 |
| Illusztráció (fotó: UEF) |
A búvárok
A fiatalos kis búvárcsapat tengeri búvártúrán vett részt a nyár elején. Zoli és Attila (kitalált nevek), akárcsak a többiek, frissen végzett OWD búvárok voltak, akik a búvárvizsgát követően még némi édesvízi tapasztalatra is szert tettek, de tengerben még nem merült egyikük sem. Búvároktatójuk, Laci, az első nap délelőttjén szoktató, bemelegítő merülést tartott a csapatnak partról. A második merülésnek egy nagyobb motorcsónakkal vágtak neki délután, a csónakot a búvárbázis profi merülésvezetője, Krisztián vezette. A csónakban egy tapasztaltabb búvárokból álló kis csoport is velük utazott.
A baleset
Napos, ragyogóan tiszta de szeles idő volt aznap. A merülőhelyhez érve a csónak lehorgonyzása nem sikerült elsőre, a felerősödött hullámzás miatt a horgony többször is leakadt a zátonyról. Kikötés után a tapasztaltabb búvárcsapat rutinosan vízbeszállt, majd megkezdte a merülést a saját merülési terve szerint. Eközben a kezdő csapat vízbeszállását Laci az oktató, és Krisztián a hajó vezetője segítette. A vízfelszínen a merülőpárok, Zoli és Attila is elvégezték a merülés előtti társellenőrzést, ezt követően az egész csoport együtt alámerült. Innentől kezdve szinte pillanatok alatt történt minden.
Alig kezdik meg a süllyedést a táncoló horgonylánc mellett, amikor Zoli észreveszi, hogy valami nem stimmel az uszonyával. Előrehajol hogy megigazítsa a csatot, azonban a szokatlan helyzet és feladat teljesen lefoglalja, nem veszi észre hogy elkezdett süllyedni, s ezzel máris jócskán a többiek alá került. Eközben a búvároktató a merülőpárok számbavételével van elfoglalva. Zoli korrigál, és irányt váltva - még mindig az uszonyával küszködve - most emelkedni kezd, de nem kontrollálja. Attila észleli merülőtársa veszélyes emelkedését, az uszonya után nyúl hogy visszahúzza, ám ő is emelkedni kezd. Már Zoli is próbál fékezni, inflátorát a feje fölé tartva engedi ki a levegőt a mellényből, de ennek ellenére a felszínre érnek. Zoli másodperceken belül eszméletét veszti, ajkain vér jelenik meg. Életét az azonnali és szakszerű elsősegély, majd a kórházba szállítás sem tudja megmenteni.
A baleset elemzése
Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. Az adott merülési feladatot, vagyis a csónakból, hullámzásban történő vízbemenetelt és a felszerelés hatékony ellenőrzését Zoli nem tudta hibátlanul megoldani, valamint a lemerülése és a felemelkedése egyaránt kontrollálatlan volt. Ugyanakkor nem esett pánikba, a fej fölé emelt inflátor és a leeresztőszelep nyitása ésszerű viselkedésre, a tanult eljárás célszerű alkalmazására utal. A vizsgálat megállapította, hogy a búvár komputere utolsó merülési adatként 15.3 méter maximális mélységet, és 3 perc teljes merülési időt tárolt a memóriában.
Kiértékelés
Zoli kezdő búvár volt egy csekély édesvízi tapasztalattal a háta mögött, de tengerben egészen addig a napig nem merült, mint ahogyan hajóról sem. Bizonyos merülési körülmények fokozott kockázatokat jelenthetnek (ebben az esetben a merülés hajós jellege és a hullámzás), ezért megkövetelik a speciális képzést, felkészültséget. Hajós, vagy csónakkal történő merüléshez általában a haladó búvárminősítés alapfeltétel.
Hullámzásban történő vízbeszállás, lemerülés, eközben a felszerelés kezelése egy tapasztalatlan búvárnak nehézséget, stresszhelyzetet okozhat. A horgonykötél nyugodt víz esetén segíti a merülést, függőleges fix helyzete viszonyítási pontot jelent a víz alatt. Erősebb hullámzásban viszont akár 3-4 méter is lehet a kötél függőleges elmozgása, ami könnyen összezavarhatja a búvárt a tájékozódásban. Zolinál vélhetően a hullámzás és a felszerelés problémája okozott stresszes helyzetet, de elképzelhető hogy további fizikai, vagy pszichés tényezők is közrejátszottak.
Általános alapelv, hogy a hibák észlelése és kijavítása a parton, vagy a víz felszínén sokkal egyszerűbb, mint a víz alatt. Ezért nagyon fontos merülés előtt a búvárfelszerelés átvizsgálása és megfelelő előkészítése, valamint a társellenőrzés maradéktalan végrehajtása. A körültekintően végrehajtott társellenőrzés szinte teljesen kizárja a felszerelés, így az uszonyok rögzítési hibájából származó problémákat.
Lemerülés alkalmával a búvárnak fokozottan kell ügyelnie a nyomáskiegyenlítésre, a szabályos légzésre és a lemerülés sebességének szabályozására. Felemelkedés közben nem feledkezhet meg a búvármellény szükség szerinti leengedéséről, a folyamatos légzésről és a búvárkomputer által jelzett elemelkedési sebességről. Zoli megkezdte a lemerülést, de a váratlanul közbejött felszerelés probléma elterelte a figyelmét ezekről a fontos tennivalókról, amelyek elmaradása végül tragédiához vezetett.
A szabályos merülőpári gyakorlat jelentősen növeli a merülés, a merülőpár, s így a búvár biztonságát. Ennél a merülésnél több olyan helyzet is előállt (hullámzás, felszerelés probléma, kontrollálatlan süllyedésből, emelkedésből kialakult vészhelyzet), amit egy tapasztalt búvár talán könnyen megold, de Zolinak szüksége lett volna segítségre.
A víz alatt jelentkező problémák - amint ez az eset is mutatja - meglehetősen szerteágazóak lehetnek a sajátságos víz alatti környezet, a sokféle búvárfelszerelés használata miatt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a merülés alkalmával felléphető alapproblémák körét, tudjuk az okát és ismerjük az elhárítás módszerét.
Ugyanilyen fontos, hogy a merülés résztvevői megfelelő egészségügyi-, pszichikai- és fizikai állapotban legyenek a merülés előtt és erről, továbbá a merülés önkéntességéről, saját felelősségre történő végrehajtásáról írásban is nyilatkozzanak.
Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is!
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
