2015. december 26., szombat

Mi a freediving?

Az utóbbi időben mintha megélénkült volna az érdeklődés a szabadtüdős merülések iránt. Nem csoda, hiszen ez a merülési forma nemcsak alternatívája lehet a víz alatti világ felfedezésének, de igazi sport is, ráadásul az újabb kihívások mellett a búvár készségeket is komolyan fejleszti.

fotó: Wikimedia Commons

Az angolszász nyelvterületen freediving-ként ismert merülési típus magyarul "szabad merülést" jelent, azaz olyan merülést, ahol a búvár megszabadul a felszerelésétől. A hazai búvár terminológiában a “szabadtüdős merülés” kifejezés terjedt el, ezért a továbbiakban én is ezt használom. A szabadtüdős búvárok tehát egyáltalán nem használnak búvárpalackot, a merülés egyetlen lélegzetvételnyi levegővel történik. Általában mindenki azt gondolja elsőre, hogy ez egy olyan sport amit csak szupermenek űznek. Valószínűleg azért gondolják így, mert az internet tele van olyan videókkal, amelyekben a búvárok egy szál semmiben merülnek le olyan elképesztően mélyre, ahová a legtöbb búvár még palackkal sem fog lemerülni soha. Egyébként az eddigi legjobb ilyen videót szerintem Guillaume Néry, francia szabadmerülő bajnok követte el, íme:


Azt persze nem állítom, hogy némi gyakorlás után hasonló produkcióra vállalkozhatna bárki is, de azt igen, hogy egészséges önbizalommal és kitartással elsajátíthatók a szabadtüdős búvártechnikák. Mint bármi más, ez is csak elszántság és gyakorlás kérdése.

Nagyobb kihívás

A merülés bármely változatában egy közös cél biztosan vezérli a búvárt, ez pedig a víz alatti világ felfedezése. Ám a szabadtüdős búvárok ennél egy kicsit tovább mennek. A búvárok általában a víz alatti életre kíváncsiak, ezt szeretnék nyugodtan szemlélni akár egy akváriumot. A szabadtüdős búvár viszont mélyebbre szeretne menni, esetleg kicsivel több időt eltölteni a víz alatt mint tegnap. Elsősorban ez a kihívás sarkallja, persze őt is elvarázsolja a vízi környezet szépsége, de a valódi cél önmaga legyőzése, saját korlátainak kijjebb tolása.

fotó: Wikimedia Commons


Kevesebb probléma

Egy készülékkel merülő búvárnak nem szabad visszatartani a lélegzetét, különben sérülhet (veszélyesen tágulhat) a tüdeje. A szabadtüdős búvárnak ellenben vissza kell tartania a lélegzetét, mégpedig a merülés teljes ideje alatt. Lemerülés közben csökken, felemelkedéskor nő a szabadtüdős búvár tüdejében lévő levegő térfogata, ugyanakkor a mennyisége sohasem lesz több mint induláskor volt, hiszen a víz alatt már nem vesz levegőt. Nem is kell aggódnia a tüdőtágulásos sérülések miatt. Emellett a szabadtüdős búvár szervezetében nem oldódik nagy mennyiségű nitrogén sem (mivel nincs belőle többlet), így aztán nem is kell az emelkedési sebességre, a no dekó időre, vagy a biztonsági megállóra figyelnie. A szabadtüdős búvár olyan gyorsan merülhet le és emelkedhet föl, ahogyan csak kedve tartja.

Kevesebb felszerelés

A szabadtüdős merülés kevésbé felszerelés igényes, mint a palackos verzió. A legtöbb szabadtüdős búvár csupán maszkot, uszonyt és légzőcsövet használ, esetleg még búvárruhát és ólmot, ha hidegebb vízbe készül. De még ezek a felszerelések sem feltétlenül szükségesek. Sőt, minél kevesebb a cucc, annál közvetlenebbül élheti át a búvár a víz alatti szabadság élményét.

Rövidebb, de intenzívebb merülések

A készülékkel merülő búvárok többsége általában 45-60 percet tölt el a víz alatt egy-egy merülésen. Ezzel szemben egy átlagos szabadtüdős merülés egy-két perc csupán. Vajon miért foglalkozik bárki is a szabadtüdős merüléssel, ha készülékkel lényegesen több időt lehet eltölteni a víz alatt? Az élmény intenzitása miatt! Két perc a víz alatt szabadon, felér egy egész órás készülékes merüléssel. Gondolj bele, a készülékes búvár egy sor felszerelést visz magával azért, hogy egyáltalán létezni tudjon a víz alatt. A szabadon víz alá merülő búvár pedig pusztán a saját tehetségével hódítja meg a víz alatti világot - azért ez egészen más teljesítmény. Az élmény, hogy elértél egy adott mélységet, vagy merülési időt, egyszerűen varázslatos!

Búvár készségek tökéletesítése

A legtöbb készülékes búvárnak általában nem okoz gondot a szabadtüdős merülés, hiszen a már elsajátított technikák nemcsak hogy jól jönnek, de egy részük elengedhetetlen is. Ráadásul a szabadtüdős merülés jellegzetességei miatt idővel egyre jobban csiszolódnak, tökéletesednek ezek a készségek.

Alapvető dolog például, hogy a búvár komfortosan és biztonságosan érezze magát a vízben. A készülékes búvár már rendelkezik ezzel a fajta vízbiztonsággal. A szabadtüdős búvárkodás pedig szinte elképzelhetetlen enélkül a komfortérzet nélkül. Mégpedig minél több időt tölt el a búvár a vízben, annál otthonosabban fog mozogni.

Az egyenlítés egy olyan technika, amit minden víz alá merülő búvár alkalmaz. A manőver azt a célt szolgálja, hogy a középfülben lemerüléskor jelentkező nyomáskülönbséget kiegyenlítse, ellenkező esetben beszakadna a búvár dobhártyája. A szabadtüdős búvárok általában több és hatékonyabb módszert is alkalmaznak a kiegyenlítéshez, mivel gyorsabban süllyednek. Készülékes búvárként nagyszerűen hasznosítható ez a tudás.

Egy jó búvár ellazult állapotban van és lehetőleg alig mozog a víz alatt. Egy szabadtüdős búvár számára ez már létkérdés, hiszen a kevesebb mozgás kevesebb oxigén felhasználást jelent, ami pedig a merülési idő szempontjából nagyon lényeges. Világos, hogy az a búvár aki képes ellazulni a víz alatt, több időt tud lent eltölteni mint azok, akik erre nem képesek. Ezzel együtt léteznek olyan relaxációs-, vagy jóga légzőgyakorlatok, amelyek segítenek kitolni a szabadtüdős merülések idejét, de nyilván nem csak a szabadtüdős búvárok alkalmazhatják ezeket sikerrel. Ezek a gyakorlatok tökéletesen alkalmasak a készülékes búvárok levegőfogyasztásának a csökkentésére is.

fotó: Wikimedia Commons


Sport a javából

Aki imádja a vizet és a búvárkodást, annak a szabadtüdős búvárkodás teljesen természetes alternatíva. A merülésnek ez a válfaja nemcsak új perspektívát nyit a búvár előtt, de nagymértékben fejleszti is a búvár képességeket. Ezen felül sok tekintetben komolyabb kihívást jelent, mint egy tipikus szabadidős merülés. Ez bizony sport a javából, ahol a képességek folyamatosan csiszolhatók és az egyéni rekordok állandóan túlszárnyalhatók. A szabadtüdős merülés egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást. Talán éppen emiatt válik függővé az, aki egyszer belekóstolt már.


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2015. november 29., vasárnap

Milyen mélyre merülnek a búvárok?




“Mi volt a legmélyebb merülésed?” szokták kérdezni tőlem, ha szóba kerül a búvárkodás, és én még ma is megakadok egy pillanatra a válasz előtt. Miért? Mert nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy itt tényleg a minél nagyobb mélység elérése a cél - mivel nem az. Ráadásul nem is lehet egyszerűen megválaszolni a kérdést, hiszen az elérhető mélységet egy sor tényező befolyásolja.

Milyen mélyre merültek mások - rekordok

Jelenleg az egyiptomi Ahmed Gabr tartja a mélységi rekordot, aki 2014 őszén 332,35 méterre merült nyitott rendszerű légzőkészülékkel. Ez persze nem sűrített levegős merülés volt. Sűrített levegővel az eddig elért legnagyobb mélység 155 méter, viszont ez nem hivatalosan elismert rekord.

Ami ennél fontosabb: milyen mélyre merülhetünk mi?

A legtöbb búvároktatási rendszer a sűrített levegős merülések mélységi határát 40 méterben állapítja meg. Ez egy ajánlás, azt szoktuk mondani itt van “leparkettázva” a tenger, és a búvároknak nem érdemes feszegetni ezt a határt. Tény, hogy a technikai búvárok - nem kis kockázatot vállalva - 300 méterre, vagy még mélyebbre mennek, de ez még nem ok arra, hogy a kedvtelési búvárok átlépjék az ajánlott mélységi határokat. Amikor a búvár felismeri az ajánlott mélységhatárok mögött megbúvó okokat, akkor már nyilvánvalóvá válik az is, hogy miért ostobaság ezeket a határokat átlépni.

Mitől függ az elérhető maximális mélység?


Dekompresszió
Minél mélyebbre merülünk, annál kevesebb a hátralévő no-deco (nem dekompressziós) időnk. Például, ha a búvár 12 méterre merül, akkor ebben a mélységben kb. 140 percet tölthet el. Az a búvár aki viszont 40 méterre merül, már csak 10 perc körüli időt tölthet el lent. Ha ennél tovább maradna, akkor már túl sok nitrogén oldódna a szervezetében és ezzel jelentősen megnövelné a dekompressziós betegség kialakulásának kockázatát. Ilyenkor már csak ún. dekompressziós megállók beiktatásával emelkedhetne biztonságosan a felszínre, ami viszont további felkészítő tréninget igényel.

Levegőfogyasztás
A mélységgel együtt nő a levegőfogyasztás. A légzőautomata mindig a búvár környezetének megfelelő nyomáson adagolja a levegőt. Amikor a búvár 40 méter mélyen van, akkor nagyjából ötször akkora mennyiségű levegőt lélegzik egységnyi idő alatt, mint azt a felszínen tenné. Egyáltalán nem mindegy tehát a merülés tervezett mélysége, hiszen ez hatással van a levegőfogyasztásra, ezen keresztül pedig a merülési időre is. Ráadásul a nagyobb mélységbe merülő búvárnak nem csak nagyobb levegőfogyasztással, de nagyobb levegőtartalékkal is érdemes számolnia a felszínig tartó hosszabb út miatt.

Narkózis
Néhány gáz, mint a nitrogén is, a megnövekedett parciális nyomás miatt narkózist okozhat. A nitrogén narkózissal például egy idő után minden búvár találkozik, de hogy pontosan mikor (milyen mélységben) alakul ki, az már függ az egyéntől és más körülményektől is. Noha lehet, hogy valaki kellemesnek találja a narkózis alkoholhoz hasonlatos tompító hatását, azért vigyázzunk, mert a narkotikus állapot romló fizikai, illetve mentális képességekkel jár együtt. Ezek pedig nem igazán ideális keretek egy mélymerüléshez. Érdemes betartani a fokozatosság elvét és csak lassan, a tapasztalat és a magabiztosság növekedésével együtt növelni a mélységet is. Kevés tapasztalattal inkább maradjunk a sekélyebb 18 méteres zónában, és lehetőleg csak olyan hivatásos búvárral merüljünk, aki figyel ránk és észreveszi az esetlegesen narkózisra utaló jeleket a viselkedésünkben.

Oxigén mérgezés
Túl nagy mennyiségben az oxigén mérgezővé válik, ami izomgörcsöt, eszméletvesztést, vagy akár halált is okozhat. Ám ha a mélységhatárokat betartjuk, akkor az oxigénmérgezés veszélye nem fenyeget. Íme egy újabb nyomós érv, hogy ne lépjük túl a mélységi korlátokat. Sűrített levegő esetén nagyjából 60 méteres mélység környékén válik az oxigén mérgezővé, de nitrox légzőgáz használatakor már sekélyebb mélységben is előállhat ez a helyzet.

Búvár tapasztalat
A mélység egyértelműen stressznövelő tényező a búvárkodásban. Érzelmileg mindenképpen feszélyezi a búvárt, hogy messze van a felszíntől. Ezen kívül ott a megnövekedett levegőfogyasztás de lehet, hogy (felszereléstől függően) nehezebben jön a levegő, ezen kívül még elképzelhető egy enyhe fokú narkotikus állapot is. A mélymerülések sokszor nagyon gyönyörűek (éppen ezért vonzóak), arra azért ügyeljünk, hogy a mélységet mindig óvatosan növeljük. A legjobb, ha az első mélymerüléseket búvároktató, vagy merülésvezető kíséretében hajtjuk végre.

Ajánlott mélységhatárok

Az ajánlott mélységhatárok nem egységesek, búvároktatási rendszere válogatja, de nagy általánosságban a következő értékek jellemzőek:

Felnőtt
Felfedező merülés - 12 méter
Kezdő tanfolyam első merülései - 12 méter
Kezdők búvárok, minősítéssel (Open Water Diver) - 18 méter
Tapasztalt búvár, minősítéssel (Advanced Open Water + Deep Diver) - 40 méter
Gyerek
8-9 éves - 2 méter
9-10 éves - 4 méter
10-11 éves, minősítéssel - 12 méter
Junior
12-14 éves, minősítéssel - 18 méter
15 év felett, minősítéssel - mint a felnőttek

Hogyan lehet biztonsággal átlépni ezeken a határokon?

Mindig vannak olyanok, akik 40 méternél is mélyebbre szeretnének merülni, és nincs is ezzel baj. Ilyen mélymerülésre viszont csakis megfelelő tréning tapasztalattal a hátunk mögött vállalkozzunk. Sajátítsuk el a mélymerülés módjait, a dekompressziós technikákat, és lehetőleg ismerkedjünk meg újabb, a nagyobb mélységekhez ideális légzőgázokkal.


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg magyarul, ismertetője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2015. november 5., csütörtök

Hazai pálya: Mályi tó

A Miskolc közelében található kavicsbánya tó és környéke a miskolciak kedvelt üdülőhelye, azonban jó minőségű vize és élővilága búvárkodásra is kiválóan alkalmassá teszi.


fotó: Márton Róbert

Mályi község a Bükkalján található, az első feljegyzések, 1233-ban említik a falut Mali néven. Az elnevezés a hegyoldal jelentésű „mál” szóból ered. A község hegyoldalakon termő borai a középkor óta ismertek, a lakosság egészen a 19. század végéig szőlőtermesztésből, erdőgazdálkodásból valamint méhészetből élt. Az ipari foglalkoztatás az 1940-es években kezdődött, amikor megjelent a sóderbányászat és a téglagyártás, de az akkoriban termelő kavicsbányát már kivonták a bányászatból. A tavat ma strandolásra, vízi sportokra és horgászásra használják, de búvársport versenyeket is szoktak itt rendezni.

Mályi Miskolctól mindössze 10 km-re Budapesttől autópályán 165 km-re (kb. 1 óra 40 perc) található. A község központjától 1,5 km-re fekszik maga a tó. Nyékládháza felől érkezve a településen található egyetlen lámpás csomópontnál kell jobbra fordulni és követni az utat a tópartig. A part megközelítésével nem lesz problémánk, hiszen több olyan helyet is találunk a tó körül, ami megfelelő a merülésekhez.

fotó: Márton Róbert

Személyes tapasztalatok alapján elmondható, hogy a tó déli harmada tartogatja a látványosabb részeket. Ezen a részen van egy körülbelül 150-200 m hosszú víz alatti padka, ahol gazdagabb élővilágot találunk, van itt sok keszeg, kárász, de ponttyal, amurral, süllővel és csukával egyaránt találkozhatunk. A hazai vizek közül talán itt fordul elő a legtöbb rák, ami a víz tisztaságát is tükrözi.

fotó: Márton Róbert

A tó déli részén található két darab 3x3 m-es víz alatti oktató trepni, melyek az alapgyakorlatok végrehajtásához tökéletesen megfelelnek. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvárai készítették és helyezték el.

Általánosságként elmondható, hogy a tavasszal és ősszel találkozhatunk a legideálisabb körülményekkel a víz alatt, hiszen nyáron a víz felső, vagyis melegebb vízrétegében az elszaporodott lebegő algák sajnos jelentősen rontják a látótávolságot. A tóra jellemző szeles időjárás esetén is nagymértékben csökkenhet a látótávolság, azonban a tó délkeleti csücskében található öbölben szinte minden esetben nyugodt, csendes vizet találunk.

Érdemes ügyelni arra, hogy a tó északi részét előszeretettel látogatják a horgászok, ezért itt körültekintően és felkészülten merüljünk!


Víz jellemzők
Átlagos vízhőmérséklet: 19 °C
Maximális vízmélység: 8 méter
Legjobb látótávolság: 5-6 méter
Aljzat: nagyrészt iszapos, kavicsos
Terület: 34 ha
Hossz: 1000 m
Szélesség: min.: 250 m, max.: 485 m


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!