 |
| (fotó: Vígh Zsolt) |
V. ZS: A búvárkodással 10 éves koromban találkoztam először, amikor a nagybácsim Elba szigete mellett levitt a víz alá. Azonnal megfogadtam, hogy az életben soha többé nem fogok búvárkodni. Később mégis megváltozott a hozzáállásom, a természet szeretete és tisztelete visszacsábított a víz alá. 1985-ben tettem le az első búvárvizsgámat, amit sorban követett a többi minősítés egészen a merülésvezetői szintig.
UEF: Mi hajtott hivatásos irányba?
V. ZS: Egy ismerősöm egyszer megkeresett azzal, hogy búváriskolát akar alapítani Szegeden és felajánlotta az oktatói státuszt, amit el is fogadtam. Ez 1998-ban volt.
UEF: Miért a UEF-re esett a választásod?
V. ZS: Akkoriban még nem létezett a UEF, ezért az egyik amerikai oktatási rendszerhez mentem, az oktatói minősítésemet Németországban szereztem. Ezután évekig dolgoztam oktatóként, majd a saját búváriskolámat is elindítottam. A UEF-ről búvároktató ismerőseimtől hallottam először és csupa pozitív dolgot, ez felkeltette az érdeklődésemet. Megkerestem a UEF vezetőségéből Nagy Sándort, akivel nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, úgyhogy nem volt kérdés hol folytatom tovább az oktatói karrieremet. Ma is úgy gondolom, hogy egy lendületes, fiatalos, profi csapathoz tartozom és büszke vagyok rá.
UEF: Van emlékezetes búvárélményed, vagy merülőhelyed?
V. ZS: Talán a Blue Hole a Vörös-tengeren, ami egy híres-hírhedt, éppen ezért kultikus merülőhely Dahab mellett. Szenzációs, életre szóló élmény, sohasem fogom elfelejteni azt a merülést. A másik, szerencsére gyakoribb de nem kevésbé meghatározó élmény, amikor egy búvártanuló megköszöni neked, hogy egy új világ kapuit nyitottad meg előtte.
UEF: Szerinted milyennek kellene lennie egy oktatóképzőnek?
V. ZS: A búvároktatókat képző tréner - akárcsak a többi oktató - lelkiismeretesen végzi a munkáját, tanfolyamokat tart miközben viselkedésével példát is mutat. Ezen felül részt vállal a UEF életében úgy, hogy gyakorlati tudását és tapasztalatát proaktív módon ajánlja fel a közös szellemi tőke gyarapításához. Legalábbis én így képzelem.
UEF: Nem titok, hogy a UEF szerbiai nyitása hozzád köthető, van valamilyen új információd ezzel kapcsolatban?
V. ZS: A nemzetközi terjeszkedés egy új stratégiai irány a UEF történetében, ehhez kapcsolódik a szerbiai nyitás gondolata is. Mivel a Vajdaságban születtem azt hiszem elég jó rálátásom van a szerbiai búvár életre, viszonyokra. Első körben olyan aktív búvárokat kerestem itt, akik felismerik a UEF oktatási rendszer előnyeit, és nemcsak szimpatikusnak találják azt, de kellő perspektívát is látnak benne saját üzleti elképzeléseik megvalósításához. Az előkészítés és puhatolózás periódusa után 2016-ban sikeres oktatói vizsgát tett az első szerb UEF búvároktató, Vladislav Ivkovic. Ezt követően indulhatott el a szerbiai UEF búvárképzés, és azóta mintegy tucatnyi búvárminősítést adtunk már ki. A következő jelentősebb lépés egy oktató átminősülő (crossover) tanfolyam lesz 2017-ben. Most úgy látom, hogy a szerb piac hosszútávon is komoly üzleti lehetőségeket és stabil partneri kapcsolatokat jelent a UEF számára.
UEF: A családod hogyan "viseli" a búvár karrieredet?
V. ZS: Szerencsés vagyok, mert nagyon megértő és a munkámban tökéletesen támogató családi hátteret tudhatok magam mögött, amit soha nem tudok eléggé meghálálni, szóval ezúton is köszönöm nekik!
UEF: Van olyan amire büszke vagy?
V. ZS: A szerbiai pozíciók eddigi kiépítésében meglehetősen sok munkám fekszik, ezért talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha az elért eredmények legalábbis jóérzéssel töltenek el.
UEF: Úgy tudom, hogy hallássérült búvárokat is képzel...
V. ZS: Igen, már évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével (SINOSZ). A szövetség elnöke Tapolczai Gergő is nálam tette le a búvárvizsgát. Mindig felemelő élmény látni, hogy - a felszínen egyébként hendikepes embertársaink - a víz alatt mennyire felszabadultan érzik magukat, a szó szoros értelmében megszabadulva a felszíni lét gyötrelmeitől, hátrányos helyzetük tudatának átmeneti elvesztésétől.
V. ZS: Igen, már évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével (SINOSZ). A szövetség elnöke Tapolczai Gergő is nálam tette le a búvárvizsgát. Mindig felemelő élmény látni, hogy - a felszínen egyébként hendikepes embertársaink - a víz alatt mennyire felszabadultan érzik magukat, a szó szoros értelmében megszabadulva a felszíni lét gyötrelmeitől, hátrányos helyzetük tudatának átmeneti elvesztésétől.
UEF: Milyen terveid vannak a közeljövőben?
V. ZS: A következő lépés, hogy a kiépített szerbiai pozíciónkat megerősítsük és lehetőség szerint növeljük is a UEF piaci részesedését. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az év elején már három olyan búvárklub/iskola is lesz, ahol kizárólag UEF rendszerben oktatnak majd, illetve nyárra talán már meglesz az első tengerparti UEF Training Dive Center is, ami (de ez még titok ;) Montenegróban lesz. Személyes terveim között természetesen továbbra is szerepel az eddigi oktatói munkám folytatása, és a fogyatékkal élők búvárképzése, hogy még többek számára tárhassam szélesre a kék világ kapuit.
UEF: További sikeres munkát és balesetmentes merüléseket kívánunk Zsolt!
UEF: További sikeres munkát és balesetmentes merüléseket kívánunk Zsolt!
A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.
Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!
