2019. október 10., csütörtök

Úti cél: Madeira atlanti szigetcsoportja


Az Atlanti-óceánon található Madeira minden búvár számára tartogat valamit: távoli, szinte érintetlen vizeket, egészséges tengeri élővilágot, izgalmas roncsokat és egész évben kellemes időjárást - még Európa határain belül. Ha mindehhez hozzávesszük a festői tájat, a több száz kilométer túraútvonal-rendszert, a sziklamedencéket, valamint annak a lehetőségét, hogy bálnákkal és delfinekkel is találkozhatunk, akkor egyértelmű, hogy Madeira az a hely, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a természettel.

Madeira szigetcsoportja Lisszabontól mintegy 1000 kilométerre délnyugati irányban található az Atlanti-óceán közepén, nagyjából Casablanca magasságában. A szigetcsoport hét szigetből áll, de csak a két nagyobb, Madeira és Porto Santo lakott. A többi kisebb sziget a Desertas, illetve Selvagens-szigetekhez tartozik, amelyek természetvédelmi területek.


A szigetcsoportnak enyhe, a Golf-áramlat által szabályzott szubtrópusi klímája van, így egész évben kellemes, szélsőségektől mentes időjárást élvezhetünk. Az éves átlaghőmérséklet max. 25°C és min. 15°C közötti. Az óceán hőmérséklete hasonló, nyáron elérheti a 25°C-ot is, de tél végére sem szokott 17°C alá hűlni, ez sportbúvár mélységekben állandó, nincsenek hőhatárok, gyakorlatilag egész évben tart a búvárszezon.

Búvár szemmel... 

Miként a legtöbb óceáni sziget, úgy Madeira sem kapcsolódik kontinentális talapzathoz, ezért már a parthoz viszonylag közel nagy mélységek vannak. Ez a domborzati jellegzetessége teszi lehetővé az olyan nyílt vízi élőlények partközeli megfigyelését, mint a manták, nagytestű nyílt vízi halak és tengeri emlősök, vagy éppen a teknősök. A szigetek körüli mélykék víz - sokszor kiváló látótávolsággal - otthona mintegy 360 féle tengeri növénynek, 550 halfajnak, 21 tengeri emlősfajnak és nagy mennyiségű gernictelennek. A fajok biológiai sokfélesége a szigetek körül egyedülálló, itt nemcsak az atlanti élővilág található meg, hanem az Északi-tengertől a Földközi-tengerig terjedő fajok széles skálája, valamint néhány trópusi faj is, melyeknek éppen Madeira a legészakibb eloszlási területe.


Madeira 

A fő sziget számos merülőhelyet kínál, köztük néhány roncsot, barlangot, illetve parti merüléseket is. Ugyanakkor a sziget legjobb merülőhelyei Madeira déli részén, két kisebb térségre, a Funchal ECO Parkra és a Garajau Tengeri Rezervátumra koncentrálódnak. Garajau, mint tengeri védelemre létrehozott terület a legelső ilyen volt Portugáliában, fennállásának három évtizede alatt látványosan benépesült, mára gazdag víz alatti flóra és fauna jellemzi.

Hosszúlábú rákok

A szigetet körülvevő tengeri terület a nyári hónapokban különösen zsúfolttá válik, mert ilyenkor sokféle nyílt vízi hal úszik a Golf-áramlattal a szigetcsoport mellett, gyakoriak a különféle makrélák, barrakudák és édesajkú halak rajai. Általában nyár vége felé láthatók a kecses és elegáns mobula ráják, amint lassan tovasiklanak a búvárok felett. Találkozhatunk itt termetes ajakoshalakkal és sügerekkel, valamint számos további fajjal, mint például egyes muréna fajok vagy a vicces hosszúlábú rákokkal.

Sziklán pihenő rája

Ugyanakkor egy bizonyos fajnak a legtöbb búvár különös figyelmet szentel - ez pedig a barna fűrészessügér, amelyet a Garajau rezervátum szimbólumának is tekinthetünk. A fűrészessügerek itt igen nagyok (a 60 kg-ot is elérhetik), mégis rendkívül játékosak és kíváncsiak, általában a merülés teljes ideje alatt követik a búvárokat. Egy tipikus merülésen itt 3-4 barna fűrészessügér is látható, akik szinte versengenek a búvárok figyelméért és általában az évek óta ismert merülésvezető mellett úsznak.

Búvárok barátkoznak egy barna fűrészessügérrel

Porto Santo 

Madeirától alig több mint 20 tengeri mérföldre fekszik Porto Santo kis szigete. Bár közel vannak, a két sziget már nem is különbözhetne jobban egymástól, hiszen Porto Santo hatalmas, 8 kilométer hosszú partszakasza aranyhomokos tengerpartban fürdik. A sziget körül nagykiterjedésű védett tengeri területetet alakítottak ki, melynek határain belül több merülőhely is van. Láthatunk itt is barna fűrészessügeret, foltos sügereket, murénákat, rájákat, de körözve úszó barrakuda rajokat, makrélákat, édesajkú halakat és tonhalakat is. A legjobb és legismertebb merülőhely kétségtelenül a “Madeirense” roncsa, ez a merülés már önmagában megéri a szigetre látogatást.

A "Madeirense" roncsa

Desertas- és a Selvagens-szigetek 

A Desertas-szigetek három kisebb szigetből álló csoport, Madeira fővárosától Funchal-tól 22 tengeri mérföldre található természetvédelmi terület. A szigetek látogathatók, némely búvárbázis szervez ide merüléseket, azért vegyük figyelembe, hogy ez kb. háromórás hajókázást jelent Madeiráról. A terület védetté nyilvánítását elsősorban a mediterrán barátfókák (Monachus monachus) megóvására irányuló intézkedések indították el, mely faj egyedei majdnem teljesen kipusztultak. A ma már súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánított faj a legritkább fóka a világon, ám itt továbbra is megfigyelhetők, sőt, szerencsére ma már Madeira déli partszakaszán sem szokatlan a jelenlétük. 

A barátfóka ma már Madeirán sem szokatlan 

A Selvagens-szigetek Madeirától 163 tengeri mélfördre délre találhatók. A merüléshez a Madeira Természeti Park engedélye szükséges, de a szigetcsoport többi szigetétől való óriási távolsága már önmagában is korlátoz bármilyen turisztikai tevékenységet. 

A felszínen... 

Ha már Madeirán járunk, akkor persze van egy-két dolog amit érdemes megnézni, kipróbálni, vagy megkóstolni. Feltűnő az egzotikus virágok állandó jelenléte, amelyek az enyhe szubtrópusi klíma következtében szinte mindenhol, még az út szélén is nőnek egész évben. A sziget belsejében pedig olyan ősi babérlombú erdők találhatók, amelyek még a jégkorszak előtti Dél-Európa nagyrészét borították és ma már csak egy-két helyen fellelhetők. A portugálul laurisilva-nak (babérfa) nevezett fa értékes kapcsolatot jelent a múlttal, ezért az UNESCO a sziget természetes erdőinek jókora részét a világörökség részévé nyilvánította.

Ősi babérlombú erdő a sziget belsejében

Jelentős a szigetet keresztül-kasul behálózó levadák rendszere, ami nem más mint öntözőcsatorna. A sziget északi részén fekvő hegyekben rengeteg víz van, a déli napos, ezért termékeny területeken viszont kevés. Emiatt kezdték el építeni - a sziget korai telepesei - azokat az öntözőcsatornákat, melyek segítségével elszállíthatták a vizet a déli ültetvényekre, és amivel megteremtették a mai hálózat alapjait. Csupán néhány évtizede fedezte fel egy túrázó külföldi házaspár, hogy a levada karbantartó utak egyben kitűnő gyalogösvények, általában szintkülönbség nélküli könnyű sétautak, ráadásul gyönyörű tájakon.

Levada túrán

A sziget keleti oldalán a Szent Lőrinc-félsziget hosszú, keskeny, erodált vulkáni sziklákból és szakadékokból álló láncolatát érdemes felkeresni. Izgalmas és lenyűgöző vadon, amely növényei miatt védett terület. A Madeira középső részén található Pico do Areiro hegycsúcsról (1818 m) pedig szemügyre vehetjük a sziget középső hegyeinek csúcsait és szurdokait. Megfelelő felszereléssel a négy nagy csúcsot összekötő gyalogösvény a sziget egyik legizgalmasabb túráját kínálja. Madeira másik, északnyugati végén találjuk Porto Moniz városkát, melynek természetes sziklamedencéiből létrejött fürdője különleges vizes élményt tartogat.

Sziklamedencék Porto Moniz-nál

A főváros Funchal a sziget déli partján, egy természetes amfiteátrumban helyezkedik el, oldalról sziklák, északról pedig meredek hegyek szegélyezik. Kék virágú zsakarandafák övezte utcái fekete és fehér mozaikkal vannak kikövezve. Az óvárosba látogatva megcsodálhatjuk a szűk utcácskák graffiti festményekkel díszített ajtajait. A város fölött, Monte-ban található Miasszonyunk-templomban nyugszik IV. Károly (utolsó) magyar király és osztrák császár. Ha pedig ide feljöttünk, akkor ne hagyjuk ki a tobogánt, ami egy tradicionális szánkó. Régebben ilyenekkel juttaták le a terményeket a hegyről a tengerpartra, ma pedig a turistákat szállítják csinosan öltözött szánkóvezetők egy 2 km-es útvonalon Monte és Santa Luzia városrész között. 

A tobogán egy tradicionális szánkó

Madeirán nem lehet elmenni a bor mellett. A madeira bornak két jellegzetessége van. Először is, az erjesztési folyamat végén brandy-vel erősítik, másodszor, az érés során felmelegítik, ugyanis ez új mélységet és összetettebb ízeket ad a bornak. A városban több borászat is szervez kóstolóval egybekötött programot, ahol szinte mindent megtudhatunk a helyi borkészítésről. Az ételek közül külön említésre érdemes az “espetada”, amely babérnyárson sült marhahús, és egyes helyeken az asztalba épített nyárstartón tálalják. Ezzel szemben az “espada” ízletes fehér húsú abroncshal filé bundában sütve, amit jellemzően sült banánnal kínálnak. Olcsó és nagyon finom streetfood a “prego”, ez grillezett steak kovászolt cipóban.

Babérnyárson sütik az "espetada"-t 

Nem lehet véletlen, hogy Madeira idén (2019) - immár hatodszor - megkapta a World Travel Award "Legjobb európai sziget úti cél" rangos elismerését. Búvárként pedig úgy gondolom, hogy a felszíni élményeket méltón egészítik ki a víz alatti látnivalók, éppen ezért egy Madeirára tervezett nyaralás alkalmával érdemes mindkét terület felfedezésére időt szánni.

Utazás 

Közvetlen járat hiányában Budapestről legegyszerűbben Lisszabon, vagy Porto megálló közbeiktatásával tudunk eljutni Madeirára, és ha nem kell sokat várakozni az átszállásnál, akkor az egészet letudhatjuk 6-7 óra alatt. A Portugál Légitársaság (TAP) a hét majdnem minden napján üzemeltet járatot Budapest és a két portugál nagyváros között. Fapados járatokkal is megoldható az utazás, ebben az esetben ésszerű tranzitmegállóként jöhet szóba még Basel. 

Nagyításhoz kattints!

Forrás: Visitmadeira, X-Ray Mag, Útitárs Top 10 - Madeira 

Fotók: Visitmadeira, Madeira with Linda, Manta Diving Madeira, Pedro Vasconcelos és Kerekes Szilárd 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2019. október 1., kedd

Hazai pálya: Dorogi Öböl Beach búvárbázis


Bár a UEF blogon kapott már egy bejegyzést a Palatinus-tó, de most mégis erről írok, több okból. Az előző poszt inkább a "régi bázist" írja le, én pedig inkább az Öböl Beach bázisról - ami egyébként UEF Training Dive Center - szeretnék írni.

A „Pala” Magyarország ezen részének, köztük a fővárosnak is megkerülhetetlen búvárhelyszíne, személyes kötődésem is többszörös, hiszen itt voltam kezdő búvár, és itt vagyok most búvároktatóként a bázist üzemeltető csapat tagja. Sok évvel ezelőtt tévedtem először az Öbölbe. Kezdő búvárként nem volt még merülőtársam, se csapat, akikkel járhatok búvárkodni, ezért írtam a bázisnak, hogy egymagam szeretnék menni, tudnak-e társat, vagy vezetést biztosítani. Természetesen tudtak. Szabó Tamás vitt körbe a víz alatt, és nem is kaphattam volna jobb vezetőt, hiszen kevesen ismerik nála alaposabban a tavat, ráadásul ez az ismeretség indított el később a vízalatti fotózás irányába is. Május lévén jó látótávolság, kellemes, 18-19°C-os vízhőmérséklet és halbőség fogadott; kárász és ponty csapatok, sügérek, és több harcsa is megmutatta magát. Lehet mondani, hogy egy kezdő búvárt könnyű elvarázsolni, de én akkor már merültem négy ország tengerében, köztük a Vörös-tengerben is, mégis itt, és ekkor ragadott meg az édesvizek hangulata.


Ma már én is viszek kezdő búvárokat a víz alá. Az egyik kedvenc útvonalamat meg is osztom most. Próba-, illetve első nyíltvízi merülésnél fontos az élmény, az első benyomás. Ilyenkor amúgy sem szabad, és nem is kell mélyebbre menni.

Közvetlenül a stégnél lemerülünk kb. 1 méterre, és miután megkapom az OK jelzést, enyhén jobbra tartva ráúszunk egy haltartásra. Ezt a tartást sokan nem is ismerik, pedig ott van közvetlenül a bázis előtt. Tele van kárásszal, keszeggel, és gyakran található itt ragadozó hal is. A látvány már önmagában meg szokta alapozni a pozitív élményt. A tartás jobb szélétől kb. 2 méterre már ott is van a hajóroncs orra, ezt balról megkerüljük. Kezdőkkel persze nem úszunk be a hajóba, de azért lámpával szétnézünk odabent. Innen pár méterre van az 5-ös trepni. Ideális a kezdeti gyakorlásra, mert csak 2,5 m mélyen van. Alatta nagy sügéreket és gyakran pontyokat láthatunk. Itt szoktam bemutatni az egyik kedvenc látványosságot, a kíváncsi gébeket. Egy kis vándorkagylót letörök és összemorzsolok (vigyázz nagyon éles tud lenni), és a trepni szélére szóróm (ezt ne vedd környezetkárosításnak, a vándorkagyló mindent benő, ha nem tartjuk karban, belepi a trepniket és még a köteleket is, ezért évente többször takarítjuk ezeket). A gébek a kagylóhalmot körbeveszik és egyre közelebbről szemlélik. A bátrabbak elkezdik csócsálni, hiszen természetes táplálékuk. Olyan látvány ez, mint a kiskutya, aki rázza a játékát. A többiek addig minket tartanak szemmel, ha mozdulatlanul maradunk egyszer csak azt vesszük észre, hogy tucatnyi szempár bámul minket közelről. Apróságok, de lebilincselő élmény.

Az egyik kis kíváncsi

A következő megálló a vitorlázórepülő, aminek szárnya alatt találhatunk süllőt vagy harcsát. Visszafelé kétféleképpen szoktam menni; vagy visszamegyünk az 5-ös trepnire gyakorolni, vagy a repülő orra előtt megnézzük a bedőlt fát, hátha van az ágai között csuka. Utána kb. 2 méteres mélységben visszaúszunk a stéghez. Ha tartjuk a mélységet és bal kézre van a part, nem lehet eltévedni. Ez a kis kör 30-40 percig szokott tartani.

A vitorlázórepülő szárnya alatt láthatunk süllőt, vagy harcsát

Mit nyújt ma (2019) az Öböl Beach búvárbázis?

Jelen bejegyzés magjelenésének időpontjában több mint egy kilométer kiépített kötélpálya van, részben az öbölben, részben kinn a tavon. Több kör járható be, akár átfedések nélkül. Vannak trepnik a búvárok oktatásához, a pontyok szeretnek alattuk hűsölni nyaranta. Rengeteg haltartás van, hogy az élővilág is jól érezze magát nálunk. Ott van a hajó is a víz alatt, akár át is lehet rajta úszni, a vitorlázórepülő is kedvelt látványosság. Idén készült egy dekóbár a vicces fotóknak, ezenkívül a teljesség igénye nélkül: telefonfülke, vastraverz, fürdőkád, napernyők, lebegés gyakorlásához karikák, stb.

Öböl Beach víz alatti térkép, kötélpályarendszer

A bázison kiváló állapotú, minden igényt kielégítő felszerelés bérelhető, és több mint 60 db különböző méretű palack várja a búvárokat, búváriskolákat.

A bázisnak elszeparált területe van a strandon belül, kényelmes, árnyékos szaletlikkel., Akár a búvártanfolyamok elméleti anyagát is le lehet itt adni. Kinek van kedve egy teremben ülni, ha süt a nap és meleg van! Vannak fedett öltözők, szerelést segítő padok, állványok, vagyis a búvár itt mindent megtalál, amire csak szükség lehet. A bázis hangulata családias, tapasztalt és kezdő búvárokat is szívesen látnak. Jelentős közösségi élet alakult ki. Itt már második alkalommal ismerősként üdvözölnek.

Családias hangulatú búvárbázis

Vannak évről évre megrendezett események is: évadnyitó, évadzáró, tótakarítás a helyi horgászokkal együtt, és persze a karácsonyfa állítás. Tavasszal, az évadnyitó előtt már elkezdődik a munka víz alatt és felett, ilyenkor rakják rendbe a pályát és kezdik el a fejlesztéseket is. Ezekre a munkákra szívesen fogad segítséget a bázis, ilyenkor a belépés és a levegő is ingyenes. Nyáron lehetőség van sátrazni is, de vannak esti grillezések, születésnapok, vagy túra utáni „after” partik is.

 Kiváló program, akár az egész családnak: egy nap a beach-en!




Fotók: Haász Balázs, légifelvétel Szalánczay Péter, a térkép Bódy Szilvia

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2019. június 21., péntek

Miért merüljünk édesvízben


A közelmúltban egy internetes búvár csoportban feltettem egyik süllős fotómat, amit egy új-zélandi búvár így kommentelt: “Milyen jó végre látni édesvízi képet is!”. Mire én azt válaszoltam: “Igen, ha egy országnak nincs tengere.....”

Amikor az ember képzeletében megjelenik egy búvár, azt magától értetődően egy kristálytiszta tengeri környezetben képzeli el, a tavak pedig nem pont ezt nyújtják. Az édesvízi merülés legfőbb hátránya a korlátozott látótávolság. Sokan ezért nem szeretik, sőt lenézik. Pedig ha valaki egy évben többször szeretne víz alá kerülni, de nem teheti meg, hogy állandóan a tengerpartot válassza, akkor a hazai vizek felé fordul. Az ilyen merüléseknek megvan a maga sajátossága, technikája. Ha megismered az édesvízi merülőhelyeket, ki tudod hozni azokból is a maximumot. Nem kell megijedni a látótávolságtól, meg kell tanulni navigálni a víz alatt, figyelni a társadra. Gyakorolni kell a tökéletes lebegést, és persze kell egy meleg búvárruha, sőt inkább szárazruha, így a búvárszezon januártól-decemberig tarthat. Csupa olyan tudás, készség, ami más merülőhelyeken is jól jön. Ezt a tudást pedig bármelyik búvár megszerezheti. A mai napig meglep, amikor egy tengeri merülőhelyen a helyi vezetők figyelmeztetnek: “Vigyázat, ma a látótávolság csupán 5-10 m!”... Öt méter?? Az nekünk maga a Kánaán! - és csak mosolygok magamban. 

Ha túllépünk a látótáv kérdésén, nézzük meg mit nyújthatnak számunkra a környező vizek. Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: 

Tavasszal a felszíni természet megújul, de a víz alatti sem marad el mögötte. Ahogy a vizek kezdenek melegedni, úgy változik az élővilág. Először a ragadozó halak ívnak, majd a békés fajok. A süllők ívása pl. látványos, mert kedvelik a mesterséges fészkeket, és bőszen őrzik az ikrákat. A dévérek és a pontyok nagy csapatokban barangolják be a területet. Ilyenkor még nem szaporodnak el az algák a vízben, ezért a látótávra sincs panasz.

Ez a fészkét örző süllő nagyon harcias volt, még a vakumnak is nekiesett

Nyáron a melegebb vízben, nedves ruhában is hosszabb merüléseket tervezhetünk. Ilyenkor érdemes egy-egy helyen jobban elidőzni és megfigyelni az élővilágot. Ha nem mozgunk és finoman buborékolunk, előbb-utóbb a elfogadják a jelenlétünket és betekinthetünk az életükbe. A trepnik alatt hűsölő pontyok, a kíváncsi gébek, vagy az ágak között rejtőző csukák mind-mind gyakori látnivalók. A nyári melegben a család nem búvár tagjait is könnyebb kicsábítani a vízpartra. Akár egy esti grillezés, vagy sátrazás is könnyedén megszervezhető. Igen, ilyenkor merülünk éjszakait is! Ha az adott tóban vannak angolnák, akkor leginkább éjszaka találkozhatunk velük.

A gébek félénkek, de rendkívül kíváncsiak

Kora ősszel szoktak megjelenni az édesvízi medúzák. Ők tengeri társaiktól eltérően teljesen veszélytelenek az emberre. Látványos búvárfotós téma. Aki végigköveti a víz alatti őszt, láthatja hogyan készülnek fel a halak a télre. Bár egész évben találkozhatunk velük, de ősszel láthatunk leggyakrabban harcsákat. Ahogy hűl a víz, úgy vonulnak el lassan a halak a vermelő helyekre, előbb a kisebbek, utóbb a nagyok.

Az édesvízi medúzák csak a tiszta állóvizekben fordulnak elő.

Télen a hideg víz, főleg ha nyugodt, szélmentes idővel párosul, kiváló látótávolságot eredményez, ezért jól megfigyelhető a víz alatti táj. Ha ismerjük a tavat és tudunk navigálni, bátran elkalandozhatunk a kötélpályáktól. Ilyenkor több rákot láthatunk. A halakat inkább a kis gébek és a sügérek képviselik, de nagyobb ragadozókkal is találkozhatunk. Különleges élmény, ha megtaláljuk a békés halak vermelő helyét. Csapatokban összetömörülve ide-oda elbújva várják a tavaszt. Ilyenkor inaktívak, lassúak, de ha megzavarjuk őket hamar magukhoz térnek. A búvároknak a hideg vízre fel kell készülni! Megfelelő felszerelés és némi hidegtűrés kell hozzá. Ha ez megvan, ugyanúgy lehet élvezni a búvárkodást, mint melegben.

A rákokkal hideg vízben gyakrabban találkozhatunk. 

Amikor igazán bedurvul a tél, akkor jön az egyik kedvencem: merülés a jég alatt. Nem kezdőknek való, de ha van elegendő gyakorlat és kellő elhivatottság, akkor igazán jó móka. Ajánlott a szárazruha, de évről évre találkozok olyan megszállottal, aki ilyenkor is nedves ruhában merül. Fontos: a jég alatti merülés nem játék! A szélsőségesen hideg víz igénybe veszi a testet és a felszerelést is. Az a tény pedig, hogy csak ott juthatunk ki a vízből, ahol bementünk, speciális előkészületeket, felszerelést és tudást igényel. De mi vonz akkor a jég alá minket? Elsőre talán van benne egy kis „ki, ha én nem”, egy erőpróba, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Másodjára beleszeretsz a környezetbe. A jég alatt teljesen leülepedik a víz, hihetetlen jó látótávolság jellemző. Napsütésben gyönyörűen játszik a fény, de felhős időben sem marad el, olyankor inkább kísérteties színezetet kap a táj. A jég alatt összegyűlő, általunk kilélegzett buborékok játékát is sokáig lehet csodálni.

Jég alatti merülésre készülő búvárok

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a búvároknak egész évben érdemes felkeresni a helyi vizeket, nem csak a tengerek és a nyár után ácsingózni!

Ezzel az írással szeretnék elindítani egy sorozatot itt a UEF blogon, ami a hazai és környező országok édesvízi merülőhelyeit veszi sorra. Saját élményeimen és tapasztalataimon keresztül mutatom be egy-egy hely jellemzőit, érdekességeit, ezzel is népszerűsítve az édesvízi merüléseket. 


Fotók: Haász Balázs és Fodor Gábor

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!