Lassan ébred a hajó, kávé illata csalogat a szalonba, megédesítve az ébredés nehéz pillanatait. Gyors reggeli után átmeneti szálláshelyünket elhagyva indulunk Ćutin felé.
A fél órás hajóút kitörli az álom maradék foszlányait is szemünkből. Helyét átveszi a készülődés. A búvárfelszerelések hamar a helyükre kerülnek. Merülőtársak kijelölése, eligazítás, irány a kékség. Bevallom, izgalommal készültem erre a merülésre. Kíváncsi voltam, mi fogad. Merültem már jópár helyen az Adrián, volt ilyen is olyan is, de bármilyen is volt, mindig tartogatott látnivalót, szépséget. Nagy csobbanások egymásutánja, s már indulhatunk is lefelé.
Könnyen elérjük az alattunk fekvő, fűvel benőtt plató
szélét, ahol aztán kitárul alattunk a mélység. A 40 méter alá is leszakadó fal
fantasztikus látványt nyújt. Húz lefelé a mélység, korlátainkat szem előtt
tartva le is merülünk a fal alsó harmadához. Ebben a mélységben még van időnk
körülnézni.
A sziklákat hatalmas lila gorgónia csokrok borítják. Köztük sárga
kéményszivacs telepek, tengeri labda, zsákállatok, barna- és vörösmoszat
telepek fedik a sziklákat.
Közülük kiemelkedik egy-egy agancs szivacs. Élénk
narancssárga színével megtöri a lila gorgóniák uralmát.
Bár ebben a mélységben már kevesebb fény szűrődik le, ezért
lámpát használunk. Midig meglep, micsoda átváltozáson megy át a fal egy kis
mesterséges fény hatására. Életre kelnek a sziklák, üregek. A csíkos sepregető
rák megriadva húzódik ürege biztonságába, nem mintha bántani akarnánk.
A szivacsok is megmutatják igazi színüket. A tüskés szivacs
fehéres, halvány rózsaszínes, míg a rózsaszín hengerszivacs igazi színorgiát
tár elénk.
Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a szivacsokat akár leopárdcsigákat is találhatunk. Ezek a lapos testű, csupasz-kopoltyús csigák
semmivel össze nem téveszthetők. Fehér alapszínüket, barnás-feketés foltok
tarkítják.
A szivacsok közt megakad a szemem egy-egy csodaszép tenyeres
bőrkorallon. Vöröses-barnás alapszínén a fehér kis polipok, mint megannyi
csillag „ragyognak”, ahogy az apró kis tapogatók mozognak a vízben.
Az üregeket kezdem el vizsgálni, hátha szembe néz velem egy
languszta vagy angolna. Hát langusztával most ugyan nem sikerült
összefutnom, de egy termetes tengeri angolna azért szembenézett velem az egyik üreg
mélyéről.
Az időnk gyorsan fogy, komputerem már figyelmeztet,
hogy emelkedjek. Kisebb mélységben folytatom az üregek átkutatását. A lila gorgóniákat a sziklafalon most felváltják a sárgák. Lassan minden színesebb lesz.
Felemelkedve 5-10 méteres mélységben úszunk vissza a hajóhoz. A barnamoszattal, tengeri fűvel benőtt plató rengeteg halnak ad otthont. Durbincsok, sügér félék, ajakos halak úszkálnak körülöttünk. A barnamoszat mezőn feltűnnek jól ismert barátaink a magas
hátú durbincsok. Hatalmas rajuk áthömpölyög a sziklákon. Aranysávjuk
meg-megcsillan a napfényben. Elidőzök szédítő táncukat nézve.
Mennék utánuk, de már nem lehet. Műszereim jelzik, hogy lejárt
az időm. A további felfedezéseket egy következő merülésre kell halasztanom.
Cutin végtelen falainak csupán egy kis morzsáját ismerhettem meg az imént, de
hamarosan újra találkozunk.
A cikk folytatása itt olvasható >>
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése