2019. június 21., péntek

Miért merüljünk édesvízben


A közelmúltban egy internetes búvár csoportban feltettem egyik süllős fotómat, amit egy új-zélandi búvár így kommentelt: “Milyen jó végre látni édesvízi képet is!”. Mire én azt válaszoltam: “Igen, ha egy országnak nincs tengere.....”

Amikor az ember képzeletében megjelenik egy búvár, azt magától értetődően egy kristálytiszta tengeri környezetben képzeli el, a tavak pedig nem pont ezt nyújtják. Az édesvízi merülés legfőbb hátránya a korlátozott látótávolság. Sokan ezért nem szeretik, sőt lenézik. Pedig ha valaki egy évben többször szeretne víz alá kerülni, de nem teheti meg, hogy állandóan a tengerpartot válassza, akkor a hazai vizek felé fordul. Az ilyen merüléseknek megvan a maga sajátossága, technikája. Ha megismered az édesvízi merülőhelyeket, ki tudod hozni azokból is a maximumot. Nem kell megijedni a látótávolságtól, meg kell tanulni navigálni a víz alatt, figyelni a társadra. Gyakorolni kell a tökéletes lebegést, és persze kell egy meleg búvárruha, sőt inkább szárazruha, így a búvárszezon januártól-decemberig tarthat. Csupa olyan tudás, készség, ami más merülőhelyeken is jól jön. Ezt a tudást pedig bármelyik búvár megszerezheti. A mai napig meglep, amikor egy tengeri merülőhelyen a helyi vezetők figyelmeztetnek: “Vigyázat, ma a látótávolság csupán 5-10 m!”... Öt méter?? Az nekünk maga a Kánaán! - és csak mosolygok magamban. 

Ha túllépünk a látótáv kérdésén, nézzük meg mit nyújthatnak számunkra a környező vizek. Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: 

Tavasszal a felszíni természet megújul, de a víz alatti sem marad el mögötte. Ahogy a vizek kezdenek melegedni, úgy változik az élővilág. Először a ragadozó halak ívnak, majd a békés fajok. A süllők ívása pl. látványos, mert kedvelik a mesterséges fészkeket, és bőszen őrzik az ikrákat. A dévérek és a pontyok nagy csapatokban barangolják be a területet. Ilyenkor még nem szaporodnak el az algák a vízben, ezért a látótávra sincs panasz.

Ez a fészkét örző süllő nagyon harcias volt, még a vakumnak is nekiesett

Nyáron a melegebb vízben, nedves ruhában is hosszabb merüléseket tervezhetünk. Ilyenkor érdemes egy-egy helyen jobban elidőzni és megfigyelni az élővilágot. Ha nem mozgunk és finoman buborékolunk, előbb-utóbb a elfogadják a jelenlétünket és betekinthetünk az életükbe. A trepnik alatt hűsölő pontyok, a kíváncsi gébek, vagy az ágak között rejtőző csukák mind-mind gyakori látnivalók. A nyári melegben a család nem búvár tagjait is könnyebb kicsábítani a vízpartra. Akár egy esti grillezés, vagy sátrazás is könnyedén megszervezhető. Igen, ilyenkor merülünk éjszakait is! Ha az adott tóban vannak angolnák, akkor leginkább éjszaka találkozhatunk velük.

A gébek félénkek, de rendkívül kíváncsiak

Kora ősszel szoktak megjelenni az édesvízi medúzák. Ők tengeri társaiktól eltérően teljesen veszélytelenek az emberre. Látványos búvárfotós téma. Aki végigköveti a víz alatti őszt, láthatja hogyan készülnek fel a halak a télre. Bár egész évben találkozhatunk velük, de ősszel láthatunk leggyakrabban harcsákat. Ahogy hűl a víz, úgy vonulnak el lassan a halak a vermelő helyekre, előbb a kisebbek, utóbb a nagyok.

Az édesvízi medúzák csak a tiszta állóvizekben fordulnak elő.

Télen a hideg víz, főleg ha nyugodt, szélmentes idővel párosul, kiváló látótávolságot eredményez, ezért jól megfigyelhető a víz alatti táj. Ha ismerjük a tavat és tudunk navigálni, bátran elkalandozhatunk a kötélpályáktól. Ilyenkor több rákot láthatunk. A halakat inkább a kis gébek és a sügérek képviselik, de nagyobb ragadozókkal is találkozhatunk. Különleges élmény, ha megtaláljuk a békés halak vermelő helyét. Csapatokban összetömörülve ide-oda elbújva várják a tavaszt. Ilyenkor inaktívak, lassúak, de ha megzavarjuk őket hamar magukhoz térnek. A búvároknak a hideg vízre fel kell készülni! Megfelelő felszerelés és némi hidegtűrés kell hozzá. Ha ez megvan, ugyanúgy lehet élvezni a búvárkodást, mint melegben.

A rákokkal hideg vízben gyakrabban találkozhatunk. 

Amikor igazán bedurvul a tél, akkor jön az egyik kedvencem: merülés a jég alatt. Nem kezdőknek való, de ha van elegendő gyakorlat és kellő elhivatottság, akkor igazán jó móka. Ajánlott a szárazruha, de évről évre találkozok olyan megszállottal, aki ilyenkor is nedves ruhában merül. Fontos: a jég alatti merülés nem játék! A szélsőségesen hideg víz igénybe veszi a testet és a felszerelést is. Az a tény pedig, hogy csak ott juthatunk ki a vízből, ahol bementünk, speciális előkészületeket, felszerelést és tudást igényel. De mi vonz akkor a jég alá minket? Elsőre talán van benne egy kis „ki, ha én nem”, egy erőpróba, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Másodjára beleszeretsz a környezetbe. A jég alatt teljesen leülepedik a víz, hihetetlen jó látótávolság jellemző. Napsütésben gyönyörűen játszik a fény, de felhős időben sem marad el, olyankor inkább kísérteties színezetet kap a táj. A jég alatt összegyűlő, általunk kilélegzett buborékok játékát is sokáig lehet csodálni.

Jég alatti merülésre készülő búvárok

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a búvároknak egész évben érdemes felkeresni a helyi vizeket, nem csak a tengerek és a nyár után ácsingózni!

Ezzel az írással szeretnék elindítani egy sorozatot itt a UEF blogon, ami a hazai és környező országok édesvízi merülőhelyeit veszi sorra. Saját élményeimen és tapasztalataimon keresztül mutatom be egy-egy hely jellemzőit, érdekességeit, ezzel is népszerűsítve az édesvízi merüléseket. 


Fotók: Haász Balázs és Fodor Gábor

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek.. Komoly gyakorlatot is ad a tavi merülés, mert itt nem egy hétre szerelünk össze, hanem alkalmanként újra és újra.. így megtanulja gyorsan az ember a felszerelés ki és bepakolást, összeszerelést, ellenőrzést. Persze a tengerben az igazi, csak az átlag búvár nem tud ott lakni ( Nálunk..), így évente pár alkalom..

    VálaszTörlés