Kedvenc merülőhely: Horvátország - Selzine, Lila fal

Krk szigetről számos nagyszerű merülőhely elérhető rövid kihajózással, de mind közül számomra a legkedvesebb Selzine, talán azért is, mert egykor itt volt életem 600-ik merülése. Mikor a merülés előtti eligazítást tartom a hajón, azt szoktam mondani a búvároknak: ” Ez az a hely, ahol bármi előfordulhat.”  - Találkozhatunk nagyobb ragadozókkal, macskacápával, rájával is.
Punat városkából indulva egyórányi hajóútra található a Cres sziget keleti partján Mali Selzine homokos, kavicsos kis öble, mondhatni, a plavniki világítótoronnyal szemben. Most ez a kis öböl nyújt biztonságot búvárhajónknak. A homokpad a parttal párhuzamosan fut és 5 - 8 m mélyen északi irányba szinte vezeti a búvárt a falhoz. 10 - 15 méter mélységben már láthatjuk a fal első szikláit. Ahogy elérjük a peremet, kinyílik előttünk a mélység, s megpillanthatjuk a 40 - 45 méterre leszakadó, lila gorgóniákkal szegélyezett falat.

Macskacápa (fotó: Vető Anett)

Induljunk el a fal ívét kísérve, amit számos kisebb nagyobb üreg csipkéz, érdemes végignézni alaposan, ha szerencsések vagyunk, esetleg otthon találhatjuk a homokon pihenő homárt. (Bevallom, az utóbbi időben nem találkoztunk vele, én mégis minden alkalommal megnézem.) A falat hatalmas lila gorgóniák tarkítják. Innen kapta a nevét „lila fal”, méretük csodálatra méltó, sok esetben az 50 - 80 cm nagyságot is elérik. Az északi csücsökhöz érve érdemes kifelé is kémlelni, itt akár nagyobb halak is előfordulhatnak. A sziklafalat számos üreg, hasadék teszi biztos menedékké az apró halak számára. Szomszédságukban rákok, sárga kéményszivacsok, különböző moszatfélék teszik színessé a merülőhelyet. A falat megkerülve lassan emelkedni kezdünk, s már kisebb mélységben, egy újabb sávot nézhetünk meg. A látvány pazar. Alattunk a mélység, a sziklafalból kiálló gorgóniák gyönyörűek, a sekélyebb mélységben lévő sáv újabb felfedezni valót kínál. Érdemes végigbogarászni a hasadékokat. Akár egy tengeri angolna vagy egy nagyobbacska sügér is szembe nézhet velünk. Mi legutóbb egy kisebb homárral találkoztunk ebben a mélységben, a fal egyik üregében megbújva - nagyon szégyenlős volt.

Üregben megbúvó homár (fotó: Vető Anett)

Ha levegőnk még engedi érdemes 10 méteren még egyszer végigúszni a leszakadás mentén. Innen fentről már elénk tárul az egész szirt, halrajokkal úszhatunk együtt, apró ház nélküli csigákat fényképezhetünk. Ez a mélység egyébként a kezdő búvárok kedvence lehet, hisz rengeteg látnivalóval szolgál. A felső vízréteg kellemesen meleg, lágyan ringatja a búvárt. 5 méteren még bújócskázhatunk a kis dombok, kanyonok közt, majd levegőnk fogytával már a hajó felé vesszük az irányt. A homokpad tele van kisebb üregekkel, halrajokkal, így nem unalmas a biztonsági megálló sem. A partközeli, egy-két méteres sekély vizek talán legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű, vékony, aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok.

Magashátú durbincsok (fotó: Vető Anett)

A kis öbölbe visszaérve apró kavicsos aljzatot találunk, itt utolsó merülésemkor pici sonkakagylókat láttam, remélem szép nagyra nőnek majd. Lassan eltelik az idő, s elfogy a levegő, merülésünk végeztével felemelkedünk a felszínre.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

5 történelmi roncsmerülőhely az Adrián

Stuka (fotó: Koral-Tekki)

Stuka bombázó (Junkers 87)

A Junkers Ju 87 (más néven Stuka) kétszemélyes német taktikai bombázó repülőgép volt a második világháború alatt, akkoriban a német légierőt népszerűsítő propaganda jelképe is volt. Úgy tudni, hogy ezt a gépet 1941 áprilisában egy jugoszláv hadihajó lőtte le, majd a tengerbe zuhant. A roncsot csupán néhány éve fedezték fel a horvátországi Zirje sziget mellett mintegy 30 méteres mélységben. A gép úgy áll az aljzaton, mintha csak simán landolt volna. A motor nincs a helyén, valószínűleg a vízbecsapódáskor kiesett, a géptől távolabb megtalálható. A kísérteties roncs már több mint 70 éve konzerválódik és - mivel eddig nem nagyon háborgatták - nagyon jó állapotban maradt meg.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini

Az olasz hadihajó 1944-ben éppen horgonyon állt Kaprije szigete előtt, amikor szövetséges bombatalálat érte. A hatalmas robbanást követően a hajó kigyulladt és rövidesen elsüllyedt. A Franceska ma 55 méteres mélységben az iszapos aljzaton fekszik a parttól mintegy 300 méterre. A látótávolság általában nagyon jó, ezért már sekély mélységből is megpillanthatjuk a hajó körvonalait. A felső fedélzet 38 és 40 méter között található. A hajó lőszerutánpótlást szállított a németeknek az Észak-afrikai hadszíntérre, így a rakterében most is lőszerek, bombák és gránátok maradványait láthatjuk. Ezeket biztonsági okokból egy nagy fémhálóval befedték, de azért nem árt az óvatosság. A hajótest mindkét oldalán a rakomány maradványai hevernek az aljzaton. A roncs állandó lakója egy Peti nevű tengeri angolna, de rajta kívül még sok más hallal is találkozhatunk a hajó körül, illetve a fedélzeten mindig pihen néhány sziklahal.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini - vázlat (divershotspot.com)

Peltastis
A hajóroncs Krk sziget északkeleti oldalán, közvetlenül a part mellett található. Eredetileg görög lobogó alatt közlekedő teherhajó volt, innen a beceneve is: “a Görög”. 1968 januárjának egyik éjjelén a viharos szél a sziklás partnak sodorta, léket kapott és rövidesen elsüllyedt. A hajó most a gerincén fekszik, a 15 méteren lévő hajóorr a part felé mutat, a tat 32 méteren található. Ez a roncs is gazdag víz alatti flórával és faunával büszkélkedhet, általában hatalmas halrajok veszik körül. A hajó belsejében most tengeri angolnák, homárok és söprögetőrákok élnek, de csupaszkopoltyús csigák (nudibranch) és szivacsok is láthatók. Az éjszakai merülés itt különösen látványos lehet, mivel a roncs számos lakója éjszaka aktív.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvár a Peltastis roncsnál (fotó: ronjenjehrvatska.com)

Lina
A Lina teherszállító gőzhajó, a Kvarner-öböl talán leghangulatosabb hajóroncsa, Cres szigete mellett található. A több mint százéves idős hölgy 1914 telének egyik viharos éjjelén süllyedt el. A fémből készült hajót Nagy-Britanniában építették, kecses árbocain sok halászháló fennakadt az évek során. A hajóorr 22 méteren, a középső rész a kabinokkal 30 és 45 méter között, a hajócsavar 55 méter mélyen van. A fából készült felső fedélzet teljes egészében elkorhadt, így belátni a hatalmas, de üres rakterekbe. A felépítmény és a kabinok maradványai jól látszanak, sőt, a hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncson lakó tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvárok a Lina rakterében (fotó: wrecksite.eu)

Pag szigeti amforák 

Van még ugyan néhány hely az Adrián, ahol amforákat lehet látni a víz alatt, de a Pag sziget melletti talán a legfrissebb ilyen lelet. Egy helyi búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1. századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A hatóság rögtön védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet, a védelmet pedig igen ötletesen oldották meg: a 22 méteres mélységben található amforákat egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről.

Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)

Amforák a víz alatt (fotó: visitnovalja.hr)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Veszélyes emelkedés

Illusztráció (fotó: UEF)

A búvárok

A fiatalos kis búvárcsapat tengeri búvártúrán vett részt a nyár elején. Zoli és Attila (kitalált nevek), akárcsak a többiek, frissen végzett OWD búvárok voltak, akik a búvárvizsgát követően még némi édesvízi tapasztalatra is szert tettek, de tengerben még nem merült egyikük sem. Búvároktatójuk, Laci, az első nap délelőttjén szoktató, bemelegítő merülést tartott a csapatnak partról. A második merülésnek egy nagyobb motorcsónakkal vágtak neki délután, a csónakot a búvárbázis profi merülésvezetője, Krisztián vezette. A csónakban egy tapasztaltabb búvárokból álló kis csoport is velük utazott.

A baleset

Napos, ragyogóan tiszta de szeles idő volt aznap. A merülőhelyhez érve a csónak lehorgonyzása nem sikerült elsőre, a felerősödött hullámzás miatt a horgony többször is leakadt a zátonyról. Kikötés után a tapasztaltabb búvárcsapat rutinosan vízbeszállt, majd megkezdte a merülést a saját merülési terve szerint. Eközben a kezdő csapat vízbeszállását Laci az oktató, és Krisztián a hajó vezetője segítette. A vízfelszínen a merülőpárok, Zoli és Attila is elvégezték a merülés előtti társellenőrzést, ezt követően az egész csoport együtt alámerült. Innentől kezdve szinte pillanatok alatt történt minden. 

Alig kezdik meg a süllyedést a táncoló horgonylánc mellett, amikor Zoli észreveszi, hogy valami nem stimmel az uszonyával. Előrehajol hogy megigazítsa a csatot, azonban a szokatlan helyzet és feladat teljesen lefoglalja, nem veszi észre hogy elkezdett süllyedni, s ezzel máris jócskán a többiek alá került. Eközben a búvároktató a merülőpárok számbavételével van elfoglalva. Zoli korrigál, és irányt váltva - még mindig az uszonyával küszködve - most emelkedni kezd, de nem kontrollálja. Attila észleli merülőtársa veszélyes emelkedését, az uszonya után nyúl hogy visszahúzza, ám ő is emelkedni kezd. Már Zoli is próbál fékezni, inflátorát a feje fölé tartva engedi ki a levegőt a mellényből, de ennek ellenére a felszínre érnek. Zoli másodperceken belül eszméletét veszti, ajkain vér jelenik meg. Életét az azonnali és szakszerű elsősegély, majd a kórházba szállítás sem tudja megmenteni.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. Az adott merülési feladatot, vagyis a csónakból, hullámzásban történő vízbemenetelt és a felszerelés hatékony ellenőrzését Zoli nem tudta hibátlanul megoldani, valamint a lemerülése és a felemelkedése egyaránt kontrollálatlan volt. Ugyanakkor nem esett pánikba, a fej fölé emelt inflátor és a leeresztőszelep nyitása ésszerű viselkedésre, a tanult eljárás célszerű alkalmazására utal. A vizsgálat megállapította, hogy a búvár komputere utolsó merülési adatként 15.3 méter maximális mélységet, és 3 perc teljes merülési időt tárolt a memóriában.

Kiértékelés

Zoli kezdő búvár volt egy csekély édesvízi tapasztalattal a háta mögött, de tengerben egészen addig a napig nem merült, mint ahogyan hajóról sem. Bizonyos merülési körülmények fokozott kockázatokat jelenthetnek (ebben az esetben a merülés hajós jellege és a hullámzás), ezért megkövetelik a speciális képzést, felkészültséget. Hajós, vagy csónakkal történő merüléshez általában a haladó búvárminősítés alapfeltétel.

Hullámzásban történő vízbeszállás, lemerülés, eközben a felszerelés kezelése egy tapasztalatlan búvárnak nehézséget, stresszhelyzetet okozhat. A horgonykötél nyugodt víz esetén segíti a merülést, függőleges fix helyzete viszonyítási pontot jelent a víz alatt. Erősebb hullámzásban viszont akár 3-4 méter is lehet a kötél függőleges elmozgása, ami könnyen összezavarhatja a búvárt a tájékozódásban. Zolinál vélhetően a hullámzás és a felszerelés problémája okozott stresszes helyzetet, de elképzelhető hogy további fizikai, vagy pszichés tényezők is közrejátszottak.

Általános alapelv, hogy a hibák észlelése és kijavítása a parton, vagy a víz felszínén sokkal egyszerűbb, mint a víz alatt. Ezért nagyon fontos merülés előtt a búvárfelszerelés átvizsgálása és megfelelő előkészítése, valamint a társellenőrzés maradéktalan végrehajtása. A körültekintően végrehajtott társellenőrzés szinte teljesen kizárja a felszerelés, így az uszonyok rögzítési hibájából származó problémákat. 

Lemerülés alkalmával a búvárnak fokozottan kell ügyelnie a nyomáskiegyenlítésre, a szabályos légzésre és a lemerülés sebességének szabályozására. Felemelkedés közben nem feledkezhet meg a búvármellény szükség szerinti leengedéséről, a folyamatos légzésről és a búvárkomputer által jelzett elemelkedési sebességről. Zoli megkezdte a lemerülést, de a váratlanul közbejött felszerelés probléma elterelte a figyelmét ezekről a fontos tennivalókról, amelyek elmaradása végül tragédiához vezetett.

A szabályos merülőpári gyakorlat jelentősen növeli a merülés, a merülőpár, s így a búvár biztonságát. Ennél a merülésnél több olyan helyzet is előállt (hullámzás, felszerelés probléma, kontrollálatlan süllyedésből, emelkedésből kialakult vészhelyzet), amit egy tapasztalt búvár talán könnyen megold, de Zolinak szüksége lett volna segítségre.

A víz alatt jelentkező problémák - amint ez az eset is mutatja - meglehetősen szerteágazóak lehetnek a sajátságos víz alatti környezet, a sokféle búvárfelszerelés használata miatt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a merülés alkalmával felléphető alapproblémák körét, tudjuk az okát és ismerjük az elhárítás módszerét. 

Ugyanilyen fontos, hogy a merülés résztvevői megfelelő egészségügyi-, pszichikai- és fizikai állapotban legyenek a merülés előtt és erről, továbbá a merülés önkéntességéről, saját felelősségre történő végrehajtásáról írásban is nyilatkozzanak.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!