2015. június 30., kedd

Víz alatti szoborpark Mexikóban

(fotó: underwatersculpture.com)

Rendhagyó víz alatti kiállítást hoztak létre néhány éve a mexikói Cancún mellett. A monumentális művészeti projekt atyja Jason deCaires Taylor szobrászművész, több száz életnagyságú szoborral kétségtelenül a világ egyik legnagyobb és legambiciózusabb víz alatti kortárs művészeti látnivalóját alkotta meg.

A szobrokkal a művészet és az élő környezet kölcsönhatását demonstrálják, ugyanis mesterséges korallzátonyként a tengeri élet hamar megtelepszik rajtuk. Ezt az is elősegíti, hogy az alkotások olyan speciális anyagból készültek, amely kedvez a korallok fejlődéséhez. A projekt egyben figyelemfelhívás is a világ korallzátonyainak elkeserítő állapotára. Ha az emberiség nem változtat saját hozzáállásán, a korallzátonyok 70%-a elpusztulhat 2050-re. Ez riasztó vízió, de a jövő a mi kezünkben van!

(fotó: underwatersculpture.com)

A Silent Evolution (Néma Evolúció) elnevezésű megdöbbentő alkotásban 400 életnagyságú figura áll a tenger fenekén. Érdekessége, hogy minden egyes szobor eleven modellek alapján készült, akik órákon át álldogáltak fehérneműben és egy réteg vazelinben a gipszbevonat alatt. Összesen 120 tonna cementet, homokot, kavicsot, 3800 méter üvegszálat és 400 kg szilikont használtak fel a híres Terrakotta Hadsereg mini víz alatti változatának elkészítéséhez. Ezen kívül még több elgondolkodtató installáció és szobor is a kiállítás része.

A szobrok sekély, 10 méter körüli mélységben kaptak helyet, összesen mintegy 420 nm-es területen. A környék víz alatti élővilága eddig is népszerű volt a búvárok körében, ám az új mesterséges zátony valószínűleg még ennél is vonzóbb célponttá válik majd.



Az írás először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2015. május 23., szombat

5 meglepő tény a holdhalról

fotó: U.S. NOAA

Az elnevezés és annak eredete

A Hodhal (Mola mola) név a latin “mola” (malomkő) szóból ered, mivel a hal teste szürke, durva felületű és kerekded, mint egy malomkő. William Beebe írja: „Amikor hajdanában Linné legelőször látott ilyen monstrumot, így kiáltott fel - Mola mollium! a legnagyobb malomkő valamennyi között!” Ennek ellenére a legtöbb nyelvben, így a magyarban is, holdhalnak mondják. Az angolok a hal napozási szokásai után "sunfish"-nek hívják, a németek találóan "Schwimmender Kopf" -nak, azaz úszó fejnek nevezik.

Rekorder a halak között

A holdhal sok szempontból rendkívüli. A világ legnehezebb csontos hala, a kifejlett példányok átlagosan akkorára nőhetnek mint egy kisteherautó, de a legnagyobbak tömege eléri a 2300 kg-ot is. Nagyjából olyan magasak mint hosszúak és nem ritka a 3-4 méteres átmérőjű egyed sem. Óriási méretét ráadásul rekord gyorsasággal éri el, a Monterey Bay akváriumban volt egy példány, amelyik bő egy év alatt több mint a tizenháromszorosára nőtt. Egy gerinces sem rak annyi ikrát, vagy petét, mint a holdhal nőstények, akik 300 millió ikrát is képesek termelni.

UFO a halak között

Halhoz képest furcsa korong alakú, oldalról összenyomott és nincs farka. Sokkal inkább tűnik valamiféle idegen lénynek, mint halnak. De nem csak ezért érdekes, pikkelyek helyett vastag és érdes tapintású bőre van. Színe többnyire a barnától az ezüstös szürkéig változik, de vannak tiszta fehérek és tarkák is. Az álcázásban segíti, hogy a háti rész gyakran sötétebb mint a hasi, vagyis alulról és felülről is nehéz észrevenni.

Az élősködők megkeserítik az életét

Még egy ilyen gigászi halnak is vannak problémái, hiszen negyven különböző fajú élősködő támadhatja meg. Próbál megszabadulni tőlük, de azért elkél a segítség, amit leginkább a tisztogató halak adnak meg a számára. A tisztogató állomáson szájával jelez a kis halaknak, hogy kezdhetik a tisztítást. Amikor a víz felszínen napozik még a sirályok is közreműködnek a gyógykezelésében. Azt is megfigyelték, hogy akár három méterre is kiugrik a felszín fölé, valószínűleg ezzel is az élősködőket próbálja lerázni.

Mélymerülő bajnok

Táplálékát rendkívüli módon szerzi, hiszen akár 600 méteres mélységbe is lemerül mélytengeri medúzáért, de nem csak a mélyben táplálkozik, hanem a tenger minden rétegében. Medúzákból álló étrendje kiegészül kalmárokkal, rákokkal, kisebb halakkal, lárvákkal és tengerifűvel is. Fogai csőrszerű képződménybe forrtak össze, ez elég erős ahhoz, hogy a keményebb vázú állatokat összeroppantsa, de arra is alkalmas, hogy a csigák puha testét kiszívja vele a házukból.


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2015. május 13., szerda

Hínárba gabalyodva

fotó: Allison Sallmon

A búvárok

Sam élete első éjszakai merülésére készült két társával együtt (Dave és Tim), a merülés célja homárvadászat volt. Sam-nek tizenöt merülés tapasztalata volt a háta mögött, a többieknek valamivel több, de egyiküknek sem volt minősítése. Hárman lemerültek, miközben negyedik társuk (Ron) szabadtüdős felszerelésben várta a felszínen, hogy segíthessen a fogás kiemelésében. Ötödik társuk (Eric) a hajón maradt (kitalált nevek).

A baleset

A merülés ötödik percében Dave palackja kicsúszott a mellénye rögzítő hevederjéből. Jelezte Tim-nek a problémát, és hogy a felszínre emelkedik megigazítani a felszerelést. Dave és Tim a felszínre emelkedett, miközben Sam lemaradt az eseményekről és folytatta a merülést. Csak akkor vették észre, hogy Sam nem követte őket, amikor már ismét a hajón voltak, és fogalmuk sem volt vajon merre keressék őt. Mivel a felszínen nem látták sehol, így arra a következtetésre jutottak, hogy még mindig a víz alatt lehet. Eközben a felszínen szabadtüdőző Ron meglátta Sam-et a tengeri hínár közé gabalyodva körülbelül 8 méter mélységben. Ekkor még rajta volt a maszkja és a reduktor is a szájában volt. Láthatóan tudatánál volt és küzdött, hogy kiszabadítsa magát a sűrű hínár fogságából.

Sam pánikba esett és a hadonászás miatt egyre inkább belegabalyodott a hínárba. Néhány, a kiszabadítására tett sikertelen kísérlet után Ron a felszínre emelkedett és riasztotta a többieket azzal, hogy Sam belegabalyodott a hínárba és segítségre van szüksége. Eric légzőkészüléket vett fel és a vízbe ugrott. Sikerült is megtalálnia, kiszabadította és a felszínre vitte Sam-et aki ekkor már nem lélegzett, a reduktor nem volt a szájában és a maszkja sem volt már rajta. Időközben a segélykiáltásokra egy másik hajó is a helyszínre érkezett, akik végül segítettek a kiemelésében. Az újraélesztést azonnal megkezdték és Sam-et a helyi korházba szállították, ahol már csak a hálál beálltát tudták megállapítani.

A baleset elemzése

Ahhoz, hogy megelőzhessük a hasonló baleseteket fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, amelyek végül a tragédiához vezettek. A nyomozók a vizsgálat során megállapították, hogy a búvárfelszerelés megfelelően működött. A palackban még több mint 130 bar nyomás volt a megtalálás időpontjában, vagyis Sam-nek nem fogyott el a levegője, mégsem volt az automata a szájában amikor megtalálták.
A baleset közvetlen kiváltó oka a hínárba gabalyodás volt, amely a tragédiához vezető események láncolatát is elindította. A Sam viselkedésén mind jobban úrrá lévő pánik, és az ebből következő ésszerűtlen viselkedése csak akadályozta a kiszabadulásban. A helyzet odáig fajult, hogy a meneküléshez még a reduktort is kitépte a szájából, melynek elvesztése fulladáshoz vezetett.

Kiértékelés

Sam-nek nem volt búvárminősítése. Volt ugyan némi merülési tapasztalata, de hiányzott a megfelelő képzés, ráadásul a végzetes merülést megelőzően még sohasem merült éjszaka. Dave és Tim, bár valamivel több tapasztalatuk volt, szintén nem volt minősített búvár. A búvároktatási szervezetek a megfelelő tudás mellett a biztonságos merüléshez elengedhetetlen készségekkel is felvértezik a jelentkezőket. A kiképzés arra is felkészíti a búvárt, hogy vészhelyzetben nyugodtan és magabiztosan viselkedjen. Vannak olyan merülési körülmények, célok, amelyek fokozott kockázatokkal járhatnak (ebben az esetben a merülés éjszakai jellege, illetve a hínár) és megkövetelik a speciális képzést, a felkészültséget, valamint a megfelelő felszerelést. A búvárminősítés megszerzése ilyen környezetben történő merüléshez elengedhetetlen.

A hínárban történő merülés áramvonalas felszerelést igényel, továbbá olyan vágóeszközt, amely elakadás esetén a kiszabadulást szolgálja. Sam biztosan nem vitt magával vágóeszközt, azt pedig nem lehet tudni, hogy a felszerelése mennyire volt áramvonalas. Az a kitétel, hogy mindenki felelős a saját biztonságáért azt is jelenti, hogy megszerzi a szükséges képzettséget, főképpen olyan esetben, amikor ilyen kockázatos környezetben tervez merülést. Bölcs döntés merülésvezetővel merülni, hiszen a hivatásos (mentő)búvárok pontosan a vészhelyzetek megelőzésére és kezelésére vannak kiképezve.

A merülőtársi rendszer párban, nem pedig páratlan számú csoportban történő merülést jelent. A merülőpárban történő merülés a legjobb módja, hogy megelőzzük a társvesztést. Viszont egy olyan csoportban ahol hárman, vagy többen merülnek, nagyobb az esélye a kommunikációs zavarnak még akkor is, ha gyakorlott búvárokról van szó. Ebben az esetben Dave és Tim sikeresen kommunikáltak egymással, ugyanakkor Sam már lemaradt a lényeges információról. Ez is közrejátszhatott a pánik kialakulásában, hiszen nem látta a többieket akik segíthettek volna kiszabadulnia a hínár közül.

A balesetet nem a felszerelés hibája, még csak nem is a vészhelyzet kialakulása, hanem a búvárok hiányos felkészültsége okozta. Nyilvánvaló, hogy a képzés hiánya vezetett a tragédiához, ugyanakkor a minősített búvárok további értékes tanulságokat is levonhatnak a történtekből.

Van hasonló történeted? oszd meg velünk, had tanuljunk belőle mi is.


A cikk eredetileg az Alert Diver magazinban (Fall 2014) jelent meg, ismertetője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!