2022. szeptember 2., péntek

Letölthető a UEF mobilalkalmazás

Minden egy kézben - Töltsd le most a UEF alkalmazást!
A fejlesztés a UEF digitális stratégiájának egyik építőköve, amely az új technológiák bevezetésére összpontosít, automatizálja a tagi szolgáltatásokat, javítja a felhasználói élményt és csökkenti a költségeket.

Az új mobilalkalmázással a UEF ingyenesen biztosít olyan kényelmi szolgáltatásokat, mint például digitális búvárigazolványokhoz, a személyes adatokhoz és orvosi igazolásokhoz való könnyű hozzáférés, vagy az oktatási rendszer könnyű és egyszerű áttekintése. A felhasználók az alkalmazáson belül böngészhetik a UEF teljes képzési kínálatát, valamint push értesítéseket állíthatnak be, mely segítségével az általuk kiválasztott búvároktató aktuálisan induló tanfolyamairól és búvártúráiról naprakész információt kaphatnak. Az alkalmazás ingyenesen letölthető az AppleStore-ból és a Google Play áruházból az alábbi linkeken:


Habár már az applikáció első verziója is hasznos funkciókat kínál a felhasználók számára, a UEF elkötelezett az alkalmazás további fejlesztése, bővítése mellett; ezért reméljük hamarosan újabb funkciók érkezéséről adhatunk hírt.

UEF mobilapp kezdőképernyője
UEF mobilapp kezdőképernyője



A bejegyzés először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2022. július 2., szombat

Hihetetlen de igaz: magyar találmány volt a világ első sűrített levegős légzőkészüléke

Életmentő légzőkészülék

Kérdezd meg bármelyik búvárt ki találta fel a légzőkészüléket és százból kilencvenkilenc azonnal rávágja, hogy Cousteau. És tulajdonképpen igazuk is van, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ezt megelőzően is voltak eredményes próbálkozások ezügyben. Ebben az írásban a legelső ilyenről olvashatsz ami, talán hihetetlen, de tényleg magyar találmány volt!


Történeti áttekintés légzőkészülék ügyben


  • 1828 - Petőfi Sándor ekkor 5 éves! A tudomány számára még ismeretlen a hegesztés, a nyomáscsökkentő, a nyomásmérő műszerek, a műanyag, stb.
  • 1866 - 38 évvel később a francia Benoit Rouquayrol szabadalmaztatta az első tüdőautomatát, amely a felszínről kapott levegőt adagolta a búvárfelszerelésnek - Palack még sehol!
  • 1878 - H. A. Fleuss 48 évvel később dolgozta ki az első, kereskedelmi forgalomba került zárt rendszerű önálló víz alatti légzőkészüléket. Ez tiszta oxigénnel működött, Fleuss rendszerét hamarosan elvetették, mert kiderült, hogy a nyomás alatt belélegzett tiszta oxigén mérgezést okoz - Ejnye!
  • 1926 - Maurice Fernez és Yves Le Prieur 98 évvel később Párizsban bemutatja a közös fejlesztésű Fernez - Le Prieur légzőkészüléket, amely hasonlít a magyar találmányra, de még elmarad annak technikai fejlettségétől! Le Prieur 1934-ben megalapítja a világ első búvár klubját. Respect!
  • 1943 - Jacques-Yves Cousteau és Emil Gagnan szabadalmaztatja “Aqualung” néven a világ első autonóm, automatikus működésű, sűrített levegős légzőkészülékét. Na végre!


A magyar légzőkészülék sztori


Főhősünk a soproni születésű Kőszeghy-Mártony Károly a korszak egyik hadmérnök zsenije. 1827-ben megbízást kap a vezérkartól - katonáéknál ezt parancsnak hívják -, hogy oldjon meg egy akut problémát. A XIX. században a korabeli harcászati eljárások során a várak ostrománál alkalmazott aknaharc közben aknászok tömegessen esnek áldozatul. Ennek oka a robbantáskor felszabaduló mérges-bűzös-gonosz kis gázok. Főhősünk addig töri a fejét, míg egyszer csak feltalálja az első sűrített levegős légzőkészüléket. A találmányon megfigyelhető a józan paraszti ész, a magyar kézműipar trükkös megoldásai, valamint a haditudomány szerencsés keveredése. Az eszközt 1828-29-ben elkészíti, véglegesíti, majd 1830-ban bemutatja a bécsi vezérkarnak. Parádés!

Egy korabeli cikk igy számol be erről: „Bizonyára nem csekély örömére szolgál édes Hazánknak, hogy egy magyarnak jutott oly készületnek a felfedezése, amely minden ilyen célú készületnek űgyetlenségét nyilvánabbá teszi, és amely nemsokára egész Európában az emberiség javára kőzőnségessé tétetik.”

Az "életmentő készület" hordhelyzetben
Az "életmentő készület" hordhelyzetben


A légzőkészülék működése


A készülék két részből állt. Egyik része egy háton hordozható acél palack, amely kovácsolási technikával készült és 60 bar nyomást bírt, 30 percig biztosította a normál légzést. A palack töltését az aljára szerelt szelepen keresztül végezték. A palacktól két hajlékony cső vezetett az ún. angolcsapig, ezek egyikén sűrített levegő jött, a másikat, mely szintén ide csatlakozott, kiegyensúlyozó szerepéből következően ónnal töltötték fel. A sűrített levegőt a kiegyensúlyozott csapon keresztül egy pálca segítségével vezették a kecskebőr sisakba. A pálcából áramló levegő mennyiségét egy kis csavarral lehetett szabályozni. A kecskebőrből készült sisakba vezető csőbe egy kis síp volt elhelyezve, amely jelezte a megfelelő mennyiségű levegőt. Ha elegendő levegő érkezett a síp tisztán szólt, de más volt a hangja ha több, és más ha kevesebb levegő érkezett. Amikor már csak gyenge, szaggatott hangot adott, azzal jelezte hogy kifogyóban van. Mivel a sisakban a környezetinél nagyobb nyomás volt, oda mérgező gázok nem juthattak be. Pont mint egy mai full face maszk.

No, ennyi izgalom után lássuk a találmányt:

Angol csap
Az angolcsap


A sisakra szemmagasságban egy pár lencsét is elhelyeztek, amely a leírás szerint „a körüllátásra szolgált”.


A Tűzoltó Múzeumban kiállított légzőkészülék
A Tűzoltó Múzeumban kiállított légzőkészülék


A találmány utóélete


A légzőkészüléket a katonaságon kívül a bécsi tűzoltóság is használta, a „sorozatgyártást” pedig egy Kraft nevű bécsi mechanikus végezte - aki a feltaláló halála után saját neve alatt hozta forgalomba az életmentő eszközt - ami finoman szólva sem volt elegáns eljárás Kraft úrtól.

Ha összehasonlítjuk Kőszeghy-Mártony Károly 1828-ban, valamint Fernez - Le Prieur 1926-ban elkészült találmányait, szinte nemzeti büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy főhősünk közel 100 évvel előzte meg a korát. Mivel az (osztrák) Császári Haditengerészet akkoriban nem volt még jelentős tengeri hatalom, így ez a korszakalkotó találmány nem a (harci) búvárok között terjedt el. A magyarok pechére.


Fotók, illusztrációk: Tűzoltó Múzeum és a szerző saját felvételei.


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

2022. március 17., csütörtök

Profil: Titkovics Lajos mester búvároktató

Titkovics Lajos - UEF Master Scuba Instruktor
Nemrég volt a UEF - Víz alatti Felfedezők Szövetsége oktatói kollégiuma, a magyar alapítású búvároktatási rendszer éves szakmai fóruma. Hagyományosan ilyenkor adják át az “Év oktatója” elismerést is, amelyet az előző évben legtöbb kiadott minősítést elért oktatónak ítélnek oda. Ezúttal Titkovics Lajos (MSI) lett az “Év oktatója”, ebből az alkalomból beszélgettünk vele és kérdeztük a búvárkodással, búvároktatással való kapcsolatáról. Ismerkedjünk meg kicsit jobban az emberrel a maszk mögött!

UEF: Hol laksz és mivel foglalkozol még a búvároktatás mellett?

T. L.: Budapest egyik kertvárosi részén élek. 2004-ben vonultam nyugdíjba a titkosszolgálattól… az mondjuk nem titok, hogy a becenevem is “TITOK”, amit egyébként a búvároktató társak ragasztottak rám... Viccet félretéve, ezt követően alapítottam és azóta is irányitok egy közel 5500 tagot számláló nemzetközi magánnyomozói hálózatot, emellett üzleti hírszerzést és védelmet oktatok multiknak, nagyobb cégeknek.

UEF: Mi volt a legelső búvár élményed?

T. L.: Gyerekkoromban egyik barátommal házilag készítettünk egy víz alatt látó eszközt és egy légzőrendszer-szerű tákolmányt, amivel a koszos Duna alját néztük - természetesen kincset kerestünk - és akár 7-8 percig is víz alatt tudtunk lenni vele. Mindenesetre érdekes élmény volt. A népszerű Cousteau dokumentumfilmek hatására természetesen mindketten tengerbiológus-búvár és/vagy felfedezők akartunk lenni, mint oly sokan akkoriban. Végül a barátom bányamérnök lett, én pedig - hiába tanultam tovább tengerésznek - későbbi felsőbbfokú tanulmányaimmal már eltávolodtam a víztől, sajnos.

UEF: Hogyan lettél búvár?

T. L.: Egy egyiptomi vakció alkalmával felfedező merülést tettem a Vörös-tengerben, ezt követően döntöttem úgy, hogy a hazaérkezésem után folytatni fogom és beiratkozom egy búvártanfolyamra.

UEF: Te mit szeretsz a búvárkodásban?

T. L.: Szinte mindent, mert számomra ez egy komplex egész, de talán a legjobban azt, hogy rendkívüli és különleges embereket ismerhetek meg, akikkel akár életre szóló barátságok is születhetnek. Ezért is lett a búvár csoportunk neve Búvár Baráti Kör, alias BBK.

UEF: Melyik a kedvenc búvár specialitásod, vagy merülési formád?

T. L.: Kedvenc búvár specialitásom a „Víz alatti Régész”. Javaslatomra 3-4 éve kezdtük el a felkészülést, hogy ez a specialitás megfelelő formában oktatható legyen és bekerüljön a UEF oktatási rendszerébe. Szerintem ez az egyik legszórakoztatóbb, legérdekesebb speciális búvártanfolyam, amely játékos formában mutatja be a búvár régészet alapjait. Itt a „játékos” jelzőt kiemelném, mivel nyilvánvalóan nem végzünk tudományos munkát, ellenben a levizsgázott búvároknak lehetőségük van a továbbfejlődésre, erre lett kidolgozva a “Víz alatti Régész” specialitás folytatása. Az érdeklődést jól jellemzi, hogy az első kurzus mindjárt tizennyolc fős volt, és azóta már a negyedik, vagy ötödik ilyen búvártanfolyam megy, nem is tudom pontosan. Külön öröm, hogy az eddigi tanfolyam résztvevők között volt már két “öreg” búvároktató (scuba-szaurusz) is, Nagy Gábor és Halász Karcsi. Komoly segítséget jelent számomra, hogy Gábor nemcsak egy résztvevő volt, hanem azóta is infrastruktúrával és hasznos tanácsokkal segíti a munkámat, sőt Máltán már egy komplett régész búvár gyakorló hely lett a segítségével kialakítva, ahol a víz alatti gyakorlatokat végezzük.

Emelőballonos gyakorlat a víz alatt

A “Víz alatti Régész” búvár specialitás egyébként nem várt eredményekkel is járt. Például, az uszodai gyakorláshoz víz alatti „lézer pályát” építünk kötelekből és bójákból. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző mélységekben vagy egy tucat bója lebeg a víz alatt, a medence aljához éppen csak rögzítve egy-egy 1 kg-os ólom súllyal. A kötél a legkisebb érintésre is kicsúszik a súly alól és a bója fellebeg a víz felszínére. A tanoncok ezen a pályán úszkálnak óvatosan, miközben mérési, vagy ballonos emelési feladatokat hajtanak végre, és jegyzetelnek. A cél az, hogy ne érjenek hozzá a kötelekhez. Megfigyeltem, hogy a kontrollált lebegéssel amúgy hadilábon álló tanítványaim észre sem vették, hogy parádésan stabil lebegés közben jegyzetelgetnek… Talán azért, mert annyi mindenre kell egyszerre figyelni, hogy a lebegés kontrollálása másodlagos problémává alakul át, így aztán észrevétlenül is ráéreznek gyakorlás közben.

UEF: Biztosan van egy emlékezetes búvár sztorid

T. L.: A legemlékezetesebb ilyen sztorim talán az volt, amikor az egyik vöröstengeri hajós szafarin, egy nevenincs helyen, check dive közben beúszott közénk egy nagyobb delfin család és cirka 10 percig önfeledten játszottak velünk. Azóta tudom, hogy piros pingpong labdákat kakilnak...

UEF: Van kedvenc merülőhelyed, tereped?

T. L.: Legkedvesebb merülő terepem most egyértelműen Málta. Minél többet vagyok ott, annál jobban szeretem! Minden alkalommal mutat egy új kis titkot magából. Szerintem parádés hely, és nem mellesleg itt található az egyik legjobb UEF búvárbázis.

UEF: Hogyan jött a hivatásos karrier gondolata?

T. L.: Mindent maximálisan csinálok. Nem tudok csak kicsit foglalkozni dolgokkal, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy ha merülésről van szó akkor búvároktató leszek. Szeretek oktatni, emberekkel foglalkozni, segíteni nekik és követni a fejlődésüket.

UEF: Miért a éppen a UEF-re esett a választásod?

T. L.: Mondjuk ez egy szerencsés véletlen volt. Amikor eldöntöttem hogy hivatásos leszek, megkerestem egy - általam egyébként nagy becsben tartott - véleményem szerint igen szigorú, ámde nagytudású instruktor trénert, és jelentkeztem nála. Véletlenül épp a UEF oktatója volt.

UEF: Mennyiben változtatta meg a búvárkodás az életedet?

T. L.: Mióta nyugdíjba mentem azóta az életemnek az „élek” szakaszában létezek, nem érdekel különösebben a pénz, ezért nem is tudnak lázba hozni vele. Már korábban is sokat utaztam, de mostanában évi 12-14 búvártúrát minimum letolunk, és ezek mellé jön még néhány privát vakáció. Jelenleg a búvár és a nem búvár elfoglaltságom aránya 50-50%, és nem hagyom, hogy az egyik befolyásolja, vagy terhére legyen a másiknak.

UEF: Szerinted milyen az ideális búvároktató?

T. L.: Úgy gondolom, hogy egy búvároktató szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen kell legyen, emellett naprakész, türelmes és megfelelő pedagógiai érzéke van az emberekhez. Ha picit bohém se baj....

UEF: Oktatóként mire vagy a legbüszkébb?

T. L.: Leginkább talán arra, hogy létrehoztam egy búvár klubot, ami egy csodálatosan jó dolog. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy a szeretet, önzetlenség, egység és a harmónia ilyen formában is létezik! Ezért is lett a csoportunk neve Búvár Baráti Kör, alias BBK. Jó fej és különleges személyiség szerintem mindenki! Egyébként nem is olyan egyszerű bekerülni közénk, külön protokollounk van erre: a „vének tanácsa” dönt a jelöltről miután legalább három búvártúrán részt vett. Nagyon vigyázunk az egységre és a harmóniára. Saját sörünk is van már, a Búvár Baráti Sör (BBS), ami Sanyi barátom-tanítványom segedelmével készült el nemrég.


UEF: Búvároktatóként hogyan telnek a dolgos hétköznapok?

T.L.: Nálam leginkább online megy a búvároktatás, és nemcsak tartom a búvártanfolyamokat, de természetesen magamat is képzem, ugyanis minél többet tanulok, annál nagyobb a tudásvágyam. Ezen kívül mindig vannak aktuális ötleteim, amiknek a megvalósításán folyamatosan dolgozom.

UEF: Akkor beszélj egy kicsit erről. Milyen terveid vannak, ha nem titok?

T. L.: Az első Máltára szervezett gyerektábor nagyon jól sikerült és a nagy létszám ellenére is zökkenőmentesen tudtuk menedzselni. A búvár programot vetélkedőkkel, szárazföldi túrákkal és geocachinggel egészítettük ki. Imádták a gyerekek - és mi is. Egyrészt ezt a programot szeretném továbbfejleszteni, másfelől a búvár régészettel kapcsolatos terveim is folyamatos tervezést, tanulást és fejlesztést igényelnek. Legutóbb például full face maszkokat és fülhallgatókat vásároltunk, hogy ezek segítségével bővítsük a víz alatti oktatást, kommunikációt. Jelenleg is azon vagyok, hogy mint új specialitás a full face maszk képzés is része legyen a UEF oktatási rendszerének. Ezen kívül tervezem az elsüllyedt városok és búvár régészeti relevanciával bíró területek, romok meglátogatását, ezért minden évben szeretnék szervezni legalább egy ilyen túrát. Idén például Baiae elsüllyedt városa az úti célunk.

UEF: A koronavírus milyen hatással volt/van a búvároktatói működésedre

T. L.: Úgy látom, hogy felgyorsult búvároktatás digitalizációja, itt az elméleti képzésre gondolok elsősorban. A magam részéről biztosan többet oktatok már online. Továbbá a búvár régész tanítványaimmal és a víz alatti régészet iránt érdeklődő búvárokkal közösen létrehoztunk egy online felületet, ahol minden e témában megjelent írást, cikket, egyebet megosztunk egymás között.

UEE: Sok sikert kívánunk a terveidhez, gratulálunk az elismeréshez és köszönjük a beszélgetést! 


Fotók: Titkovics Lajos

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!