Veszélyben a tengerek és az óceánok!

Az egészséges óceánok létfontosságúak a földi élet fenntartásához. Az óceánok adják bolygónkon az életre alkalmas élőhelyek 97%-át, és 700 000 fajnak szolgálnak otthonul. Az óceánok állítják elő az általunk belélegzett oxigén 50%-át, a tengeri élőlények pedig több milliárd embert táplálnak, azokról a tömegekről nem is beszélve, akik számára tengerek munkát, szórakozást, sportot, vagy éppen pihenést biztosítanak.

Elég a tengerek kifosztásából!

Az összes ragadozóhal, köztük a tonhalak, tőkehalak állományainak 95%-át már lehalászták. A kékúszójú tonhal közvetlenül a kipusztulás szélére került.

A fenntarthatatlan ipari halászati módszerekkel nemcsak az a baj, hogy túlságosan nagy mennyiségeket fognak ki, hanem az is, hogy az értékesíthető halak mellett rengeteg más élőlényt is elpusztítanak.

Az európai uniós halászflottát a 2014-ben megújított Közös Halászati Politika a kapacitás visszafogására kötelezi. A világ számos pontján azonban a halászati vállalatok egyáltalán nem gyakorolnak önmérsékletet.

A civil szervezetek ezért több fronton is küzdenek azért, hogy rákényszerítsék a vállalatokat a változtatásra. A cél, hogy a rablógazdálkodásról a fenntartható halászati módszerekre álljanak át.

Tudj meg többet a Greenpeace által javasolt tengeri rezervátumokról és a tonhalvédelmi kampányról.

Szennyeződés a tengerekben

Minden évben több szemetet rakunk a tengerekbe, mint ahány tonnányi halat kiveszünk belőle.

Bár a nagy tengeri környezetszennyezéseknek, például az olajszennyezéseknek súlyos következményeik vannak, valójában csak egy kis töredékét okozzák az óceánok szennyeződésének.

A szennyeződések fele szárazföldi tevékenységből származik: ipari és mezőgazdasági szennyvizekből, hulladéklerakásból és vegyszerkiömlésekből. További jelentős részt a levegőből a vizekbe kerülő szennyező anyagok tesznek ki, mint például a szénerőművekből származó kén-dioxid és higany.

A kidobott műanyag hulladékok törmelékei a világ összes óceánján ott lebegnek, a sarkvidékektől az Egyenlítőig. Rengeteg állat - teknősök, fókák, halak, bálnák és tengeri madarak - szenved vagy pusztul el a műanyag darabkák lenyelése miatt, vagy ha belegabalyodik a hulladékba.

De nemcsak a látható szennyezés okoz problémát. Apró, szabad szemmel szinte láthatatlan műanyag részecskékkel, úgynevezett mikroszemcsékkel (microplastics) is elárasztjuk az óceánt. A kozmetikai szerek (bőrradír, bőrápolók, fogkrémek), a súrolószerek és sok más háztartási szer tartalmaz ilyen szemcséket.

Ne hagyd, hogy az óceánok élettelen szemétlerakóvá váljanak. Csak Magyarországon körülbelül 300 000 millió műanyag zacskó fogy évente. Cselekedj most! Csökkentsd a háztartási hulladékod! Ne vegyél a boltban szatyrot, ne zacskózz be mindent, és amit csak lehet, hasznosítsd újra!


A cikk forrása a Greenpeace, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Nagy Gyula - a barlangi búvároktató

(fotó: Nagy Gyula)

UEF: Mi volt előbb a búvár vagy a barlang?

N. GY: A búvárkodás volt előbb. Még 1987-ben a sorkatonaság előtt elhatároztam, hogy nem akarom tétlenül tölteni azt a másfél évet a seregben, ezért jelentkeztem egy MHSZ búvár előképzésre. A bevonuláskor mélységi felderítő voltam egy elit csapatban Szolnokon, majd egy hirtelen jött lehetőséggel élve bekerültem ennek az egységnek a búvárcsoportjához. Tényleg nem unatkoztam, még a nehézbúvár minősítést is megszereztem. Leszerelés után, már ezt a tudást kamatoztatva, a Vízműveknél helyezkedtem el mint ipari búvár, itt az ivóvízkutak karbantartása volt a feladatom. 

UEF: Hogyan kerültél kapcsolatba a barlangi búvárkodással?

N. GY: Ugyanaz a késztetésem vitt a barlangba, ami annak idején a búvárkodást eredményezte, újabb kihívást, érdekes feladatot keresetem, de már a búvárkodás területén. Így jutottam el a Molnár János-barlangba merülni. Tetszett nagyon, így kezdődött a barlangi búvár történet, ennek már több mint tíz éve.

UEF: Egy barlangi búvár palack nélkül is járja a barlangokat?

N. GY: A barlangi merüléseken összeismerkedtem néhány hasonló érdeklődésű emberrel. Egy idő után nem csak az az igény fogalmazódott meg bennünk, hogy más barlangokat is felfedezzünk, de az is, hogy elinduljunk a száraz barlangokba. Hamar rájöttünk ugyanis, hogy a biztonságos barlangi búvárkodáshoz a száraz gyakorlat szinte elengedhetetlen. Erre jó példa Izverna, ahol 300-400 méterre kell becipelni a felszerelést. Ha életedben nem voltál még barlangban, akkor ezt a feladatot sokkal nehezebben oldod meg. Egy sor izgalmas kérdés vetődik fel: mi van akkor, ha az összes cuccot át kell vinni egy folyón? vagy ha fel kell húzni a magasba? vagy ha kizárólag olyan járatokon tudsz bejutni, ahol kúszva lehet csak közlekedni? Világos, hogy előbb találunk jó választ ezekre a kérdésekre is, ha tisztában vagyunk a barlangok jellegzetességeivel. Valójában nem is lehet élesen különválasztani a száraz és a vizes barlangászkodást, de egy biztos, a barlangászok vágyakozva nézik a barlangi búvárokat…, gondold el, szerencsétlenek kúsznak-másznak a szűk járatokban, köteleken csüngenek, mi meg bemegyünk a barlangba és repülünk, akár hatalmas tereken át. 

UEF: Melyik volt a legemlékezetesebb barlangi élményed?

N. GY: Jóformán csak ilyen élményeim vannak. Nem is kell messzire menni, a Molnár János-barlang például egyszerűen gyönyörű, minden merülés elbűvöl. De hogy mondjak mást is, a Szlovéniában található Jelovicska-barlang is nagyon sokat adott. Ez egy félig vizes, félig száraz barlangüreg a hegyoldalban, kis barlangi folyóval, tavacskákkal, gyorsan lefolyó vizekkel, sárral, szóval nehéz, bonyolult terepnek számít. Merülték már mások is korábban, de úgy gondolták, hogy nincs már tovább járat. Mi mást gondoltunk. Két-három támadással megmerülve kiderítettük, hogy tényleg van. További három négy alkalommal merülve meg is találtuk az átjárást. Így elmondva gyorsan megy, a valóságban egy-két hónap telt el a fázisok között. Néhány szifon és felszín átúszása után végül átértünk egy új, hatalmas terembe, ahol felbukkanva leírhatatlan érzés volt, hogy ezt előttünk még a világon senki sem látta. Összesen 1,5 km barlangjáratot fedeztünk fel a hegy gyomrában, amit egy csomó filmmel, videóval és poligon térképpel dokumentáltunk.

UEF: Nem régen minősültél át, miért pont a UEF-re esett a választásod?

N. GY: Engem kifejezetten a technikai vonal, azon belül is a barlangi búvárkodás érdekelt, éppen ezért egy ilyen külföldi búvárszervezet oktatói minősítését szereztem meg annak idején. Egy idő után láttam, hogy a technikai sztenderdek nem teljesen életszerűek és nem is mindig érik el a céljukat. Na meg, miért is toljam egy távoli kontinensen lévő vállalkozás szekerét, ha van itthon is? Így jött a UEF, ami egy magyar búvároktatási rendszer, magyar búvároktatókkal, magyar tananyagokkal, és ami talán ennél is fontosabb, magyar lélekkel és teljesen gyakorlatias nézőponttal. Mindig is úgy gondoltam, hogy a magyar szürkeállomány nemcsak megállja a helyét, de képes felvenni a nemzetközi versenyt is. Ez igaz a búvárkodásra is. A hazai hivatásos búvárok szerintem vannak olyan jók szakmailag, mint a nemzetközi élvonal. A UEF-nél még új a technikai búvároktatás, a sztenderdeket folyamatosan fejlesztik, így megfelelő szakmai háttérrel és kellő ambícióval megvan a lehetősége a konstruktív szakmai párbeszédnek, az egyéni hozzáadott érték közössé konvertálásának. 

UEF: Mire vagy a legbüszkébb?

N. GY: Büszke vagyok rá, hogy barlangi búvároktató vagyok, hogy sokat merültem barlangokban, és hogy komoly kutatómunka van a hátam mögött. Úgy érzem mindezek kellőképpen megalapozzák a szakmai hátteremet, ami elengedhetetlen a hitelességhez. Nem tudok egyetérteni vele és elszomorít a tudat, hogy léteznek ma Magyarországon olyan “technikai” búvároktatók, akik különösebb gyakorlati tapasztalat nélkül, néhány merüléssel a hátuk mögött képeznek barlangi búvárokat, valamiféle rosszul értelmezett üzleti érdeknek alárendelve, általa szentesítve. Azt is látom, hogy a barlangi búvárkodás egyeseknek divatsport, a minősítés pedig csak egy trófea a többi között, de én inkább komolyan veszem. A búvárkodásnak ez a válfaja szerintem olyan embereknek való, akik lelkesek, rászánják a kellő időt, pénzt és energiát a tudás megszerzésére, folyamatos fejlesztésére.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

N. GY: Természetesen szeretnék minél többet merülni a Molnárban a jövőben is, illetve tenni a barlang további fejlesztéséért, hiszen nagyon szeretem és élvezem is ezt a fajta tevékenységet. Szeretném folytatni a szlovéniai kutatásainkat, hiszen nagyon sokat adott nekünk ez a terep, illetve minél több szép, izgalmas barlangot megmerülni, ahol csak lehetséges. Búvároktatás oldalról azon vagyok, hogy nem futószalagon, de folyamatosan legyenek körülöttem olyan barlangi búvár tanulók, akikkel érdemes foglalkozni, és akik közül kikerülhetnek majd a jövő barlangi búvároktatói is. Azt gondolom, hogy a feltételek most ideálisak, a Molnárnál jobb helyszínt pedig el sem tudok képzelni a hazai barlangi búvárképzés fellegváraként.

UEF: Ehhez kívánunk neked jó munkát és balesetmentes merüléseket!

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Kedvenc merülőhely: Horvátország - Selzine, Lila fal

Krk szigetről számos nagyszerű merülőhely elérhető rövid kihajózással, de mind közül számomra a legkedvesebb Selzine, talán azért is, mert egykor itt volt életem 600-ik merülése. Mikor a merülés előtti eligazítást tartom a hajón, azt szoktam mondani a búvároknak: ” Ez az a hely, ahol bármi előfordulhat.”  - Találkozhatunk nagyobb ragadozókkal, macskacápával, rájával is.
Punat városkából indulva egyórányi hajóútra található a Cres sziget keleti partján Mali Selzine homokos, kavicsos kis öble, mondhatni, a plavniki világítótoronnyal szemben. Most ez a kis öböl nyújt biztonságot búvárhajónknak. A homokpad a parttal párhuzamosan fut és 5 - 8 m mélyen északi irányba szinte vezeti a búvárt a falhoz. 10 - 15 méter mélységben már láthatjuk a fal első szikláit. Ahogy elérjük a peremet, kinyílik előttünk a mélység, s megpillanthatjuk a 40 - 45 méterre leszakadó, lila gorgóniákkal szegélyezett falat.

Macskacápa (fotó: Vető Anett)

Induljunk el a fal ívét kísérve, amit számos kisebb nagyobb üreg csipkéz, érdemes végignézni alaposan, ha szerencsések vagyunk, esetleg otthon találhatjuk a homokon pihenő homárt. (Bevallom, az utóbbi időben nem találkoztunk vele, én mégis minden alkalommal megnézem.) A falat hatalmas lila gorgóniák tarkítják. Innen kapta a nevét „lila fal”, méretük csodálatra méltó, sok esetben az 50 - 80 cm nagyságot is elérik. Az északi csücsökhöz érve érdemes kifelé is kémlelni, itt akár nagyobb halak is előfordulhatnak. A sziklafalat számos üreg, hasadék teszi biztos menedékké az apró halak számára. Szomszédságukban rákok, sárga kéményszivacsok, különböző moszatfélék teszik színessé a merülőhelyet. A falat megkerülve lassan emelkedni kezdünk, s már kisebb mélységben, egy újabb sávot nézhetünk meg. A látvány pazar. Alattunk a mélység, a sziklafalból kiálló gorgóniák gyönyörűek, a sekélyebb mélységben lévő sáv újabb felfedezni valót kínál. Érdemes végigbogarászni a hasadékokat. Akár egy tengeri angolna vagy egy nagyobbacska sügér is szembe nézhet velünk. Mi legutóbb egy kisebb homárral találkoztunk ebben a mélységben, a fal egyik üregében megbújva - nagyon szégyenlős volt.

Üregben megbúvó homár (fotó: Vető Anett)

Ha levegőnk még engedi érdemes 10 méteren még egyszer végigúszni a leszakadás mentén. Innen fentről már elénk tárul az egész szirt, halrajokkal úszhatunk együtt, apró ház nélküli csigákat fényképezhetünk. Ez a mélység egyébként a kezdő búvárok kedvence lehet, hisz rengeteg látnivalóval szolgál. A felső vízréteg kellemesen meleg, lágyan ringatja a búvárt. 5 méteren még bújócskázhatunk a kis dombok, kanyonok közt, majd levegőnk fogytával már a hajó felé vesszük az irányt. A homokpad tele van kisebb üregekkel, halrajokkal, így nem unalmas a biztonsági megálló sem. A partközeli, egy-két méteres sekély vizek talán legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű, vékony, aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok.

Magashátú durbincsok (fotó: Vető Anett)

A kis öbölbe visszaérve apró kavicsos aljzatot találunk, itt utolsó merülésemkor pici sonkakagylókat láttam, remélem szép nagyra nőnek majd. Lassan eltelik az idő, s elfogy a levegő, merülésünk végeztével felemelkedünk a felszínre.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!