2017. március 31., péntek

Profil: az év oktatója Rajky Attila

(fotó: Rajky Attila)

UEF: Az Év Legeredményesebb Oktatója elismerést minden évben a legtöbb kiadott minősítést elért búvároktató kapja, 2016-ban te voltál az, amihez szívből gratulálok! Kérlek mesélj egy kicsit arról, hogy mi van a teljesítmény mögött, mi a titkod Attila?

R. A.: Őszintén megmondom, hogy meglepetésként ért a megtiszteltetés. Nem volt tudatosan megcélozva, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs benne munka és csak a fejemre esett. Ellenkezőleg, igen sok munka van a búváriskolában, talán ezért is nem jutott időm arra, hogy még erre is odafigyeljek. Így aztán nagy titok sincsen benne, csak a hosszú évek munkája, egyre több tanfolyam és kiadott minősítés, az elégedett búvárok ajánlanak az ismerőseiknek, talán beérett a hógolyó effektus. Azért most már figyelek erre is, és legközelebb direkt megcélzom az Év Oktatója címet. 

UEF: Hogyan lettél búvár? 

R.A.: Nincs mögötte nagy sztori, szembejött és nem ugrottam el. Egyik ismerősöm szólt, hogy volna-e kedvem megtanulni búvárkodni, éppen indult egy tanfolyam Esztergomban, ennek már több mint tizenöt éve. Kapásból igent mondtam, és amikor először dugtam a fejemet a víz alá már tudtam hogy ezt keresem, ez az ami hiányzott. 

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata? 

R.A.: Szerettem volna többet tudni a búvárkodásról, ami mindig hozta magával a következő tanfolyamot és minősítést. Gyakorlatilag nálam ez egy többéves, folyamatos búvárképzés volt, határozottan lépkedtem egyre feljebb a búvárlétrán. Hamar kiderült az is, hogy megbíznak bennem a kezdők, ezért aztán szinte már az elejétől fogva segédkeztem búvárok oktatásban is. Innen már egyenes volt az út a hivatásos karrier felé. Meg kell említenem Szabó Tamás barátomat, akivel annak idején együtt végeztük el az oktatói tanfolyamot, és gyakorlatilag azóta együtt működtetjük az Atlantisz búváriskolát, ezért a megtisztelő elismerés az ő érdeme is. 

UEF: Van kedvenc merülőhelyed? 

R.A.: A szívem egyik csücske ma is a dorogi Pala-tó, ennek nyilván érzelmi okai vannak. Ezen kívül az igazi kedvenceim az egzotikus célpontokon lévő merülőhelyek. Talán ezek közül is kiemelkedik a Maldív-szigeteknél található Alimatha Jetty nevű hely. Ez egy jellemzően éjszakai merülés - amit egyébként is nagyon kedvelek -, tulajdonképpen egy nyaralósziget mólója, ahová a rendszeresen beöntött ételmaradék odaszoktatta a rájákat és a dajkacápákat. A merülés abból áll, hogy a búvárok vízbeszállás után elhelyezkednek a 6-8 méter mélyen lévő homokos aljzaton és pontban este 6 órakor, mintha vekkerre működne, megjelennek a ráják és a dajkacápák, indul a mozi. Akkora a tülekedés, hogy gyakran még a búvárt is fellökik, ez megy 45 percen keresztül és minden alkalommal ez van, egyáltalán nem szerencse kérdése. 

UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet? 

R.A.: Nem is tudom, de valahogy már szinte csak búvárok vannak körülöttem egy ideje. Viccet félretéve is tényleg így van. Sok dolgot hozott a búvárkodás az életembe, új embereket, helyzeteket, szerepeket, ezek biztosan faragtak a jellememen és a szemléletemen is. Számomra például az is nagyon érdekes, hogy egy tíz évvel ezelőtt készült víz alatti fotón simán felismerem a búvárt csak a testtartásáról, ilyesmit azelőtt el sem tudtam volna képzelni. Na és persze egy kezemen meg tudom számolni azokat a nyaralásokat, amiket nem tengerpartra szerveztünk, pedig rendszeresen járunk búvártúrákra is.

UEF: Család és a búvárkodás nálatok hogyan fér meg egymás mellett? 

R.A.: Remekül, hiszen nálunk a családban nem maradhat meg olyan aki nem búvárkodik. Csak vicceltem. De tényleg, mindkét lányom merül, sőt a férj, illetve barát is a lányok mellett. Még a nagyobbik lányom esküvője is víz alatt volt, pontosabban volt víz alatti része is. Talán sok lány úgy képzeli el az álomesküvőt, hogy napsütés, tengerpart, pálmafák és mezítláb a fehér homokban, na nálunk ez pontosan így volt. A Maldív-szigeteken, ahová visszajárunk túrázni és jó kapcsolatokat ápolunk, egy helyi ismerős nemrég kis hotelt nyitott, annak a tengerpartján rendeztük a szertartást és a vacsorát, illetve innen mentünk ki hajóval egy közeli merülőhelyre a víz alatti körre, mondhatom felejthetetlen élmény volt.

Útban a víz alatti oltár felé a búvároktató örömapa kíséretében 
(fotó: Rajky Attila) 


UEF: Miért a UEF-re esett a választásod? 

R.A.: Már abban az időben is a dorogi tó volt a hazai kedvenc terepünk, itt futottunk össze Nagy Sanyival, a UEF egyik alapító tulajdonosával, akkoriban ő is sokszor járt oda merülni. Többször beszélgettünk és egy alkalommal felvetette, hogy miért nem a UEF-nél jelentkezünk búvároktató tanfolyamra. Tényleg - néztünk össze Tamás barátommal - miért is nem gondoltunk erre? Addig az egyik nagy amerikai oktatási rendszerben képeztem magamat, és igazából mindig zavart, hogy a tananyagok csak jól-rosszul lefordított, igénytelen fénymásolatok, ráadásul az oktatás felfogása mintha kissé távol állna a magyar néplélektől. Úgy látom, hogy a UEF tananyagai nemzetközi viszonylatban is nyugodtan színvonalasnak mondhatók, és figyelembe veszik a hazai búvárok elvárásait és lehetőségeit is. Vállalkozóként pedig azt gondolom, hogy mi a fenének küldjem a pénzemet egy távoli kontinensen működő cégnek, amikor ezt megtehetem az országhatáron belül is. Emellett nagyra értékelem, hogy a UEF esetében nem egy elérhetetlen vízfejű szervezetről van szó, hanem valódi és személyes emberi kapcsolatokról.

UEF: Szerinted milyen az ideális búvároktató? 

R.A.: Pont olyan mint én! Na jó, most csak csak vicceltem. Szerintem az ideális oktató a búvártanuló szemszögéből nézi a helyzetet, mert mindenki másmilyen, ebből következően mások az igényei, a lehetőségei és a korlátai is. Az oktatónak ezekhez kellene igazítani a képzést, már amennyire ez lehetséges. Ezen túlmenően az oktatási szabályzatot egyfajta bibliának tekinti, mert ez jelöli ki a mozgásterét, tehát aki ezeken belül marad az nem nagyon tud tévedni, és persze ettől lesz UEF-es a képzés. Végül, de nem utolsó sorban a sikeres tanfolyam után sem engedi el a búvár kezét, segíti tanácsokkal (ha kéri), programot és fejlődési lehetőséget kínál számára. Persze mindehhez jó ha van egy összetartó és vidám búvártársaság, klub, akikkel a jó hangulat szinte mindig garantált. 

UEF: Mit szeretsz a hivatásos búvároktatói karrierben? 

R.A.: Az egyik dolog amit szeretek benne, hogy itt nem kell megfeszülni, azt csinálom amit szeretek és ami tényleg érdekel. Fogalmazhatok úgy is, hogy nekem a merülés és az oktatás is egyfajta kikapcsolódás, nem pedig stressz. Emellett folyamatosan szükségem van új kihívásokra és célokra. A kihívások megtalálnak az oktatásban, hiszen - ahogyan már mondtam - minden búvártanuló más, és emiatt más utat is jár be a búvárkodás elsajátítása során. Ezt az utat pedig együtt tesszük meg, így az öröm is közös lehet a végén, aminek megélése szerintem az egyik legnagyszerűbb oktatói élmény. Szeretem azt is, hogy a célokat nem mások, hanem saját magam tűzhetem ki, ez most éppen az új dorogi búvárbázis beindítása. 

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? 

R.A.: Talán a legfontosabb most a régi-új búvárbázis nyitása Dorogon. A tervek szerint április végén nyíló Öbölbeach Búvár Centrum teljes mértékben UEF Training Divecenter lesz, ahol a búvárkodás minden feltétele adott és ideális nemcsak a víz alatt, de a parton is. Megfelelően kialakított hely az összeszereléshez, öltöző, vizesblokk és igényes búvárfelszerelések. Komolyan gondoljuk, hogy minden szempontból európai színvonalat kívánunk nyújtani. Ezen kívül szeretném fejleszteni saját búváriskolánkat egy állandó oktató- és klubhelyiséggel. Privát terveim között szerepel még egy indonéziai búvártúra, ahol a déli sark felől érkező ámbrásceteket átutazóban lehet elkapni néhány percre a víz alatt az év egy bizonyos időszakában, remélem összejön, nagyon kíváncsi vagyok.

UEF: Sok sikert kívánunk a tervekhez, különösen az új bázishoz, és köszönöm a beszélgetést. 

(fotó: Szabó Tamás)


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2017. február 24., péntek

Miről szól a barlangi búvárkodás?

(fotó: Safranka Zsolt)

Milyen a barlangi merülés? Mi az, hogy barlangi merülés? Mitől más?
Többször előkerültek ezek a kérdések, olyan búvárok társaságában akik még nem próbálták és kacsingattak a technikai vagy éppen a barlangi merülések felé. Megpróbálok most a teljesség igénye nélkül válaszolni, egyben kedvet csinálni a barlangi búvárkodáshoz, technikai búvárkodáshoz. 

Mi is az a barlang?

Kezdjük azzal, hogy mi az a barlangi merülés, mi az a „vizes” barlang. Kicsit talán száraznak tűnik a meghatározás, de a barlangnak az a része, amikor a barlangjárat pontosabban a „főte” (plafon) a víz alá bukik, és vélhetően a barlangjárat a víz alatt folytatódik. Azért mondom, hogy vélhetően, mert olyan már fordult elő a világtörténelemben, hogy a barlangászok eljutottak a végpontra, és hívták a barlangi búvárokat, hogy feladat volna! Ilyenkor jön a barlangi búvárok egyik legizgalmasabb küldetése, a feltárás. Ha szerencséjük van, a még lelkes barlangászok segítenek bejuttatni a felszerelést, és kezdődhet a víz alatti részek felfedezése, kutatása. Megesett már olyan, hogy a nagy lecuccolás, beöltözés, merülés csak néhány percig tartott, mert véget ért a járat, a víz alatt csak egy elszűkülő forrásszájat, vagy víznyelőt találtak. 
Ha minden kedvezően alakul, akkor viszont az addigi szárazföldi barlangjáratok folytatódnak a víz alatt, és a barlang felfedezésének egy új dimenziója kezdődhet. Tehát gyakorlatilag a barlangi merülés, illetve a barlangi búvárkodás a barlangászat és a búvárkodás egy igen izgalmas keveredése, ami képes fantasztikus élményeket és kutatási eredményeket adni. Olyan járatokban úszhatunk, ahol a világon még senki nem járt!

(fotó: Safranka Zsolt)

Az, hogy milyen lesz a barlangi merülésünk, attól függ, hogy a víz alatti járatok mit diktálnak. Ha szerencsénk van, kristálytiszta vizet, nagy termeket, kényelmesen úszható járatokat találunk, de ezeknek pontosan az ellenkezője is előfordulhat, szűk járatok ahová éppen csak beférünk (erre találták ki az oly divatos sidemountot - oldalkészülékes felszerelést), a víz is lehet hideg és zavaros, hogy nem lát a búvár az orráig sem. Az izgalom, a várható nagy felfedezés ígérete képes feledtetni a kezdeti kényelmetlenségeket, de arra mindenképpen vigyázni kell, hogy ne vállaljunk többet, mint amit a képzettségünk, gyakorlatunk, felszerelésünk megenged.

Milyen képzés kell a barlangi búvárkodáshoz? 

Kezdő vagy haladó búvár szintről elindulni a barlangi búvárkodás felé, szép feladat. Eltökéltséget, elhivatottságot igényel, de mindenképpen megéri a ráfordított energiát. Szándékosan nem írok szükséges időt, mert az attól függ, honnan, milyen szintről indul, illetve mennyi időt tud rászánni a búvár, milyen gyakran van lehetősége merülni, gyakorolni, olyan tempóban fog tudni haladni. Ha több időt szán a gyakorlásra a tanuló, jobban, gyorsabban halad majd. Azt is szoktuk mondani, hogy a barlang megvár, de azért ha már valaki elhatározta, hogy erre az útra lép, érdemes egy ésszerű tanulási tempót tartani. Mert ha csak ritkán jutunk vízbe, elfelejtjük amit tanultunk, a jó készségekhez pedig bizony tanulni, gyakorolni és a megtanult technikákat pedig szinten tartani kell!

A tanulás útja egy bevezető barlangi tanfolyammal kezdődik, ahonnan megfelelő gyakorlás és merülések után, egy haladó barlangi tanfolyam elvégzésével eljuthatunk odáig, hogy több palackkal, speciális gázokkal extrém mélységekbe vagy távolságokra merüljünk egy barlangba.

Az első és legfontosabb változás a nyíltvízi merülésekhez képest hogy meg kell tanulni a barlangban használatos felszerelésekkel merülni, azoknak a használatát alaposan be kell gyakorolni. Tökéletes szintre kell fejleszteni a lebegésünket, képesnek kell lennünk lassan haladni, helyben fordulni, hátrafelé úszni. Ezeknek a mozgásformáknak a kulcsai bizonyos uszonyozási technikák, amiket akár uszodában érdemes és kell megtanulni, begyakorolni. A barlangban például nem úszhatunk krallozva, mint a nyílt vízen, mert felkavarnánk az üledéket az uszonyaink által keltett hullámokkal. Úgy néznénk ki, mint az égen hasító repülő, ami az egész barlangot betöltő kondenzcsíkot húz maga után! 

(fotó: Safranka Zsolt)

Ezeknek az alapkészségeknek a elsajátításához ajánlom a UEF Fundamentals és UEF Fundamentals Tec tanfolyamokat, amelyeken pontosan ezeket az alaptechnikákat lehet elsajátítani, begyakorolni, hogy egy későbbi technikai, vagy haladó barlangi tanfolyamon már a speciális részekre tudjunk koncentrálni, és ne az alapvető úszási, lebegési készségekkel kelljen az időt tölteni. 

Milyen felszerelést használnak a barlangi búvárok?

Egy bevezető barlangi búvár tanfolyamhoz kell némi változtatás a nyíltvízen használt felszerelésekhez képest. Az első a szárazruha, ami megfelelő hővédelmet és tartalék kiegyenlítő térfogatot jelent, amennyiben a wingünk megsérülne, meghibásodna. A winghez pedig kell egy duplapalack! Igen, a barlangban duplapalackkal merülünk! Annak a használatát is el kell sajátítani, bár az én véleményem az, hogy a vízben igen kényelmes vele merülni. A dupla palackon kívül még néhány eszközt, felszerelést meg kell dupláznunk. A barlangban az a szabály, hogy minden problémát meg kell tudni oldani a búvárnak helyben, mert a kijövetelhez is idő, meg felszerelés kell. Tehát ha bármi elromlik, elvész, megsérül, kell lennie belőle egy tartaléknak. Így maszkot, lámpákat, orsókat, vágóeszközöket kell magánál tartani egy felkészült barlangi búvárnak, de még egy tanulónak is, mert a barlang nem válogat!

Ha már a vészhelyzeteknél tartunk. Az ilyenkor legnagyobb stresszt az időkényszer, a rendelkezésünkre álló gázkészlet mennyisége okozza. Finomabbra fordítva, elegendő tartalék gázt kell bevinnünk a barlangba, hogy elegendő legyen nekünk, a társunknak, egy vészhelyzet megoldására és még ki is jussunk a barlangból. Emiatt speciális, tapasztalatokra épülő gázgazdálkodási szabályt kell betartanunk, minden barlangi merülésnél. Ez az úgynevezett 1/3 szabály. A szabály úgy szól, hogy a készletünk egyharmadával beúszunk, egyharmadával kiúszunk, a harmadik harmad pedig a tartalék, probléma, esetleg mentés esetére. Itt álljunk meg egy pillanatra! 

Azzal minden búvár egyetért aki már merült, hogy nem ugyanannyi gáz fogy, ha kényelmesen, nézelődve úszunk, illetve ha éppen cibálunk kifelé valakit a barlangból, úgy hogy még ráadásul a mi gázunkat fogyasztja! Igyekszünk ezt az 1/3 szabályt megreformálni, szigorítani, és inkább 1/4 szabályt tartani.

(fotó: Safranka Zsolt)

Remélem nem riasztottam el senkit, aki kacsingat a technikai vagy a barlangi búvárkodás felé! Minden szigorúnak tűnő szabály, a búvár biztonságát, testi épségét, életét hivatott védeni! Ezért kell ezeket a szabályokat betartani, a merülési technikákat megtanulni, begyakorolni.
Ugyan nem adják könnyen a barlangi búvár  minősítéseket, meg kell érte harcolnunk, de minden barlangi merülés felejthetetlen élményt ad, tehát azt mondom, megéri! Ha sikeresen vetted az akadályokat, türelmet és kitartást mutattál a tanulás során, egy olyan világba kapsz kulcsot ahová kevesen jutnak el!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője barlangi búvároktató, a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2017. január 12., csütörtök

Profil: Vígh Zsolt - oktatóképző (Instructor Trainer)

(fotó: Vígh Zsolt)

UEF: Hogyan lettél búvár?
V. ZS: A búvárkodással 10 éves koromban találkoztam először, amikor a nagybácsim Elba szigete mellett levitt a víz alá. Azonnal megfogadtam, hogy az életben soha többé nem fogok búvárkodni. Később mégis megváltozott a hozzáállásom, a természet szeretete és tisztelete visszacsábított a víz alá. 1985-ben tettem le az első búvárvizsgámat, amit sorban követett a többi minősítés egészen a merülésvezetői szintig. 

UEF: Mi hajtott hivatásos irányba?
V. ZS: Egy ismerősöm egyszer megkeresett azzal, hogy búváriskolát akar alapítani Szegeden és felajánlotta az oktatói státuszt, amit el is fogadtam. Ez 1998-ban volt. 

UEF: Miért a UEF-re esett a választásod? 
V. ZS: Akkoriban még nem létezett a UEF, ezért az egyik amerikai oktatási rendszerhez mentem, az oktatói minősítésemet Németországban szereztem. Ezután évekig dolgoztam oktatóként, majd a saját búváriskolámat is elindítottam. A UEF-ről búvároktató ismerőseimtől hallottam először és csupa pozitív dolgot, ez felkeltette az érdeklődésemet. Megkerestem a UEF vezetőségéből Nagy Sándort, akivel nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, úgyhogy nem volt kérdés hol folytatom tovább az oktatói karrieremet. Ma is úgy gondolom, hogy egy lendületes, fiatalos, profi csapathoz tartozom és büszke vagyok rá. 

UEF: Van emlékezetes búvárélményed, vagy merülőhelyed?
V. ZS: Talán a Blue Hole a Vörös-tengeren, ami egy híres-hírhedt, éppen ezért kultikus merülőhely Dahab mellett. Szenzációs, életre szóló élmény, sohasem fogom elfelejteni azt a merülést. A másik, szerencsére gyakoribb de nem kevésbé meghatározó élmény, amikor egy búvártanuló megköszöni neked, hogy egy új világ kapuit nyitottad meg előtte. 

UEF: Szerinted milyennek kellene lennie egy oktatóképzőnek?
V. ZS: A búvároktatókat képző tréner - akárcsak a többi oktató - lelkiismeretesen végzi a munkáját, tanfolyamokat tart miközben viselkedésével példát is mutat. Ezen felül részt vállal a UEF életében úgy, hogy gyakorlati tudását és tapasztalatát proaktív módon ajánlja fel a közös szellemi tőke gyarapításához. Legalábbis én így képzelem. 

UEF: Nem titok, hogy a UEF szerbiai nyitása hozzád köthető, van valamilyen új információd ezzel kapcsolatban?
V. ZS: A nemzetközi terjeszkedés egy új stratégiai irány a UEF történetében, ehhez kapcsolódik a szerbiai nyitás gondolata is. Mivel a Vajdaságban születtem azt hiszem elég jó rálátásom van a szerbiai búvár életre, viszonyokra. Első körben olyan aktív búvárokat kerestem itt, akik felismerik a UEF oktatási rendszer előnyeit, és nemcsak szimpatikusnak találják azt, de kellő perspektívát is látnak benne saját üzleti elképzeléseik megvalósításához. Az előkészítés és puhatolózás periódusa után 2016-ban sikeres oktatói vizsgát tett az első szerb UEF búvároktató, Vladislav Ivkovic. Ezt követően indulhatott el a szerbiai UEF búvárképzés, és azóta mintegy tucatnyi búvárminősítést adtunk már ki. A következő jelentősebb lépés egy oktató átminősülő (crossover) tanfolyam lesz 2017-ben. Most úgy látom, hogy a szerb piac hosszútávon is komoly üzleti lehetőségeket és stabil partneri kapcsolatokat jelent a UEF számára. 

UEF: A családod hogyan "viseli" a búvár karrieredet?
V. ZS: Szerencsés vagyok, mert nagyon megértő és a munkámban tökéletesen támogató családi hátteret tudhatok magam mögött, amit soha nem tudok eléggé meghálálni, szóval ezúton is köszönöm nekik! 

UEF: Van olyan amire büszke vagy? 
V. ZS: A szerbiai pozíciók eddigi kiépítésében meglehetősen sok munkám fekszik, ezért talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha az elért eredmények legalábbis jóérzéssel töltenek el. 

UEF: Úgy tudom, hogy hallássérült búvárokat is képzel...
V. ZS: Igen, már évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével (SINOSZ). A szövetség elnöke Tapolczai Gergő is nálam tette le a búvárvizsgát. Mindig felemelő élmény látni, hogy - a felszínen egyébként hendikepes embertársaink - a víz alatt mennyire felszabadultan érzik magukat, a szó szoros értelmében megszabadulva a felszíni lét gyötrelmeitől, hátrányos helyzetük tudatának átmeneti elvesztésétől. 

UEF: Milyen terveid vannak a közeljövőben?
V. ZS: A következő lépés, hogy a kiépített szerbiai pozíciónkat megerősítsük és lehetőség szerint növeljük is a UEF piaci részesedését. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az év elején már három olyan búvárklub/iskola is lesz, ahol kizárólag UEF rendszerben oktatnak majd, illetve nyárra talán már meglesz az első tengerparti UEF Training Dive Center is, ami (de ez még titok ;) Montenegróban lesz. Személyes terveim között természetesen továbbra is szerepel az eddigi oktatói munkám folytatása, és a fogyatékkal élők búvárképzése, hogy még többek számára tárhassam szélesre a kék világ kapuit.

UEF: További sikeres munkát és balesetmentes merüléseket kívánunk Zsolt!


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!