nem vesz levegőt. Nem is kell aggódnia a tüdőtágulásos sérülések miatt. Emellett a szabadtüdős búvár szervezetében nem oldódik nagy mennyiségű nitrogén sem (mivel nincs belőle többlet), így aztán nem is kell az emelkedési sebességre, a no dekó időre, vagy a biztonsági megállóra figyelnie. A szabadtüdős búvár olyan gyorsan merülhet le és emelkedhet föl, ahogyan csak kedve tartja.

Kevesebb felszerelés

A szabadtüdős merülés kevésbé felszerelés igényes, mint a palackos verzió. A legtöbb szabadtüdős búvár csupán maszkot, uszonyt és légzőcsövet használ, esetleg még búvárruhát és ólmot, ha hidegebb vízbe készül. De még ezek a felszerelések sem feltétlenül szükségesek. Sőt, minél kevesebb a cucc, annál közvetlenebbül élheti át a búvár a víz alatti szabadság élményét.

Rövidebb, de intenzívebb merülések

A készülékkel merülő búvárok többsége általában 45-60 percet tölt el a víz alatt egy-egy merülésen. Ezzel szemben egy átlagos szabadtüdős merülés egy-két perc csupán. Vajon miért foglalkozik bárki is a szabadtüdős merüléssel, ha készülékkel lényegesen több időt lehet eltölteni a víz alatt? Az élmény intenzitása miatt! Két perc a víz alatt szabadon, felér egy egész órás készülékes merüléssel. Gondolj bele, a készülékes búvár egy sor felszerelést visz magával azért, hogy egyáltalán létezni tudjon a víz alatt. A szabadon víz alá merülő búvár pedig pusztán a saját tehetségével hódítja meg a víz alatti világot - azért ez egészen más teljesítmény. Az élmény, hogy elértél egy adott mélységet, vagy merülési időt, egyszerűen varázslatos!

Búvár készségek tökéletesítése

A legtöbb készülékes búvárnak általában nem okoz gondot a szabadtüdős merülés, hiszen a már elsajátított technikák nemcsak hogy jól jönnek, de egy részük elengedhetetlen is. Ráadásul a szabadtüdős merülés jellegzetességei miatt idővel egyre jobban csiszolódnak, tökéletesednek ezek a készségek.

Alapvető dolog például, hogy a búvár komfortosan és biztonságosan érezze magát a vízben. A készülékes búvár már rendelkezik ezzel a fajta vízbiztonsággal. A szabadtüdős búvárkodás pedig szinte elképzelhetetlen enélkül a komfortérzet nélkül. Mégpedig minél több időt tölt el a búvár a vízben, annál otthonosabban fog mozogni.

Az egyenlítés egy olyan technika, amit minden víz alá merülő búvár alkalmaz. A manőver azt a célt szolgálja, hogy a középfülben lemerüléskor jelentkező nyomáskülönbséget kiegyenlítse, ellenkező esetben beszakadna a búvár dobhártyája. A szabadtüdős búvárok általában több és hatékonyabb módszert is alkalmaznak a kiegyenlítéshez, mivel gyorsabban süllyednek. Készülékes búvárként nagyszerűen hasznosítható ez a tudás.

Egy jó búvár ellazult állapotban van és lehetőleg alig mozog a víz alatt. Egy szabadtüdős búvár számára ez már létkérdés, hiszen a kevesebb mozgás kevesebb oxigén felhasználást jelent, ami pedig a merülési idő szempontjából nagyon lényeges. Világos, hogy az a búvár aki képes ellazulni a víz alatt, több időt tud lent eltölteni mint azok, akik erre nem képesek. Ezzel együtt léteznek olyan relaxációs-, vagy jóga légzőgyakorlatok, amelyek segítenek kitolni a szabadtüdős merülések idejét, de nyilván nem csak a szabadtüdős búvárok alkalmazhatják ezeket sikerrel. Ezek a gyakorlatok tökéletesen alkalmasak a készülékes búvárok levegőfogyasztásának a csökkentésére is.

fotó: Wikimedia Commons

Sport a javából

Aki imádja a vizet és a búvárkodást, annak a szabadtüdős búvárkodás teljesen természetes alternatíva. A merülésnek ez a válfaja nemcsak új perspektívát nyit a búvár előtt, de nagymértékben fejleszti is a búvár képességeket. Ezen felül sok tekintetben komolyabb kihívást jelent, mint egy tipikus szabadidős merülés. Ez bizony sport a javából, ahol a képességek folyamatosan csiszolhatók és az egyéni rekordok állandóan túlszárnyalhatók. A szabadtüdős merülés egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást. Talán éppen emiatt válik függővé az, aki egyszer belekóstolt már.


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Milyen mélyre merülnek a búvárok?

“Mi volt a legmélyebb merülésed?” szokták kérdezni tőlem, ha szóba kerül a búvárkodás, és én még ma is megakadok egy pillanatra a válasz előtt. Miért? Mert nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy itt tényleg a minél nagyobb mélység elérése a cél - mivel nem az. Ráadásul nem is lehet egyszerűen megválaszolni a kérdést, hiszen az elérhető mélységet egy sor tényező befolyásolja.

Milyen mélyre merültek mások - rekordok

Jelenleg az egyiptomi Ahmed Gabr tartja a mélységi rekordot, aki 2014 őszén 332,35 méterre merült nyitott rendszerű légzőkészülékkel. Ez persze nem sűrített levegős merülés volt. Sűrített levegővel az eddig elért legnagyobb mélység 155 méter, viszont ez nem hivatalosan elismert rekord.

Ami ennél fontosabb: milyen mélyre merülhetünk mi?

A legtöbb búvároktatási rendszer a sűrített levegős merülések mélységi határát 40 méterben állapítja meg. Ez egy ajánlás, azt szoktuk mondani itt van “leparkettázva” a tenger, és a búvároknak nem érdemes feszegetni ezt a határt. Tény, hogy a technikai búvárok - nem kis kockázatot vállalva - 300 méterre, vagy még mélyebbre mennek, de ez még nem ok arra, hogy a kedvtelési búvárok átlépjék az ajánlott mélységi határokat. Amikor a búvár felismeri az ajánlott mélységhatárok mögött megbúvó okokat, akkor már nyilvánvalóvá válik az is, hogy miért ostobaság ezeket a határokat átlépni.

Mitől függ az elérhető maximális mélység?

Dekompresszió
Minél mélyebbre merülünk, annál kevesebb a hátralévő no-deco (nem dekompressziós) időnk. Például, ha a búvár 12 méterre merül, akkor ebben a mélységben kb. 140 percet tölthet el. Az a búvár aki viszont 40 méterre merül, már csak 10 perc körüli időt tölthet el lent. Ha ennél tovább maradna, akkor már túl sok nitrogén oldódna a szervezetében és ezzel jelentősen megnövelné a dekompressziós betegség kialakulásának kockázatát. Ilyenkor már csak ún. dekompressziós megállók beiktatásával emelkedhetne biztonságosan a felszínre, ami viszont további felkészítő tréninget igényel.

Levegőfogyasztás
A mélységgel együtt nő a levegőfogyasztás. A légzőautomata mindig a búvár környezetének megfelelő nyomáson adagolja a levegőt. Amikor a búvár 40 méter mélyen van, akkor nagyjából ötször akkora mennyiségű levegőt lélegzik egységnyi idő alatt, mint azt a felszínen tenné. Egyáltalán nem mindegy tehát a merülés tervezett mélysége, hiszen ez hatással van a levegőfogyasztásra, ezen keresztül pedig a merülési időre is. Ráadásul a nagyobb mélységbe merülő búvárnak nem csak nagyobb levegőfogyasztással, de nagyobb levegőtartalékkal is érdemes számolnia a felszínig tartó hosszabb út miatt.

Narkózis
Néhány gáz, mint a nitrogén is, a megnövekedett parciális nyomás miatt narkózist okozhat. A nitrogén narkózissal például egy idő után minden búvár találkozik, de hogy pontosan mikor (milyen mélységben) alakul ki, az már függ az egyéntől és más körülményektől is. Noha lehet, hogy valaki kellemesnek találja a narkózis alkoholhoz hasonlatos tompító hatását, azért vigyázzunk, mert a narkotikus állapot romló fizikai, illetve mentális képességekkel jár együtt. Ezek pedig nem igazán ideális keretek egy mélymerüléshez. Érdemes betartani a fokozatosság elvét és csak lassan, a tapasztalat és a magabiztosság növekedésével együtt növelni a mélységet is. Kevés tapasztalattal inkább maradjunk a sekélyebb 18 méteres zónában, és lehetőleg csak olyan hivatásos búvárral merüljünk, aki figyel ránk és észreveszi az esetlegesen narkózisra utaló jeleket a viselkedésünkben.

Oxigén mérgezés
Túl nagy mennyiségben az oxigén mérgezővé válik, ami izomgörcsöt, eszméletvesztést, vagy akár halált is okozhat. Ám ha a mélységhatárokat betartjuk, akkor az oxigénmérgezés veszélye nem fenyeget. Íme egy újabb nyomós érv, hogy ne lépjük túl a mélységi korlátokat. Sűrített levegő esetén nagyjából 60 méteres mélység környékén válik az oxigén mérgezővé, de nitrox légzőgáz használatakor már sekélyebb mélységben is előállhat ez a helyzet.

Búvár tapasztalat
A mélység egyértelműen stressznövelő tényező a búvárkodásban. Érzelmileg mindenképpen feszélyezi a búvárt, hogy messze van a felszíntől. Ezen kívül ott a megnövekedett levegőfogyasztás de lehet, hogy (felszereléstől függően) nehezebben jön a levegő, ezen kívül még elképzelhető egy enyhe fokú narkotikus állapot is. A mélymerülések sokszor nagyon gyönyörűek (éppen ezért vonzóak), arra azért ügyeljünk, hogy a mélységet mindig óvatosan növeljük. A legjobb, ha az első mélymerüléseket búvároktató, vagy merülésvezető kíséretében hajtjuk végre.

Ajánlott mélységhatárok

Az ajánlott mélységhatárok nem egységesek, búvároktatási rendszere válogatja, de nagy általánosságban a következő értékek jellemzőek:

Felnőtt
Felfedező merülés - 12 méter
Kezdő tanfolyam első merülései - 12 méter
Kezdők búvárok, minősítéssel (Open Water Diver) - 18 méter
Tapasztalt búvár, minősítéssel (Advanced Open Water + Deep Diver) - 40 méter

Gyerek
8-9 éves - 2 méter
9-10 éves - 4 méter
10-11 éves, minősítéssel - 12 méter

Junior

12-14 éves, minősítéssel - 18 méter
15 év felett, minősítéssel - mint a felnőttek

Hogyan lehet biztonsággal átlépni ezeken a határokon?

Mindig vannak olyanok, akik 40 méternél is mélyebbre szeretnének merülni, és nincs is ezzel baj. Ilyen mélymerülésre viszont csakis megfelelő tréning tapasztalattal a hátunk mögött vállalkozzunk. Sajátítsuk el a mélymerülés módjait, a dekompressziós technikákat, és lehetőleg ismerkedjünk meg újabb, a nagyobb mélységekhez ideális légzőgázokkal.


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg magyarul, ismertetője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!