5 történelmi roncsmerülőhely az Adrián

Stuka (fotó: Koral-Tekki)

Stuka bombázó (Junkers 87)

A Junkers Ju 87 (más néven Stuka) kétszemélyes német taktikai bombázó repülőgép volt a második világháború alatt, akkoriban a német légierőt népszerűsítő propaganda jelképe is volt. Úgy tudni, hogy ezt a gépet 1941 áprilisában egy jugoszláv hadihajó lőtte le, majd a tengerbe zuhant. A roncsot csupán néhány éve fedezték fel a horvátországi Zirje sziget mellett mintegy 30 méteres mélységben. A gép úgy áll az aljzaton, mintha csak simán landolt volna. A motor nincs a helyén, valószínűleg a vízbecsapódáskor kiesett, a géptől távolabb megtalálható. A kísérteties roncs már több mint 70 éve konzerválódik és - mivel eddig nem nagyon háborgatták - nagyon jó állapotban maradt meg.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini

Az olasz hadihajó 1944-ben éppen horgonyon állt Kaprije szigete előtt, amikor szövetséges bombatalálat érte. A hatalmas robbanást követően a hajó kigyulladt és rövidesen elsüllyedt. A Franceska ma 55 méteres mélységben az iszapos aljzaton fekszik a parttól mintegy 300 méterre. A látótávolság általában nagyon jó, ezért már sekély mélységből is megpillanthatjuk a hajó körvonalait. A felső fedélzet 38 és 40 méter között található. A hajó lőszerutánpótlást szállított a németeknek az Észak-afrikai hadszíntérre, így a rakterében most is lőszerek, bombák és gránátok maradványait láthatjuk. Ezeket biztonsági okokból egy nagy fémhálóval befedték, de azért nem árt az óvatosság. A hajótest mindkét oldalán a rakomány maradványai hevernek az aljzaton. A roncs állandó lakója egy Peti nevű tengeri angolna, de rajta kívül még sok más hallal is találkozhatunk a hajó körül, illetve a fedélzeten mindig pihen néhány sziklahal.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini - vázlat (divershotspot.com)

Peltastis
A hajóroncs Krk sziget északkeleti oldalán, közvetlenül a part mellett található. Eredetileg görög lobogó alatt közlekedő teherhajó volt, innen a beceneve is: “a Görög”. 1968 januárjának egyik éjjelén a viharos szél a sziklás partnak sodorta, léket kapott és rövidesen elsüllyedt. A hajó most a gerincén fekszik, a 15 méteren lévő hajóorr a part felé mutat, a tat 32 méteren található. Ez a roncs is gazdag víz alatti flórával és faunával büszkélkedhet, általában hatalmas halrajok veszik körül. A hajó belsejében most tengeri angolnák, homárok és söprögetőrákok élnek, de csupaszkopoltyús csigák (nudibranch) és szivacsok is láthatók. Az éjszakai merülés itt különösen látványos lehet, mivel a roncs számos lakója éjszaka aktív.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvár a Peltastis roncsnál (fotó: ronjenjehrvatska.com)

Lina
A Lina teherszállító gőzhajó, a Kvarner-öböl talán leghangulatosabb hajóroncsa, Cres szigete mellett található. A több mint százéves idős hölgy 1914 telének egyik viharos éjjelén süllyedt el. A fémből készült hajót Nagy-Britanniában építették, kecses árbocain sok halászháló fennakadt az évek során. A hajóorr 22 méteren, a középső rész a kabinokkal 30 és 45 méter között, a hajócsavar 55 méter mélyen van. A fából készült felső fedélzet teljes egészében elkorhadt, így belátni a hatalmas, de üres rakterekbe. A felépítmény és a kabinok maradványai jól látszanak, sőt, a hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncson lakó tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvárok a Lina rakterében (fotó: wrecksite.eu)

Pag szigeti amforák 

Van még ugyan néhány hely az Adrián, ahol amforákat lehet látni a víz alatt, de a Pag sziget melletti talán a legfrissebb ilyen lelet. Egy helyi búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1. századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A hatóság rögtön védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet, a védelmet pedig igen ötletesen oldották meg: a 22 méteres mélységben található amforákat egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről.

Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)

Amforák a víz alatt (fotó: visitnovalja.hr)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Veszélyes emelkedés

Illusztráció (fotó: UEF)

A búvárok

A fiatalos kis búvárcsapat tengeri búvártúrán vett részt a nyár elején. Zoli és Attila (kitalált nevek), akárcsak a többiek, frissen végzett OWD búvárok voltak, akik a búvárvizsgát követően még némi édesvízi tapasztalatra is szert tettek, de tengerben még nem merült egyikük sem. Búvároktatójuk, Laci, az első nap délelőttjén szoktató, bemelegítő merülést tartott a csapatnak partról. A második merülésnek egy nagyobb motorcsónakkal vágtak neki délután, a csónakot a búvárbázis profi merülésvezetője, Krisztián vezette. A csónakban egy tapasztaltabb búvárokból álló kis csoport is velük utazott.

A baleset

Napos, ragyogóan tiszta de szeles idő volt aznap. A merülőhelyhez érve a csónak lehorgonyzása nem sikerült elsőre, a felerősödött hullámzás miatt a horgony többször is leakadt a zátonyról. Kikötés után a tapasztaltabb búvárcsapat rutinosan vízbeszállt, majd megkezdte a merülést a saját merülési terve szerint. Eközben a kezdő csapat vízbeszállását Laci az oktató, és Krisztián a hajó vezetője segítette. A vízfelszínen a merülőpárok, Zoli és Attila is elvégezték a merülés előtti társellenőrzést, ezt követően az egész csoport együtt alámerült. Innentől kezdve szinte pillanatok alatt történt minden. 

Alig kezdik meg a süllyedést a táncoló horgonylánc mellett, amikor Zoli észreveszi, hogy valami nem stimmel az uszonyával. Előrehajol hogy megigazítsa a csatot, azonban a szokatlan helyzet és feladat teljesen lefoglalja, nem veszi észre hogy elkezdett süllyedni, s ezzel máris jócskán a többiek alá került. Eközben a búvároktató a merülőpárok számbavételével van elfoglalva. Zoli korrigál, és irányt váltva - még mindig az uszonyával küszködve - most emelkedni kezd, de nem kontrollálja. Attila észleli merülőtársa veszélyes emelkedését, az uszonya után nyúl hogy visszahúzza, ám ő is emelkedni kezd. Már Zoli is próbál fékezni, inflátorát a feje fölé tartva engedi ki a levegőt a mellényből, de ennek ellenére a felszínre érnek. Zoli másodperceken belül eszméletét veszti, ajkain vér jelenik meg. Életét az azonnali és szakszerű elsősegély, majd a kórházba szállítás sem tudja megmenteni.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. Az adott merülési feladatot, vagyis a csónakból, hullámzásban történő vízbemenetelt és a felszerelés hatékony ellenőrzését Zoli nem tudta hibátlanul megoldani, valamint a lemerülése és a felemelkedése egyaránt kontrollálatlan volt. Ugyanakkor nem esett pánikba, a fej fölé emelt inflátor és a leeresztőszelep nyitása ésszerű viselkedésre, a tanult eljárás célszerű alkalmazására utal. A vizsgálat megállapította, hogy a búvár komputere utolsó merülési adatként 15.3 méter maximális mélységet, és 3 perc teljes merülési időt tárolt a memóriában.

Kiértékelés

Zoli kezdő búvár volt egy csekély édesvízi tapasztalattal a háta mögött, de tengerben egészen addig a napig nem merült, mint ahogyan hajóról sem. Bizonyos merülési körülmények fokozott kockázatokat jelenthetnek (ebben az esetben a merülés hajós jellege és a hullámzás), ezért megkövetelik a speciális képzést, felkészültséget. Hajós, vagy csónakkal történő merüléshez általában a haladó búvárminősítés alapfeltétel.

Hullámzásban történő vízbeszállás, lemerülés, eközben a felszerelés kezelése egy tapasztalatlan búvárnak nehézséget, stresszhelyzetet okozhat. A horgonykötél nyugodt víz esetén segíti a merülést, függőleges fix helyzete viszonyítási pontot jelent a víz alatt. Erősebb hullámzásban viszont akár 3-4 méter is lehet a kötél függőleges elmozgása, ami könnyen összezavarhatja a búvárt a tájékozódásban. Zolinál vélhetően a hullámzás és a felszerelés problémája okozott stresszes helyzetet, de elképzelhető hogy további fizikai, vagy pszichés tényezők is közrejátszottak.

Általános alapelv, hogy a hibák észlelése és kijavítása a parton, vagy a víz felszínén sokkal egyszerűbb, mint a víz alatt. Ezért nagyon fontos merülés előtt a búvárfelszerelés átvizsgálása és megfelelő előkészítése, valamint a társellenőrzés maradéktalan végrehajtása. A körültekintően végrehajtott társellenőrzés szinte teljesen kizárja a felszerelés, így az uszonyok rögzítési hibájából származó problémákat. 

Lemerülés alkalmával a búvárnak fokozottan kell ügyelnie a nyomáskiegyenlítésre, a szabályos légzésre és a lemerülés sebességének szabályozására. Felemelkedés közben nem feledkezhet meg a búvármellény szükség szerinti leengedéséről, a folyamatos légzésről és a búvárkomputer által jelzett elemelkedési sebességről. Zoli megkezdte a lemerülést, de a váratlanul közbejött felszerelés probléma elterelte a figyelmét ezekről a fontos tennivalókról, amelyek elmaradása végül tragédiához vezetett.

A szabályos merülőpári gyakorlat jelentősen növeli a merülés, a merülőpár, s így a búvár biztonságát. Ennél a merülésnél több olyan helyzet is előállt (hullámzás, felszerelés probléma, kontrollálatlan süllyedésből, emelkedésből kialakult vészhelyzet), amit egy tapasztalt búvár talán könnyen megold, de Zolinak szüksége lett volna segítségre.

A víz alatt jelentkező problémák - amint ez az eset is mutatja - meglehetősen szerteágazóak lehetnek a sajátságos víz alatti környezet, a sokféle búvárfelszerelés használata miatt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a merülés alkalmával felléphető alapproblémák körét, tudjuk az okát és ismerjük az elhárítás módszerét. 

Ugyanilyen fontos, hogy a merülés résztvevői megfelelő egészségügyi-, pszichikai- és fizikai állapotban legyenek a merülés előtt és erről, továbbá a merülés önkéntességéről, saját felelősségre történő végrehajtásáról írásban is nyilatkozzanak.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Az Év legeredményesebb oktatója 2015-ben - Vas László

(fotó: Vas László)

UEF: A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az Év Legeredményesebb Oktatója címet a UEF-nél, amihez szívből gratulálok. Komoly elismerés ezt mindenki tudja, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

V.L: Mondhatnám azt is, hogy ilyen szerencsésen alakult, de nem. Valójában tervezett és szisztematikusan végigvitt munkának az eredménye. Nincsen titkom, viszont fontosnak tartom, hogy minden búvárnak a lehető legnagyobb személyes figyelmet szenteljem, hiszen nem vagyunk egyformák, különböző elképzelésekkel, igényekkel és képességekkel rendelkezünk. Úgy vélem, ezeket kell mielőbb felismerni, és ehhez alakítani, ilyen módon személyessé tenni a búvár képzését, mert csak ennek lehet végül mindenki számára pozitív hozadéka. A búvárképzés nem sorozatgyártás.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

V.L: Itt most annak kellene jönnie, hogy egy nagy gyermekkori álmom vált valóra, de ez nem lenne igaz. A rideg valóság az, hogy egy egyiptomi nyaraláson tettem először víz alá a fejemet és egy normál felfedező merülésen vettem részt. Amint visszaléptem a hajó fedélzetére, már tudtam hogy ez az én világom, és nemhogy búvár, de hivatásos búvár leszek. Igen eltökélt és céltudatos voltam, ezért gyorsan haladtam előre a minősítések megszerzésében. Egyébként ez nálam nem csak a búvárkodásra igaz, hanem az egész életfelfogásomra jellemző: nem veszek kis fát, mert nincs időm megvárni amíg felnő, nagy fát veszek egyből.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?

V.L: Szerintem a hivatásos búvárrá válás, vagy inkább érés során az oktatónak kulcsfontosságú szerepe van. Ez persze nálam is így volt, sokat tanultam az oktatómtól szakmailag és a UEF-et is rajta keresztül ismertem meg. Már elsőre szimpatikus volt, hogy magyar oktatási rendszerről van szó, ami ráadásul világviszonylatban is színvonalas tananyagokkal rendelkezik, és hogy profi magyar búvároktatók állnak mögötte. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy más alternatívát válasszak, és nem bántam meg, jól érzem magam itt.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

V. L:Nem tudok egyetlen konkrét helyet megnevezni. Engem mindig inkább a következő hely izgat, előre nézek, ott keresem a varázslatot. Azt mondanám inkább, hogy kedvenc helyeim vannak, több, és ezekre összességében nézek. Nem csak a merülőhely maga érdekel a látnivalóival, hanem a partner búvárbázis, az infrastruktúra, a személyzet, és az e mögött kialakult kapcsolatok. Nekem fontos, hogy bárhová menjek is ott jó legyen a kapcsolatom a partnerrel, mert csakígy tudok korrekt és jó hangulatú túrát megvalósítani. Ezért aztán abszolút előnyben részesítem a UEF búvárbázisokat, olyannyira, hogy néhánnyal már szinte családias a kapcsolatunk.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid? 

V. L: Nálam alapvetően két pilléren áll a búváriskola, ami az új ügyfelek felkutatását és a meglévő ügyfelekkel történő kapcsolattartást jelenti. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogyan lehetne még valamit hozzátenni, vagy javítani az eddigieken. Napi szinten a tanfolyamok, illetve más programok szervezése és megtartása a feladatok egyik része, a másik része az üzleti partnerekkel történő információcsere és a kapcsolatok ápolása. Ez így elmondva persze egyszerűen hangzik, de azért sokszor elég fárasztó munka. Kell hozzá egy nagy adag elköteleződés, na meg jó napirend, és ha mindez megvan, még mindig nem mentesül az ember a bukásoktól és csalódásoktól, ehhez pedig kitartás kell.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

V. L: Megértő családi hátteret tudhatok magam mögött. A feleségem és az egész családom elfogadta, hogy fanatikus búvár vagyok, sőt, Virág lányom szintén merül és már haladó búvár. A család többi tagja viszont csak távolról szemléli vizes kedvtelésünket.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

V. L: Jó érzéssel gondolok az egész eddigi búvároktatói karrieremre és természetesen nagyon örülök az Év Legeredményesebb Oktatója elismerésnek is. Ahogyan mondtam is már, jól érzem magam a UEF-nél, és büszke vagyok rá hogy itt lehetek.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

V. L: Haladni tovább, ezért megcéloztam a tréneri, vagyis az oktatóképző minősítési szintet. Szeretném kivenni a részemet a jövő búvároktatóinak a képzéséből, mert úgy gondolom ez olyan mint a versenysportban az utánpótlás-nevelés. Tudom, hogy ez nekem is egy hosszabb tanulási folyamat lesz, de örömmel állok elébe. 

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

(fotó: Czomba Sándor)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!