Túri Béla oktató kiképzővel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számára a búvárkodás és a hivatásos karrier, de mesélt az önkéntes mentőbúvár csapatról és a közeljövőben tervezett 100 méteres trimix mélymerüléséről is. Ismerkedjetek meg egy kicsit jobban az emberrel a maszk mögött.
T.B. : Jászberényben lakom és ott is születtem. Főállásban egy építőipari vállalkozást vezetek és talán ezért is tudom jól összeegyeztetni a búvároktatást a hétköznapi tevékenységekkel.
UEF: Emélkszel még az első búvár élményedre?
T.B. : Kisgyermek koromban édesapám egyszer hazajött a sorkatonai szolgálatból, ahol éppen a búvárkodással ismerkedtek, a kimenőre pedig magával hozott egy-két kezdetleges búvárfelszerelést, hogy lám mivel merülnek a búvárok. Ez olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Ettől a naptól kezdve ha kimentünk a strandra, engem a vízből ki sem lehetett rángatni, többet voltam víz alatt mint a felszínen. Már akkor arról ábrándoztam milyen fantasztikus lenne a víz alatt lélegezni. Később, már felnőtt koromban aztán erre is sor került, mégpedig a helyi strandon. Amint feljöttem a víz alól már tudtam, hogy ez az amit kerestem, és innen már nem volt visszaút….
UEF: Te mit szeretsz a búvárkodásban?
T.B. : Számomra a búvárkodás az egyetlen olyan tevékenység, amiben igazán el tudok lazulni; átélem a súlytalanság állapotát és szinte eggyé válok a vízzel. Élvezem, hogy különösebb összpontosítás nélkül kontroll alatt tudom tartani a légzésemet, és ezzel képes vagyok a lebegésem finomhangolására is. Engem tökéletesen ki tud kapcsolni a víz alatti létezés.
UEF: Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?
T. B. : A trimix merülés a kedvencem. Ellentétben a hobbi merülésekkel, ez olyan extrém technikai sport, ami egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást a búvár számára, szerintem egyfajta felfogás, életforma is egyben. Azt szeretem benne, hogy minden egyes merülés egy összetett feladat, ami nagyfokú összpontosítást, aprólékos merüléstervezést és precíz kivitelezést igényel, amit ha sikeresen végrehajtottam az remek érzés. Persze szeretem azért is, mert trimix légzőgázzal nagyobb mélységeket lehet elérni mint normál levegővel, de azért itt sem lehet céltalan a mélység hajszolása. Nekem például a 100 méteres mélység elérése a következő cél, erre készülünk jelenleg is a csapatommal.
UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid...
T. B. : Egy Vörös-tengeri hajós szafari jut eszembe, ahol az egyik merülés elején a csapat egy része már elindult előre, miközben én még a kamerás barátomat vártam, hogy befejezze a gép összekészítését. Tulajdonképpen ez volt a szerencsénk, mert hirtelen három delfin jelent meg közvetlenül a hajó alatt, nem kellett 20 métert sem odébbúszni. Ezek a delfinek majd egy órát játszottak velünk, szórakoztattak a víz alatt, bár szerintem ez kölcsönös volt. Végül annyira a bizalmába fogadott egyikük, hogy odajött hozzám, szabályosan lefeküdt a homokos aljzatra és hagyta hogy simogassam, vakargassam a hasát… nagyon nagy élmény volt!
UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?
T. B. : Nagyon szeretem a meleg, trópusi vizeket, az egzotikus úti célokat, de talán nem is a hely az ami megfog, hanem az ott található élővilág. Rajongok a nagytestű vízi élőlényekért, mint a cápák, vagy a manták, de lenyűgöznek a delfinek és a teknősök is. Ugyanakkor bármikor szívesen merülök a Dorogi tóban, ahol az óriási harcsák és a nagy pontyok a kedvenceim.
UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?
T. B. : Maximalista vagyok, miért tettem volna kivételt a búvárkodás esetében?! Elhatároztam hogy megtanulok mindent, amit a búvárkodással kapcsolatban csak módomban áll és eljutok az elérhető legmagasabb szintre. Azóta is ezen vagyok, trénerként búvároktatókat képzek, ami egy állandó tanulási folyamat számomra is, emellett pedig a technikai merülések irányába fordult az érdeklődésem.
UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?
T. B. : Adta magát. Amikor eldöntöttem hogy búvár leszek, akkor elkezdtem kutakodni a neten, így bukkantam rá a UEF-re. Egyből szimpatikus volt és megfogott, hogy ez egy teljesen magyar alapítású és székhelyű szervezet, búvároktatási rendszer. Úgy gondolom hogy szerencsém volt, mert személyesen Nagy Sanyi - a UEF egyik alapítója - karolt fel már az elején, így az összes búvárvizsgámat nála tettem le, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy ő volt végig a mentorom, és tényleg nagyon sokat köszönhetek neki.
UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?
T. B. : Mondhatni gyökeresen. Először is hozott egy új hivatást az életembe, ez pedig nem kevés. Ezzel együtt pedig sok új ember jött, és jön ma is. Másfelől van már saját egyesületünk, a JászBúvár SE, ahol a tanfolyamok, túrák mellett egyéb programokat is szervezünk, bulikat, összejöveteleket, és folyamatosan nő a taglétszámunk.
UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
T. B. : Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a családom maximálisan támogat mindenben, különösképpen a búvárkodás terén. Egyébként a feleségem és a gyermekeim is búvárkodnak, így jobban belelátnak az oktatás szakmai részébe is. Sokszor egy búvártúra alkalmával reggeltől estig ki sem tudok jönni a vízből, ilyenkor nagyon sokat jelent, ha van mellettem egy társ, aki támogat, segít.
UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb?
Amikor az egyesületünk évadzáró rendezvényén végignézek az asztaloknál ülő arcokon, és elgondolom, hogy ez a sok ember mind azért van itt mert közünk van egymáshoz, kaptak tőlem valamit, egyszer megtanítottam őket merülni - olyankor úgy érzem hogy igen, létrehoztam valami mindannyiunk számára értékeset. Többen is kérdezték már, hogy mi a titka, miért működik ilyen jól a mi kis csapatunk. Én úgy látom, hogy egy kisvárosban, mint Jászberény, összetartóbbak, közvetlenebbek az emberek és bármiben számíthatunk egymásra a hétköznapokban is, talán ezért működik ez is ilyen jól.
UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid...
T. B. : Egy Vörös-tengeri hajós szafari jut eszembe, ahol az egyik merülés elején a csapat egy része már elindult előre, miközben én még a kamerás barátomat vártam, hogy befejezze a gép összekészítését. Tulajdonképpen ez volt a szerencsénk, mert hirtelen három delfin jelent meg közvetlenül a hajó alatt, nem kellett 20 métert sem odébbúszni. Ezek a delfinek majd egy órát játszottak velünk, szórakoztattak a víz alatt, bár szerintem ez kölcsönös volt. Végül annyira a bizalmába fogadott egyikük, hogy odajött hozzám, szabályosan lefeküdt a homokos aljzatra és hagyta hogy simogassam, vakargassam a hasát… nagyon nagy élmény volt!
UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?
T. B. : Nagyon szeretem a meleg, trópusi vizeket, az egzotikus úti célokat, de talán nem is a hely az ami megfog, hanem az ott található élővilág. Rajongok a nagytestű vízi élőlényekért, mint a cápák, vagy a manták, de lenyűgöznek a delfinek és a teknősök is. Ugyanakkor bármikor szívesen merülök a Dorogi tóban, ahol az óriási harcsák és a nagy pontyok a kedvenceim.
UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?
T. B. : Maximalista vagyok, miért tettem volna kivételt a búvárkodás esetében?! Elhatároztam hogy megtanulok mindent, amit a búvárkodással kapcsolatban csak módomban áll és eljutok az elérhető legmagasabb szintre. Azóta is ezen vagyok, trénerként búvároktatókat képzek, ami egy állandó tanulási folyamat számomra is, emellett pedig a technikai merülések irányába fordult az érdeklődésem.
UEF: Miért pont a UEF-re esett a választásod?
T. B. : Adta magát. Amikor eldöntöttem hogy búvár leszek, akkor elkezdtem kutakodni a neten, így bukkantam rá a UEF-re. Egyből szimpatikus volt és megfogott, hogy ez egy teljesen magyar alapítású és székhelyű szervezet, búvároktatási rendszer. Úgy gondolom hogy szerencsém volt, mert személyesen Nagy Sanyi - a UEF egyik alapítója - karolt fel már az elején, így az összes búvárvizsgámat nála tettem le, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy ő volt végig a mentorom, és tényleg nagyon sokat köszönhetek neki.
UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?
T. B. : Mondhatni gyökeresen. Először is hozott egy új hivatást az életembe, ez pedig nem kevés. Ezzel együtt pedig sok új ember jött, és jön ma is. Másfelől van már saját egyesületünk, a JászBúvár SE, ahol a tanfolyamok, túrák mellett egyéb programokat is szervezünk, bulikat, összejöveteleket, és folyamatosan nő a taglétszámunk.
UEF: A családdal hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat?
T. B. : Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a családom maximálisan támogat mindenben, különösképpen a búvárkodás terén. Egyébként a feleségem és a gyermekeim is búvárkodnak, így jobban belelátnak az oktatás szakmai részébe is. Sokszor egy búvártúra alkalmával reggeltől estig ki sem tudok jönni a vízből, ilyenkor nagyon sokat jelent, ha van mellettem egy társ, aki támogat, segít.
UEF: Búvároktatóként mire vagy a legbüszkébb?
Amikor az egyesületünk évadzáró rendezvényén végignézek az asztaloknál ülő arcokon, és elgondolom, hogy ez a sok ember mind azért van itt mert közünk van egymáshoz, kaptak tőlem valamit, egyszer megtanítottam őket merülni - olyankor úgy érzem hogy igen, létrehoztam valami mindannyiunk számára értékeset. Többen is kérdezték már, hogy mi a titka, miért működik ilyen jól a mi kis csapatunk. Én úgy látom, hogy egy kisvárosban, mint Jászberény, összetartóbbak, közvetlenebbek az emberek és bármiben számíthatunk egymásra a hétköznapokban is, talán ezért működik ez is ilyen jól.
UEF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
T. B. : Búvároktatóként és trénerként szeretném folytatni a búvárképzést, és az egyesületünkön belül korábban elindított hivatásos utánpótlás nevelést, azaz a mentőbúvár fokozatot megszerző búvárok számára felvillantani ennek az iránynak a lehetőségét. Azért fogalmazok így, mert szerintem nem kell mindenkinek ezt az utat választania, az oktató képzésben is a minőséget helyezem a mennyiség elé. Ezen kívül a terveim között szerepel egy 100 méteres trimix mélymerülés végrehatjása a Blue Hole-nál, Dahabban. Tulajdonképpen ennek a tervezése már előrehaladott fázisban van, vagyis megvan a merülési terv, a csapat, a helyszín, a dátum, az infrastruktúra és a repjegyek is. Nagyon bízom benne, hogy az utolsó pillanatban már nem fog meghiúsulni ez a projekt.
UEF: Egy önkéntes búvár mentőcsoport is kapcsolódik hozzád, ez hogyan kezdődött és milyen feladatokat jelent a gyakorlatban?
T. B. : A JászBúvároknál a mentőbúvári vizsgát mindig is komolyan vettük, aki nálunk sikeres vizsgát tesz az letett valamit az asztalra, és büszke is a mentőbúvári minősítésére. Amikor az egyesületben már hat fő rátermett mentőbúvár volt arra gondoltam, hogy ezt a tudást érdemes lenne a gyakorlatban is hasznosítani. A gondolatot tett követte, felajánlottam segítségünket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelemnek, amit ők örömmel el is fogadtak. Kezdésnek egy minősítő vizsgát kellett tennünk, amivel bizonyíthattuk szakmai rátermettségünket. A feladatok között szerepelt az árvízvédelemhez kapcsolódó gátfóliázás, műszaki mentés, eltűnt személyek keresése különböző módszerekkel, és vízről mentés is. Minden feladatot sikeresen teljesítettünk, ezért megkaptuk a nemzeti minősítést. Azóta már több éles bevetésen is részt vettünk, ahol mindig eredményes volt önkéntes mentőcsapatunk. Sajnos, amikor minket hívnak akkor már többnyire csak az áldozatok után kutatunk, de az elhunytak hozzátartozóinak nagyon sokat jelent, hogy nem hagyják kétségek között gyötrődni őket, és végül meg tudják adni a végtisztességet szeretteiknek.
UEF: Egy önkéntes búvár mentőcsoport is kapcsolódik hozzád, ez hogyan kezdődött és milyen feladatokat jelent a gyakorlatban?
T. B. : A JászBúvároknál a mentőbúvári vizsgát mindig is komolyan vettük, aki nálunk sikeres vizsgát tesz az letett valamit az asztalra, és büszke is a mentőbúvári minősítésére. Amikor az egyesületben már hat fő rátermett mentőbúvár volt arra gondoltam, hogy ezt a tudást érdemes lenne a gyakorlatban is hasznosítani. A gondolatot tett követte, felajánlottam segítségünket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelemnek, amit ők örömmel el is fogadtak. Kezdésnek egy minősítő vizsgát kellett tennünk, amivel bizonyíthattuk szakmai rátermettségünket. A feladatok között szerepelt az árvízvédelemhez kapcsolódó gátfóliázás, műszaki mentés, eltűnt személyek keresése különböző módszerekkel, és vízről mentés is. Minden feladatot sikeresen teljesítettünk, ezért megkaptuk a nemzeti minősítést. Azóta már több éles bevetésen is részt vettünk, ahol mindig eredményes volt önkéntes mentőcsapatunk. Sajnos, amikor minket hívnak akkor már többnyire csak az áldozatok után kutatunk, de az elhunytak hozzátartozóinak nagyon sokat jelent, hogy nem hagyják kétségek között gyötrődni őket, és végül meg tudják adni a végtisztességet szeretteiknek.
 |
| Búvár újraminősítő gyakorlat az Alcsi-Holt Tiszán |
Nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert egy ilyen munkánál, ahol nulla látótávolságban, sokszor teljes sötétségben tapogatva keressük az eltűnteket - annak ellenére, hogy fizikálisan és mentálisan is fel vagyunk rá készülve - borzasztó nagy lelkierőre van szükség. Munkánk elismeréseként a Katasztrófavédelem főigazgatói dicséretben részesített minket a Polgári Védelem napja alkalmából 2020-ban.
UEF: Szép elismerés, gratulálunk! Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát és jó egészséget kívánunk.
Fotók: Túri Béla és BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook oladala
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése