Olyan korban élünk, amikor körülvesznek minket az elektronikus kütyük és már szinte mindenkinek van a zsebében, vagy a keze ügyében egy képrögzítést lehetővé tevő eszköz. Innen már csak egy lépés, hogy ezeket magunkkal vigyük a víz alá, megörökíteni azt a csodát, amivel búvárkodás közben találkozunk.
Persze a víz alatti fotózás (filmezés) is egy olyan terület, amit sokan művelnek, de kevesen teszik ezt azzal a tudatossággal, aminek köszönhetően drasztikusan javulhat(na) az elkészített képek élvezeti értéke. A laikus úgy gondolja, hogy van egy jó kis fényképezőgépem, amit berakok egy tokba, vagy esetleg alapból is bírja a vizet, és azzal majd - ahogy a felszínen is szoktam, nyomogatva az exponáló gombot -, a víz alatt is remek fotókat fogok készíteni. Fotókat természetesen tud majd készíteni az így gondolkodó, de remek fotókra viszonylag csekély az esély, sajnos.
Aki már kipróbálta a víz alatti fotózást, biztosan készített olyan alkotásokat, amik nem voltak élesek, a téma bemozdult, talán ki is csúszott a képből, vagy színszegény lett a felvétel - magyarul a kékes-szűrkés árnyalaton kívül nem volt más rajta. Esetleg élvezhetetlen lett a kép, mert tele volt kisebb-nagyobb fényes pöttyökkel, foltokkal, pacnikkal.
Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe nézzünk néhány konkrét tippet, amivel részlegesen orvosolhatjuk a fent felsorolt problémákat, ha már mindenáron ragaszkodunk az automata üzemmódhoz:
- Kerüljük a gyorsan mozgó, cikázó halacskák megörökítését. Kezdjük inkább csendélettel, vagy kisebb, lassan mozgó élőlényekkel, például csigával.
- Fotózzunk közel a felszínhez, ahol van bőségesen természetes fény, de ilyenkor jobban tesszük, ha ki is kapcsoljuk a belső vakut. Minél közelebb van a felszín, annál színgazdagabb lesz a képünk. A mélység növekedésével egyre több színt elveszítünk. 4-5 méter alatt, ha a gépünk automata üzemmódban van és nem használunk valami segédberendezést, kiegészítőt (külső vaku, piros előtétlencse vagy fólia), akkor a piros árnyalatoknak az elkészült fotónkon búcsút inthetünk. Ha van a gépünkön “víz alatti fotó” üzemmód, azt használhatjuk, de ne várjunk tőle csodát!
![]() |
Balra vaku és színek nélkül, jobbra felszín közelben vaku nélkül, de színesben |
Mélyebben, ahol romlanak a fényviszonyok, bizony szükségét fogjuk érezni a vakuhasználatnak és máris szembesülünk a fent említett problémával - az ún. “havazás” jelenség teljesen tönkrevágja a képünket.
"Havazás" jelensége belső vakuval |
Belső vaku használata esetén ezt igen nehéz megúszni, de kicsit javíthatunk a helyzeten az alábbiakkal:
- Fotózás előtt ne kavarjuk fel az üledéket (és a társunk se tegyen ilyen galádságot)!
- Hanyagoljuk a több méterre lévő dolgok megörökítését, fotózzunk közeli dolgokat és menjünk a lehető legközelebb az adott témához.
- Mindenképpen javasolom, hogy éjszakai merüléseken is gyakoroljunk. Tapasztalatom szerint automata üzemmódban, beépített vaku használatával legjobb eredményt a kezdő búvárfotós éjszakai makro fotók készítésnél tud elérni.
![]() |
Éjszakai makro fotó belső vaku használatával |
Az eddig taglalt gondok megoldásában sokat segít, ha lemondunk az automata üzemmódban való fotózásról és elkezdünk játszani a manuális beállításokkal. Ehhez nem árt tudni, hogy miket lehet és miket érdemes állítani, illetve milyen eredményeket, milyen változásokat érhetünk el ezekkel az állításokkal. Ebből az is következik, hogy a fényképezőgépünknek alkalmasnak kell lennie a manuális állíthatóságra.
Azért, hogy nagymértékben és tudatosan javítsunk víz alatti fotóinkon, érdemes elvégezni egy UEF Víz alatti fotós tanfolyamot, ahol a fenti problémák okainak megismerésén és megoldásain túl, még rengeteg olyan információra és ismeretanyagra lehet szert tenni, ami egy új szintre emelheti tudásunkat és az elkészített képek minőségét.
Fotók: Szabó Tamás
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése