UEF búvárok a Deepspot-ban

A koronavírus tematizálta tavalyi évben talán csak a búvárokhoz jutott el a szenzációs hír, hogy már építik Lengyelországban a világ legmélyebb medencéjét. A decemberi megnyitót követően szinte elsőként látogattunk el oda, hogy a valóságban is megnézzük és kipróbáljuk a Varsó melletti új búvármedencét a Deepspot-ot. 

Európa és a világ számos pontján vannak olyan létesítmények, amiket kifejezetten búvároknak építettek. Ezekben a medencékben az évszakoktól függetlenül biztonságosan merülhetnek, gyakorolhatnak a búvárok. Ám mint az élet minden területén, itt is jelen van a versengés; kié a legmélyebb, legnagyobb, legmenőbb. A legmélyebb címet sokáig a brüsszeli Nemo33 tartotta a maga 33 méterével, majd átvette a stafétát a padovai Y-40 (40 méter), és most a lengyel medence, a Deepspot Mszczonów-ban a soron következő csúcstartó 45 méterrel. Igaz, már épül egy 50 méteres medence Angliában, szóval talmi a csillogás. Azért azt se felejtsük el, hogy a rekreációs búvárkodásban nemzetközileg elfogadott legnagyobb mélység 40 méter... 

Búvárok a Deepspot "kútjában" 

Ügyesen felépített marketinggel a lengyelek már előre szivárogtatták az információkat a befejező műveletekről, a medence feltöltését pedig szinte élőben lehetett követni a közösségi oldalakon. Végül decemberben elérkezett a megnyitó napja, hazai búvár körökben pedig azonnal megindult a szervezkedés, hogyan és mikor lehetne kipróbálni ezt az új attrakciót. Persze csak elméletben, mert jelen sorok írása közben is határzár és kijárási korlátozás van érvényben Magyarországon. 

Tervezés és utazás 

Amikor körvonalazódott számunkra egy lengyel üzleti út, már egyértelmű volt, hogy ha lehet útba ejtjük ezt a kimondhatatlan nevű várost, és az elsők között elszívunk itt némi konzerv levegőt a víz alatt. Szerencsére a Deepspot a korlátozások ellenére is nyitva tart, így e-mailben felvettük velük a kapcsolatot, hogy tudnak-e fogadni minket. A pozitív válasz után online foglaltunk helyet, egy merülés költsége egyébként 219 zloty (kb. 50 euró). A Deepspot egy Varsóhoz közeli kisvárosban található, de mi inkább a fővárosban foglaltunk szállást, ahol rengeteg kedvező ajánlat közül választhattunk online. 

Első blikkre 

A merülés napján sokkal előbb érkeztünk, hogy legyen időnk alaposan körbenézni. Az épület új, modern, és kis túlzással a pusztában épült. A főbejáraton belépve egyből az üvegfolyosó és két hatalmas panoráma ablakon keresztül a medence tárul elénk. Mondanom sem kell, előbb szétnéztünk és csak utána mentünk a recepcióra, ahol elintéztük a papírmunkát, kivártuk az időnket, közben fényképeztünk, nézelődtünk. A büfé még nem nyitott ki, nem is nyithatott volna, ott is korlátozások vannak, jó hogy volt nálunk enni, innivaló. 

A Deepspot száraz üvegfolyosólya

Merülés és víz alatti attrakciók 

Az időpontunk közeledtével felmentünk a felső szintre, átöltöztünk, onnan lehet csak bemenni a medencetérbe. Kizárólag búvármaszkra és komputerre van szükség, minden mást adnak. A víz 32°C, így nem kell búvárruha csak egy aláöltöző, vagy póló. Súly sem kell a legtöbb testalkathoz. Csak 12 l-es palackot láttam, nagyobbat nem. Persze vittünk azért kamerát, fényképezőgépet meg lámpát, ami később a “barlangokban” azért jól jött. 

A merülés előtti eligazítás a lengyelen kívül még angol nyelven volt, néhány teljesen egyértelmű szabály van: kint szerelsz, vízben öltözöl, a végén hova tedd az üres palackot, fertőtlenítsd a légzőautomatát mielőtt visszateszed. Csak „no deko” merülés engedélyezett merülőtársi rendszerben, a hajóba beúszni tilos, ne zavard a freedivereket, és az 5 méteren elhelyezett palackot csak vészhelyzetben használhatod, amiben egyébként 40-es nitrox (EAN40) van. 

Felszíni előkészületek a merüléshez

A medence nagyjából négyzet alakú, az egyik fele sekély, ez alatt vannak a "barlangok".A másik fele 20 méter mély, ezt keresztezi az üvegfolyosó és ezen a részen vannak a bejáratok a "barlangokba", illetve az alján van még egy kis hajó. A medence másik végében van a kút, ami levezet a 45 méteres legnagyobb mélységbe. A falon és a kútban is 5 méterenként van jelezve a mélység, így jól lehet “érezni” hol járunk éppen. Egy kört úsztunk a medencében, utána lecsúsztunk a kút bejáratához, ami ugye 20 méteren van. Viszonylag gyorsan süllyedtünk, de leérve így is csak három perc "no deko" időnk maradt, ezért néhány gyors kép, pár snitt videó és már mentünk is fel. Én az első merülésnél határozottan éreztem a nitrogén mámort, gondolom a plusz izgalom miatt. 

A medence mélyebb oldalán lévő hajónál

A második merülésnél a nálam lévő SJ akciókamera érezte meg a 45 métert, konkrétan összetört a tokban. Aki kamerát, vagy fényképezőt visz magával az ellenőrizze, hogy ne 40 m-ig bírja a tokja. Kicsinek tűnik a különbség, de nem az! Érdekes, hogy a három komputer, ami nálunk volt 44,4 és 44,7 m között mutatott. Ne csalásra gondolj! Valószínűleg a komputereket sós vízre kalibrálják, ebből adódhat a különbség. 

Felfelé 20 méteren a komputerek megállítottak két perc mélységi megállóra. Ez nem jelentett gondot, mert itt kezdődnek a "barlangok", szóval lehetett nézelődni, bujkálni. A zárt részek valójában nem zártak, kör alakú nyílások vannak rajtuk, ahol vész esetén lehet emelkedni. Más kérdés, hogy ilyen mélység után mennyire tanácsos hirtelen emelkedni. A barlangok után felemelkedtünk az ablakokhoz, hogy legyen onnan is fénykép. Itt le is telt a biztonsági megálló ideje és mivel a nyomásmérő is közelített a piros zónához, vége is volt az első merülésnek, ami összesen 47 perc volt. A két merülés között egyórás felszíni pihenőt tartottunk. Itt volt egy kis malőr, mert ki kellett jelentkezni majd újra be. Gondolom, ezt később megoldják rugalmasabban. 

Búvár a "barlang" bejáratában

A második merülésnél a kút alján megint 3 percet adott a komputer, de feljebb már érezhetően vette el az időt a maradék nitrogén miatt. Addigra megálmodtam néhány fotós beállítást a barlangoknál, de sajnos nem maradt rá elég idő. Egyébként a második merülés is pont 47 perces lett. Érdekes még ez a melegvíz. Amikor levettük a maszkot a fotók miatt, utána mindkettőnké elkezdett párásodni, nem kicsit, nagyon. És a víz olyan klóros volt, hogy a felszínen egy darabig csak foltokat láttam. 

A merülések után visszamentünk Varsóba. Sajnos a Covid miatt alig volt programlehetőség, így csak sétálgattunk a városban. Másnap indultunk is haza, na meg elintéztük amiért voltaképpen Lengyelországba mentünk, így véget is ért a kalandunk. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk még térni a Deepspot-ba máskor is, ha egyszer végre visszatér az élet a rendes kerékvágásba.

Itt egy videós összefoglaló a Deepspot merülésről.

Fotók & videó: Haász Balázs

A “UEF búvárok a Deepspot-ban” c. írás először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Lengyel László - régészeti búvároktató

A UEF Régészeti búvár specialitása apropóján beszélgettünk Lengyel László búvároktatóval, aki elkalauzol minket a régészeti búvárok világába, és röviden bemutatja a képzést is.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed? 

L. L.: Balatoni gyerek lévén az első élményem is oda kötődik: zöld búvármaszk, pingponglabdás légzőcső, talán 1970 nyarán… A vége az lett, hogy egy derék keletnémet turista mentett ki a vízből, csak annyit tudtam pihegni neki hogy … danke... De még ez sem vette el a kedvemet a víztől és a búvárkodástól.

UEF: Hogyan lettél búvár? 

L. L.: Viszonylag korán, 14 évesen kezdtem el barlangászni „sportszerűen”, a Meteor Vass Imre barlangkutató csoportjában. Egy idő után a barlangjárás már nem annyira kötött le, és inkább a kutatás irányába fordultam, főleg a Baradla-barlang kutatásában vettem részt a róla elnevezett barlangkutató csoport tagjaként. Ottani barlangász barátaimmal együtt kezdtünk el búvárkodni, és 1993-ban szereztem meg az első búvár minősítésemet. Utána sokat utaztunk, merültünk együtt, majd megalapítottuk a Kékség búvárklubot, ahol Vida Pista vezetésével igen szerteágazó búvár tevékenység folyt, például filmeket is készítettünk. 

UEF: Hogyan jött a búvárrégészet? 

L. L.: Pontosabban: régészeti búvár. Fontos a megnevezés, ugyanis a régészet 5 éves egyetemi képzés, legtöbbünk nem esett át ezen, ahogy én sem. A történet 2004-ben kezdődött a Kun-szigeti ásatással Dr. Gaál Attila, Dr. Tóth János Attila régészek, Puskás Norbi (Argonauta kutatócsoport) és több hasonló érdeklődésű személy társaságában. Ahogy korábban a barlangokkal kapcsolatban is inkább a kutatás érdekelt, úgy most is ez történt, és az elmúlt 15 évben már a víz alatt kutatok, többnyire a fent említett urakkal együtt. 

Hajólelet feltárás Dunaföldvárnál

UEF: Mit csinál egy régészeti búvár? 

L. L.: Hazai viszonylatban, tenger híján, a merülések helyszíne elsősorban folyóvíz, kisebb mértékben tavak, melyek egyébként tele vannak a kulturális örökségünket jelentő tárgyakkal. A folyami merülések zöme ugyan part menti folyószakaszban történik, de számolni kell azért a sodrással és főleg a rossz látási viszonyokkal. Azt szoktuk mondani, hogy a régészeti búvár leginkább a “kezével lát”, és persze határozott céllal megy vízbe. Nevezetesen, hogy a különböző forrásokból származó információk, vagy saját szonáros felderítés alapján fellelt, tudományos jelentőségűnek tűnő víz alatti objektumokat azonosítsa, meghatározza azok helyét, és ha „ásatásra” kerül a sor pontosan dokumentálja azt régész irányítása mellett. Az erre kiképzett régészeti búvárok valóban hatékony segítséget jelenthetnek a víz alatti feltárásoknál. 

Régészeti kutatás búvártechnikával

UEF: Milyen jellemző búvár technikák, felszerelések vannak? 

L. L.: Az alap búvárfelszerelésünk nagyjából megegyezik a rekreációs felszereléssel. Használunk kötéltechnikát a sodorban való merüléseknél és a víz alatti útvonalak, tárgyak megjelölésénél. Általában kissé túlsúlyozva merülünk, hogy az aljzaton stabilan tudjunk tevékenykedni. A szükséges műszerek; szonár, iszapszivattyú stb. berendezések használatára kiképezzük a jelentkezőket. 

UEF: Van kedvenc régészeti merülőhelyed? 

L. L.: Minden kutatásunk közel áll a szívemhez, de talán a Dráva melletti eddig a legkedvesebb emlékem, 2005-2010 között kutattunk török kori bödönhajókat Drávatamási térségében. A bödönhajó egyetlen tölgyfa rönkjéből kifaragott vízi eszköz, akár 8 méter hosszú is lehet és olyan széles, hogy egy ember alig éri át. Több mint 30 darab ilyen bödönhajó igen jó állapotban őrződött meg a Dráva folyó medrében, eredetileg török pontonhíd volt, a magyarok égették fel. A feltárás egyébként egy nagyobb nemzetközi akció volt, francia, török és horvát régészek is részt vettek benne. 

UEF: Miből áll a régészeti búvár képzés? 

L. L.: A kurzus tartalmában és hosszában is eltér a többi specialitás tanfolyamtól. A teljes képzés négy napot vesz igénybe, melyből az első két napon a csobánkai oktató medencénknél elméleti oktatást tartunk, szó esik a régészet mibenlétéről, a kutatás lehetőségeiről, a felmérés, dokumentálás módszertanáról. A gyakorlati tevékenységeket (mérőkeret, raszter, rajzolás, stb.) 4 méter mély medencében gyakoroljuk. Előadást tartunk a víz alatti régészet történetéről, különös tekintettel a hazai lehetőségekre, munkáinkra. A második két napot a dorogi Palatinusz-tavon töltjük. Itt természetes, a valós kutatási helyek viszonyaihoz hasonló környezetben gyakoroljuk a tanultakat. Valódi roncs illetve műtárgy víz alatti felmérését végezzük a teljes dokumentáció elkészítésével együtt. Ezen kívül megtanuljuk a keresési módszereket, a kötéltechnikák alapjait a gyakorlatban is. 

"Lelet" felmérési gyakorlat a Dorogi-tóban

UEF: Hová forduljon aki régészeti búvár szeretne lenni? 

L. L.: Az utóbbi időben, elsősorban a közösségi médiának köszönhetően, érezhetően nőtt az érdeklődés a víz alatti régészet iránt, ezért 2019-ben Titkovics Lajos oktatótársam kezdeményezésére elindítottuk a régészeti búvároktatást a UEF keretein belül. Ilyen régészeti búvárképzés tudomásom szerint jelenleg csak itt van Magyarországon. Jelentkezni nálam lehet, a tanfolyamok igény szerint indulnak tavasztól őszig. 

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb? 

L. L.: Ez már a tizenharmadik év amióta búvárokat oktatok, és még nem volt balesetünk... Remélem így is marad. 

UEF: Milyen terveid vannak? 

L. L.: Szeretnék minél több kutatásban részt venni és jó régészeti búvárokat képezni, emellett tartalmas búvárprogramokat szervezni, és a lehető legtöbb fiatalt kirángatni a virtualitásból. Meggyőződésem, hogy vannak élmények, amiket a valóságban kell megélni, ilyen a szex és a víz alá merülés szabadsága is. 

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre? 

L. L.: Úgy látom, hogy a járvány szétzilált mindent. Ennek ellenére készülök a szezonra, remélem megnyílnak a határok, bár én főleg belföldön tevékenykedem, hiszen oktatni itthon is lehet, a régészeti kutatásokról nem is beszélve. 

UEF: Köszönjük a beszélgetést! 

Fotók: Lengyel László

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF. 

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Komka Tamás mester búvároktató

Komka Tamással az év oktatója elismerés átadása kapcsán beszélgettünk. A civilben IT biztonsági szakemberként tevékenykedő mester búvároktatótól többek között megtudjuk, hogy az első búvárfelszerelését még gyerekkorában próbálta ki, illetve hogy az utóbbi 15 évből 1 évet a Gyékényesi-tó vízfelszíne alatt töltött. Ismerkedjetek meg most egy kicsit az emberrel a búvármaszk mögött.

UEF - A tavalyi munkád alapján kiérdemelted az “Év Legeredményesebb Oktatója” címet, amihez ezúttal is szívből gratulálunk. Ez egy komoly elismerés, de most egy kicsit arról mesélj, hogy mi van mögötte, mi a titkod?

K.T. - Valójában nincs titok, csapatmunka eredménye, az Aquanauta búvárklubban tevékenykedő kollégáimmal, barátaimmal közösen hoztuk össze. Természetesen nagyon sok háttérmunka, szervezés, előkészületek, irodai munka, víz alatti támogatás van mögötte, amit egyedül nem is tudtam volna megoldani.

UEF - Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvárkodás mellett?

K.T. - Pécsett lakom, és a búvárkodás mellett főállásban IT biztonsági tanácsadással foglakozom, de sokszor megfordulok hazai autóversenypályák szélén is sportbíróként.

UEF - Mi volt a legelső búvár élményed?

K.T. - Már egész kicsi gyerek koromban volt ciril betűs papucsos uszonyom, ami mindig feltörte a lábfejem, és állandóan megtelő szemüvegem, de az igazi fertőzést, a 90-es évek közepén, egy horvátországi családi nyaralás során egy korábbi vendég által az apartmanba felejtett „profi” búvármaszk kölcsönbe vétele okozta. Pár napig rakosgattuk, hátha visszajönnek érte, aztán elkezdtem próbálgatni, gyakorlatilag 3-4 napig vízben volt a fejem. Aztán pár év szünet (főiskola) után, egy búvárkodáshoz közel álló szomszéd megint megcsillantotta a lehetőséget, és onnantól már folyamatosan képeztem magam.

UEF - Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

K.T - Már mesterbúvárként is állandóan ott kavartam az oktatók, merülésvezetők körül, próbáltam minden tudást ellesni tőlük és segíteni ahol lehet. Aztán egyszercsak feltették a nagy kérdést, hogy nem érdekelne-e komolyabban... Érdekelt.

UEF - Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

K.T. - Úgy érzem megtaláltam az a tevékenységet, ami teljesen ki tudja kapcsolni az agyam, aktívan pihentet.

UEF - Miért éppen a Víz alatt Felfedezők Szövetségére esett a választásod?

K.T. - Annak idején, amikor UEF megalakult, kezdtem el én is búvárkodni. Az akkori oktatóm, Malmos Attila, feltette a kérdést a tanfolyam végén, hogy milyen kártyát szeretnék; NAUI, vagy UEF... Nálam meg adta magát a dolog, hogy Magyarországon, magyar emberként, magyar oktatási szervezetet válasszak, hisz a UEF ugyanúgy nemzetközileg elismert búvárigazolványt állít ki a búvárok részére, mint bármelyik amerikai szervezet.

UEF - Szerinted milyennek kellene lennie egy oktatóknak?

K. T. - Szerintem itt egy hoszabb felsorolás jöhetne, de talán a két legfontosabb dolog a türelem, és a lehető legnagyobb biztonságra való törekvés a merülések során.

UEF - Van kedvenc merülőhelyed?

K.T. - Több is. Például itthon a Gyékényesi-tavon a Kotro, imádom a tavat és a környezetét, élővilágát, a harcsákat, az édesvízi medúzákat. Nemrég kiszámoltuk egy barátommal, hogy már közel egy évet töltöttem itt összesen a víz alatt az elmúlt 15 év során. Azután a horvát Adrián Pag-szigetnél a Vörös-zátony, ahol 35 méter alatt káprázatos vörös sziklafal van cápatojásokkal, rákokkal, csigákkal, amit a végén megkoronáz még egy levegős barlang is. A Vörös-tengeren az Elphinstone-zátonyt is a kedvenceim közé sorolom, mert eddig bármikor merültem sok látnivalót tartogatott; cápák, sasrája, teknősök, nagy áramlás, és még sorolhatnám.

UEF - Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

K.T - Az áramlásos merülést (Drift dive) imádom, szerintem a legkényelmesebb, csak a fejemet kel mozgatni a látvány élvezetéhez.

UEF - Búvároktatóként hogyan telnek a dolgos hétköznapjaid?

K.T - Civilben, a tanfolyamok és a túrák közötti időben többnyire sokat dolgozom, néha összejön 12-14 óra is egy nap, de közben már alig várom, hogy újra vízben lehessek. A tanfolyamok alatt is sűrű a programom, jellemzően reggel 7-től este 10-ig, de például az éjszakai merüléseknél akár éjfélig is fent vagyunk. A tanfolyamok igen mozgalmasak, valódi csapatmunka, ami segítők, merülésvezetők nélkül kivitelezhetetlen lenne.

UEF - A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

K.T. - Nagyon nehezen, de hála istennek sikerült egy nagyon megértő párt választanom, aki irányítja a családot amikor én távol vagyok, és talán azt is látja rajtam, hogy egy-egy túra, tanfolyam, vagy akár egy merülés is kicserél, aktívan kikapcsol és feledteti velem a szürke hétköznapok taposómalmát.

UEF - Oktatóként mire vagy a legbüszkébb?

K.T. - Talán, amikor látom, hogy a volt búvártanulóim ragaszkodnak hozzám, a családtagjukat is rám bízzák, és pozitívan nyilatkoznak rólam a hátam mögött, az tényleg jó érzéssel tölt el.

UEF - A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre?

K.T. - Minden a karantén idejére előre betervezett dolog elmaradt. Úgy érzem ezt az iparágat súlyosan érintette COVID-19, és ahogy hallom, sajnos sok kolléga csőd közeli állapotba került, mivel kénytelen volt a tartalékait felélnie... Úgy látom, hogy a búvárkodással újonnan megismerkedni vágyok száma is jelentősen megcsappant itthon, és nemcsak a külföldi utazások bizonytalanok, de minden és mindenki bizonytalan most.

UEF - Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

K.T. Régóta érdekel a szabadtüdős merülések világa, és mivel búvároktatóként fontosnak tartom saját magam továbbképzését is, szívesen elvégeznék egy ilyen kurzust. Emellett a merülések technikai oldala is vonz, itt is szívesen kipróbálnám magam a közeljövőben. 

UEF - Kívánjuk, hogy a terveid szerint alakuljon tovább a búvár karriered. Köszönjük a beszélgetést Tamás!   

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!