2015. március 10., kedd

Érdekességek a halak világából


fotó: Selmeczi Dániel

A halak csodálatos példáit adják a változó életkörülményekhez való alkalmazkodóképességnek. Az élőlények szüntelenül harcolnak egymással, vadásznak, vagy védekeznek. A másik nagyon fontos kérdés a fajfenntartás biztosítása. Vannak magányos és vannak csoportosan élő fajok. Igen érdekesek az egymással hasznos kölcsönhatásban (szimbiózisban) élő fajok. Ez a kapcsolat hasznos lehet mindkét fél számára, de előfordul, hogy csupán egyiküknek származik előnye belőle.

A támadás és védekezés egyik fontos eszköze az álcázás művészete. A halak egy része tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez, homoknak (pl. nyelvhal), vagy sziklának (kőhalak) vélhetjük őket. A csikóhalak igen kedves, de nagyon lassan úszó állatok, van olyan fajuk (ausztráliai cafranghal), amely megtévesztésig hasonlít a lakóhelyéül szolgáló moszatokhoz.

fotó: Wikimedia

Egyes halak lassúságukat félelmetes fegyverekkel ellensúlyozzák. A sünhal a normális testméretének a háromszorosára is megnő, amikor veszély esetén vízzel felpumpálja magát, miközben tüskéi is kimerednek.
A menekülés egy különös módját választja több hal: az őt üldöző elől kiugrik a vízből és mellúszói mozgatása segítségével akár 200 méter repülésre is képes (repülőhalak).

fotó: Wikimedia

Egyes fajok más állatok védelmét keresik: ilyenek a szép és kedves bohóchalak, amelyek egy tengeri rózsa (anemona) védelmében élnek. A kicsiny hal számára életfontosságú a rózsája, bátran megtámadja még a búvárt is, ha úgy gondolja, hogy veszélyeztetve van a biztonságát szolgáló élettere.

Megint más halfajok nagy csoportokba verődve egy nagyobb élőlény benyomását keltik, megzavarva ezzel támadóikat. A csoportok alkotása nem csak a védekezésre ad módot, számos halfaj csoportosan él és csoportosan is vadászik (kis méretű barrakudák, tüskés makrélák).

fotó: Wikimedia

Vannak minden hal által tiszteletben és békében hagyott fajok, ilyenek például a tisztogatóhalak, akik a "tisztogató állomásokon" a legfélelmetesebb ragadozók szájába, kopoltyúnyílásába beúszva megtisztítják azokat az élősködőktől, majd "békében" távoznak.

Vannak kisebb halak, amelyek a nagyok kíséretében töltik életüket, annak zsákmányának maradékait fogyasztva (pl. a cápák és kalauzhalak). Léteznek "potyautasok": a gályatartóhal fejének felső részén lévő tapadókoronggal nagytestű élőlényekre tapad, és nagy távolságokra szállíttatja magát.

fotó: Selmeczi Dániel

A tengerek mélyének sötét világában nem egyszerű a zsákmány megszerzése és a pár megtalálása. A horgászhal szája elé nyúló "lámpával" ellátott horgászfelszerelésével vadászik. A korallszirtek halai pompás színekben díszelegnek, aminek a fajtársak megtalálásában és a szaporodás elősegítésében van szerepe.

fotó: Selmeczi Dániel


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése