2017. augusztus 2., szerda

Ćutin - A végtelen falak és mélységek birodalmában I. rész

Mindent körülvesz a csend. A tenger sós illata átjárja a testem, jól esik minden lélegzetvétel. Nincs más, csak az olajsima kékség. A lassan beszűrődő fénysugarak megcsillannak a hajó korlátján. Hamarosan megtelik élettel, nyüzsgéssel. Kihasználva a kábult csendet, végiggondolom a mai napom. Régi álmom válik valóra. Na, nem túl nagy álom, de számomra kedves. Végre eljutottam a sokak által kedvelt merülőhelyhez, Ćutinhoz. Elképzelem a gyönyörű gorgóniákat, a körülöttem úszkáló halakat. Merengésemből a generátor mélyen búgó hangja riaszt fel, ébresztőt fújva hajónk utasainak is. 


Szafarink fő állomásának Ćutint választottuk, terveink szerint két egész napot szentelünk a helynek. Ćutin két kisebb szigetből áll az Adriai tengeren: Mali és Veli Ćutinból, Cres sziget keleti partvonalán fekszenek.
Lassan ébred a hajó, kávé illata csalogat a szalonba, megédesítve az ébredés nehéz pillanatait. Gyors reggeli után átmeneti szálláshelyünket elhagyva indulunk Ćutin felé.


A fél órás hajóút kitörli az álom maradék foszlányait is szemünkből. Helyét átveszi a készülődés. A búvárfelszerelések hamar a helyükre kerülnek. Merülőtársak kijelölése, eligazítás, irány a kékség. Bevallom, izgalommal készültem erre a merülésre. Kíváncsi voltam, mi fogad. Merültem már jópár helyen az Adrián, volt ilyen is olyan is, de bármilyen is volt, mindig tartogatott látnivalót, szépséget. Nagy csobbanások egymásutánja, s már indulhatunk is lefelé.


Könnyen elérjük az alattunk fekvő, fűvel benőtt plató szélét, ahol aztán kitárul alattunk a mélység. A 40 méter alá is leszakadó fal fantasztikus látványt nyújt. Húz lefelé a mélység, korlátainkat szem előtt tartva le is merülünk a fal alsó harmadához. Ebben a mélységben még van időnk körülnézni. 


A sziklákat hatalmas lila gorgónia csokrok borítják. Köztük sárga kéményszivacs telepek, tengeri labda, zsákállatok, barna- és vörösmoszat telepek fedik a sziklákat. 


Közülük kiemelkedik egy-egy agancs szivacs. Élénk narancssárga színével megtöri a lila gorgóniák uralmát.


Bár ebben a mélységben már kevesebb fény szűrődik le, ezért lámpát használunk. Midig meglep, micsoda átváltozáson megy át a fal egy kis mesterséges fény hatására. Életre kelnek a sziklák, üregek. A csíkos sepregető rák megriadva húzódik ürege biztonságába, nem mintha bántani akarnánk. 


A szivacsok is megmutatják igazi színüket. A tüskés szivacs fehéres, halvány rózsaszínes, míg a rózsaszín hengerszivacs igazi színorgiát tár elénk. 


Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a szivacsokat akár leopárdcsigákat is találhatunk. Ezek a lapos testű, csupasz-kopoltyús csigák semmivel össze nem téveszthetők. Fehér alapszínüket, barnás-feketés foltok tarkítják.


A szivacsok közt megakad a szemem egy-egy csodaszép tenyeres bőrkorallon. Vöröses-barnás alapszínén a fehér kis polipok, mint megannyi csillag „ragyognak”, ahogy az apró kis tapogatók mozognak a vízben.


Az üregeket kezdem el vizsgálni, hátha szembe néz velem egy languszta vagy angolna. Hát langusztával most ugyan nem sikerült összefutnom, de egy termetes tengeri angolna azért szembenézett velem az egyik üreg mélyéről.


Az időnk gyorsan fogy, komputerem már figyelmeztet, hogy emelkedjek. Kisebb mélységben folytatom az üregek átkutatását. A lila gorgóniákat a sziklafalon most felváltják a sárgák. Lassan minden színesebb lesz. 



Felemelkedve 5-10 méteres mélységben úszunk vissza a hajóhoz. A barnamoszattal, tengeri fűvel benőtt plató rengeteg halnak ad otthont. Durbincsok, sügér félék, ajakos halak úszkálnak körülöttünk. A barnamoszat mezőn feltűnnek jól ismert barátaink a magas hátú durbincsok. Hatalmas rajuk áthömpölyög a sziklákon. Aranysávjuk meg-megcsillan a napfényben. Elidőzök szédítő táncukat nézve. 


Mennék utánuk, de már nem lehet. Műszereim jelzik, hogy lejárt az időm. A további felfedezéseket egy következő merülésre kell halasztanom. Cutin végtelen falainak csupán egy kis morzsáját ismerhettem meg az imént, de hamarosan újra találkozunk.

Folytatása következik...


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése