2017. július 25., kedd

Tamás búvár naplója: #01 Szélből a mélybe


Sziasztok! Kotsis Tamásnak hívnak és éppen a horvát Adrián vagyok, a Blue Bay búvárbázison. Terveim szerint rövidesen megkezdem búvár tanulmányaimat és egészen az oktatói szintig meg sem állok. Az ehhez vezető utamat, kétségeimet, sikereimet, azaz a tapasztalataimat szeretném megosztani időről-időre ezen a blogon, hogy mások is betekintést nyerhessenek a búvárrá válás pillanataiba, ezzel együtt saját kis víz alatti világomba.

Imádom a kalandos életet. Tulajdonképpen már a születésem is kalandosra sikerült, mert éppen a nagy budapesti taxis tüntetés idejére esett (1990-ben), de szerencsére anyukámat átengedték a blokádon a kórházig amikor megindult a szülés. 
Korán, már kisgyerek koromban megtanultam úszni, versenyszerűen űztem is ezt sportot, így a víz szeretete sosem volt kérdés számomra. Az uszodában mindig próbáltam többet a víz alatt maradni és hosszabb távokat megtenni egy levegővel. A nyári úszótáborokban többször is megdorgáltak amiért a víz alatt egy levegővel úsztam át a 25 méteres medencét (nem is értettem miért...), és tudat alatt lassan elkezdett megfogalmazódni bennem mit is szeretnék, bár erre csak sokkal később ébredtem rá. 

Talán a kalandvágyam miatt, később sportoktató lettem, és az elmúlt években szörf-, vitorlás-, illetve sí- és snowboard oktatóként működtem, vagyis elmondhatom hogy a víz minden halmazállapota közel áll hozzám. Szeretem ezt az életmódot, ráadásul mindig van valamilyen új élmény, sztori is. Például a nyári “harcos” szelekben történt, amikor egyszerre öt szörfössel foglalkoztam a vízen, és hiába a részletes parti gyakorlatok, a szélrózsa minden irányába szétszéledtek, én pedig hol szörffel, hol kajakkal cikáztam közöttük (mondjuk számomra jó kis edzésnek bizonyult). Egy másik alkalommal ketten mentünk be egy holland sráccal, aki nagyon szerette volna erős szélben is próbára tenni a tudását. Ugyan a kezdetekben kevesebb, de később egyre több sikerrel szált harcba az elemekkel és a méteres hullámokkal, szóval a végén már jókat szörfözhettünk oda vissza a tajtékzó balcsin. 

Szörfös szelfi

De nemcsak a nyarak, a telek sem voltak soha unalmasak. Minden évben jöttek hozzánk egyetemisták buli sítáborozni, ahol a hangsúly sosem a sporton volt, viszont jókat mulattunk egy-egy hegyrefutás, matracverseny alkalmával, vagy egy buli után a homályos tekintetekkel megjelenő leendő sielők és snowboarderek között, akik a hóban háton fekve “túlélésre” játszottak. (pl. a Technoviking alias Kertitörpe, de ez egy másik blog sztorija...) 

Sípályán

A téli síszezonban ismerkedtem meg egy olyan búvároktatóval, akinek búvárbázisa van az adriai tengerparton. Beszélgetésünk közben eleinte csak kérdésekkel bombáztam és próbáltam betekintést nyerni egy búvárbázis életébe, de hamar eluralkodott rajtam a gondolat, hogy ha eddig sikerrel oktattam négy sportágat, miért ne képezhetném magam tovább egy újabb, számomra nem teljesen ismeretlen, de mégis merőben más világban. Miért ne ismertethetném meg másokkal a víz alatti létezés szó szerint felemelő, súlytalan élményét, vagy akár a víz alatti karikafújás tudományát. Én kérdeztem rá először hogy alkalmazna-e, hogyan lehetnék búvároktató, és hogyan fogjak hozzá az egészhez. Tisztában voltam vele, hogy nem megy majd egyik napról a másikra, hanem egy hosszabb folyamata lesz, egyik uszonycsapásról a másikra "merülni lefelé" a búvár ranglétrán. Végül is megállapodtunk és a nyári szezont már itt kezdtem az Adrián, a Blue Bay búvárbázison. Célom, hogy búvároktató legyek, élményt, tudást szerezhessek az itt töltött idő alatt, és mindezt megoszthassam másokkal is a naplómban, vagy később akár személyesen is a leendő búvár tanítványaimmal. 

Várnak tehát az első lépések a víz felé, de ez már a következő bejegyzésem témája lesz. 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője vendégszerző.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2017. június 23., péntek

XIV. Búvárfotós Országos Bajnokság


A Magyar Búvár Szakszövetség ez év őszén ismét megrendezi a Búvárfotós Országos Bajnokságot. E nagy hagyományokkal rendelkező, fotópályázat formájában lebonyolított versenyen minden magyar búvárfotós részt vehet, ha majd a BOB új hivatalos honlapján (www.buvarfotosob.econtest.hu később lesz aktív!, a korábbi: www.buvarfotosob.hu) elfogadja a nevezési feltételeket és díjtalanul feltölti képeit. A három hagyományos kategória (A: Nagy látószögű felvételek, B: Hal felvételek, és C: Makro felvételek) mellett ezúttal két új kategóriában is pályázni lehet:

E: Víz alatti sportágak felvételei
Bármely típusú géppel és objektívvel, medencében vagy nyílt vízben készült víz alatti, vagy legalább fele részben vízfelszín alatti felvételek az uszonyosúszás, a tájékozódási búvárúszás, a víz alatti hoki, a víz alatti rögbi, vagy az apnoea sportágak edzésein és versenyein.

D: Új pályázók felvételei
A búvárfotós országos pályázatokon, illetve bajnokságokon először indulók által, nem cserélhető objektíves kompakt vagy bridzs géppel nyílt vizekben készült, az A, B vagy C kategóriának megfelelő képek.

Nevezési és feltöltési időszak: 2017. szeptember 20. -- október 8.

Manapság szinte minden második búvár valamilyen fényképezőgéppel, leggyakrabban kompakt kamerával merül a vízfelszín alá és örökíti meg élményeit. Az ő sokezres táboruknak kínál most egyedülálló lehetőséget e pályázat, mutassák meg búvárokról, víz alatti tájakról, vagy élőlényekről készített, legjobban sikerült képeiket. A győztest a pályázat legértékesebb tárgyjutalmával díjazzák: a Red Sea Boats Holidays Kft. egyhetes vörös-tengeri búvárútjával.


MBSZ - BOB közlemény, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2017. május 26., péntek

Érintetlen amfórák az Adrián


Régebben nem is volt annyira szokatlan amforára bukkanni az Adrián. Sajnos az emberi önzés és egyfajta rosszul értelmezett gyűjtőszenvedély miatt ezek az edények mára egyre inkább megfogyatkoztak, legalábbis a víz alatt, hiszen a polcokon, szobasarkokban továbbra is fellelhetők egy-egy szűkebb kör számára. A Pag sziget mellett talált lelet esetében szerencsére már azt is megoldották a felfedezők, hogy eredeti helyükön bárki megcsodálhassa az amforákat, és még a gyenge jellemek sem tudnak kísértésbe esni.

A Római Birodalom annak idején erősen terjeszkedett az Adria keleti partvidékén. Miután a 9. században végleg legyőzte a lázadó őslakos illír törzseket, Dalmácia és Pannónia tartományokra osztotta a területet. Pag szigetén a rómaiak egy erősen ellenálló illír törzsre, a Liburokra bukkantak. Ezek híresen jó hajósok voltak, a Krisztus előtti évezred korai századaiban ők uralták az adriai tenger legnagyobb részét. A római hatalom végül a birodalom egyéb részeiből érkező telepesekkel itt is megszilárdult és a sziget északi részén két római település, Cissa és Navalia, politikai és tengerészeti központtá fejlődött. A letelepülőknek köszönhetően fejlődésnek indult a tengeri kereskedelem, ugyanakkor a bennszülött törzsek támadásai, a hiányos navigációs és időjárási ismeretek miatt számos hajó süllyedt el, melyek közül több is előkerült napjainkban. 


Az ókori görögök is használtak már amforát az olaj, a bor és más dolgok tárolására, de a rómaiak voltak azok, akik az edényeket továbbfejlesztették tengeri szállításra. Az amfora rugalmas kerámia anyagának köszönhetően, mely kiállta az idő pusztításának próbáját, lehetővé válik hogy ma is tanulmányozzuk az ókori hajók rakományát, ilyen módon bepillantást nyerve a kor gazdasági és kereskedelmi életébe.

Drazen Peranic horvát búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1 századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A Pag sziget északi részén lévő Vlaška Mala öbölben talált edények régészek szerint az ún. Lamboglia 2 típusú amforák közé tartoznak, amilyeneket már az Adria más részén is találtak korábban, és amiket elsősorban bor szállítására használtak a helyi kereskedelemben. Az egyik felszínre hozott amforán "Timo" felirat látható, ami valószínűleg a gyártó jelzése lehet. Az amforák és a horgonymaradványok mellett még két kerámia tálat és egy kézi malmot is találtak, illetve a teljes régészeti feltárás során később, egy vélhetően mélységmérésre használt ólomsúly is a felszínre került. 


Novalja városa, a Kulturális Minisztérium támogatásával, védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet. A védelmet nagyon ötletesen oldották meg. A 22 m-es mélységben található kis területet egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről. Akiknek pedig nem áll módjában lemerülni ehhez a különös tárlathoz, azok a helyi múzeumban kiállított fotókon és videókon tekinthetik meg a feltárás emlékezetes pillanatait, illetve megcsodálhatnak néhány szépen helyreállított edényt és emléktárgyat. 



Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!