Profil: Titkovics Lajos mester búvároktató

Nemrég volt a UEF - Víz alatti Felfedezők Szövetsége oktatói kollégiuma, a magyar alapítású búvároktatási rendszer éves szakmai fóruma. Hagyományosan ilyenkor adják át az “Év oktatója” elismerést is, amelyet az előző évben legtöbb kiadott minősítést elért oktatónak ítélnek oda. Ezúttal Titkovics Lajos (MSI) lett az “Év oktatója”, ebből az alkalomból beszélgettünk vele és kérdeztük a búvárkodással, búvároktatással való kapcsolatáról. Ismerkedjünk meg kicsit jobban az emberrel a maszk mögött!

UEF: Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvároktatás mellett?

T. L.: Budapest egyik kertvárosi részén élek. 2004-ben vonultam nyugdíjba a titkosszolgálattól… az mondjuk nem titok, hogy a becenevem is “TITOK”, amit egyébként a búvároktató társak ragasztottak rám... Viccet félretéve, ezt követően alapítottam és azóta is irányitok egy közel 5500 tagot számláló nemzetközi magánnyomozói hálózatot, emellett üzleti hírszerzést és védelmet oktatok multiknak, nagyobb cégeknek.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

T. L.: Gyerekkoromban egyik barátommal házilag készítettünk egy víz alatt látó eszközt és egy légzőrendszer-szerű tákolmányt, amivel a koszos Duna alját néztük - természetesen kincset kerestünk - és akár 7-8 percig is víz alatt tudtunk lenni vele. Mindenesetre érdekes élmény volt. A népszerű Cousteau dokumentumfilmek hatására természetesen mindketten tengerbiológus-búvár és/vagy felfedezők akartunk lenni, mint oly sokan akkoriban. Végül a barátom bányamérnök lett, én pedig - hiába tanultam tovább tengerésznek - későbbi felsőbbfokú tanulmányaimmal már eltávolodtam a víztől, sajnos.

UEF: Hogyan lettél búvár?

T. L.: Egy egyiptomi vakció alkalmával felfedező merülést tettem a Vörös-tengerben, ezt követően döntöttem úgy, hogy a hazaérkezésem után folytatni fogom és beiratkozom egy búvártanfolyamra.

UEF: Te mit szeretsz a búvárkodásban?

T. L.: Szinte mindent, mert számomra ez egy komplex egész, de talán a legjobban azt, hogy rendkívüli és különleges embereket ismerhetek meg, akikkel akár életre szóló barátságok is születhetnek. Ezért is lett a búvár csoportunk neve Búvár Baráti Kör, alias BBK.

UEF: Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

T. L.: Kedvenc búvár specialitásom a „Víz alatti Régész”. Javaslatomra 3-4 éve kezdtük el a felkészülést, hogy ez a specialitás megfelelő formában oktatható legyen és bekerüljön a UEF oktatási rendszerébe. Szerintem ez az egyik legszórakoztatóbb, legérdekesebb speciális búvártanfolyam, amely játékos formában mutatja be a búvár régészet alapjait. Itt a „játékos” jelzőt kiemelném, mivel nyilvánvalóan nem végzünk tudományos munkát, ellenben a levizsgázott búvároknak lehetőségük van a továbbfejlődésre, erre lett kidolgozva a “Víz alatti Régész” specialitás folytatása. Az érdeklődést jól jellemzi, hogy az első kurzus mindjárt tizennyolc fős volt, és azóta már a negyedik, vagy ötödik ilyen búvártanfolyam megy, nem is tudom pontosan. Külön öröm, hogy az eddigi tanfolyam résztvevők között volt már két “öreg” búvároktató (scuba-szaurusz) is, Nagy Gábor és Halász Karcsi. Komoly segítséget jelent számomra, hogy Gábor nemcsak egy résztvevő volt, hanem azóta is infrastruktúrával és hasznos tanácsokkal segíti a munkámat, sőt Máltán már egy komplett régész búvár gyakorló hely lett a segítségével kialakítva, ahol a víz alatti gyakorlatokat végezzük.

Emelőballonos gyakorlat a víz alatt

A “Víz alatti Régész” búvár specialitás egyébként nem várt eredményekkel is járt. Például, az uszodai gyakorláshoz víz alatti „lézer pályát” építünk kötelekből és bójákból. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző mélységekben vagy egy tucat bója lebeg a víz alatt, a medence aljához éppen csak rögzítve egy-egy 1 kg-os ólom súllyal. A kötél a legkisebb érintésre is kicsúszik a súly alól és a bója fellebeg a víz felszínére. A tanoncok ezen a pályán úszkálnak óvatosan, miközben mérési, vagy ballonos emelési feladatokat hajtanak végre, és jegyzetelnek. A cél az, hogy ne érjenek hozzá a kötelekhez. Megfigyeltem, hogy a kontrollált lebegéssel amúgy hadilábon álló tanítványaim észre sem vették, hogy parádésan stabil lebegés közben jegyzetelgetnek… Talán azért, mert annyi mindenre kell egyszerre figyelni, hogy a lebegés kontrollálása másodlagos problémává alakul át, így aztán észrevétlenül is ráéreznek gyakorlás közben.

UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid

T. L.: A legemlékezetesebb ilyen sztorim talán az volt, amikor az egyik vöröstengeri hajós szafarin, egy nevenincs helyen, check dive közben beúszott közénk egy nagyobb delfin család és cirka 10 percig önfeledten játszottak velünk. Azóta tudom, hogy piros pingpong labdákat kakilnak...

UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?

T. L.: Legkedvesebb merülő terepem most egyértelműen Málta. Minél többet vagyok ott, annál jobban szeretem! Minden alkalommal mutat egy új kis titkot magából. Szerintem parádés hely, és nem mellesleg itt található az egyik legjobb UEF búvárbázis.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

T. L.: Mindent maximálisan csinálok. Nem tudok csak kicsit foglalkozni dolgokkal, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy ha merülésről van szó akkor búvároktató leszek. Szeretek oktatni, emberekkel foglalkozni, segíteni nekik és követni a fejlődésüket.

UEF: Miért a éppen a UEF-re esett a választásod?

T. L.: Mondjuk ez egy szerencsés véletlen volt. Amikor eldöntöttem hogy hivatásos leszek, megkerestem egy - általam egyébként nagy becsben tartott - véleményem szerint igen szigorú, ámde nagytudású instruktor trénert, és jelentkeztem nála. Véletlenül épp a UEF oktatója volt.

UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

T. L.: Mióta nyugdíjba mentem azóta az életemnek az „élek” szakaszában létezek, nem érdekel különösebben a pénz, ezért nem is tudnak lázba hozni vele. Már korábban is sokat utaztam, de mostanában évi 12-14 búvártúrát minimum letolunk, és ezek mellé jön még néhány privát vakáció. Jelenleg a búvár és a nem búvár elfoglaltságom aránya 50-50%, és nem hagyom, hogy az egyik befolyásolja, vagy terhére legyen a másiknak.

UEF: Szerinted milyen az ideális búvároktató?

T. L.: Úgy gondolom, hogy egy búvároktató szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen kell legyen, emellett naprakész, türelmes és megfelelő pedagógiai érzéke van az emberekhez. Ha picit bohém se baj....

UEF: Oktatóként mire vagy a legbüszkébb?

T. L.: Leginkább talán arra, hogy létrehoztam egy búvár klubot, ami egy csodálatosan jó dolog. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy a szeretet, önzetlenség, egység és a harmónia ilyen formában is létezik! Ezért is lett a csoportunk neve Búvár Baráti Kör, alias BBK. Jó fej és különleges személyiség szerintem mindenki! Egyébként nem is olyan egyszerű bekerülni közénk, külön protokollounk van erre: a „vének tanácsa” dönt a jelöltről miután legalább három búvártúrán részt vett. Nagyon vigyázunk az egységre és a harmóniára. Saját sörünk is van már, a Búvár Baráti Sör (BBS), ami Sanyi barátom-tanítványom segedelmével készült el nemrég.

UEF: Búvároktatóként hogyan telnek a dolgos hétköznapok?

T.L.: Nálam leginkább online megy a búvároktatás, és nemcsak tartom a búvártanfolyamokat, de természetesen magamat is képzem, ugyanis minél többet tanulok, annál nagyobb a tudásvágyam. Ezen kívül mindig vannak aktuális ötleteim, amiknek a megvalósításán folyamatosan dolgozom.

UEF: Akkor beszélj egy kicsit erről. Milyen terveid vannak, ha nem titok?

T. L.: Az első Máltára szervezett gyerektábor nagyon jól sikerült és a nagy létszám ellenére is zökkenőmentesen tudtuk menedzselni. A búvár programot vetélkedőkkel, szárazföldi túrákkal és geocachinggel egészítettük ki. Imádták a gyerekek - és mi is. Egyrészt ezt a programot szeretném továbbfejleszteni, másfelől a búvár régészettel kapcsolatos terveim is folyamatos tervezést, tanulást és fejlesztést igényelnek. Legutóbb például full face maszkokat és fülhallgatókat vásároltunk, hogy ezek segítségével bővítsük a víz alatti oktatást, kommunikációt. Jelenleg is azon vagyok, hogy mint új specialitás a full face maszk képzés is része legyen a UEF oktatási rendszerének. Ezen kívül tervezem az elsüllyedt városok és búvár régészeti relevanciával bíró területek, romok meglátogatását, ezért minden évben szeretnék szervezni legalább egy ilyen túrát. Idén például Baiae elsüllyedt városa az úti célunk.

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre

T. L.: Úgy látom, hogy felgyorsult búvároktatás digitalizációja, itt az elméleti képzésre gondolok elsősorban. A magam részéről biztosan többet oktatok már online. Továbbá a búvár régész tanítványaimmal és a víz alatti régészet iránt érdeklődő búvárokkal közösen létrehoztunk egy online felületet, ahol minden e témában megjelent írást, cikket, egyebet megosztunk egymás között.

UEE: Sok sikert kívánunk a terveidhez, gratulálunk az elismeréshez és köszönjük a beszélgetést! 


Fotók: Titkovics Lajos

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Élménybeszámoló a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságról

Idén ősszel október 4-9 között rendezték a CMAS Víz alatti Fotós és Videós Világbajnokságot a madeirai Porto Santo szigetén, Portugáliában. A rangos megmérettetésen 18 ország 34 búvárfotós csapata vett részt, hazánkat Ifj. Lőrincz Ferenc búvárfotós és Takár Yvette víz alatti modell képviselte. Szenzációs eredményként a magyar duó - a fotós világbajnokságok történetében először - aranyérmet nyert nagylátószögű kategóriában, valamint a speciális kategóriában 6. helyezést ért el. A versenyről és a díjnyertes fotó készítésének hátteréről Takár Yvette víz alatti modell, UEF búvároktató beszámolóját olvashatjátok. 

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor a Magyar Búvár Szakszövetség két évvel ezelőtt felkért minket, hogy induljunk el a fotós világbajnokságon, idén pedig ismét mi képviselhettük hazánkat a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságon, Portugáliában. A kiutazást iszonyú hosszúnak éreztem, kétszer is át kellet szállnunk, majd 3.5 órás kompozás után az óceánon keresztül érkeztünk meg a helyszínre, Porto Santo szigetére.

Porto Santo szigete, Madeira, Portugália

Egy víz alatti fotós bajnokságon igen szigorú szabályokat írnak elő a résztvevők számára: korlátozva van a merülési idő (4x90 perc), a mélység (max. 30m), és persze alapvető, hogy mindenki betartsa a biztonságos merülés szabályait. A versenybírók még a víz alá is elkísérnek és figyelik hogyan merülnek a versenyzők, betartják-e az előírásokat, illetve nem tesznek-e kárt az élővilágban, az ugyanis azonnali kizárást von maga után. A szervezők arra szintén figyelnek, hogy meghatározott merülőhelyeken dolgozzon minden fotós, és az esélyegyenlőség jegyében mindenkinek ugyanannyi idő jusson egy ponton a fotózásra. A víz alatti fotós versenyeken az előre meghirdetett alapkategóriákon túl, - melyek a nagylátószögű felvételek, nagylátószögű felvételek modellel, a makró felvételek, valamint a hal felvételek - van egy speciális (idén a rákok, két éve a ráják), illetve egy kreatív kategória is. A hat kategóriából négyben lehet 1-1 képet nevezni. 

Az idei VB-n a fotós kategóriában 18 ország 34 búvárfotós csapata, videó kategóriában pedig 8 ország 13 csapata indult (itt magyar versenyző nem volt). A hét fős nemzetközi zsűrit Renee Capozzola (USA), neves búvárfotós vezette. A sorsolás alapján mi a finn és a portugál búvárokkal kerültünk egy hajóba. 

A finn és portugál csapattal egy csónakban

Az előző verseny tapasztalatai alapján úgy döntöttünk versenyzőtársammal, Ifj. Lőrincz Ferenccel, hogy a nagylátószögű felvételekre koncentrálunk, amiket a gyakorló merülések során választunk ki. Mindketten a roncsfotózás, a roncsmerülések szerelmesei vagyunk, így mivel az egyik téma egy roncs volt (a Cordeca korvett) kifejezetten tudatosan dolgoztunk, és nagyon örültünk a feladatnak.  

Elérkezett a verseny napja. A döntő merülésen az volt a stratégiánk, hogy gyorsan lemerülünk a roncs melletti közel 30 méteres mélységbe, így még azelőtt fotózhatunk hogy a többi versenyző beúszhatna a képbe. Ez ugyan sikerült, de még így is csak két képet tudtunk készíteni, mivel pár percen belül már a többi versenyző is a roncs mellett volt, vagy én voltam túl közel és látszott ahogy próbálom a halat a kamera felé csalogatni. Egy technikai hiba folytán azonban nem tudtuk a helyszínen visszanézni a képeket, így akkor még azt hittük, hogy ezzel el is úszott az esély a jó szereplésre. A roncsnál csak ez az egy lehetőségünk volt fotózni a versenyen, a következő merülőhelyek eltérő jellege miatt a folytatásban már makró témákkal dolgoztunk. 

Az aranyérmes kép a nagylátószögű kategóriában 

A verseny merülések két napon át tartottak, összesen négy merüléssel, és mind a két nap végén le kellett adni a memóriakártyákat a fotóinkkal, tehát azokon módosítani utólag nem lehetett. A zsűri a kamera által készített nyers (JPG) képeket bírálta el. Így aztán gyakorlatilag csak annyi dolgunk volt, hogy kiválogassuk azokat a képeket amiket nevezni szeretnénk. Mint az esti fotóválogatásnál kiderült, az a bizonyos két kép a pont jó helyre beúszó sügér miatt elég jól sikerült, így bizakodva neveztünk a nagylátószögű kategóriába. Emellett neveztünk képet a nagylátószögű modell-, a speciális- és a hal kategóriákba is. 

Hosszúlábú rákok - a specilás kategória 6. helyezett képe

Számunkra is csak az eredményhirdetéskor derült ki, hogy megnyertük a nagylátószögű kategóriát, így magyar csapatunk a búvárfotós világbajnokságok történetében először aranyérmet szerzett. A speciális rák kategóriában pedig 6. helyet értünk el, aminek szintén nagyon örültünk. Úgy gondolom már csak azért is nagy szó ez az eredmény, mert a többi búvárfotós csapat olyan országokból érkezett ahol van tenger, így sokkal többet merülhetnek, fotózhatnak is mint mi. 

Vendégszerző: Takár Yvett víz alatti modell, búvároktató 

Fotók: Ifj. Lőrincz Ferenc 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Profil: Túri Béla - instruktor tréner, önkéntes mentőbúvár

Túri Béla oktató kiképzővel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számára a búvárkodás és a hivatásos karrier, de mesélt az önkéntes mentőbúvár csapatról és a közeljövőben tervezett 100 méteres trimix mélymerüléséről is. Ismerkedjetek meg egy kicsit jobban az emberrel a maszk mögött.     

UEF: Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvárkodás mellett?

T.B. : Jászberényben lakom és ott is születtem. Főállásban egy építőipari vállalkozást vezetek és talán ezért is tudom jól összeegyeztetni a búvároktatást a hétköznapi tevékenységekkel.

UEF: Emélkszel még az első búvár élményedre?

T.B. : Kisgyermek koromban édesapám egyszer hazajött a sorkatonai szolgálatból, ahol éppen a búvárkodással ismerkedtek, a kimenőre pedig magával hozott egy-két kezdetleges búvárfelszerelést, hogy lám mivel merülnek a búvárok. Ez olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Ettől a naptól kezdve ha kimentünk a strandra, engem a vízből ki sem lehetett rángatni, többet voltam víz alatt mint a felszínen. Már akkor arról ábrándoztam milyen fantasztikus lenne a víz alatt lélegezni. Később, már felnőtt koromban aztán erre is sor került, mégpedig a helyi strandon. Amint feljöttem a víz alól már tudtam, hogy ez az amit kerestem, és innen már nem volt visszaút….

UEF: Te mit szeretsz a búvárkodásban?

T.B. : Számomra a búvárkodás az egyetlen olyan tevékenység, amiben igazán el tudok lazulni; átélem a súlytalanság állapotát és szinte eggyé válok a vízzel. Élvezem, hogy különösebb összpontosítás nélkül  kontroll alatt tudom tartani a légzésemet, és ezzel képes vagyok a lebegésem finomhangolására is. Engem tökéletesen ki tud kapcsolni a víz alatti létezés.

UEF: Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

T. B. : A trimix merülés a kedvencem. Ellentétben a hobbi merülésekkel, ez olyan extrém technikai sport, ami egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást a búvár számára, szerintem egyfajta felfogás, életforma is egyben. Azt szeretem benne, hogy minden egyes merülés egy összetett feladat, ami nagyfokú összpontosítást, aprólékos merüléstervezést és precíz kivitelezést igényel, amit ha sikeresen végrehajtottam az remek érzés. Persze szeretem azért is, mert trimix légzőgázzal nagyobb mélységeket lehet elérni mint normál levegővel, de azért itt sem lehet céltalan a mélység hajszolása. Nekem például a 100 méteres mélység elérése a következő cél, erre készülünk jelenleg is a csapatommal.

UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid...

T. B. : Egy Vörös-tengeri hajós szafari jut eszembe, ahol az egyik merülés elején a csapat egy része már elindult előre, miközben én még a kamerás barátomat vártam, hogy befejezze a gép összekészítését. Tulajdonképpen ez volt a szerencsénk, mert hirtelen három delfin jelent meg közvetlenül a hajó alatt, nem kellett 20 métert sem odébbúszni. Ezek a delfinek majd egy órát játszottak velünk, szórakoztattak a víz alatt, bár szerintem ez kölcsönös volt. Végül annyira a bizalmába fogadott egyikük, hogy odajött hozzám, szabályosan lefeküdt a homokos aljzatra és hagyta hogy simogassam, vakargassam a hasát… nagyon nagy élmény volt!

UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?

T. B. : Nagyon szeretem a meleg, trópusi vizeket, az egzotikus úti célokat, de talán nem is a hely az ami megfog, hanem az ott található élővilág. Rajongok a nagytestű vízi élőlényekért, mint a cápák, vagy a manták, de lenyűgöznek a delfinek és a teknősök is. Ugyanakkor bármikor szívesen merülök a Dorogi tóban, ahol az óriási harcsák és a nagy pontyok a kedvenceim.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

T. B. : Maximalista vagyok, miért tettem volna kivételt a búvárkodás esetében?! Elhatároztam hogy megtanulok mindent, amit a búvárkodással kapcsolatban csak módomban áll és eljutok az elérhető legmagasabb szintre. Azóta is ezen vagyok, trénerként búvároktatókat képzek, ami egy állandó tanulási folyamat számomra is, emellett pedig a technikai merülések irányába fordult az érdeklődésem.

UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?

T. B. : Adta magát. Amikor eldöntöttem hogy búvár leszek, akkor elkezdtem kutakodni a neten, így bukkantam rá a UEF-re. Egyből szimpatikus volt és megfogott, hogy ez egy teljesen magyar alapítású és székhelyű szervezet, búvároktatási rendszer. Úgy gondolom hogy szerencsém volt, mert személyesen Nagy Sanyi - a UEF egyik alapítója - karolt fel már az elején, így az összes búvárvizsgámat nála tettem le, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy ő volt végig a mentorom, és tényleg nagyon sokat köszönhetek neki.

UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

T. B. : Mondhatni gyökeresen. Először is hozott egy új hivatást az életembe, ez pedig nem kevés. Ezzel együtt pedig sok új ember jött, és jön ma is. Másfelől van már saját egyesületünk, a JászBúvár SE, ahol a tanfolyamok, túrák mellett egyéb programokat is szervezünk, bulikat, összejöveteleket, és folyamatosan nő a taglétszámunk.

UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?

T. B. : Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a családom maximálisan támogat mindenben, különösképpen a búvárkodás terén. Egyébként a feleségem és a gyermekeim is búvárkodnak, így jobban belelátnak az oktatás szakmai részébe is. Sokszor egy búvártúra alkalmával reggeltől estig ki sem tudok jönni a vízből, ilyenkor nagyon sokat jelent, ha van mellettem egy társ, aki támogat, segít.

UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb?

Amikor az egyesületünk évadzáró rendezvényén végignézek az asztaloknál ülő arcokon, és elgondolom, hogy ez a sok ember mind azért van itt mert közünk van egymáshoz, kaptak tőlem valamit, egyszer megtanítottam őket merülni - olyankor úgy érzem hogy igen, létrehoztam valami mindannyiunk számára értékeset. Többen is kérdezték már, hogy mi a titka, miért működik ilyen jól a mi kis csapatunk. Én úgy látom, hogy egy kisvárosban, mint Jászberény, összetartóbbak, közvetlenebbek az emberek és bármiben számíthatunk egymásra a hétköznapokban is, talán ezért működik ez is ilyen jól.

UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

T. B. : Búvároktatóként és trénerként szeretném folytatni a búvárképzést, és az egyesületünkön belül korábban elindított hivatásos utánpótlás nevelést, azaz a mentőbúvár fokozatot megszerző búvárok számára felvillantani ennek az iránynak a lehetőségét. Azért fogalmazok így, mert szerintem nem kell mindenkinek ezt az utat választania, az oktató képzésben is a minőséget helyezem a mennyiség elé. Ezen kívül a terveim között szerepel egy 100 méteres trimix mélymerülés végrehatjása a Blue Hole-nál, Dahabban. Tulajdonképpen ennek a tervezése már előrehaladott fázisban van, vagyis megvan a merülési terv, a csapat, a helyszín, a dátum, az infrastruktúra és a repjegyek is. Nagyon bízom benne, hogy az utolsó pillanatban már nem fog meghiúsulni ez a projekt.

UEF: Egy önkéntes búvár mentőcsoport is kapcsolódik hozzád, ez hogyan kezdődött és milyen feladatokat jelent a gyakorlatban?

T. B. : A JászBúvároknál a mentőbúvári vizsgát mindig is komolyan vettük, aki nálunk sikeres vizsgát tesz az letett valamit az asztalra, és büszke is a mentőbúvári minősítésére. Amikor az egyesületben már hat fő rátermett mentőbúvár volt arra gondoltam, hogy ezt a tudást érdemes lenne a gyakorlatban is hasznosítani. A gondolatot tett követte, felajánlottam segítségünket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelemnek, amit ők örömmel el is fogadtak. Kezdésnek egy minősítő vizsgát kellett tennünk, amivel bizonyíthattuk szakmai rátermettségünket. A feladatok között szerepelt az árvízvédelemhez kapcsolódó gátfóliázás, műszaki mentés, eltűnt személyek keresése különböző módszerekkel, és vízről mentés is. Minden feladatot sikeresen teljesítettünk, ezért megkaptuk a nemzeti minősítést. Azóta már több éles bevetésen is részt vettünk, ahol mindig eredményes volt önkéntes mentőcsapatunk. Sajnos, amikor minket hívnak akkor már többnyire csak az áldozatok után kutatunk, de az elhunytak hozzátartozóinak nagyon sokat jelent, hogy nem hagyják kétségek között gyötrődni őket, és végül meg tudják adni a végtisztességet szeretteiknek. 

Búvár újraminősítő gyakorlat az Alcsi-Holt Tiszán

Nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert egy ilyen munkánál, ahol nulla látótávolságban, sokszor teljes sötétségben tapogatva keressük az eltűnteket - annak ellenére, hogy fizikálisan és mentálisan is fel vagyunk rá készülve - borzasztó nagy lelkierőre van szükség. Munkánk elismeréseként a Katasztrófavédelem főigazgatói dicséretben részesített minket a Polgári Védelem napja alkalmából 2020-ban. 

UEF: Szép elismerés, gratulálunk! Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát és jó egészséget kívánunk.


Fotók: Túri Béla és BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook oladala

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!