Merülés krónikus betegséggel

fotó: UEF

A búvárkodás napjainkban töretlen népszerűségnek örvend és a legtöbb ember számára viszonylag könnyen elérhető szabadidős tevékenység. Ugyanakkor a fiatalabb generációhoz tartozók közül egyre többen asztmában vagy légúti allergiában szenvednek, a középkorúakra pedig cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb népbetegségek jellemzők. Ráadásul az ezek miatt szedett gyógyszerek által okozott mellékhatások, kölcsönhatások is veszélyt jelentenek. Sajnos, ezek egy része kizáró oka lehet a búvárkodásnak, mivel a merülések kockázatát elfogadhatatlanul magas szintre emeli. A krónikus betegség diagnózisának felállítását követően a búvár számára alapvetően két megoldás kínálkozott eddig.

• A legrosszabb és egyben legveszélyesebb, amikor a búvár eltitkolja a merülést veszélyeztető betegségét. Ebben az esetben a merülésvezető/oktató, mivel nincsen információja, nem tud felkészülni a várható helyzetre.
• A másik eset, amikor a búvár inkább önszántából int búcsút kedvenc időtöltésének azért, hogy ne veszélyeztesse magát és merülőtársait. Pedig van már más lehetőség is.

Merülés protokollal

A merülések kockázatát úgy tudjuk elfogadható szintűre csökkenteni, hogy szakemberek által direkt erre a célra kidolgozott merülési protokollokat használunk. A protokoll a viselkedési szabályok (eljárások) követendő rendszere, ami jelen esetben a kockázatok csökkentését két oldalról támogatva éri el:

• A krónikus betegségben szenvedő búvárt merülési korlátozásokkal megóvja a számára túlzott teljesítmény kényszerétől.
• A protokollal merülő búvár teljesítményét kezelési célértékek meghatározásával az egészséges búvárokéhoz közeli értékűre növeli.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden krónikus betegségben szenvedő búvár merülhet. Akik viszont a protokollokban rögzített szabályokat képesek betartani, azoknál a merülések kockázata alig nagyobb, mint a velük azonos korú nem krónikus beteg búvároké.
A protokollok kidolgozásának másik fontos célja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a betegségek letagadása, hiszen éppen ezzel borítékolható az életveszélyes helyzet megteremtése.

Milyen krónikus betegségekhez léteznek jelenleg ilyen protokollok?

• Cukorbetegség (diabetes melitus)
• Asztma (asthma bronchiale)
• Parkinson-kór
• Szívkoszorúér keringés helyreállító műtétei (PTCA, coronaria bypass) utáni állapot
• Magas vérnyomás (hipertónia)
• Béta receptor blokkoló szedése

Mit tartalmaz a krónikus beteg merülési protokoll?

A merülési protokoll egy olyan praktikus segédlet a merülésben érintettek számára (búvárorvos, merülésvezető/oktató, krónikus beteg búvár, merülőtárs), ami egyszerűen használható és a merülés helyszínén is könnyen alkalmazható. 

1. Elméleti anyag. A protokollok használatához szükséges elméleti tananyagból a felhasználó megismeri az adott betegség lényegét, a merülésekre vonatkozó veszélyeket, a kockázat fokozódásának szempontjait (fizikai kondíciók, szellemi működések, gyógyszerszedési kockázatok), a betegoktatás követelményeit és a szükséges merülési korlátozásokat.
2. Gyakorlati segédletek. Az egységes orvosi igazolás mintából, ellenőrző listából, az adott krónikus betegséghez kapcsolódó szükséges felszerelések listájából, valamint a protokoll szerint végzett merülések dokumentálására szolgáló űrlapokból áll.

Miért kell tudnunk, hogy...

• milyen krónikus betegségben szenved a búvár? - azért, hogy tudjuk, milyen protokollt alkalmazzunk.
• melyek a kockázat fokozódásának szempontjai? - azért, hogy mindegyik szempontra figyelhessünk.
• melyek azok a paraméterek, amelyek az adott betegségben szenvedőt, elfogadható szintű kockázattal való merülésre teszik képessé? - azért, hogy a kezeléssel/gondozással ezeket a célértékeket elérje és jobbak legyenek a mindennapi életkilátásai is.

Kik használhatják a protokollokat?

A protokollok használata csak azoknak a merülésvezetőknek és búvároktatóknak engedélyezett, akik igazolt jártasságot szereztek (Medical Protocol User), azaz a protokollok kidolgozói által szervezett, vagy engedélyezett tanfolyamon vettek részt, és azt eredményes vizsgával zárták.

A cikk szerzője dr. Garay Erzsébet búvárorvos, a Búvárorvostani Tudományos Egyesület elnöke és Jenei Zoltán búvároktató, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!