Gondolatok a UEF Safety Diver képzéssel kapcsolatban

Arra a kérdésre, hogy ki miért merül, nyilvánvalóan több válasz létezik. Így hálás téma egy búvárkodással foglalkozó felületen megosztani élményeket, közzétenni szép fotókat, videókat. Nyilvánvalóan. Nem csak a valóságban, a képernyőn is szívesen nézegetünk roncsokat, barlangokat, a vízi élet ezerarcú csodáját. Az ilyetén búvárkodás ráadásul szinte száz százalékban biztonságos. Az igazi merüléseknek ennél azért nagyobb a kockázata.

Merülések biztonsága, balesetek megelőzése. 

Egyértelműen alapvető fontosságú fogalmak, de kevésbé „kattintásvadász” hívószavak. Persze lehet, hogy rosszul látom. 

Neked mi a véleményed? 

Te hogy fognál hozzá a megelőzés fontosságának népszerűsítéséhez? 

Hogy lehet ezt a legjobban megközelíteni és ami talán még fontosabb, úgy megfogalmazni, hogy az el is jusson mindenkihez? 

Hogy továbbgondolásra, változtatásra sarkalljon? 

Hogy azokat is elérjük, akik még csak fontolgatják, hogy megtanulnak búvárkodni, és a sokszínű kínálatból egy három napos tanfolyamot választanak, mert az hamar megvan. 

Hogy azokhoz is szóljunk, akik bár jól megtanulták az alapokat, de rávilágítsunk, hogy ezzel nem örökbérletet váltottak a balesetmentes merülések világába. 

Hogy nem ciki, nem „kockaság” betartani a szabályokat, hogy ne adják lejjebb, mint amit megtanultak. 

Hogy a vagánykodás, a hányavetiség – ha nem is mindig – de időnként benyújtja a számlát. Amit az egészségünkkel fizetünk meg. 

Lehet, hogy nem azonnal. Lehet, hogy sok évvel később, mondjuk csontritkulás képében. Vagy valamely idegrendszeri tünet jelentkezik, de a kapcsolatot az elrontott merülésekkel már senki sem fogja összefűzni. Bár ha felismerjük az összefüggést, segíteni már akkor sem lehet rajta, mert megelőzni kellett volna. 

Hogyan lehet mindezt jól elmondani? 

Nem tudom, de próbálkozni nagyon is érdemes. 

Kiemelt felelőssége persze a búvároktatóknak, merülésvezetőknek van. 

No és az oktatási rendszereknek.

A UEF tavaly decemberben indította útjára képzési programjának legújabb elemét, a Safety Diver képzést. Ez egy specialitás tanfolyam, és ahogy az a nevében is szerepel, a merülések biztonságával kapcsolatos tényezőket összegzi, ismétli, tanítja. A tananyag a merülések egészségügyi kockázataira fókuszál, természetesen azzal a céllal, hogy meg tudd előzni, el tudd kerülni azokat. Emellett pedig az oxigénes elsősegélynyújtás eszközeivel, módszereivel ismertet meg elméletben és gyakorlatban egyaránt. A tananyag záróakkordjaként pedig a hiperbár oxigén kamrában történő kezelésekről is szerezhetsz ismereteket. 

Az új Safety Diver program a UEF e-Learning rendszerében érhető el, digitális tananyagot és digitális minősítést (igazolványt) tartalmaz. 

Aktuálisan induló UEF Safety Diver tanfolyamokról és a további részletekről kérdezd UEF oktatódat. Erre jó szívvel biztatunk.

Élvezetes tanfolyamot, jó egészséget, további sok-sok szép merülést kívánok!

Fotó: @Szita Balázs

A bejegyzés először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója, hiperbár kamratechnikus.

Ha tetszett oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

COVID-19 és a búvárkodás

Már több mint egy éve az egész világ, ideértve az orvostársadalmat is, a COVID-19 járványra összpontosít. A megelőzés és a kezelés terén jelentős előrelépések történtek, ideértve a hatékony oltásokat, valamint a pandémia kezdete óta felfedezett és folyamatosan növekvő számú, megbízható tudományos információt.

Riasztó spekulációk is szárnyra keltek egyes megjelent tudományos tanulmányok nyomán, pedig a többség tisztában van vele, hogy a megfelelő alapossággal lefolytatott vizsgálatok hosszabb időbe telnek. A vizsgálati eredmények széleskörű terjesztése még nehézségekbe is ütközhet, különösen akkor, ha ezek nem jelentenek kellő szenzációt. Például, kezdetben voltak olyan ajánlások, hogy véglegesen el kell tiltani a merüléstől, vagy a katonai szolgálattól azokat akiknek COVID-19 fertőzése volt. Szerencsére a tudomány közbeszólt, és ezeket az ajánlásokat azóta elutasították, eltávolították.

Ugyanakkor még nagyon sokat kell tanulnunk, különösen a betegség fertőzés utáni hatásairól. A vírus sejtekbe jutásához szükséges receptorhelyek a test különböző pontjain találhatók, így a legtöbb szervrendszernél beszámoltak hatásokról, az adott szervrendszerrel kapcsolatos különböző megállapításokkal együtt. A közvetlen sejtfertőzésen túlmenően több korai jelentés is olyan szövődményekről számolt be, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a fertőzéshez, hanem olyan másodlagos problémákhoz, amelyek később súlyos betegségekhez vezettek; hosszan tartó kórházi tartózkodás, mögöttes egészségügyi állapotok, mesterséges lélegeztetés, másodlagos bakteriális fertőzések, vagy egyéb olyan probléma, amelynek negatív hatása lehet a gyógyulásra. A búvárkodással kapcsolatban különösen a pulmonális és a kardiovaszkuláris szempontok aggasztóak. Előfordulnak olyan neuropszichológiai problémák is, amelyeket tovább kell tanulmányozni a teljes gyógyulás okainak és következményeinek meghatározása érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a COVID-19 betegség utáni merülésre való alkalmasság orvosi értékelésére nincs és nem is lehet mindenki számára egyaránt alkalmazható megközelítés, az orvosoknak minden pácienst és esetet külön kell kezelnie. Az egészségügyi ellátórendszerekben emberfeletti munkát végeznek az otthoni betegek azonosításában és kezelésében, valamint “csak a nagyon betegek” kórházi kezelésében. Az ellátás sikeresen alakul, az egészségügyi dolgozók értékes tapasztalatokat szereznek, és a kezelésben a páciensek tényleges igényeihez igazodnak, nem pedig egy egyszerű, mindenki számára megfelelő protokollhoz. A betegek többsége a sikeres gyógyulás után visszatér a munkába és a testmozgáshoz. A gyógyultak állapotát az orvosoknak később is folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, mivel komoly aggodalmak vannak a szív-, a tüdő- és az érrendszer teljes regenerációjával kapcsolatban. Mint minden súlyos állapotból történő felépülés után, így a COVID-19 esetén is, a búvárkodáshoz való visszatérés előtt tanácsos orvoshoz fordulni, vagyis ne feltételezzük, hogy egy gyógyult beteg máris alkalmas a merülésre, anélkül hogy egy orvos megvizsgálta volna.

DAN ajánlások a visszatéréshez:

1# Ha arra gyanakszik, vagy tudja, hogy COVID-19 fertőzött, azonnal lépjen kapcsolatba a háziorvosával, a búvárorvoslás ismerete ezen a ponton nem döntő fontosságú. Kritikus pontok: a diagnózis, a karantén, a kezelés, a gyógyulás, majd a normál teljesítőképességéhez való visszatérés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a páciens mentes minden komplikációtól, beleértve a mellkasi fájdalmat, a fáradtságot és a légszomjat.

2# A fertőzés súlyossága a tünetmentességtől akár az intenzív osztályon történő gépi lélegeztetésig terjedhet. Különböző szakorvosok vehetnek részt az ellátás különböző szakaszaiban. Ez magában foglalhat további kiértékelést és tesztelést még az akut szakaszt követően is, ha a gyógyulás után fennmaradnak panaszok.

3# A panasz nélküli teljes felépülést követően akkor veheti fontolóra a búvárkodáshoz való visszatérést, ha visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól is.

4# Javasoljuk, hogy keressen fel egy búvárorvost, aki igazolhatja a búvárkodáshoz történő biztonságos visszatérését. Azonban ilyen igazolást csak annak a búvárnak adhat az orvos, akinél fennállnak a #3 pontban felsorolt ismérvek (teljesen felépült, tünetmentes, visszatért a normál teljesítőképessége, nincs szüksége további orvosi kontrollra, valamint megszabadult a megerőltető testmozgás korlátozása alól). Tartós panasz, vagy rendellenesség esetén javasolt búvárorvossal konzultálni, vagy felvenni a kapcsolatot a DAN-nal.

5# Az egyes búvárszervezeteknek saját ajánlásaik lehetnek a COVID-19 fertőzés után a búvárkodáshoz való visszatérésre, és ezeket be kell tartani, ha részt kívánunk venni a szervezet búvártevékenységében. Konkrét útmutatásért forduljon saját szervezetéhez.

6# Számos algoritmus létezik, mint például a Sadler és munkatársai által kifejezetten búvárok számára készített algoritmus, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy segítsen az orvosoknak a még alaposabb értékelésben. Mint ismeretes, ezek az ajánlások még módosítást igényelhetnek.

7# Valószínűleg már jó ideje nem merült. Ha így van, akkor ajánlott a búvárfelszerelés alapos átvizsgálása, majd egy gyakorló merülés sekély vízben, hogy áttekinthesse az alapvető búvár készségeket és meggyőződjön róla, hogy képes elhárítani a jellemző problémákat. Ne hagyja, hogy a hosszú kihagyás akadályozza a búvárkodáshoz való sikeres és biztonságos visszatérést! A búvárkodáshoz való biztonságos visszatérés 5 pillére:

• Képzés
• Egészség
• Felszerelés
• Fittség
• Utazás

A merülés vízi környezete egyedülálló, és a mélységben jelentkező problémáknak súlyosabb következményei lehetnek mint a felszínen jelentkező problémáknak. A teljes felépülés előtti visszatérés a merüléshez sérülést vagy pszichés traumát okozhat. A DAN folyamatosan értékeli az ajánlásokat annak érdekében, hogy mindig a lehető legfrisebb információkkal szolgáljon. A friss információk megtalálhatók a DAN weboldalán, ahol megtudhatjuk hogyan befolyásolja a COVID-19 a búvárkodást, illetve a világjárványhoz kapcsolódó kockázatok mérsékléséhez is szempontokat, ajánlásokat kapunk. Érdemes tehát időnként visszalátogatni a DAN.org/COVID-19 webhelyre, és hasznos lehet megosztani ezeket az információkat a háziorvossal.

A DAN legújabb webes szemináriuma a COVID-19-ről és a búvárkodásról itt megtekinthető.

Amennyiben háziorvosunk nem jártas a búvárorvoslásban, úgy a közzétett információk útmutatást nyújthatnak arra nézve, hogy búvárok esetében miért érdemes különös figyelmet fordítani bizonyos állapotokra, amelyek a nem búvár népesség számára általában nem relevánsak.

További információforrások:
Guidelines for Lifelong Medical Fitness to Dive
Undersea & Hyperbaric Medical Society (UHMS) Recreational Diver Medical Screening System
UHMS Diving Medical Guidance for the Physician
UC San Diego Guidelines for Evaluation of Divers During the COVID-19 Pandemic
Diving after SARS-CoV-2 (COVID-19) infection: Fitness to dive assessment and medical guidance. Diving and Hyperbaric Medicine Journal, Volume 50 No. 3 September 2020 (Sadler et al.)

A DAN jelenleg egy átfogó kutatást végez a COVID-19 utáni búvárkodás kivizsgálására, amelyhez folyamatosan keres COVID-19-ből felépült búvárokat. A kutatás vizsgálati eredményeit, illetve a szerzett tapasztalatokat is közzé fogja tenni. További információ itt.


A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF - Víz alatti Felfedezők Szövetsége búvároktatója, fotó: Pixabay.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Koronavírus: a búvárfelszerelések megfelelő fertőtlenítését hangsúlyozza a DAN

Az új típusú koronavírus (COVID-19) járvány kitörése után jogosan fogalmazódnak meg kérdések a búvárok körében a fertőzés terjedésével kapcsolatban, különösen a légzőautomaták és a bérelt felszerelések használata esetén.

Miként az emberek többségét a vírus jelentette fenyegetés foglalkoztatja, úgy a búvárok is tudni szeretnék, hogy milyen megelőző intézkedéseket tesznek/tehetnek a betegség továbbterjedése ellen. A jelenlegi információk szerint az új koronavírus akár néhány órán keresztül is fertőzőképes maradhat a különböző felületeken. Éppen ezért a búváfelszerelések megfelelő fertőtlenítése rendkívül fontos. 

Tartsuk szem előtt a következőket

A háztartási tisztítószerek ugyanolyan hatékonyak a COVID-19 ellen, mint a közönséges megfázás és influenza vírusok ellen. A személyes használatú felszerelések (légzőautomata második lépcső, illetve légzőcső csutora, a maszk belseje és a búvármellény inflátor száj része) tisztítása és fertőtlenítése kiemelten fontos. 

A felszereléseket hatékonyan fertőtleníthetjük 10%-os fehérítő oldatba merítéssel és áztatással, vagy olyan tisztítószer mint a Steramine™ tabletta, illetve bármilyen más kvaterner ammónium vegyület alkalmazásával. Ügyeljünk arra, hogy ezeket a termékeket a gyártó utasításainak megfelelően használjuk, majd öblítsük le a búvárfelszerelést friss vízzel. 

A kereskedelemben kaphatók olyan termékek, amelyeket általánosan használnak búvárfelszerelések fertőtlenítésére, azonban hatástalanok a koronavírussal szemben, ilyenek az antibakteriális klórhexidin szájöblítő oldatok, vagy spray-k (pl. Corsodyl). A forró szappanos víz sokkal hatékonyabb, ha puha fogkefés dörzsöléssel kombináljuk. 

Aki bérelt búvárfelszerelést használ és szeretne további lépést tenni a fertőzések megelőzése érdekében, az alaposan törölje át háztartási fertőtlenítő kendővel, majd öblítse le friss vízzel a következő felszereléseket: 

• reduktor csutora 
• légzőcső 
• búvármellény inflátor szájrész 
• maszk belseje 

Amennyiben nincs kéznél fertőtlenítő kendő, úgy kérjük meg a búvárbázist, búvároktatót, akivel merülünk, hogy tisztítsa meg és fertőtlenítse a felszerelést, mielőtt használatba vennénk azt. 

A koronavírussal szembeni hatékony háztartási tisztítószerek listáját az American Chemistry Council Center for Biocide Chemistries ebben a terméklistában sorolja fel. Háztartási tisztítószer használatakor akkor járunk el körültekintően, ha a hatóanyagot - vagyis a tisztítószer fajtát - gyakran cseréljük, így elkerülhetjük a rezisztens (ellenálló) törzsek kifejlődését. 

Mint általában javasolt, a gyakori kézmosás (legalább 20 másodpercig szappannal), a nagy forgalmú tárgyak és területek (fürdőszoba, ajtófogantyúk, munkalapok stb.) rendszeres tisztítása, a betegekkel való érintkezés elkerülése, valamint betegség esetén otthon maradni, a legjobb módok a fertőzés terjesztésének megállításában. További információért keresd fel a CDC koronavírus oldalát, illetve Magyarországon a kormány hivatalos koronavírus információs weboldalát. 

A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF búvároktatója. Fotók: DAN.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

A DAN publikálta 30. jubileumi búvárbaleseti jelentését

Már 30 éve olvashatjuk a DAN évenkénti búvárbaleseti jelentését (DAN Annual Diving Report). Az első kiadás 1988-ban jelent meg, és az egy évvel korábbi búvárbaleseteket tartalmazta, de a hivatalos adatgyűjtés már néhány évvel korábban elkezdődött. Az adatgyűjtés célja nemcsak a búvárbalesetek összegyűjtése, hanem azok vizsgálata, kiértékelése, illetve a lehetséges megelőzési lehetőségek feltárása volt. 

Kezdetben a balesetek adatai szubjektív forrásból származtak, mivel a búvárkomputerek még nem voltak annyira elterjedve, illetve nem volt megoldott az adatok letöltése sem. A merülési kockázatok referenciájaként az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) merülési táblázatai szolgáltak. A legnagyobb gondot akkoriban a balesetesek sérültjeinek késedelmes ellátása, illetve a hiányos kezelések jelentették. Már a korai baleseti jelentések hangsúlyozták a sérülések előfordulási gyakoriságára, illetve azok súlyosságára fordított figyelem, valamint a sérülések idején fellépő reakcióidők javításának fontosságát. Ezen kívül rámutattak a búvársérülések pontosabb felismerésének, az oxigénes elsősegély fokozott használatának és az elsősegélynyújtás fejlesztésének szükségességére is. Harminc évvel később - a búvártechnika jelentős fejlődése ellenére - nagyjából ugyanezek a megállapítások tehetők. 

A képzésekkel foglalkozó szervezetek folyamatos erőfeszítéseinek köszönhetően a búvárok ma többet tudnak a búvársérülésekről és betegségekről, illetve jobban felkészültek azok megelőzésére és az elsősegélynyújtásra. Ugyanakkor az oktatási gyakorlatot fent kell tartani ahhoz, hogy a szükséges ismereteket és készségeket a frissen végzett búvárok is elsajátíthassák még mielőtt a vízbe mennének. A dekompressziós betegség azonnali rekompressziós kezelése a legtöbb búvár számára továbbra sem elérhető, mivel a búvárkodás egyre szélesebb körben elterjedt, gyakrabban merülnek távoli pontokon, és a sérült búvárok kezelésére alkalmas hiperbár kamrák száma is csökken. Emiatt a megelőzésen kell maradjon továbbra is a hangsúly. A DAN Éves Búvárbaleseti Jelentése a jövőben is azért készül majd, hogy felhívja tagok és általában a búvár közösségek figyelmét a búvárbalesetek bekövetkezésének okaira.

A UEF-nél a merülés biztonságát alapvetően fontosnak tartjuk és hiszünk abban, hogy a megtörtén balesetekből levont tanulságok növelhetik a búvárok biztonságát, ezért időnként ismertetjük a - hazai esetek mellett - DAN-tól származó megtörtént eseteket is.

DAN Annual Diving Report - 2017 Edition >>

A cikk forrása a Divers Alert Network, ismertetője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Merülés krónikus betegséggel

fotó: UEF

A búvárkodás napjainkban töretlen népszerűségnek örvend és a legtöbb ember számára viszonylag könnyen elérhető szabadidős tevékenység. Ugyanakkor a fiatalabb generációhoz tartozók közül egyre többen asztmában vagy légúti allergiában szenvednek, a középkorúakra pedig cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb népbetegségek jellemzők. Ráadásul az ezek miatt szedett gyógyszerek által okozott mellékhatások, kölcsönhatások is veszélyt jelentenek. Sajnos, ezek egy része kizáró oka lehet a búvárkodásnak, mivel a merülések kockázatát elfogadhatatlanul magas szintre emeli. A krónikus betegség diagnózisának felállítását követően a búvár számára alapvetően két megoldás kínálkozott eddig.

• A legrosszabb és egyben legveszélyesebb, amikor a búvár eltitkolja a merülést veszélyeztető betegségét. Ebben az esetben a merülésvezető/oktató, mivel nincsen információja, nem tud felkészülni a várható helyzetre.
• A másik eset, amikor a búvár inkább önszántából int búcsút kedvenc időtöltésének azért, hogy ne veszélyeztesse magát és merülőtársait. Pedig van már más lehetőség is.

Merülés protokollal

A merülések kockázatát úgy tudjuk elfogadható szintűre csökkenteni, hogy szakemberek által direkt erre a célra kidolgozott merülési protokollokat használunk. A protokoll a viselkedési szabályok (eljárások) követendő rendszere, ami jelen esetben a kockázatok csökkentését két oldalról támogatva éri el:

• A krónikus betegségben szenvedő búvárt merülési korlátozásokkal megóvja a számára túlzott teljesítmény kényszerétől.
• A protokollal merülő búvár teljesítményét kezelési célértékek meghatározásával az egészséges búvárokéhoz közeli értékűre növeli.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden krónikus betegségben szenvedő búvár merülhet. Akik viszont a protokollokban rögzített szabályokat képesek betartani, azoknál a merülések kockázata alig nagyobb, mint a velük azonos korú nem krónikus beteg búvároké.
A protokollok kidolgozásának másik fontos célja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a betegségek letagadása, hiszen éppen ezzel borítékolható az életveszélyes helyzet megteremtése.

Milyen krónikus betegségekhez léteznek jelenleg ilyen protokollok?

• Cukorbetegség (diabetes melitus)
• Asztma (asthma bronchiale)
• Parkinson-kór
• Szívkoszorúér keringés helyreállító műtétei (PTCA, coronaria bypass) utáni állapot
• Magas vérnyomás (hipertónia)
• Béta receptor blokkoló szedése

Mit tartalmaz a krónikus beteg merülési protokoll?

A merülési protokoll egy olyan praktikus segédlet a merülésben érintettek számára (búvárorvos, merülésvezető/oktató, krónikus beteg búvár, merülőtárs), ami egyszerűen használható és a merülés helyszínén is könnyen alkalmazható. 

1. Elméleti anyag. A protokollok használatához szükséges elméleti tananyagból a felhasználó megismeri az adott betegség lényegét, a merülésekre vonatkozó veszélyeket, a kockázat fokozódásának szempontjait (fizikai kondíciók, szellemi működések, gyógyszerszedési kockázatok), a betegoktatás követelményeit és a szükséges merülési korlátozásokat.
2. Gyakorlati segédletek. Az egységes orvosi igazolás mintából, ellenőrző listából, az adott krónikus betegséghez kapcsolódó szükséges felszerelések listájából, valamint a protokoll szerint végzett merülések dokumentálására szolgáló űrlapokból áll.

Miért kell tudnunk, hogy...

• milyen krónikus betegségben szenved a búvár? - azért, hogy tudjuk, milyen protokollt alkalmazzunk.
• melyek a kockázat fokozódásának szempontjai? - azért, hogy mindegyik szempontra figyelhessünk.
• melyek azok a paraméterek, amelyek az adott betegségben szenvedőt, elfogadható szintű kockázattal való merülésre teszik képessé? - azért, hogy a kezeléssel/gondozással ezeket a célértékeket elérje és jobbak legyenek a mindennapi életkilátásai is.

Kik használhatják a protokollokat?

A protokollok használata csak azoknak a merülésvezetőknek és búvároktatóknak engedélyezett, akik igazolt jártasságot szereztek (Medical Protocol User), azaz a protokollok kidolgozói által szervezett, vagy engedélyezett tanfolyamon vettek részt, és azt eredményes vizsgával zárták.

A cikk szerzője dr. Garay Erzsébet búvárorvos, a Búvárorvostani Tudományos Egyesület elnöke és Jenei Zoltán búvároktató, ismertetője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!