Miért merüljünk édesvízben

A közelmúltban egy internetes búvár csoportban feltettem egyik süllős fotómat, amit egy új-zélandi búvár így kommentelt: “Milyen jó végre látni édesvízi képet is!”. Mire én azt válaszoltam: “Igen, ha egy országnak nincs tengere.....”

Amikor az ember képzeletében megjelenik egy búvár, azt magától értetődően egy kristálytiszta tengeri környezetben képzeli el, a tavak pedig nem pont ezt nyújtják. Az édesvízi merülés legfőbb hátránya a korlátozott látótávolság. Sokan ezért nem szeretik, sőt lenézik. Pedig ha valaki egy évben többször szeretne víz alá kerülni, de nem teheti meg, hogy állandóan a tengerpartot válassza, akkor a hazai vizek felé fordul. Az ilyen merüléseknek megvan a maga sajátossága, technikája. Ha megismered az édesvízi merülőhelyeket, ki tudod hozni azokból is a maximumot. Nem kell megijedni a látótávolságtól, meg kell tanulni navigálni a víz alatt, figyelni a társadra. Gyakorolni kell a tökéletes lebegést, és persze kell egy meleg búvárruha, sőt inkább szárazruha, így a búvárszezon januártól-decemberig tarthat. Csupa olyan tudás, készség, ami más merülőhelyeken is jól jön. Ezt a tudást pedig bármelyik búvár megszerezheti. A mai napig meglep, amikor egy tengeri merülőhelyen a helyi vezetők figyelmeztetnek: “Vigyázat, ma a látótávolság csupán 5-10 m!”... Öt méter?? Az nekünk maga a Kánaán! - és csak mosolygok magamban. 

Ha túllépünk a látótáv kérdésén, nézzük meg mit nyújthatnak számunkra a környező vizek. Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: 

Tavasszal a felszíni természet megújul, de a víz alatti sem marad el mögötte. Ahogy a vizek kezdenek melegedni, úgy változik az élővilág. Először a ragadozó halak ívnak, majd a békés fajok. A süllők ívása pl. látványos, mert kedvelik a mesterséges fészkeket, és bőszen őrzik az ikrákat. A dévérek és a pontyok nagy csapatokban barangolják be a területet. Ilyenkor még nem szaporodnak el az algák a vízben, ezért a látótávra sincs panasz.

Ez a fészkét örző süllő nagyon harcias volt, még a vakumnak is nekiesett

Nyáron a melegebb vízben, nedves ruhában is hosszabb merüléseket tervezhetünk. Ilyenkor érdemes egy-egy helyen jobban elidőzni és megfigyelni az élővilágot. Ha nem mozgunk és finoman buborékolunk, előbb-utóbb a elfogadják a jelenlétünket és betekinthetünk az életükbe. A trepnik alatt hűsölő pontyok, a kíváncsi gébek, vagy az ágak között rejtőző csukák mind-mind gyakori látnivalók. A nyári melegben a család nem búvár tagjait is könnyebb kicsábítani a vízpartra. Akár egy esti grillezés, vagy sátrazás is könnyedén megszervezhető. Igen, ilyenkor merülünk éjszakait is! Ha az adott tóban vannak angolnák, akkor leginkább éjszaka találkozhatunk velük.

A gébek félénkek, de rendkívül kíváncsiak

Kora ősszel szoktak megjelenni az édesvízi medúzák. Ők tengeri társaiktól eltérően teljesen veszélytelenek az emberre. Látványos búvárfotós téma. Aki végigköveti a víz alatti őszt, láthatja hogyan készülnek fel a halak a télre. Bár egész évben találkozhatunk velük, de ősszel láthatunk leggyakrabban harcsákat. Ahogy hűl a víz, úgy vonulnak el lassan a halak a vermelő helyekre, előbb a kisebbek, utóbb a nagyok.

Az édesvízi medúzák csak a tiszta állóvizekben fordulnak elő.

Télen a hideg víz, főleg ha nyugodt, szélmentes idővel párosul, kiváló látótávolságot eredményez, ezért jól megfigyelhető a víz alatti táj. Ha ismerjük a tavat és tudunk navigálni, bátran elkalandozhatunk a kötélpályáktól. Ilyenkor több rákot láthatunk. A halakat inkább a kis gébek és a sügérek képviselik, de nagyobb ragadozókkal is találkozhatunk. Különleges élmény, ha megtaláljuk a békés halak vermelő helyét. Csapatokban összetömörülve ide-oda elbújva várják a tavaszt. Ilyenkor inaktívak, lassúak, de ha megzavarjuk őket hamar magukhoz térnek. A búvároknak a hideg vízre fel kell készülni! Megfelelő felszerelés és némi hidegtűrés kell hozzá. Ha ez megvan, ugyanúgy lehet élvezni a búvárkodást, mint melegben.

A rákokkal hideg vízben gyakrabban találkozhatunk. 

Amikor igazán bedurvul a tél, akkor jön az egyik kedvencem: merülés a jég alatt. Nem kezdőknek való, de ha van elegendő gyakorlat és kellő elhivatottság, akkor igazán jó móka. Ajánlott a szárazruha, de évről évre találkozok olyan megszállottal, aki ilyenkor is nedves ruhában merül. Fontos: a jég alatti merülés nem játék! A szélsőségesen hideg víz igénybe veszi a testet és a felszerelést is. Az a tény pedig, hogy csak ott juthatunk ki a vízből, ahol bementünk, speciális előkészületeket, felszerelést és tudást igényel. De mi vonz akkor a jég alá minket? Elsőre talán van benne egy kis „ki, ha én nem”, egy erőpróba, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Másodjára beleszeretsz a környezetbe. A jég alatt teljesen leülepedik a víz, hihetetlen jó látótávolság jellemző. Napsütésben gyönyörűen játszik a fény, de felhős időben sem marad el, olyankor inkább kísérteties színezetet kap a táj. A jég alatt összegyűlő, általunk kilélegzett buborékok játékát is sokáig lehet csodálni.

Jég alatti merülésre készülő búvárok

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a búvároknak egész évben érdemes felkeresni a helyi vizeket, nem csak a tengerek és a nyár után ácsingózni!

Ezzel az írással szeretnék elindítani egy sorozatot itt a UEF blogon, ami a hazai és környező országok édesvízi merülőhelyeit veszi sorra. Saját élményeimen és tapasztalataimon keresztül mutatom be egy-egy hely jellemzőit, érdekességeit, ezzel is népszerűsítve az édesvízi merüléseket. 

Fotók: Haász Balázs és Fodor Gábor

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profi fotós tippek az élvezhető víz alatti képek készítéséhez

Olyan korban élünk, amikor körülvesznek minket az elektronikus kütyük és már szinte mindenkinek van a zsebében, vagy a keze ügyében egy képrögzítést lehetővé tevő eszköz. Innen már csak egy lépés, hogy ezeket magunkkal vigyük a víz alá, megörökíteni azt a csodát, amivel búvárkodás közben találkozunk.

Persze a víz alatti fotózás (filmezés) is egy olyan terület, amit sokan művelnek, de kevesen teszik ezt azzal a tudatossággal, aminek köszönhetően drasztikusan javulhat(na) az elkészített képek élvezeti értéke. A laikus úgy gondolja, hogy van egy jó kis fényképezőgépem, amit berakok egy tokba, vagy esetleg alapból is bírja a vizet, és azzal majd - ahogy a felszínen is szoktam, nyomogatva az exponáló gombot -, a víz alatt is remek fotókat fogok készíteni. Fotókat természetesen tud majd készíteni az így gondolkodó, de remek fotókra viszonylag csekély az esély, sajnos.  

Aki már kipróbálta a víz alatti fotózást, biztosan készített olyan alkotásokat, amik nem voltak élesek, a téma bemozdult, talán ki is csúszott a képből, vagy színszegény lett a felvétel - magyarul a kékes-szűrkés árnyalaton kívül nem volt más rajta. Esetleg élvezhetetlen lett a kép, mert tele volt kisebb-nagyobb fényes pöttyökkel, foltokkal, pacnikkal.

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe nézzünk néhány konkrét tippet, amivel részlegesen orvosolhatjuk a fent felsorolt problémákat, ha már mindenáron ragaszkodunk az automata üzemmódhoz:

• Kerüljük a gyorsan mozgó, cikázó halacskák megörökítését. Kezdjük inkább csendélettel, vagy kisebb, lassan mozgó élőlényekkel, például csigával.

• Fotózzunk közel a felszínhez, ahol van bőségesen természetes fény, de ilyenkor jobban tesszük, ha ki is kapcsoljuk a belső vakut. Minél közelebb van a felszín, annál színgazdagabb lesz a képünk. A mélység növekedésével egyre több színt elveszítünk. 4-5 méter alatt, ha a gépünk automata üzemmódban van és nem használunk valami segédberendezést, kiegészítőt (külső vaku, piros előtétlencse vagy fólia), akkor a piros árnyalatoknak az elkészült fotónkon búcsút inthetünk. Ha van a gépünkön “víz alatti fotó” üzemmód, azt használhatjuk, de ne várjunk tőle csodát! 

Balra vaku és színek nélkül, jobbra felszín közelben vaku nélkül, de színesben

Mélyebben, ahol romlanak a fényviszonyok, bizony szükségét fogjuk érezni a vakuhasználatnak és máris szembesülünk a fent említett problémával - az ún. “havazás” jelenség teljesen tönkrevágja a képünket.

"Havazás" jelensége belső vakuval 

Belső vaku használata esetén ezt igen nehéz megúszni, de kicsit javíthatunk a helyzeten az alábbiakkal:

• Fotózás előtt ne kavarjuk fel az üledéket (és a társunk se tegyen ilyen galádságot)!

• Hanyagoljuk a több méterre lévő dolgok megörökítését, fotózzunk közeli dolgokat és menjünk a lehető legközelebb az adott témához.

• Mindenképpen javasolom, hogy éjszakai merüléseken is gyakoroljunk. Tapasztalatom szerint automata üzemmódban, beépített vaku használatával legjobb eredményt a kezdő búvárfotós éjszakai makro fotók készítésnél tud elérni.

Éjszakai makro fotó belső vaku használatával

Az eddig taglalt gondok megoldásában sokat segít, ha lemondunk az automata üzemmódban való fotózásról és elkezdünk játszani a manuális beállításokkal. Ehhez nem árt tudni, hogy miket lehet és miket érdemes állítani, illetve milyen eredményeket, milyen változásokat érhetünk el ezekkel az állításokkal. Ebből az is következik, hogy a fényképezőgépünknek alkalmasnak kell lennie a manuális állíthatóságra. 

Azért, hogy nagymértékben és tudatosan javítsunk víz alatti fotóinkon, érdemes elvégezni egy UEF Víz alatti fotós tanfolyamot, ahol a fenti problémák okainak megismerésén és megoldásain túl, még rengeteg olyan információra és ismeretanyagra lehet szert tenni, ami egy új szintre emelheti tudásunkat és az elkészített képek minőségét.

Fotók: Szabó Tamás

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Korok Fatima a magyar szabadmerülő bajnok

A fiatal magyar hölgy egyik pillanatról a másikra robbant be a hazai búvárközösség tudatába azzal, hogy magyar szabadmerülő (freediver) csúcsot ért el egy rangos nemzetközi versenyen. 

A versenyt az egyiptomi Dahab mellett, a búvárok körében nagy hírnévnek örvendő Blue Hole*-nál rendezték meg idén áprilisban. A szervező AIDA az egyik legnagyobb nemzetközi szabadmerülő közösség, az extrém búvársportág egyik ikonja. 

A versenyen induló magyar Korok Fatima (26) a többnapos merülési sorozatot hitelesített nemzeti rekorddal zárta. Egyetlen levegővétellel 58 méter mélyre merült saját erőből, uszonyt, vagy kötelet nem használt, a ballasztsúly mennyisége mindvégig változatlan volt (CNF)**. A teljes merülés összesen 2 perc 34 másodpercet vett igénybe. Ezzel a merüléssel Fatima jelenleg a 13. az összesített AIDA világranglistán, a világcsúcsot az olasz Alessia Zecchini tartja 73 méterrel. 

De vajon ki ez a lány, és hogyan került hirtelen a nemzetközi szabadmerülő búvárok élvonalába? 

A versenyző Facebook oldalán a következőt olvashatjuk: "Korok Fatima utazó, akiből sportoló és nemzeti csúcstartó lett miután a Sínai-félsziget déli részén található kis búvárparadicsomba, az egyiptomi Dahab-ba költözött, és a Blue-Hole-nál új magyar rekordot ért el szabadmerülés sportágban."

Saját bevallása szerint eredetileg nem készült versenyzőnek, de az edzések megkezdését követő két és fél hónap után óriási fejlődéssel átlépte a 60 méteres mélységet egyetlen lélegzetvétellel, mindenféle segédeszköz nélkül. Ő fogja képviselni hazánkat az AIDA szabadmerülő világbajnokságon, Franciaországban. 

A mosoly - varázslat!

Magáról pedig így mesél: “Előbb tudtam úszni a víz alatt, minthogy megtanultam volna járni. Ugyan Magyarországnak nincs tengerpartja, de a gyerekkoromat uszodában és tavakban töltöttem, illetve párszor azért elutaztunk a tengerhez is. Gyerekként szinkronúszó versenyző voltam, amit 16 éves koromban abbahagytam és helyette inkább a turizmusban kezdtem el dolgozni. 

Projektmenedzserként és idegenvezetőként dolgoztam a Zsidó Örökségi Túrák irodánál Budapesten. Szerettem a munkámat, a városi életet, de figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy mennyire egészségtelenül élek, sokat dohányoztam, ittam és már több mint 100 kg voltam. A változást végül egy bokatörés hozta meg az életemben, 2016-ban. Miután felépültem és megtanultam ismét járni megfogadtam, hogy ezután minden másképp lesz; lefogyok, egészséges életet élek és utazni fogok, hogy felfedezzem a világot és megtaláljam önmagamat. 

A bal oldali képen vidáman és 40 kg-val könnyebben

Hosszú, hullámvölgyekkel tarkított utat tettem meg, de végül visszataláltam saját gyerekkori énemhez, aki mindig is a vízbe vágyott. Csodálatos kalandokban volt részem, mára négy nyelvet beszélek, három kontinensen is éltem, felfedeztem a gyermekek iránti szenvedélyemet, merülésvezető lettem, de a legfontosabb a szabadmerülés lett számomra. Jelenleg Dahab-ban élek, tanulok és edzek, készülök a versenyekre, illetve hogy oktató és edző lehessek. Egészségesen és józanul élek, nem dohányzom, leadtam 40 kg-ot, kigyógyultam az étkezési rendellenességből, merek nagyot álmodni és küzdök érte minden nap, egészen az utolsó lélegzetemig.

Hiszem, hogy mindannyiukban megvan az erő, a szenvedély és a türelem, hogy elérjük céljainkat, megváltoztassuk magunkat, megváltoztassuk a világot. Az élet egy utazás és magunk választjuk meg a saját utunkat. Én választottam magamnak, megváltoztam általa, a szabadmerülés megváltoztatta az életemet. Megbecsülök minden egyes lélegzetvételt amióta elkezdtem lélegzet visszatartással mélyre merülni a tengerben -  és önmagamban is. Mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia mit adhat számára a SZABADMERÜLÉS. Találkozunk a kékségben.” - Fatima

[VIDEO] Fatima egyik merüléséről...

"*Blue Hole - tenger alatti víznyelő, mintegy 94 méter mély kút az egyiptomi Dahabt-ól csupán néhány kilométerre. A szabadmerülő búvárok kedvenc helye, mivel ez a mélység közvetlenül elérhető a partról és nincsenek áramlatok. Egy hatalmas, természetes medence, bár egyes tudósok szerint meteorit becsapódás által keletkezett. A Blue Hole és környéke most is bővelkedik korallban, gazdag a tengeri élet, de sajnos mindenütt műanyaghulladék úszik a vízfelszínen, a korallok sérültek és egyre kevesebb a hal. Az egyszer használatos műanyagok, a napvédő tejek, a rengeteg sznorkeles búvár mind terhelik a korallzátonyt, a túlhalászás… és nem csak itt Dahab-nál, sajnos mindenhol ez történik a világ tengerpartjain. De összefogással, közös munkával megmenthetjük a tengereinket, és tovább úszhatunk együtt sok-sok tengeri élőlénnyel a gyönyörű kék vízben. 💙🧜🏽‍♀️🙏🏼"

"**CNF - Az uszonyok nélküli állandó súlyú merülési forma a legnehezebb, de nekem a kedvencem. Ha valamit igazán szeretsz, akkor is szereted ha néha nehéz is 😉 "

Forrás és fotók: Korok Fatima freediver Facebook és Instagram oldala, illetve AIDA

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!