2021. január 30., szombat

Profil: Lengyel László - régészeti búvároktató

Lengyel László UEF búvároktató

A UEF Régészeti búvár specialitása apropóján beszélgettünk Lengyel László búvároktatóval, aki elkalauzol minket a régészeti búvárok világába, és röviden bemutatja a képzést is.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed? 

L. L.: Balatoni gyerek lévén az első élményem is oda kötődik: zöld búvármaszk, pingponglabdás légzőcső, talán 1970 nyarán… A vége az lett, hogy egy derék keletnémet turista mentett ki a vízből, csak annyit tudtam pihegni neki hogy … danke... De még ez sem vette el a kedvemet a víztől és a búvárkodástól.

UEF: Hogyan lettél búvár? 

L. L.: Viszonylag korán, 14 évesen kezdtem el barlangászni „sportszerűen”, a Meteor Vass Imre barlangkutató csoportjában. Egy idő után a barlangjárás már nem annyira kötött le, és inkább a kutatás irányába fordultam, főleg a Baradla-barlang kutatásában vettem részt a róla elnevezett barlangkutató csoport tagjaként. Ottani barlangász barátaimmal együtt kezdtünk el búvárkodni, és 1993-ban szereztem meg az első búvár minősítésemet. Utána sokat utaztunk, merültünk együtt, majd megalapítottuk a Kékség búvárklubot, ahol Vida Pista vezetésével igen szerteágazó búvár tevékenység folyt, például filmeket is készítettünk. 

UEF: Hogyan jött a búvárrégészet? 

L. L.: Pontosabban: régészeti búvár. Fontos a megnevezés, ugyanis a régészet 5 éves egyetemi képzés, legtöbbünk nem esett át ezen, ahogy én sem. A történet 2004-ben kezdődött a Kun-szigeti ásatással Dr. Gaál Attila, Dr. Tóth János Attila régészek, Puskás Norbi (Argonauta kutatócsoport) és több hasonló érdeklődésű személy társaságában. Ahogy korábban a barlangokkal kapcsolatban is inkább a kutatás érdekelt, úgy most is ez történt, és az elmúlt 15 évben már a víz alatt kutatok, többnyire a fent említett urakkal együtt. 

Hajó lelelt dokumentálása Dunaföldvárnál
Hajólelet feltárás Dunaföldvárnál


UEF: Mit csinál egy régészeti búvár? 

L. L.: Hazai viszonylatban, tenger híján, a merülések helyszíne elsősorban folyóvíz, kisebb mértékben tavak, melyek egyébként tele vannak a kulturális örökségünket jelentő tárgyakkal. A folyami merülések zöme ugyan part menti folyószakaszban történik, de számolni kell azért a sodrással és főleg a rossz látási viszonyokkal. Azt szoktuk mondani, hogy a régészeti búvár leginkább a “kezével lát”, és persze határozott céllal megy vízbe. Nevezetesen, hogy a különböző forrásokból származó információk, vagy saját szonáros felderítés alapján fellelt, tudományos jelentőségűnek tűnő víz alatti objektumokat azonosítsa, meghatározza azok helyét, és ha „ásatásra” kerül a sor pontosan dokumentálja azt régész irányítása mellett. Az erre kiképzett régészeti búvárok valóban hatékony segítséget jelenthetnek a víz alatti feltárásoknál. 

Régészeti kutatás búvártechnikával
Régészeti kutatás búvártechnikával


UEF: Milyen jellemző búvár technikák, felszerelések vannak? 

L. L.: Az alap búvárfelszerelésünk nagyjából megegyezik a rekreációs felszereléssel. Használunk kötéltechnikát a sodorban való merüléseknél és a víz alatti útvonalak, tárgyak megjelölésénél. Általában kissé túlsúlyozva merülünk, hogy az aljzaton stabilan tudjunk tevékenykedni. A szükséges műszerek; szonár, iszapszivattyú stb. berendezések használatára kiképezzük a jelentkezőket. 

UEF: Van kedvenc régészeti merülőhelyed? 

L. L.: Minden kutatásunk közel áll a szívemhez, de talán a Dráva melletti eddig a legkedvesebb emlékem, 2005-2010 között kutattunk török kori bödönhajókat Drávatamási térségében. A bödönhajó egyetlen tölgyfa rönkjéből kifaragott vízi eszköz, akár 8 méter hosszú is lehet és olyan széles, hogy egy ember alig éri át. Több mint 30 darab ilyen bödönhajó igen jó állapotban őrződött meg a Dráva folyó medrében, eredetileg török pontonhíd volt, a magyarok égették fel. A feltárás egyébként egy nagyobb nemzetközi akció volt, francia, török és horvát régészek is részt vettek benne. 

UEF: Miből áll a régészeti búvár képzés? 

L. L.: A kurzus tartalmában és hosszában is eltér a többi specialitás tanfolyamtól. A teljes képzés négy napot vesz igénybe, melyből az első két napon a csobánkai oktató medencénknél elméleti oktatást tartunk, szó esik a régészet mibenlétéről, a kutatás lehetőségeiről, a felmérés, dokumentálás módszertanáról. A gyakorlati tevékenységeket (mérőkeret, raszter, rajzolás, stb.) 4 méter mély medencében gyakoroljuk. Előadást tartunk a víz alatti régészet történetéről, különös tekintettel a hazai lehetőségekre, munkáinkra. A második két napot a dorogi Palatinusz-tavon töltjük. Itt természetes, a valós kutatási helyek viszonyaihoz hasonló környezetben gyakoroljuk a tanultakat. Valódi roncs illetve műtárgy víz alatti felmérését végezzük a teljes dokumentáció elkészítésével együtt. Ezen kívül megtanuljuk a keresési módszereket, a kötéltechnikák alapjait a gyakorlatban is. 

"Lelet" felmérési gyakorlat a Dorogi-tóban
"Lelet" felmérési gyakorlat a Dorogi-tóban


UEF: Hová forduljon aki régészeti búvár szeretne lenni? 

L. L.: Az utóbbi időben, elsősorban a közösségi médiának köszönhetően, érezhetően nőtt az érdeklődés a víz alatti régészet iránt, ezért 2019-ben Titkovics Lajos oktatótársam kezdeményezésére elindítottuk a régészeti búvároktatást a UEF keretein belül. Ilyen régészeti búvárképzés tudomásom szerint jelenleg csak itt van Magyarországon. Jelentkezni nálam lehet, a tanfolyamok igény szerint indulnak tavasztól őszig. 

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb? 

L. L.: Ez már a tizenharmadik év amióta búvárokat oktatok, és még nem volt balesetünk... Remélem így is marad. 

UEF: Milyen terveid vannak? 

L. L.: Szeretnék minél több kutatásban részt venni és jó régészeti búvárokat képezni, emellett tartalmas búvárprogramokat szervezni, és a lehető legtöbb fiatalt kirángatni a virtualitásból. Meggyőződésem, hogy vannak élmények, amiket a valóságban kell megélni, ilyen a szex és a víz alá merülés szabadsága is. 

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre? 

L. L.: Úgy látom, hogy a járvány szétzilált mindent. Ennek ellenére készülök a szezonra, remélem megnyílnak a határok, bár én főleg belföldön tevékenykedem, hiszen oktatni itthon is lehet, a régészeti kutatásokról nem is beszélve. 

UEF: Köszönjük a beszélgetést! 


Fotók: Lengyel László

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF. 

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése