Profil: Lengyel László - régészeti búvároktató

A UEF Régészeti búvár specialitása apropóján beszélgettünk Lengyel László búvároktatóval, aki elkalauzol minket a régészeti búvárok világába, és röviden bemutatja a képzést is.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed? 

L. L.: Balatoni gyerek lévén az első élményem is oda kötődik: zöld búvármaszk, pingponglabdás légzőcső, talán 1970 nyarán… A vége az lett, hogy egy derék keletnémet turista mentett ki a vízből, csak annyit tudtam pihegni neki hogy … danke... De még ez sem vette el a kedvemet a víztől és a búvárkodástól.

UEF: Hogyan lettél búvár? 

L. L.: Viszonylag korán, 14 évesen kezdtem el barlangászni „sportszerűen”, a Meteor Vass Imre barlangkutató csoportjában. Egy idő után a barlangjárás már nem annyira kötött le, és inkább a kutatás irányába fordultam, főleg a Baradla-barlang kutatásában vettem részt a róla elnevezett barlangkutató csoport tagjaként. Ottani barlangász barátaimmal együtt kezdtünk el búvárkodni, és 1993-ban szereztem meg az első búvár minősítésemet. Utána sokat utaztunk, merültünk együtt, majd megalapítottuk a Kékség búvárklubot, ahol Vida Pista vezetésével igen szerteágazó búvár tevékenység folyt, például filmeket is készítettünk. 

UEF: Hogyan jött a búvárrégészet? 

L. L.: Pontosabban: régészeti búvár. Fontos a megnevezés, ugyanis a régészet 5 éves egyetemi képzés, legtöbbünk nem esett át ezen, ahogy én sem. A történet 2004-ben kezdődött a Kun-szigeti ásatással Dr. Gaál Attila, Dr. Tóth János Attila régészek, Puskás Norbi (Argonauta kutatócsoport) és több hasonló érdeklődésű személy társaságában. Ahogy korábban a barlangokkal kapcsolatban is inkább a kutatás érdekelt, úgy most is ez történt, és az elmúlt 15 évben már a víz alatt kutatok, többnyire a fent említett urakkal együtt. 

Hajólelet feltárás Dunaföldvárnál

UEF: Mit csinál egy régészeti búvár? 

L. L.: Hazai viszonylatban, tenger híján, a merülések helyszíne elsősorban folyóvíz, kisebb mértékben tavak, melyek egyébként tele vannak a kulturális örökségünket jelentő tárgyakkal. A folyami merülések zöme ugyan part menti folyószakaszban történik, de számolni kell azért a sodrással és főleg a rossz látási viszonyokkal. Azt szoktuk mondani, hogy a régészeti búvár leginkább a “kezével lát”, és persze határozott céllal megy vízbe. Nevezetesen, hogy a különböző forrásokból származó információk, vagy saját szonáros felderítés alapján fellelt, tudományos jelentőségűnek tűnő víz alatti objektumokat azonosítsa, meghatározza azok helyét, és ha „ásatásra” kerül a sor pontosan dokumentálja azt régész irányítása mellett. Az erre kiképzett régészeti búvárok valóban hatékony segítséget jelenthetnek a víz alatti feltárásoknál. 

Régészeti kutatás búvártechnikával

UEF: Milyen jellemző búvár technikák, felszerelések vannak? 

L. L.: Az alap búvárfelszerelésünk nagyjából megegyezik a rekreációs felszereléssel. Használunk kötéltechnikát a sodorban való merüléseknél és a víz alatti útvonalak, tárgyak megjelölésénél. Általában kissé túlsúlyozva merülünk, hogy az aljzaton stabilan tudjunk tevékenykedni. A szükséges műszerek; szonár, iszapszivattyú stb. berendezések használatára kiképezzük a jelentkezőket. 

UEF: Van kedvenc régészeti merülőhelyed? 

L. L.: Minden kutatásunk közel áll a szívemhez, de talán a Dráva melletti eddig a legkedvesebb emlékem, 2005-2010 között kutattunk török kori bödönhajókat Drávatamási térségében. A bödönhajó egyetlen tölgyfa rönkjéből kifaragott vízi eszköz, akár 8 méter hosszú is lehet és olyan széles, hogy egy ember alig éri át. Több mint 30 darab ilyen bödönhajó igen jó állapotban őrződött meg a Dráva folyó medrében, eredetileg török pontonhíd volt, a magyarok égették fel. A feltárás egyébként egy nagyobb nemzetközi akció volt, francia, török és horvát régészek is részt vettek benne. 

UEF: Miből áll a régészeti búvár képzés? 

L. L.: A kurzus tartalmában és hosszában is eltér a többi specialitás tanfolyamtól. A teljes képzés négy napot vesz igénybe, melyből az első két napon a csobánkai oktató medencénknél elméleti oktatást tartunk, szó esik a régészet mibenlétéről, a kutatás lehetőségeiről, a felmérés, dokumentálás módszertanáról. A gyakorlati tevékenységeket (mérőkeret, raszter, rajzolás, stb.) 4 méter mély medencében gyakoroljuk. Előadást tartunk a víz alatti régészet történetéről, különös tekintettel a hazai lehetőségekre, munkáinkra. A második két napot a dorogi Palatinusz-tavon töltjük. Itt természetes, a valós kutatási helyek viszonyaihoz hasonló környezetben gyakoroljuk a tanultakat. Valódi roncs illetve műtárgy víz alatti felmérését végezzük a teljes dokumentáció elkészítésével együtt. Ezen kívül megtanuljuk a keresési módszereket, a kötéltechnikák alapjait a gyakorlatban is. 

"Lelet" felmérési gyakorlat a Dorogi-tóban

UEF: Hová forduljon aki régészeti búvár szeretne lenni? 

L. L.: Az utóbbi időben, elsősorban a közösségi médiának köszönhetően, érezhetően nőtt az érdeklődés a víz alatti régészet iránt, ezért 2019-ben Titkovics Lajos oktatótársam kezdeményezésére elindítottuk a régészeti búvároktatást a UEF keretein belül. Ilyen régészeti búvárképzés tudomásom szerint jelenleg csak itt van Magyarországon. Jelentkezni nálam lehet, a tanfolyamok igény szerint indulnak tavasztól őszig. 

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb? 

L. L.: Ez már a tizenharmadik év amióta búvárokat oktatok, és még nem volt balesetünk... Remélem így is marad. 

UEF: Milyen terveid vannak? 

L. L.: Szeretnék minél több kutatásban részt venni és jó régészeti búvárokat képezni, emellett tartalmas búvárprogramokat szervezni, és a lehető legtöbb fiatalt kirángatni a virtualitásból. Meggyőződésem, hogy vannak élmények, amiket a valóságban kell megélni, ilyen a szex és a víz alá merülés szabadsága is. 

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre? 

L. L.: Úgy látom, hogy a járvány szétzilált mindent. Ennek ellenére készülök a szezonra, remélem megnyílnak a határok, bár én főleg belföldön tevékenykedem, hiszen oktatni itthon is lehet, a régészeti kutatásokról nem is beszélve. 

UEF: Köszönjük a beszélgetést! 

Fotók: Lengyel László

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF. 

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Komka Tamás mester búvároktató

Komka Tamással az év oktatója elismerés átadása kapcsán beszélgettünk. A civilben IT biztonsági szakemberként tevékenykedő mester búvároktatótól többek között megtudjuk, hogy az első búvárfelszerelését még gyerekkorában próbálta ki, illetve hogy az utóbbi 15 évből 1 évet a Gyékényesi-tó vízfelszíne alatt töltött. Ismerkedjetek meg most egy kicsit az emberrel a búvármaszk mögött.

UEF - A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az “Év Legeredményesebb Oktatója” címet, amihez ezúttal is szívből gratulálunk. Ez egy komoly elismerés, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

K.T. - Valójában nincs titok, csapatmunka eredménye, az Aquanauta búvárklubban tevékenykedő kollégáimmal, barátaimmal közösen hoztuk össze. Természetesen nagyon sok háttérmunka, szervezés, előkészületek, irodai munka, víz alatti támogatás van mögötte, amit egyedül nem is tudtam volna megoldani.

UEF - Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvárkodás mellett?

K.T. - Pécsett lakom, és a búvárkodás mellett főállásban IT biztonsági tanácsadással foglakozom, de sokszor megfordulok hazai autóversenypályák szélén is sportbíróként.

UEF - Mi volt a legelső búvár élményed?

K.T. - Már egész kicsi gyerek koromban volt ciril betűs papucsos uszonyom, ami mindig feltörte a lábfejem, és állandóan megtelő szemüvegem, de az igazi fertőzést, a 90-es évek közepén, egy horvátországi családi nyaralás során egy korábbi vendég által az apartmanba felejtett „profi” búvármaszk kölcsönbe vétele okozta. Pár napig rakosgattuk, hátha visszajönnek érte, aztán elkezdtem próbálgatni, gyakorlatilag 3-4 napig vízben volt a fejem. Aztán pár év szünet (főiskola) után, egy búvárkodáshoz közel álló szomszéd megint megcsillantotta a lehetőséget, és onnantól már folyamatosan képeztem magam.

UEF - Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

K.T - Már mesterbúvárként is állandóan ott kavartam az oktatók, merülésvezetők körül, próbáltam minden tudást ellesni tőlük és segíteni ahol lehet. Aztán egyszercsak feltették a nagy kérdést, hogy nem érdekelne-e komolyabban... Érdekelt.

UEF - Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

K.T. - Úgy érzem megtaláltam az a tevékenységet, ami teljesen ki tudja kapcsolni az agyam, aktívan pihentet.

UEF - Miért éppen a Víz alatt Felfedezők Szövetségére esett a választásod?

K.T. - Annak idején, amikor UEF megalakult, kezdtem el én is búvárkodni. Az akkori oktatóm, Malmos Attila, feltette a kérdést a tanfolyam végén, hogy milyen kártyát szeretnék; NAUI, vagy UEF... Nálam meg adta magát a dolog, hogy Magyarországon, magyar emberként, magyar oktatási szervezetet válasszak, hisz a UEF ugyanúgy nemzetközileg elismert búvárigazolványt állít ki a búvárok részére, mint bármelyik amerikai szervezet.

UEF - Szerinted milyennek kellene lennie egy oktatóknak?

K. T. - Szerintem itt egy hoszabb felsorolás jöhetne, de talán a két legfontosabb dolog a türelem, és a lehető legnagyobb biztonságra való törekvés a merülések során.

UEF - Van kedvenc merülőhelyed?

K.T. - Több is. Például itthon a Gyékényesi-tavon a Kotro, imádom a tavat és a környezetét, élővilágát, a harcsákat, az édesvízi medúzákat. Nemrég kiszámoltuk egy barátommal, hogy már közel egy évet töltöttem itt összesen a víz alatt az elmúlt 15 év során. Azután a horvát Adrián Pag-szigetnél a Vörös-zátony, ahol 35 méter alatt káprázatos vörös sziklafal van cápatojásokkal, rákokkal, csigákkal, amit a végén megkoronáz még egy levegős barlang is. A Vörös-tengeren az Elphinstone-zátonyt is a kedvenceim közé sorolom, mert eddig bármikor merültem sok látnivalót tartogatott; cápák, sasrája, teknősök, nagy áramlás, és még sorolhatnám.

UEF - Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

K.T - Az áramlásos merülést (Drift dive) imádom, szerintem a legkényelmesebb, csak a fejemet kel mozgatni a látvány élvezetéhez.

UEF - Búvároktatóként hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?

K.T - Civilben, a tanfolyamok és a túrák közötti időben többnyire sokat dolgozom, néha összejön 12-14 óra is egy nap, de közben már alig várom, hogy újra vízben lehessek. A tanfolyamok alatt is sűrű a programom, jellemzően reggel 7-től este 10-ig, de például az éjszakai merüléseknél akár éjfélig is fent vagyunk. A tanfolyamok igen mozgalmasak, valódi csapatmunka, ami segítők, merülésvezetők nélkül kivitelezhetetlen lenne.

UEF - A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

K.T. - Nagyon nehezen, de hála istennek sikerült egy nagyon megértő párt választanom, aki irányítja a családot amikor én távol vagyok, és talán azt is látja rajtam, hogy egy-egy túra, tanfolyam, vagy akár egy merülés is kicserél, aktívan kikapcsol és feledteti velem a szürke hétköznapok taposómalmát.

UEF - Oktatóként mire vagy a legbüszkébb?

K.T. - Talán, amikor látom, hogy a volt búvártanulóim ragaszkodnak hozzám, a családtagjukat is rám bízzák, és pozitívan nyilatkoznak rólam a hátam mögött, az tényleg jó érzéssel tölt el.

UEF - A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre?

K.T. - Minden a karantén idejére előre betervezett dolog elmaradt. Úgy érzem ezt az iparágat súlyosan érintette COVID-19, és ahogy hallom, sajnos sok kolléga csőd közeli állapotba került, mivel kénytelen volt a tartalékait felélnie... Úgy látom, hogy a búvárkodással újonnan megismerkedni vágyok száma is jelentősen megcsappant itthon, és nemcsak a külföldi utazások bizonytalanok, de minden és mindenki bizonytalan most.

UEF - Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

K.T. Régóta érdekel a szabadtüdős merülések világa, és mivel búvároktatóként fontosnak tartom saját magam továbbképzését is, szívesen elvégeznék egy ilyen kurzust. Emellett a merülések technikai oldala is vonz, itt is szívesen kipróbálnám magam a közeljövőben. 

UEF - Kívánjuk, hogy a terveid szerint alakuljon tovább a búvár karriered. Köszönjük a beszélgetést Tamás!   

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Feketenyék, avagy a ponty "akvárium"

Ha mostanában megkérdeznek egy édesvizekben is gyakran merülő búvárt, hogy melyik a legjobb merülőhely a környéken, akkor 10-ből kilencen Feketényéket mondanák. Ez a szlovákiai tó elsősorban a relatíve jó látótávolságáról, de főként a rendkívüli halgazdagságáról híres. Nem utolsósorban kiváló az infrastruktúra, büfé, meleg vizes wc- zuhanyzó várja a búvárokat. A parton minden megtalálható a kényelmes öltözéshez, van felszerelés-, és palack bérlési-töltési lehetőség, és a víz alatt is tartogat számos látványosságot.

Budapesttől 170 km-re található, kb. két és fél óra kocsival, de Győrből alig több mint egy óra az út. Nyelvi nehézség nem nagyon van, hiszen a tó a történelmi Magyarország területén van, mindig akad magyar ajkú személyzet. Ezeknek az adottságoknak köszönhetően rendkívül népszerű a magyar búvárok között is, de járnak csehek, osztrákok és németek is ide. Nyáron a tónál strand üzemel, ilyenkor a nem búvár családtagok is jól szórakozhatnak. Akár több napos sátorozós túrát is érdemes ilyenkor szervezni, sőt, pár faház is várja azokat, akik nem kedvelik a nomád életet.

A képen nem látszik, de itt éppen isteni Brassói készül a bográcsban.

Az élet úgy hozta, hogy nekem is volt közöm a tó népszerűsítéséhez itthon. 2014 nyarán Belucz Attila - a UEF Szlovákia vezetője - nagymegyeri búvárbarátunk felhívott minket, hogy nézzük meg ezt a tavat, nem fogunk csalódni benne. Kicsit utánanéztem: a legnagyobb magyar búvárportálon volt róla bejegyzés ugyan, és volt ismerősöm is, aki merülte már régebben, de nem volt túl jó véleménnyel róla. Akkor még nem volt ennyire kiépítve se víz alatt, se a parton, de már akkor megragadott és láttuk benne a potenciált. Hazatérve mindenkinek lelkendeztem a „karácsonyi Tesco ponty akváriumról”. Rendszeresen kezdtünk ide járni. Közben a szájhagyomány útján egyre ismertebb és felkapottabb lett a tó. Nyáron komoly bográcsozós bulik színhelye.

A következő években Belucz Attila lett a bázis szakmai üzemeltetője, mi pedig sokat segítettünk a mai állapotok kialakításában. Neki rengeteg munkája van benne, víz alatt és a felszínen is. Maradandó élmény például a busz elsüllyesztése. Nem kis feladat egy majd tíz tonnás tárgyat mozgatni a víz alatt. A kötélpálya jelentős részét is mi köteleztük át, egy tavaszi idénynyitó rendezvény előtt egy nappal. Itt tettem le a mentőbúvári vizsgámat, és már oktatóként itt vizsgáztattam először búvárt. Szóval rengeteg jó emlék köt ide. A tulajdonosok évről évre fejlesztenek valamit, így lett a busz, sőt 2019-ben egy teljes villamoskocsi is a látványosságok része.

Búvár az elsüllyesztett busz ajtajában

A tóban akár 40 m-re is lehet merülni, csak szerintem nem érdemes. Nekem több mint 100 merülésem van itt, de 20 m alá már nem megyek, a látnivalók fent vannak. A kötélpályák mentén több útvonalat be lehet járni, az egyiket most megosztom az olvasóval:

Mint Dorogon, itt is a kezdőkre helyezem a hangsúlyt. Ez az útvonal már a parton kezdődik, így igazán hatásvadász. :-) Amikor kiszállunk a kocsiból, a zsebembe rakok egy kis kenyeret és a kis öböl partján megmutatom a nebulóknak a sütkérező ponty csapatot. Itt több száz, kiló feletti példányt kell elképzelni, akik a bedobott kenyéren marakodnak. Olyan látvány, mint egy "ZS" kategóriás filmben a piránhák.

Beöltözés után a fő bemeneteli ponton besétálunk a vízbe. Rögtön balra veszem az irányt, és 2-3 m-es mélységben úszunk az elsüllyedt stégig. Ekkor már fülig ér a száj, mert jókora pontyok sütkéreznek arra, de gyakran van süllő, és csuka is. Ezután ismét balra fordulunk, elhagyjuk a kötélpályát és lecsúszunk 4-5 m közé. Ha jól ügyeskedek, akkor pont az öböl bal sarkában lyukadunk ki egy bedőlt fa mellett. Magát a fát alulról közelítem meg, mert így nagyon látványos a fejünk felett a megszámlálhatatlan ponty. Ha még nem láttad, hidd el, most nem a költői túlzások miatt írom így! Felemelkedünk 2-3 m közé és jön a látványosság: a pontyok már sejtik mi következik, szinte várják.

Már várják.

Előveszek egy doboz csemege kukoricát és jól megszegem az általános búvárszabályt, etetem a halakat. Mentségünkre legyen szólva, ez egy mesterséges tó és ők telepített halak. Nos, az hogy milyen érzés, amikor szinte a kezedből eszik egy 5-6 kilós hal, azt rád bízom elképzelni, de inkább ki kell próbálni. A leggyakoribb reakció a fejcsóválás, „ilyen nincs”, de volt már olyan is, aki úgy hüledezett, hogy majdnem kiesett a szájából a reduktor. Ha elfogyott a csemege, akkor továbbállunk, a fa ágai között szétnézünk csuka után, gyakran erre portyázik egy igen kapitális példány, becenevén: A Nyéki Krokodil. Egyébként ő, vagy az ikertestvére, általában a buszban várja a bliccelő búvárokat, de az egy másik útvonal.

A kalauz a buszban.

Tovább haladva, ha a part mindig a bal kezünk felé van, még több bedöntött fát láthatunk. Itt nagyon jól megfigyelhetőek a halak mélységben elfoglalt helyei. Legfelül néhány amur járkál, utánuk a kárászok vannak. Ők érdekes módon nem keverednek a pontyokkal, vagy egyik, vagy másik faj van többségben. A csukák inkább az ágak kötött állnak lesben. Legalul, mint afféle rendőr csapat, a süllők lebegnek néhány centivel az aljzat felett.

Közben visszatérünk a kötélpályára, és ismét balra fordulunk. Pár percnyi úszás után meglátjuk a repülő hátsó vezérsíkját. Maga a gép is érdekes, bár sajnos az ajándékgyűjtők lassan szétszerelik, pár éve még a botkormány is megvolt, de mára már nyoma sincs. A gép szárnyai alatt nagyra nőtt süllők vigyázzák a rendet, annyira megszokták a búvárokat, hogy egész közel engednek magukhoz. Ha mégis belépünk a privát zónába, akkor a hátúszóikat felnyitják, és teljes pompájukban, egyértelműen jelzik: túl közel jöttél!

A tó közlekedési rendőre

Van még tovább pálya, de kezdők lévén ideje visszafordulni. Jobb kézre vesszük a partot, és a kötélpálya mentén megyünk az első elágazásig. Itt a középső kötelet választva egy gyakorló trepnihez érünk, amire egy jókora cső van felszerelve. Ideális lebegés gyakorláshoz. Itt még van egy csónak, meg egy Opel Kadett roncsa is, de valamit hagyni kell a következő merülésre is, így lassan visszaúszunk a bedőlt stég mellett a kijárathoz. Imádom nézni az arcokat, amikor vége a merülésnek, a legtöbben azonnal mennének vissza.

A tóban van még számos útvonal és látványosság. A teljesség igénye nélkül: egy komplett busz, egy villamos szerelvény, számítógép asztal csontvázzal, benzinkút oszlop, ami schillingben számol (hogy kerülhetett oda?), többszintes oktatótrepni, stb., stb. Ha kint alszol, ne hagyd ki az éjszakai merülést sem! Hihetetlen élmény alvó csukával találkozni, de az angolnák is éjjel bújnak elő. Szürreális látvány, ahogy kígyószerűen tekerednek fel egy-egy faágra, mint egy bibliai ábrázoláson.

Velük jobbára éjjel találkozhatsz

Szóval ezek miatt kihagyhatatlan hely Feketenyék. Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon indulnék újra oda merülni!


Fotók: Haász Balázs és Kerekes Szilárd

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!