Hihetetlen de igaz: magyar találmány volt a világ első sűrített levegős légzőkészüléke

Kérdezd meg bármelyik búvárt ki találta fel a légzőkészüléket és százból kilencvenkilenc azonnal rávágja, hogy Cousteau. És tulajdonképpen igazuk is van, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ezt megelőzően is voltak eredményes próbálkozások ezügyben. Ebben az írásban a legelső ilyenről olvashatsz ami, talán hihetetlen, de tényleg magyar találmány volt!

Történeti áttekintés légzőkészülék ügyben

• 1828 - Petőfi Sándor ekkor 5 éves! A tudomány számára még ismeretlen a hegesztés, a nyomáscsökkentő, a nyomásmérő műszerek, a műanyag, stb.
• 1866 - 38 évvel később a francia Benoit Rouquayrol szabadalmaztatta az első tüdőautomatát, amely a felszínről kapott levegőt adagolta a búvárfelszerelésnek - Palack még sehol!
• 1878 - H. A. Fleuss 48 évvel később dolgozta ki az első, kereskedelmi forgalomba került zárt rendszerű önálló víz alatti légzőkészüléket. Ez tiszta oxigénnel működött, Fleuss rendszerét hamarosan elvetették, mert kiderült, hogy a nyomás alatt belélegzett tiszta oxigén mérgezést okoz - Ejnye!
• 1926 - Maurice Fernez és Yves Le Prieur 98 évvel később Párizsban bemutatja a közös fejlesztésű Fernez - Le Prieur légzőkészüléket, amely hasonlít a magyar találmányra, de még elmarad annak technikai fejlettségétől! Le Prieur 1934-ben megalapítja a világ első búvár klubját. Respect!
• 1943 - Jacques-Yves Cousteau és Emil Gagnan szabadalmaztatja “Aqualung” néven a világ első autonóm, automatikus működésű, sűrített levegős légzőkészülékét. Na végre!

A magyar légzőkészülék sztori

Főhősünk a soproni születésű Kőszeghy-Mártony Károly a korszak egyik hadmérnök zsenije. 1827-ben megbízást kap a vezérkartól - katonáéknál ezt parancsnak hívják -, hogy oldjon meg egy akut problémát. A XIX. században a korabeli harcászati eljárások során a várak ostrománál alkalmazott aknaharc közben aknászok tömegessen esnek áldozatul. Ennek oka a robbantáskor felszabaduló mérges-bűzös-gonosz kis gázok. Főhősünk addig töri a fejét, míg egyszer csak feltalálja az első sűrített levegős légzőkészüléket. A találmányon megfigyelhető a józan paraszti ész, a magyar kézműipar trükkös megoldásai, valamint a haditudomány szerencsés keveredése. Az eszközt 1828-29-ben elkészíti, véglegesíti, majd 1830-ban bemutatja a bécsi vezérkarnak. Parádés!

Egy korabeli cikk igy számol be erről: „Bizonyára nem csekély örömére szolgál édes Hazánknak, hogy egy magyarnak jutott oly készületnek a felfedezése, amely minden ilyen célú készületnek űgyetlenségét nyilvánabbá teszi, és amely nemsokára egész Európában az emberiség javára kőzőnségessé tétetik.”

Az "életmentő készület" hordhelyzetben

A légzőkészülék működése

A készülék két részből állt. Egyik része egy háton hordozható acél palack, amely kovácsolási technikával készült és 60 bar nyomást bírt, 30 percig biztosította a normál légzést. A palack töltését az aljára szerelt szelepen keresztül végezték. A palacktól két hajlékony cső vezetett az ún. angolcsapig, ezek egyikén sűrített levegő jött, a másikat, mely szintén ide csatlakozott, kiegyensúlyozó szerepéből következően ónnal töltötték fel. A sűrített levegőt a kiegyensúlyozott csapon keresztül egy pálca segítségével vezették a kecskebőr sisakba. A pálcából áramló levegő mennyiségét egy kis csavarral lehetett szabályozni. A kecskebőrből készült sisakba vezető csőbe egy kis síp volt elhelyezve, amely jelezte a megfelelő mennyiségű levegőt. Ha elegendő levegő érkezett a síp tisztán szólt, de más volt a hangja ha több, és más ha kevesebb levegő érkezett. Amikor már csak gyenge, szaggatott hangot adott, azzal jelezte hogy kifogyóban van. Mivel a sisakban a környezetinél nagyobb nyomás volt, oda mérgező gázok nem juthattak be. Pont mint egy mai full face maszk.

No, ennyi izgalom után lássuk a találmányt:

Az angolcsap

A sisakra szemmagasságban egy pár lencsét is elhelyeztek, amely a leírás szerint „a körüllátásra szolgált”.

A Tűzoltó Múzeumban kiállított légzőkészülék

A találmány utóélete

A légzőkészüléket a katonaságon kívül a bécsi tűzoltóság is használta, a „sorozatgyártást” pedig egy Kraft nevű bécsi mechanikus végezte - aki a feltaláló halála után saját neve alatt hozta forgalomba az életmentő eszközt - ami finoman szólva sem volt elegáns eljárás Kraft úrtól.

Ha összehasonlítjuk Kőszeghy-Mártony Károly 1828-ban, valamint Fernez - Le Prieur 1926-ban elkészült találmányait, szinte nemzeti büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy főhősünk közel 100 évvel előzte meg a korát. Mivel az (osztrák) Császári Haditengerészet akkoriban nem volt még jelentős tengeri hatalom, így ez a korszakalkotó találmány nem a (harci) búvárok között terjedt el. A magyarok pechére.


Fotók, illusztrációk: Tűzoltó Múzeum és a szerző saját felvételei.

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!