Az Év legeredményesebb oktatója 2015-ben - Vas László

(fotó: Vas László)

UEF: A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az Év Legeredményesebb Oktatója címet a UEF-nél, amihez szívből gratulálok. Komoly elismerés ezt mindenki tudja, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

V.L: Mondhatnám azt is, hogy ilyen szerencsésen alakult, de nem. Valójában tervezett és szisztematikusan végigvitt munkának az eredménye. Nincsen titkom, viszont fontosnak tartom, hogy minden búvárnak a lehető legnagyobb személyes figyelmet szenteljem, hiszen nem vagyunk egyformák, különböző elképzelésekkel, igényekkel és képességekkel rendelkezünk. Úgy vélem, ezeket kell mielőbb felismerni, és ehhez alakítani, ilyen módon személyessé tenni a búvár képzését, mert csak ennek lehet végül mindenki számára pozitív hozadéka. A búvárképzés nem sorozatgyártás.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

V.L: Itt most annak kellene jönnie, hogy egy nagy gyermekkori álmom vált valóra, de ez nem lenne igaz. A rideg valóság az, hogy egy egyiptomi nyaraláson tettem először víz alá a fejemet és egy normál felfedező merülésen vettem részt. Amint visszaléptem a hajó fedélzetére, már tudtam hogy ez az én világom, és nemhogy búvár, de hivatásos búvár leszek. Igen eltökélt és céltudatos voltam, ezért gyorsan haladtam előre a minősítések megszerzésében. Egyébként ez nálam nem csak a búvárkodásra igaz, hanem az egész életfelfogásomra jellemző: nem veszek kis fát, mert nincs időm megvárni amíg felnő, nagy fát veszek egyből.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?

V.L: Szerintem a hivatásos búvárrá válás, vagy inkább érés során az oktatónak kulcsfontosságú szerepe van. Ez persze nálam is így volt, sokat tanultam az oktatómtól szakmailag és a UEF-et is rajta keresztül ismertem meg. Már elsőre szimpatikus volt, hogy magyar oktatási rendszerről van szó, ami ráadásul világviszonylatban is színvonalas tananyagokkal rendelkezik, és hogy profi magyar búvároktatók állnak mögötte. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy más alternatívát válasszak, és nem bántam meg, jól érzem magam itt.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

V. L:Nem tudok egyetlen konkrét helyet megnevezni. Engem mindig inkább a következő hely izgat, előre nézek, ott keresem a varázslatot. Azt mondanám inkább, hogy kedvenc helyeim vannak, több, és ezekre összességében nézek. Nem csak a merülőhely maga érdekel a látnivalóival, hanem a partner búvárbázis, az infrastruktúra, a személyzet, és az e mögött kialakult kapcsolatok. Nekem fontos, hogy bárhová menjek is ott jó legyen a kapcsolatom a partnerrel, mert csakígy tudok korrekt és jó hangulatú túrát megvalósítani. Ezért aztán abszolút előnyben részesítem a UEF búvárbázisokat, olyannyira, hogy néhánnyal már szinte családias a kapcsolatunk.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid? 

V. L: Nálam alapvetően két pilléren áll a búváriskola, ami az új ügyfelek felkutatását és a meglévő ügyfelekkel történő kapcsolattartást jelenti. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogyan lehetne még valamit hozzátenni, vagy javítani az eddigieken. Napi szinten a tanfolyamok, illetve más programok szervezése és megtartása a feladatok egyik része, a másik része az üzleti partnerekkel történő információcsere és a kapcsolatok ápolása. Ez így elmondva persze egyszerűen hangzik, de azért sokszor elég fárasztó munka. Kell hozzá egy nagy adag elköteleződés, na meg jó napirend, és ha mindez megvan, még mindig nem mentesül az ember a bukásoktól és csalódásoktól, ehhez pedig kitartás kell.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

V. L: Megértő családi hátteret tudhatok magam mögött. A feleségem és az egész családom elfogadta, hogy fanatikus búvár vagyok, sőt, Virág lányom szintén merül és már haladó búvár. A család többi tagja viszont csak távolról szemléli vizes kedvtelésünket.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

V. L: Jó érzéssel gondolok az egész eddigi búvároktatói karrieremre és természetesen nagyon örülök az Év Legeredményesebb Oktatója elismerésnek is. Ahogyan mondtam is már, jól érzem magam a UEF-nél, és büszke vagyok rá hogy itt lehetek.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

V. L: Haladni tovább, ezért megcéloztam a tréneri, vagyis az oktatóképző minősítési szintet. Szeretném kivenni a részemet a jövő búvároktatóinak a képzéséből, mert úgy gondolom ez olyan mint a versenysportban az utánpótlás-nevelés. Tudom, hogy ez nekem is egy hosszabb tanulási folyamat lesz, de örömmel állok elébe. 

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

(fotó: Czomba Sándor)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Merülés krónikus betegséggel

fotó: UEF

A búvárkodás napjainkban töretlen népszerűségnek örvend és a legtöbb ember számára viszonylag könnyen elérhető szabadidős tevékenység. Ugyanakkor a fiatalabb generációhoz tartozók közül egyre többen asztmában vagy légúti allergiában szenvednek, a középkorúakra pedig cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb népbetegségek jellemzők. Ráadásul az ezek miatt szedett gyógyszerek által okozott mellékhatások, kölcsönhatások is veszélyt jelentenek. Sajnos, ezek egy része kizáró oka lehet a búvárkodásnak, mivel a merülések kockázatát elfogadhatatlanul magas szintre emeli. A krónikus betegség diagnózisának felállítását követően a búvár számára alapvetően két megoldás kínálkozott eddig.

• A legrosszabb és egyben legveszélyesebb, amikor a búvár eltitkolja a merülést veszélyeztető betegségét. Ebben az esetben a merülésvezető/oktató, mivel nincsen információja, nem tud felkészülni a várható helyzetre.
• A másik eset, amikor a búvár inkább önszántából int búcsút kedvenc időtöltésének azért, hogy ne veszélyeztesse magát és merülőtársait. Pedig van már más lehetőség is.

Merülés protokollal

A merülések kockázatát úgy tudjuk elfogadható szintűre csökkenteni, hogy szakemberek által direkt erre a célra kidolgozott merülési protokollokat használunk. A protokoll a viselkedési szabályok (eljárások) követendő rendszere, ami jelen esetben a kockázatok csökkentését két oldalról támogatva éri el:

• A krónikus betegségben szenvedő búvárt merülési korlátozásokkal megóvja a számára túlzott teljesítmény kényszerétől.
• A protokollal merülő búvár teljesítményét kezelési célértékek meghatározásával az egészséges búvárokéhoz közeli értékűre növeli.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden krónikus betegségben szenvedő búvár merülhet. Akik viszont a protokollokban rögzített szabályokat képesek betartani, azoknál a merülések kockázata alig nagyobb, mint a velük azonos korú nem krónikus beteg búvároké.
A protokollok kidolgozásának másik fontos célja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a betegségek letagadása, hiszen éppen ezzel borítékolható az életveszélyes helyzet megteremtése.

Milyen krónikus betegségekhez léteznek jelenleg ilyen protokollok?

• Cukorbetegség (diabetes melitus)
• Asztma (asthma bronchiale)
• Parkinson-kór
• Szívkoszorúér keringés helyreállító műtétei (PTCA, coronaria bypass) utáni állapot
• Magas vérnyomás (hipertónia)
• Béta receptor blokkoló szedése

Mit tartalmaz a krónikus beteg merülési protokoll?

A merülési protokoll egy olyan praktikus segédlet a merülésben érintettek számára (búvárorvos, merülésvezető/oktató, krónikus beteg búvár, merülőtárs), ami egyszerűen használható és a merülés helyszínén is könnyen alkalmazható. 

1. Elméleti anyag. A protokollok használatához szükséges elméleti tananyagból a felhasználó megismeri az adott betegség lényegét, a merülésekre vonatkozó veszélyeket, a kockázat fokozódásának szempontjait (fizikai kondíciók, szellemi működések, gyógyszerszedési kockázatok), a betegoktatás követelményeit és a szükséges merülési korlátozásokat.
2. Gyakorlati segédletek. Az egységes orvosi igazolás mintából, ellenőrző listából, az adott krónikus betegséghez kapcsolódó szükséges felszerelések listájából, valamint a protokoll szerint végzett merülések dokumentálására szolgáló űrlapokból áll.

Miért kell tudnunk, hogy...

• milyen krónikus betegségben szenved a búvár? - azért, hogy tudjuk, milyen protokollt alkalmazzunk.
• melyek a kockázat fokozódásának szempontjai? - azért, hogy mindegyik szempontra figyelhessünk.
• melyek azok a paraméterek, amelyek az adott betegségben szenvedőt, elfogadható szintű kockázattal való merülésre teszik képessé? - azért, hogy a kezeléssel/gondozással ezeket a célértékeket elérje és jobbak legyenek a mindennapi életkilátásai is.

Kik használhatják a protokollokat?

A protokollok használata csak azoknak a merülésvezetőknek és búvároktatóknak engedélyezett, akik igazolt jártasságot szereztek (Medical Protocol User), azaz a protokollok kidolgozói által szervezett, vagy engedélyezett tanfolyamon vettek részt, és azt eredményes vizsgával zárták.

A cikk szerzője dr. Garay Erzsébet búvárorvos, a Búvárorvostani Tudományos Egyesület elnöke és Jenei Zoltán búvároktató, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Hosszú Attila - a technikai búvároktató

(fotó: Hosszú Attila)

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

H.A: A búvárkodás iránti érdeklődés ugyan már korábban is megvolt, de az első valódi búvár élményemet 18 éves koromban szereztem, amikor a haverokkal az Adrián nyaraltunk. Igaz, itt még csak sznoriztunk, készülékünk nem volt, de nekem az is nagyon tetszett. El is határoztam, hogy egyszer majd elmegyek egy búvártanfolyamra. De persze mindig közbejött valami, mígnem 1997-ben megnősültem és a feleségemmel elhatároztuk, hogy nászútra búvárkodni megyünk, ez lesz a hab a tortán. Be is iratkoztunk egy tanfolyamra ahol már a nyílt vízi merüléseket is a Vörös-tengerre terveztük, és talán mondanom sem kell, hogy meghatározó élmény volt.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier?

H.A: Tudatosan alakítottam. Igaz, eleinte csak annyi volt a célom, hogy legalább ne kelljen sokat költeni erre a hobbira. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy amikor tehettem besegítettem a búvárok képzésébe. Idővel egyre többet vállaltam, és innen már egyenes volt az út a búvároktató pályához, ami egyébként is közel áll hozzám, hiszen mindig szerettem emberekkel foglalkozni.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?

H.A: Őszintén, nem igazán tudok mondani ilyet. A merülést elsősorban a merülés érzése miatt szeretem és nem annyira a látnivalók miatt. Oké, merültem már például hatalmas pöröjcápa rajban, tényleg nagy fless, felszökött az adrenalin, de nem mondanám hogy ezért a kedvenc merülőhelyem. Inkább azok közé a búvárok közé tartozom, akik mindenhol találnak valamit ami érdekes a számukra. Például a mai napig szeretek Gyékényesen merülni, nyilván van benne egy csomó emlék is, de arra sem mondanám hogy a kedvenc merülőhelyem, mert nincs ilyen.

UEF: Nem titok, hogy a UEF technikai búvár vonalának, a TechLine-nak te vagy az egyik “atyja”. Ez hogyan kezdődött?
H.A: Egy idő után már kevésnek éreztem a rekreációs merüléseket, ezért újfajta kihívást kerestem és így adódott a technikai vonal. Ez hasonlóan épül fel mint a hobbi merüléseknél, mindig egy szinttel előrébb, feljebb lépsz tudásban és tapasztalatban egyaránt. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam itthon olyan rátermett technikai oktatót, akivel végigvihettem volna a képzésemet. Nem járok távol az igazságtól ha azt mondom, hogy az egyik tanfolyamot az egyik oktatónál, a másikat viszont már másik oktatónál végeztem. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért nem lehet egy helyen és egy rendszerben megoldani a technikai képzést Magyarországon. Gondoltam egyet és megkerestem Nagy Sándort, a UEF egyik alapító tulajdonosát, leültünk beszélgetni és nyitott fülekre találtam, ezzel indult a UEF TechLine.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?
H.A: Még csak néhány hete hogy hivatalosan is megnyitotta kapuit új búvárbázisunk a budapesti Molnár János-barlangban. Gyakorlatilag most teljesen ennek szentelem minden időmet. A fő tennivalók a merülések előzetes időpont egyeztetése, illetve a napi merülések köré szerveződnek. Ezeken felül a barlangban folyó tudományos kutatómunka koordinálása és a technikai búvárképzés ad még tennivalót.

A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
H.A.: Szerencsére a családban mindenki, feleségem és a két fiam is merül, így van fogalmuk róla mit csinálok amikor dolgozom. Ráadásul a feleségem is vállalkozó, úgyhogy tökéletesen érti a helyzetemet és lelkileg is támogat. A vakációkat viszont lehetőség szerint mindig együtt töltjük, most is a téli szünetben családi síelésre mentünk.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

H.A: A Molnár János-barlangban évekig nem, vagy csak “fű alatt” lehetett merülni. A búvárok értetlenül álltak a jelenség előtt: adott egy világklasszis barlang de tilos merülni benne, hogy lehet ez?? Na ennek most vége, aki kíváncsi rá megnézheti a helyet, az ajtó nyitva áll. Eddig jobbára külföldiek jöttek, de egyértelműen pozitívak a visszajelzések. Nemcsak a barlangról és a merülésekről, de a kiépítettségről, a merülések szervezéséről és biztonságáról is elismerően szólnak. Erre tényleg büszke vagyok, de nagyon sok munka van benne.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

H.A: Szeretném a hazai különleges merülőhelyeket, mint amilyen a Molnár János-barlang, a nemzetközi búvárkörökben is ismertté és elismertté tenni. Olyan vonzó, speciális merülési lehetőségeket teremteni és ajánlani a külföldi búvároknak ami idecsábítja őket. Véleményem szerint Magyarország adottságai ilyen szempontból kimagaslóak. Emellett szeretném a hazai technikai búvárképzés fellegvárává tenni az új búvárbázist. Ehhez persze nemcsak lelkes érdeklődőkre, de elhivatott oktató utánpótlásra is szükség lesz. Azért nem aggódom, a kezdet biztató, én pedig továbbra is optimista vagyok.

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!