Élménybeszámoló a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságról

Idén ősszel október 4-9 között rendezték a CMAS Víz alatti Fotós és Videós Világbajnokságot a madeirai Porto Santo szigetén, Portugáliában. A rangos megmérettetésen 18 ország 34 búvárfotós csapata vett részt, hazánkat Ifj. Lőrincz Ferenc búvárfotós és Takár Yvette víz alatti modell képviselte. Szenzációs eredményként a magyar duó - a fotós világbajnokságok történetében először - aranyérmet nyert nagylátószögű kategóriában, valamint a speciális kategóriában 6. helyezést ért el. A versenyről és a díjnyertes fotó készítésének hátteréről Takár Yvette víz alatti modell, UEF búvároktató beszámolóját olvashatjátok. 

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor a Magyar Búvár Szakszövetség két évvel ezelőtt felkért minket, hogy induljunk el a fotós világbajnokságon, idén pedig ismét mi képviselhettük hazánkat a 18. CMAS Víz alatti Fotós Világbajnokságon, Portugáliában. A kiutazást iszonyú hosszúnak éreztem, kétszer is át kellet szállnunk, majd 3.5 órás kompozás után az óceánon keresztül érkeztünk meg a helyszínre, Porto Santo szigetére.

Porto Santo szigete, Madeira, Portugália

Egy víz alatti fotós bajnokságon igen szigorú szabályokat írnak elő a résztvevők számára: korlátozva van a merülési idő (4x90 perc), a mélység (max. 30m), és persze alapvető, hogy mindenki betartsa a biztonságos merülés szabályait. A versenybírók még a víz alá is elkísérnek és figyelik hogyan merülnek a versenyzők, betartják-e az előírásokat, illetve nem tesznek-e kárt az élővilágban, az ugyanis azonnali kizárást von maga után. A szervezők arra szintén figyelnek, hogy meghatározott merülőhelyeken dolgozzon minden fotós, és az esélyegyenlőség jegyében mindenkinek ugyanannyi idő jusson egy ponton a fotózásra. A víz alatti fotós versenyeken az előre meghirdetett alapkategóriákon túl, - melyek a nagylátószögű felvételek, nagylátószögű felvételek modellel, a makró felvételek, valamint a hal felvételek - van egy speciális (idén a rákok, két éve a ráják), illetve egy kreatív kategória is. A hat kategóriából négyben lehet 1-1 képet nevezni. 

Az idei VB-n a fotós kategóriában 18 ország 34 búvárfotós csapata, videó kategóriában pedig 8 ország 13 csapata indult (itt magyar versenyző nem volt). A hét fős nemzetközi zsűrit Renee Capozzola (USA), neves búvárfotós vezette. A sorsolás alapján mi a finn és a portugál búvárokkal kerültünk egy hajóba. 

A finn és portugál csapattal egy csónakban

Az előző verseny tapasztalatai alapján úgy döntöttünk versenyzőtársammal, Ifj. Lőrincz Ferenccel, hogy a nagylátószögű felvételekre koncentrálunk, amiket a gyakorló merülések során választunk ki. Mindketten a roncsfotózás, a roncsmerülések szerelmesei vagyunk, így mivel az egyik téma egy roncs volt (a Cordeca korvett) kifejezetten tudatosan dolgoztunk, és nagyon örültünk a feladatnak.  

Elérkezett a verseny napja. A döntő merülésen az volt a stratégiánk, hogy gyorsan lemerülünk a roncs melletti közel 30 méteres mélységbe, így még azelőtt fotózhatunk hogy a többi versenyző beúszhatna a képbe. Ez ugyan sikerült, de még így is csak két képet tudtunk készíteni, mivel pár percen belül már a többi versenyző is a roncs mellett volt, vagy én voltam túl közel és látszott ahogy próbálom a halat a kamera felé csalogatni. Egy technikai hiba folytán azonban nem tudtuk a helyszínen visszanézni a képeket, így akkor még azt hittük, hogy ezzel el is úszott az esély a jó szereplésre. A roncsnál csak ez az egy lehetőségünk volt fotózni a versenyen, a következő merülőhelyek eltérő jellege miatt a folytatásban már makró témákkal dolgoztunk. 

Az aranyérmes kép a nagylátószögű kategóriában 

A verseny merülések két napon át tartottak, összesen négy merüléssel, és mind a két nap végén le kellett adni a memóriakártyákat a fotóinkkal, tehát azokon módosítani utólag nem lehetett. A zsűri a kamera által készített nyers (JPG) képeket bírálta el. Így aztán gyakorlatilag csak annyi dolgunk volt, hogy kiválogassuk azokat a képeket amiket nevezni szeretnénk. Mint az esti fotóválogatásnál kiderült, az a bizonyos két kép a pont jó helyre beúszó sügér miatt elég jól sikerült, így bizakodva neveztünk a nagylátószögű kategóriába. Emellett neveztünk képet a nagylátószögű modell-, a speciális- és a hal kategóriákba is. 

Hosszúlábú rákok - a specilás kategória 6. helyezett képe

Számunkra is csak az eredményhirdetéskor derült ki, hogy megnyertük a nagylátószögű kategóriát, így magyar csapatunk a búvárfotós világbajnokságok történetében először aranyérmet szerzett. A speciális rák kategóriában pedig 6. helyet értünk el, aminek szintén nagyon örültünk. Úgy gondolom már csak azért is nagy szó ez az eredmény, mert a többi búvárfotós csapat olyan országokból érkezett ahol van tenger, így sokkal többet merülhetnek, fotózhatnak is mint mi. 

Vendégszerző: Takár Yvett víz alatti modell, búvároktató 

Fotók: Ifj. Lőrincz Ferenc 


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

UEF búvárok a Deepspot-ban

A koronavírus tematizálta tavalyi évben talán csak a búvárokhoz jutott el a szenzációs hír, hogy már építik Lengyelországban a világ legmélyebb medencéjét. A decemberi megnyitót követően szinte elsőként látogattunk el oda, hogy a valóságban is megnézzük és kipróbáljuk a Varsó melletti új búvármedencét a Deepspot-ot. 

Európa és a világ számos pontján vannak olyan létesítmények, amiket kifejezetten búvároknak építettek. Ezekben a medencékben az évszakoktól függetlenül biztonságosan merülhetnek, gyakorolhatnak a búvárok. Ám mint az élet minden területén, itt is jelen van a versengés; kié a legmélyebb, legnagyobb, legmenőbb. A legmélyebb címet sokáig a brüsszeli Nemo33 tartotta a maga 33 méterével, majd átvette a stafétát a padovai Y-40 (40 méter), és most a lengyel medence, a Deepspot Mszczonów-ban a soron következő csúcstartó 45 méterrel. Igaz, már épül egy 50 méteres medence Angliában, szóval talmi a csillogás. Azért azt se felejtsük el, hogy a rekreációs búvárkodásban nemzetközileg elfogadott legnagyobb mélység 40 méter... 

Búvárok a Deepspot "kútjában" 

Ügyesen felépített marketinggel a lengyelek már előre szivárogtatták az információkat a befejező műveletekről, a medence feltöltését pedig szinte élőben lehetett követni a közösségi oldalakon. Végül decemberben elérkezett a megnyitó napja, hazai búvár körökben pedig azonnal megindult a szervezkedés, hogyan és mikor lehetne kipróbálni ezt az új attrakciót. Persze csak elméletben, mert jelen sorok írása közben is határzár és kijárási korlátozás van érvényben Magyarországon. 

Tervezés és utazás 

Amikor körvonalazódott számunkra egy lengyel üzleti út, már egyértelmű volt, hogy ha lehet útba ejtjük ezt a kimondhatatlan nevű várost, és az elsők között elszívunk itt némi konzerv levegőt a víz alatt. Szerencsére a Deepspot a korlátozások ellenére is nyitva tart, így e-mailben felvettük velük a kapcsolatot, hogy tudnak-e fogadni minket. A pozitív válasz után online foglaltunk helyet, egy merülés költsége egyébként 219 zloty (kb. 50 euró). A Deepspot egy Varsóhoz közeli kisvárosban található, de mi inkább a fővárosban foglaltunk szállást, ahol rengeteg kedvező ajánlat közül választhattunk online. 

Első blikkre 

A merülés napján sokkal előbb érkeztünk, hogy legyen időnk alaposan körbenézni. Az épület új, modern, és kis túlzással a pusztában épült. A főbejáraton belépve egyből az üvegfolyosó és két hatalmas panoráma ablakon keresztül a medence tárul elénk. Mondanom sem kell, előbb szétnéztünk és csak utána mentünk a recepcióra, ahol elintéztük a papírmunkát, kivártuk az időnket, közben fényképeztünk, nézelődtünk. A büfé még nem nyitott ki, nem is nyithatott volna, ott is korlátozások vannak, jó hogy volt nálunk enni, innivaló. 

A Deepspot száraz üvegfolyosólya

Merülés és víz alatti attrakciók 

Az időpontunk közeledtével felmentünk a felső szintre, átöltöztünk, onnan lehet csak bemenni a medencetérbe. Kizárólag búvármaszkra és komputerre van szükség, minden mást adnak. A víz 32°C, így nem kell búvárruha csak egy aláöltöző, vagy póló. Súly sem kell a legtöbb testalkathoz. Csak 12 l-es palackot láttam, nagyobbat nem. Persze vittünk azért kamerát, fényképezőgépet meg lámpát, ami később a “barlangokban” azért jól jött. 

A merülés előtti eligazítás a lengyelen kívül még angol nyelven volt, néhány teljesen egyértelmű szabály van: kint szerelsz, vízben öltözöl, a végén hova tedd az üres palackot, fertőtlenítsd a légzőautomatát mielőtt visszateszed. Csak „no deko” merülés engedélyezett merülőtársi rendszerben, a hajóba beúszni tilos, ne zavard a freedivereket, és az 5 méteren elhelyezett palackot csak vészhelyzetben használhatod, amiben egyébként 40-es nitrox (EAN40) van. 

Felszíni előkészületek a merüléshez

A medence nagyjából négyzet alakú, az egyik fele sekély, ez alatt vannak a "barlangok".A másik fele 20 méter mély, ezt keresztezi az üvegfolyosó és ezen a részen vannak a bejáratok a "barlangokba", illetve az alján van még egy kis hajó. A medence másik végében van a kút, ami levezet a 45 méteres legnagyobb mélységbe. A falon és a kútban is 5 méterenként van jelezve a mélység, így jól lehet “érezni” hol járunk éppen. Egy kört úsztunk a medencében, utána lecsúsztunk a kút bejáratához, ami ugye 20 méteren van. Viszonylag gyorsan süllyedtünk, de leérve így is csak három perc "no deko" időnk maradt, ezért néhány gyors kép, pár snitt videó és már mentünk is fel. Én az első merülésnél határozottan éreztem a nitrogén mámort, gondolom a plusz izgalom miatt. 

A medence mélyebb oldalán lévő hajónál

A második merülésnél a nálam lévő SJ akciókamera érezte meg a 45 métert, konkrétan összetört a tokban. Aki kamerát, vagy fényképezőt visz magával az ellenőrizze, hogy ne 40 m-ig bírja a tokja. Kicsinek tűnik a különbség, de nem az! Érdekes, hogy a három komputer, ami nálunk volt 44,4 és 44,7 m között mutatott. Ne csalásra gondolj! Valószínűleg a komputereket sós vízre kalibrálják, ebből adódhat a különbség. 

Felfelé 20 méteren a komputerek megállítottak két perc mélységi megállóra. Ez nem jelentett gondot, mert itt kezdődnek a "barlangok", szóval lehetett nézelődni, bujkálni. A zárt részek valójában nem zártak, kör alakú nyílások vannak rajtuk, ahol vész esetén lehet emelkedni. Más kérdés, hogy ilyen mélység után mennyire tanácsos hirtelen emelkedni. A barlangok után felemelkedtünk az ablakokhoz, hogy legyen onnan is fénykép. Itt le is telt a biztonsági megálló ideje és mivel a nyomásmérő is közelített a piros zónához, vége is volt az első merülésnek, ami összesen 47 perc volt. A két merülés között egyórás felszíni pihenőt tartottunk. Itt volt egy kis malőr, mert ki kellett jelentkezni majd újra be. Gondolom, ezt később megoldják rugalmasabban. 

Búvár a "barlang" bejáratában

A második merülésnél a kút alján megint 3 percet adott a komputer, de feljebb már érezhetően vette el az időt a maradék nitrogén miatt. Addigra megálmodtam néhány fotós beállítást a barlangoknál, de sajnos nem maradt rá elég idő. Egyébként a második merülés is pont 47 perces lett. Érdekes még ez a melegvíz. Amikor levettük a maszkot a fotók miatt, utána mindkettőnké elkezdett párásodni, nem kicsit, nagyon. És a víz olyan klóros volt, hogy a felszínen egy darabig csak foltokat láttam. 

A merülések után visszamentünk Varsóba. Sajnos a Covid miatt alig volt programlehetőség, így csak sétálgattunk a városban. Másnap indultunk is haza, na meg elintéztük amiért voltaképpen Lengyelországba mentünk, így véget is ért a kalandunk. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk még térni a Deepspot-ba máskor is, ha egyszer végre visszatér az élet a rendes kerékvágásba.

Itt egy videós összefoglaló a Deepspot merülésről.

Fotók & videó: Haász Balázs

A “UEF búvárok a Deepspot-ban” c. írás először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Beszámoló az Első Európai Búvár Találkozóról

2017 júniusában a Máltai Turisztikai Hivatal és a Tauchen.net (német búvár magazin) támogatásával megrendezésre került az első Európai Búvár Találkozó Málta és Gozo szigetén.

Az eseményre meghívást kapott számos európai ország búvárszövetségének képviselője, illetve búvárkodásra szakosodott újságírója mellett a UEF (Underwater Explorers' Federation) búvároktatási és minősítési rendszer is, amit nekem volt szerencsém képviselni, mint nemzetközi üzletfejlesztésért felelős munkatárs. A rendezvény célja az európai búvár közösség összehozása, egy új tradíció elindítása, illetve Málta és Gozo szigetének, mint búvár és turisztikai célpont, népszerűsítése volt. Már az előkészületek során kiderült, hogy profi rendezvényre számíthatunk, és ez a helyszínen be is igazolódott.

Málta és Gozo szigete speciális búvár helyszíneket formálnak a Földközi tengeren, csupán pár óra repülőútra Budapestről. Kezdő és haladó búvárok egyaránt megtalálhatják itt a számukra tökéletesen megfelelő merülőhelyet a nyitott és zárt öblöktől kezdve, a sziklás zátonyokon át, a számos hajóroncsig. Emellett, a búvárkodáson kívül a víz felett is számos program és látványosság várja az ide látogató turistákat, mint például a 7000 éves kultúra és történelem felfedezése, számtalan rendezvény, sportolási lehetőségek, vagy csak egy kis pihentető strandolás a tengerparton.

A szervezők nagyon hasznos és színes programmal készültek, amit profi módon meg is valósítottak a több mint száz résztvevővel. A első napon egy "felfedező merülés" után, amit a helyi búvárközpontok vezényeltek le, megkezdődött a hivatalos program, amelynek keretein belül előadásokat hallhattunk többek között Málta és a térség helyzetéről Simon Sciberrastól (Chairman of Professional Diving Schools Association), majd a Máltai Egyetem egyik professzora tartott érdekes előadást a térségben természetes és mesterséges úton megjelenő idegen élőlények problémájáról, illetve a DAN (Divers Alert Network) európai képviselője beszélt a legújabb felsőoktatási programjukról, amit a helyi egyetemmel közösen indítanak ebben a évben. Ezen a jó hangulatú összejövetelen, amit az ikonikus Popeye Village-ben rendeztek meg, lehetőségünk nyílt egy kis ismerkedésre, és a nemzetközi búvár tapasztalatok megosztására is.

A második napon a részvevők, a kirendelt helyi búvárbázisok munkatársainak segítségével Gozo szigetén, a Karwela nevű hajóroncsnál hajtottak végre egy nagyszabású közös merülést (European Union Dive), amelynek keretein belül a hajóroncsot ideiglenesen feldíszítették 26 Európai Uniós ország zászlajával. A merülés után a résztvevőknek lehetőségük nyílt a DAN szakemberei által a helyszínen felállított mobil orvosi vizsgálóban egy meglehetősen alapos fülvizsgálaton is részt venni.

A harmadik napon, szervezett program keretében, lehetőségünk nyílt megcsodálni Málta és Gozo víz feletti nevezetességeit, lenyűgöző helyekre kalauzoltak minket, mint pl. a gozói Citadella vagy Valetta óvárosi része.

A fenti programok mellett a Máltán üzemelő magyar UEF búvárbázisnak, a Lagoon Dive Center-nek, köszönhetően lehetőségem nyílt két ráadás merülésre is, amelyek alkalmával megtapasztaltam, hogy Málta és környéke számtalan víz alatti élményt és látnivalót rejt, szóval még sokszor vissza kell térnem ide, hogy felfedezzem amit csak lehet.

Összességében az Első Európai Búvár Találkozó beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, megismertem sok érdekes és a búvárkodás szempontjából fontos embert, megismertem Málta és Gozo szigetét víz alatt és víz felett, valamint sokat tanultam az európai búvár trendekről. Remélem, a ígéreteknek megfelelően, ez az éves találkozó tradíció lesz, és a következőn is lesz szerencsém részt venni. Máltát és Gozo szigetét kezdő és haladó búvárnak egyaránt jó szívvel ajánlom, illetve mindenkinek, aki szeret utazni.

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Ćutin - A végtelen falak és mélységek birodalmában II. rész

Az első merülés jócskán kivett mindenkiből. A felszerelések szét-, majd újbóli összeszerelése után ki-ki egy csendes zugot keresett magának a hajón, ahol kicsit egyedül tudott maradni gondolataival, pihenhetett, regenerálódhatott. Jó két órányi felszíni idő várt ránk, amit az árnyékban hűsölve, a tengerben úszkálva, beszélgetéssel pihenéssel töltöttünk.

Természetesen előjöttek a merülés alatt látottak, az élmények, benyomások. Könnyű merülés volt, jócskán kihasználtuk a megengedett merülési mélység és idő adta lehetőségeket. Rá kellett jönnünk, hogy Ćutin tagolt sziklafalai még rengeteg felkutatni valót nyújtanak.

A két óra gyorsan eltelik, ha az ember fáradt. De hív a mélység, hát indulunk. Eligazítás, öltözés, ellenőrzés..., csak a szokásos procedúrák, s már csobban is mindenki a vízbe. A terv az, hogy ugyanezt a falat nézzük meg, csak a másik oldalról. Áramlattal nem kell számolnunk, marad a kényelmes lebegés.

Merülési tervünk sekélyebb vizekbe vezet minket, alattunk tátong a mélység. A plató szélét elérve balra fordulunk, s ereszkedünk a fal mellett, míg el nem érjük mélységünket, ahol még marad elég fenékidőnk, hogy végigmerüljünk a fal ezen szakaszán.

A leszakadás itt is hasonló képet mutat. Alattunk hatalmas lila gorgónia bokrok, míg mélységünkben sárga legyezőkorallok díszítik a szürke sziklákat. A falat tátongó üregek, repedések tagolják, menedéket adva a nem kicsi skorpióhalnak.

Az üregek árnyékos oldala tele van élettel. Lámpánk fénye megtölti színnel a sötétben szürkének tűnő üregeket. Csodálatos látványt nyújtanak.

Nem fukarkodott a természet. Moszatok és szivacsfélék, zsákállatok sokasága teríti be a hasadékot. Nincs egy szabad nézetcentiméter sem, mindent ural az élet.

Leszakadt hálódarabok jelzik, hogy azért ember is jár erre, ha másért nem, hát halászni, horgászni. Rég beszakadt halászhálók foszlányai, kötelek, zsinórok teszik kísértetiessé a falat. Mintha egy elhagyatott vár falán lebegő pókháló lenne, elmúlt időkre utalva.

Varsákat is találunk, üresen tátongnak a mélységben. Régiek már, valószínűleg leakadtak, beszakadtak, azonban, ha bele téved egy-egy hal, esetleg homár, rabjává válik, de ezúttal nincs mit kimenteni.

Ismét túl gyorsan lejár az időnk, persze nem panaszkodásképpen, hisz festői gorgóniás sziklakertet vonultat fel előttünk a természet, de mindig olyan gyorsan elillan az a fránya fenékidő. Jön az emelkedés, a továbbkutatás.

Ebben a kisebb mélységben úszva könnyebben észrevesszük a moszatok közt megbúvó apróságokat. Csőférgek tollseprűre hasonlító nyúlványai lebegnek az épp csak érezhető áramlatban, így szűrik ki az apró planktonokat.

A viaszrózsa karjai közt apró garnélákra bukkanunk, alig észrevehető áttetsző kis testük. A hatalmas árnyék közeledtére vissza is húzódnak a rózsa biztonságot nyújtó karjai közé.

Természetesen a kis kedvenceim is felvonultatnak egy-két apróságot. A barnamoszat lágy ágain alig 1-2 centiméteres ház nélküli tengeri csigákat találhatunk. A lila fonalcsiga a legelterjedtebb az Adria vizeiben, de számos más példányával is összefuthatunk.

Ismét magashátú durbincs rajokba botlom, kísérem őket egy darabig szikláról-sziklára. Ha óvatosan közelítek egészen közel engednek.

Egy sziklaperem érdekes alagútszerű képződményt formál, körülötte zsong az élet. Kisebb-nagyobb kétsávos tengeri durbincsok úszkálnak körülötte. Ezüstszínű pikkelyeik csillognak a napfényben. Mint egy akváriumban, elképesztő a látvány! Átengedem magam a pillanatnak, a lebegésnek, a kellemesen langyos víznek.

Már nem sietünk sehova, hisz mindenki épp biztonsági megállóját tölti a hajó alatti sekély vízben. Nagyon szeretek ebben a kis mélységben kutatni. Számos apró élőlény bújik meg a sziklák között, nem is beszélve arról, hogy a polipok kedvelt helye is éppen a plató üreges, köves, néhol fűvel benőtt aljzata.

Próbálkozásom siker koronázza, az egyik üregből kíváncsi szemek néznek vissza rám. Nem nagy, talán harminc centis kis példány lehet. Karjaival, tapogatói segítségével gyorsan köveket húz ürege bejáratához. Így próbálja megtéveszteni a hívatlan vendéget. Odébbállok. Értem én…

Átúszóm a tengerifű mező fölé, hátha itt is szerencsém lesz. Csikóhal, esetleg szépia után kutatok. Sajnos most nem járok sikerrel, ellenben örömmel nyugtázom, hogy egyre több sonkakagyló található a környéken. A ma már védett puhatestű egy időben szinte teljesen eltűnt a közeli vizekből, azonban az utóbbi egy-két évben számos fiatal példánnyal találkoztam. Ez mindig örömmel tölt el, látni, ahogy a természet regenerálja önmagát.

Második merülésünk is lassan lejár, több, mint hatvan perce vagyok a víz alatt. Bár nem vágyakozom túlságosan a felszínre, lassan a felszínre emelkedem én is. Visszaérve a hajóra már jókedv fogad, csak rám vártak, jöhet az ebéd.  A merüléstől még kissé kábultan, fáradtan ülünk asztalhoz. Az ebéd finom illata azonban meghozza az étvágyat. Hal, hús, mi szem s szájnak ingere. Mindenki megtalálja a fogára valót. Hajónk is elindul, visszatérünk az öbölbe, ami előző este is alvóhelyül szolgált. Ahogy végignézek a horizonton ismét csak az olajsima tenger.

Ahogy az itteniek mondanák „bonaca” - nekem béke és csend. Holnap újabb merülésekkel gazdagítjuk helyismeretünket Ćutin végtelen mélységekbe szakadó sziklafalairól. De addig még előttünk az éjszaka.

Későn sikerül álomra hajtanom fejem, megállt a levegő, csak a kabócák mindenen átszűrődő ciripelése hallatszik. Lassan álomba ringat a hajó, a monoton ciripelés. Elengedem a napot, pihenek a holnapra, újabb kalandokra.

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Ćutin - A végtelen falak és mélységek birodalmában I. rész

Mindent körülvesz a csend. A tenger sós illata átjárja a testem, jól esik minden lélegzetvétel. Nincs más, csak az olajsima kékség. A lassan beszűrődő fénysugarak megcsillannak a hajó korlátján. Hamarosan megtelik élettel, nyüzsgéssel. Kihasználva a kábult csendet, végiggondolom a mai napom. Régi álmom válik valóra. Na, nem túl nagy álom, de számomra kedves. Végre eljutottam a sokak által kedvelt merülőhelyhez, Ćutinhoz. Elképzelem a gyönyörű gorgóniákat, a körülöttem úszkáló halakat. Merengésemből a generátor mélyen búgó hangja riaszt fel, ébresztőt fújva hajónk utasainak is. 

Szafarink fő állomásának Ćutint választottuk, terveink szerint két egész napot szentelünk a helynek. Ćutin két kisebb szigetből áll az Adriai tengeren: Mali és Veli Ćutinból, Cres sziget keleti partvonalán fekszenek.
Lassan ébred a hajó, kávé illata csalogat a szalonba, megédesítve az ébredés nehéz pillanatait. Gyors reggeli után átmeneti szálláshelyünket elhagyva indulunk Ćutin felé.

A fél órás hajóút kitörli az álom maradék foszlányait is szemünkből. Helyét átveszi a készülődés. A búvárfelszerelések hamar a helyükre kerülnek. Merülőtársak kijelölése, eligazítás, irány a kékség. Bevallom, izgalommal készültem erre a merülésre. Kíváncsi voltam, mi fogad. Merültem már jópár helyen az Adrián, volt ilyen is olyan is, de bármilyen is volt, mindig tartogatott látnivalót, szépséget. Nagy csobbanások egymásutánja, s már indulhatunk is lefelé.

Könnyen elérjük az alattunk fekvő, fűvel benőtt plató szélét, ahol aztán kitárul alattunk a mélység. A 40 méter alá is leszakadó fal fantasztikus látványt nyújt. Húz lefelé a mélység, korlátainkat szem előtt tartva le is merülünk a fal alsó harmadához. Ebben a mélységben még van időnk körülnézni. 

A sziklákat hatalmas lila gorgónia csokrok borítják. Köztük sárga kéményszivacs telepek, tengeri labda, zsákállatok, barna- és vörösmoszat telepek fedik a sziklákat. 

Közülük kiemelkedik egy-egy agancs szivacs. Élénk narancssárga színével megtöri a lila gorgóniák uralmát.

Bár ebben a mélységben már kevesebb fény szűrődik le, ezért lámpát használunk. Midig meglep, micsoda átváltozáson megy át a fal egy kis mesterséges fény hatására. Életre kelnek a sziklák, üregek. A csíkos sepregető rák megriadva húzódik ürege biztonságába, nem mintha bántani akarnánk. 

A szivacsok is megmutatják igazi színüket. A tüskés szivacs fehéres, halvány rózsaszínes, míg a rózsaszín hengerszivacs igazi színorgiát tár elénk. 

Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a szivacsokat akár leopárdcsigákat is találhatunk. Ezek a lapos testű, csupasz-kopoltyús csigák semmivel össze nem téveszthetők. Fehér alapszínüket, barnás-feketés foltok tarkítják.

A szivacsok közt megakad a szemem egy-egy csodaszép tenyeres bőrkorallon. Vöröses-barnás alapszínén a fehér kis polipok, mint megannyi csillag „ragyognak”, ahogy az apró kis tapogatók mozognak a vízben.

Az üregeket kezdem el vizsgálni, hátha szembe néz velem egy languszta vagy angolna. Hát langusztával most ugyan nem sikerült összefutnom, de egy termetes tengeri angolna azért szembenézett velem az egyik üreg mélyéről.

Az időnk gyorsan fogy, komputerem már figyelmeztet, hogy emelkedjek. Kisebb mélységben folytatom az üregek átkutatását. A lila gorgóniákat a sziklafalon most felváltják a sárgák. Lassan minden színesebb lesz. 

Felemelkedve 5-10 méteres mélységben úszunk vissza a hajóhoz. A barnamoszattal, tengeri fűvel benőtt plató rengeteg halnak ad otthont. Durbincsok, sügér félék, ajakos halak úszkálnak körülöttünk. A barnamoszat mezőn feltűnnek jól ismert barátaink a magas hátú durbincsok. Hatalmas rajuk áthömpölyög a sziklákon. Aranysávjuk meg-megcsillan a napfényben. Elidőzök szédítő táncukat nézve. 

Mennék utánuk, de már nem lehet. Műszereim jelzik, hogy lejárt az időm. A további felfedezéseket egy következő merülésre kell halasztanom. Cutin végtelen falainak csupán egy kis morzsáját ismerhettem meg az imént, de hamarosan újra találkozunk.

A cikk folytatása itt olvasható >>


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!