2016. május 18., szerda

Veszélyes emelkedés

Illusztráció (fotó: UEF)

A búvárok

A fiatalos kis búvárcsapat tengeri búvártúrán vett részt a nyár elején. Zoli és Attila (kitalált nevek), akárcsak a többiek, frissen végzett OWD búvárok voltak, akik a búvárvizsgát követően még némi édesvízi tapasztalatra is szert tettek, de tengerben még nem merült egyikük sem. Búvároktatójuk, Laci, az első nap délelőttjén szoktató, bemelegítő merülést tartott a csapatnak partról. A második merülésnek egy nagyobb motorcsónakkal vágtak neki délután, a csónakot a búvárbázis profi merülésvezetője, Krisztián vezette. A csónakban egy tapasztaltabb búvárokból álló kis csoport is velük utazott.

A baleset

Napos, ragyogóan tiszta de szeles idő volt aznap. A merülőhelyhez érve a csónak lehorgonyzása nem sikerült elsőre, a felerősödött hullámzás miatt a horgony többször is leakadt a zátonyról. Kikötés után a tapasztaltabb búvárcsapat rutinosan vízbeszállt, majd megkezdte a merülést a saját merülési terve szerint. Eközben a kezdő csapat vízbeszállását Laci az oktató, és Krisztián a hajó vezetője segítette. A vízfelszínen a merülőpárok, Zoli és Attila is elvégezték a merülés előtti társellenőrzést, ezt követően az egész csoport együtt alámerült. Innentől kezdve szinte pillanatok alatt történt minden. 

Alig kezdik meg a süllyedést a táncoló horgonylánc mellett, amikor Zoli észreveszi, hogy valami nem stimmel az uszonyával. Előrehajol hogy megigazítsa a csatot, azonban a szokatlan helyzet és feladat teljesen lefoglalja, nem veszi észre hogy elkezdett süllyedni, s ezzel máris jócskán a többiek alá került. Eközben a búvároktató a merülőpárok számbavételével van elfoglalva. Zoli korrigál, és irányt váltva - még mindig az uszonyával küszködve - most emelkedni kezd, de nem kontrollálja. Attila észleli merülőtársa veszélyes emelkedését, az uszonya után nyúl hogy visszahúzza, ám ő is emelkedni kezd. Már Zoli is próbál fékezni, inflátorát a feje fölé tartva engedi ki a levegőt a mellényből, de ennek ellenére a felszínre érnek. Zoli másodperceken belül eszméletét veszti, ajkain vér jelenik meg. Életét az azonnali és szakszerű elsősegély, majd a kórházba szállítás sem tudja megmenteni.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. Az adott merülési feladatot, vagyis a csónakból, hullámzásban történő vízbemenetelt és a felszerelés hatékony ellenőrzését Zoli nem tudta hibátlanul megoldani, valamint a lemerülése és a felemelkedése egyaránt kontrollálatlan volt. Ugyanakkor nem esett pánikba, a fej fölé emelt inflátor és a leeresztőszelep nyitása ésszerű viselkedésre, a tanult eljárás célszerű alkalmazására utal. A vizsgálat megállapította, hogy a búvár komputere utolsó merülési adatként 15.3 méter maximális mélységet, és 3 perc teljes merülési időt tárolt a memóriában.


Kiértékelés

Zoli kezdő búvár volt egy csekély édesvízi tapasztalattal a háta mögött, de tengerben egészen addig a napig nem merült, mint ahogyan hajóról sem. Bizonyos merülési körülmények fokozott kockázatokat jelenthetnek (ebben az esetben a merülés hajós jellege és a hullámzás), ezért megkövetelik a speciális képzést, felkészültséget. Hajós, vagy csónakkal történő merüléshez általában a haladó búvárminősítés alapfeltétel.

Hullámzásban történő vízbeszállás, lemerülés, eközben a felszerelés kezelése egy tapasztalatlan búvárnak nehézséget, stresszhelyzetet okozhat. A horgonykötél nyugodt víz esetén segíti a merülést, függőleges fix helyzete viszonyítási pontot jelent a víz alatt. Erősebb hullámzásban viszont akár 3-4 méter is lehet a kötél függőleges elmozgása, ami könnyen összezavarhatja a búvárt a tájékozódásban. Zolinál vélhetően a hullámzás és a felszerelés problémája okozott stresszes helyzetet, de elképzelhető hogy további fizikai, vagy pszichés tényezők is közrejátszottak.

Általános alapelv, hogy a hibák észlelése és kijavítása a parton, vagy a víz felszínén sokkal egyszerűbb, mint a víz alatt. Ezért nagyon fontos merülés előtt a búvárfelszerelés átvizsgálása és megfelelő előkészítése, valamint a társellenőrzés maradéktalan végrehajtása. A körültekintően végrehajtott társellenőrzés szinte teljesen kizárja a felszerelés, így az uszonyok rögzítési hibájából származó problémákat. 

Lemerülés alkalmával a búvárnak fokozottan kell ügyelnie a nyomáskiegyenlítésre, a szabályos légzésre és a lemerülés sebességének szabályozására. Felemelkedés közben nem feledkezhet meg a búvármellény szükség szerinti leengedéséről, a folyamatos légzésről és a búvárkomputer által jelzett elemelkedési sebességről. Zoli megkezdte a lemerülést, de a váratlanul közbejött felszerelés probléma elterelte a figyelmét ezekről a fontos tennivalókról, amelyek elmaradása végül tragédiához vezetett.

A szabályos merülőpári gyakorlat jelentősen növeli a merülés, a merülőpár, s így a búvár biztonságát. Ennél a merülésnél több olyan helyzet is előállt (hullámzás, felszerelés probléma, kontrollálatlan süllyedésből, emelkedésből kialakult vészhelyzet), amit egy tapasztalt búvár talán könnyen megold, de Zolinak szüksége lett volna segítségre.

A víz alatt jelentkező problémák - amint ez az eset is mutatja - meglehetősen szerteágazóak lehetnek a sajátságos víz alatti környezet, a sokféle búvárfelszerelés használata miatt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a merülés alkalmával felléphető alapproblémák körét, tudjuk az okát és ismerjük az elhárítás módszerét. 
Ugyanilyen fontos, hogy a merülés résztvevői megfelelő egészségügyi-, pszichikai- és fizikai állapotban legyenek a merülés előtt és erről, továbbá a merülés önkéntességéről, saját felelősségre történő végrehajtásáról írásban is nyilatkozzanak.


Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2016. április 18., hétfő

Az Év legeredményesebb oktatója 2015-ben - Vas László

(fotó: Vas László)


UEF: A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az Év Legeredményesebb Oktatója címet a UEF-nél, amihez szívből gratulálok. Komoly elismerés ezt mindenki tudja, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

V.L: Mondhatnám azt is, hogy ilyen szerencsésen alakult, de nem. Valójában tervezett és szisztematikusan végigvitt munkának az eredménye. Nincsen titkom, viszont fontosnak tartom, hogy minden búvárnak a lehető legnagyobb személyes figyelmet szenteljem, hiszen nem vagyunk egyformák, különböző elképzelésekkel, igényekkel és képességekkel rendelkezünk. Úgy vélem, ezeket kell mielőbb felismerni, és ehhez alakítani, ilyen módon személyessé tenni a búvár képzését, mert csak ennek lehet végül mindenki számára pozitív hozadéka. A búvárképzés nem sorozatgyártás.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?
V.L: Itt most annak kellene jönnie, hogy egy nagy gyermekkori álmom vált valóra, de ez nem lenne igaz. A rideg valóság az, hogy egy egyiptomi nyaraláson tettem először víz alá a fejemet és egy normál felfedező merülésen vettem részt. Amint visszaléptem a hajó fedélzetére, már tudtam hogy ez az én világom, és nemhogy búvár, de hivatásos búvár leszek. Igen eltökélt és céltudatos voltam, ezért gyorsan haladtam előre a minősítések megszerzésében. Egyébként ez nálam nem csak a búvárkodásra igaz, hanem az egész életfelfogásomra jellemző: nem veszek kis fát, mert nincs időm megvárni amíg felnő, nagy fát veszek egyből.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?
V.L: Szerintem a hivatásos búvárrá válás, vagy inkább érés során az oktatónak kulcsfontosságú szerepe van. Ez persze nálam is így volt, sokat tanultam az oktatómtól szakmailag és a UEF-et is rajta keresztül ismertem meg. Már elsőre szimpatikus volt, hogy magyar oktatási rendszerről van szó, ami ráadásul világviszonylatban is színvonalas tananyagokkal rendelkezik, és hogy profi magyar búvároktatók állnak mögötte. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy más alternatívát válasszak, és nem bántam meg, jól érzem magam itt.

UEF: Van kedvenc merülőhelyed?
V. L:Nem tudok egyetlen konkrét helyet megnevezni. Engem mindig inkább a következő hely izgat, előre nézek, ott keresem a varázslatot. Azt mondanám inkább, hogy kedvenc helyeim vannak, több, és ezekre összességében nézek. Nem csak a merülőhely maga érdekel a látnivalóival, hanem a partner búvárbázis, az infrastruktúra, a személyzet, és az e mögött kialakult kapcsolatok. Nekem fontos, hogy bárhová menjek is ott jó legyen a kapcsolatom a partnerrel, mert csakígy tudok korrekt és jó hangulatú túrát megvalósítani. Ezért aztán abszolút előnyben részesítem a UEF búvárbázisokat, olyannyira, hogy néhánnyal már szinte családias a kapcsolatunk.

UEF: Hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid? 
V. L: Nálam alapvetően két pilléren áll a búváriskola, ami az új ügyfelek felkutatását és a meglévő ügyfelekkel történő kapcsolattartást jelenti. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogyan lehetne még valamit hozzátenni, vagy javítani az eddigieken. Napi szinten a tanfolyamok, illetve más programok szervezése és megtartása a feladatok egyik része, a másik része az üzleti partnerekkel történő információcsere és a kapcsolatok ápolása. Ez így elmondva persze egyszerűen hangzik, de azért sokszor elég fárasztó munka. Kell hozzá egy nagy adag elköteleződés, na meg jó napirend, és ha mindez megvan, még mindig nem mentesül az ember a bukásoktól és csalódásoktól, ehhez pedig kitartás kell.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
V. L: Megértő családi hátteret tudhatok magam mögött. A feleségem és az egész családom elfogadta, hogy fanatikus búvár vagyok, sőt, Virág lányom szintén merül és már haladó búvár. A család többi tagja viszont csak távolról szemléli vizes kedvtelésünket.

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?
V. L: Jó érzéssel gondolok az egész eddigi búvároktatói karrieremre és természetesen nagyon örülök az Év Legeredményesebb Oktatója elismerésnek is. Ahogyan mondtam is már, jól érzem magam a UEF-nél, és büszke vagyok rá hogy itt lehetek.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
V. L: Haladni tovább, ezért megcéloztam a tréneri, vagyis az oktatóképző minősítési szintet. Szeretném kivenni a részemet a jövő búvároktatóinak a képzéséből, mert úgy gondolom ez olyan mint a versenysportban az utánpótlás-nevelés. Tudom, hogy ez nekem is egy hosszabb tanulási folyamat lesz, de örömmel állok elébe. 

UEF: Sok sikert a tervekhez és köszönöm a beszélgetést!


(fotó: Czomba Sándor)


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2016. március 6., vasárnap

Merülés krónikus betegséggel

fotó: UEF


A búvárkodás napjainkban töretlen népszerűségnek örvend és a legtöbb ember számára viszonylag könnyen elérhető szabadidős tevékenység. Ugyanakkor a fiatalabb generációhoz tartozók közül egyre többen asztmában vagy légúti allergiában szenvednek, a középkorúakra pedig cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb népbetegségek jellemzők. Ráadásul az ezek miatt szedett gyógyszerek által okozott mellékhatások, kölcsönhatások is veszélyt jelentenek. Sajnos, ezek egy része kizáró oka lehet a búvárkodásnak, mivel a merülések kockázatát elfogadhatatlanul magas szintre emeli. A krónikus betegség diagnózisának felállítását követően a búvár számára alapvetően két megoldás kínálkozott eddig.
  • A legrosszabb és egyben legveszélyesebb, amikor a búvár eltitkolja a merülést veszélyeztető betegségét. Ebben az esetben a merülésvezető/oktató, mivel nincsen információja, nem tud felkészülni a várható helyzetre.
  • A másik eset, amikor a búvár inkább önszántából int búcsút kedvenc időtöltésének azért, hogy ne veszélyeztesse magát és merülőtársait. Pedig van már más lehetőség is.

Merülés protokollal

A merülések kockázatát úgy tudjuk elfogadható szintűre csökkenteni, hogy szakemberek által direkt erre a célra kidolgozott merülési protokollokat használunk. A protokoll a viselkedési szabályok (eljárások) követendő rendszere, ami jelen esetben a kockázatok csökkentését két oldalról támogatva éri el:
  • A krónikus betegségben szenvedő búvárt merülési korlátozásokkal megóvja a számára túlzott teljesítmény kényszerétől.
  • A protokollal merülő búvár teljesítményét kezelési célértékek meghatározásával az egészséges búvárokéhoz közeli értékűre növeli.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden krónikus betegségben szenvedő búvár merülhet. Akik viszont a protokollokban rögzített szabályokat képesek betartani, azoknál a merülések kockázata alig nagyobb, mint a velük azonos korú nem krónikus beteg búvároké.
A protokollok kidolgozásának másik fontos célja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a betegségek letagadása, hiszen éppen ezzel borítékolható az életveszélyes helyzet megteremtése.

Milyen krónikus betegségekhez léteznek jelenleg ilyen protokollok?

  • Cukorbetegség (diabetes melitus)
  • Asztma (asthma bronchiale)
  • Parkinson-kór
  • Szívkoszorúér keringés helyreállító műtétei (PTCA, coronaria bypass) utáni állapot
  • Magas vérnyomás (hipertónia)
  • Béta receptor blokkoló szedése

Mit tartalmaz a krónikus beteg merülési protokoll?

A merülési protokoll egy olyan praktikus segédlet a merülésben érintettek számára (búvárorvos, merülésvezető/oktató, krónikus beteg búvár, merülőtárs), ami egyszerűen használható és a merülés helyszínén is könnyen alkalmazható. 
  1. Elméleti anyag. A protokollok használatához szükséges elméleti tananyagból a felhasználó megismeri az adott betegség lényegét, a merülésekre vonatkozó veszélyeket, a kockázat fokozódásának szempontjait (fizikai kondíciók, szellemi működések, gyógyszerszedési kockázatok), a betegoktatás követelményeit és a szükséges merülési korlátozásokat.
  2. Gyakorlati segédletek. Az egységes orvosi igazolás mintából, ellenőrző listából, az adott krónikus betegséghez kapcsolódó szükséges felszerelések listájából, valamint a protokoll szerint végzett merülések dokumentálására szolgáló űrlapokból áll.


Miért kell tudnunk, hogy...

  • milyen krónikus betegségben szenved a búvár? - azért, hogy tudjuk, milyen protokollt alkalmazzunk.
  • melyek a kockázat fokozódásának szempontjai? - azért, hogy mindegyik szempontra figyelhessünk.
  • melyek azok a paraméterek, amelyek az adott betegségben szenvedőt, elfogadható szintű kockázattal való merülésre teszik képessé? - azért, hogy a kezeléssel/gondozással ezeket a célértékeket elérje és jobbak legyenek a mindennapi életkilátásai is.

Kik használhatják a protokollokat?

A protokollok használata csak azoknak a merülésvezetőknek és búvároktatóknak engedélyezett, akik igazolt jártasságot szereztek (Medical Protocol User), azaz a protokollok kidolgozói által szervezett, vagy engedélyezett tanfolyamon vettek részt, és azt eredményes vizsgával zárták.


A cikk szerzője dr. Garay Erzsébet búvárorvos, a Búvárorvostani Tudományos Egyesület elnöke és Jenei Zoltán búvároktató, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!