Ćutin - A végtelen falak és mélységek birodalmában I. rész

Mindent körülvesz a csend. A tenger sós illata átjárja a testem, jól esik minden lélegzetvétel. Nincs más, csak az olajsima kékség. A lassan beszűrődő fénysugarak megcsillannak a hajó korlátján. Hamarosan megtelik élettel, nyüzsgéssel. Kihasználva a kábult csendet, végiggondolom a mai napom. Régi álmom válik valóra. Na, nem túl nagy álom, de számomra kedves. Végre eljutottam a sokak által kedvelt merülőhelyhez, Ćutinhoz. Elképzelem a gyönyörű gorgóniákat, a körülöttem úszkáló halakat. Merengésemből a generátor mélyen búgó hangja riaszt fel, ébresztőt fújva hajónk utasainak is. 

Szafarink fő állomásának Ćutint választottuk, terveink szerint két egész napot szentelünk a helynek. Ćutin két kisebb szigetből áll az Adriai tengeren: Mali és Veli Ćutinból, Cres sziget keleti partvonalán fekszenek.
Lassan ébred a hajó, kávé illata csalogat a szalonba, megédesítve az ébredés nehéz pillanatait. Gyors reggeli után átmeneti szálláshelyünket elhagyva indulunk Ćutin felé.

A fél órás hajóút kitörli az álom maradék foszlányait is szemünkből. Helyét átveszi a készülődés. A búvárfelszerelések hamar a helyükre kerülnek. Merülőtársak kijelölése, eligazítás, irány a kékség. Bevallom, izgalommal készültem erre a merülésre. Kíváncsi voltam, mi fogad. Merültem már jópár helyen az Adrián, volt ilyen is olyan is, de bármilyen is volt, mindig tartogatott látnivalót, szépséget. Nagy csobbanások egymásutánja, s már indulhatunk is lefelé.

Könnyen elérjük az alattunk fekvő, fűvel benőtt plató szélét, ahol aztán kitárul alattunk a mélység. A 40 méter alá is leszakadó fal fantasztikus látványt nyújt. Húz lefelé a mélység, korlátainkat szem előtt tartva le is merülünk a fal alsó harmadához. Ebben a mélységben még van időnk körülnézni. 

A sziklákat hatalmas lila gorgónia csokrok borítják. Köztük sárga kéményszivacs telepek, tengeri labda, zsákállatok, barna- és vörösmoszat telepek fedik a sziklákat. 

Közülük kiemelkedik egy-egy agancs szivacs. Élénk narancssárga színével megtöri a lila gorgóniák uralmát.

Bár ebben a mélységben már kevesebb fény szűrődik le, ezért lámpát használunk. Midig meglep, micsoda átváltozáson megy át a fal egy kis mesterséges fény hatására. Életre kelnek a sziklák, üregek. A csíkos sepregető rák megriadva húzódik ürege biztonságába, nem mintha bántani akarnánk. 

A szivacsok is megmutatják igazi színüket. A tüskés szivacs fehéres, halvány rózsaszínes, míg a rózsaszín hengerszivacs igazi színorgiát tár elénk. 

Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a szivacsokat akár leopárdcsigákat is találhatunk. Ezek a lapos testű, csupasz-kopoltyús csigák semmivel össze nem téveszthetők. Fehér alapszínüket, barnás-feketés foltok tarkítják.

A szivacsok közt megakad a szemem egy-egy csodaszép tenyeres bőrkorallon. Vöröses-barnás alapszínén a fehér kis polipok, mint megannyi csillag „ragyognak”, ahogy az apró kis tapogatók mozognak a vízben.

Az üregeket kezdem el vizsgálni, hátha szembe néz velem egy languszta vagy angolna. Hát langusztával most ugyan nem sikerült összefutnom, de egy termetes tengeri angolna azért szembenézett velem az egyik üreg mélyéről.

Az időnk gyorsan fogy, komputerem már figyelmeztet, hogy emelkedjek. Kisebb mélységben folytatom az üregek átkutatását. A lila gorgóniákat a sziklafalon most felváltják a sárgák. Lassan minden színesebb lesz. 

Felemelkedve 5-10 méteres mélységben úszunk vissza a hajóhoz. A barnamoszattal, tengeri fűvel benőtt plató rengeteg halnak ad otthont. Durbincsok, sügér félék, ajakos halak úszkálnak körülöttünk. A barnamoszat mezőn feltűnnek jól ismert barátaink a magas hátú durbincsok. Hatalmas rajuk áthömpölyög a sziklákon. Aranysávjuk meg-megcsillan a napfényben. Elidőzök szédítő táncukat nézve. 

Mennék utánuk, de már nem lehet. Műszereim jelzik, hogy lejárt az időm. A további felfedezéseket egy következő merülésre kell halasztanom. Cutin végtelen falainak csupán egy kis morzsáját ismerhettem meg az imént, de hamarosan újra találkozunk.

A cikk folytatása itt olvasható >>


A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója, a fotók a szerző saját fotói.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Érintetlen amfórák az Adrián

Régebben nem is volt annyira szokatlan amforára bukkanni az Adrián. Sajnos az emberi önzés és egyfajta rosszul értelmezett gyűjtőszenvedély miatt ezek az edények mára egyre inkább megfogyatkoztak, legalábbis a víz alatt, hiszen a polcokon, szobasarkokban továbbra is fellelhetők egy-egy szűkebb kör számára. A Pag sziget mellett talált lelet esetében szerencsére már azt is megoldották a felfedezők, hogy eredeti helyükön bárki megcsodálhassa az amfórákat, és még a gyenge jellemek sem tudnak kísértésbe esni.

A Római Birodalom annak idején erősen terjeszkedett az Adria keleti partvidékén. Miután a 9. században végleg legyőzte a lázadó őslakos illír törzseket, Dalmácia és Pannónia tartományokra osztotta a területet. Pag szigetén a rómaiak egy erősen ellenálló illír törzsre, a Liburokra bukkantak. Ezek híresen jó hajósok voltak, a Krisztus előtti évezred korai századaiban ők uralták az adriai tenger legnagyobb részét. A római hatalom végül a birodalom egyéb részeiből érkező telepesekkel itt is megszilárdult és a sziget északi részén két római település, Cissa és Navalia, politikai és tengerészeti központtá fejlődött. A letelepülőknek köszönhetően fejlődésnek indult a tengeri kereskedelem, ugyanakkor a bennszülött törzsek támadásai, a hiányos navigációs és időjárási ismeretek miatt számos hajó süllyedt el, melyek közül több is előkerült napjainkban. 

Az ókori görögök is használtak már amfórát az olaj, a bor és más dolgok tárolására, de a rómaiak voltak azok, akik az edényeket továbbfejlesztették tengeri szállításra. Az amfóra rugalmas kerámia anyagának köszönhetően, mely kiállta az idő pusztításának próbáját, lehetővé válik hogy ma is tanulmányozzuk az ókori hajók rakományát, ilyen módon bepillantást nyerve a kor gazdasági és kereskedelmi életébe.

Drazen Peranic horvát búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1 századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amfórára és két horgony darabjaira. A Pag sziget északi részén lévő Vlaška Mala öbölben talált edények régészek szerint az ún. Lamboglia 2 típusú amfórák közé tartoznak, amilyeneket már az Adria más részén is találtak korábban, és amiket elsősorban bor szállítására használtak a helyi kereskedelemben. Az egyik felszínre hozott amfórán "Timo" felirat látható, ami valószínűleg a gyártó jelzése lehet. Az edények és a horgony maradványok mellett még két kerámia tálat és egy kézi malmot is találtak, illetve a teljes régészeti feltárás során később, egy vélhetően mélységmérésre használt ólomsúly is a felszínre került. 

Novalja városa, a Kulturális Minisztérium támogatásával, védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet. A védelmet nagyon ötletesen oldották meg. A 22 m-es mélységben található kis területet egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amfórákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfóra sem tűnt el a helyszínről. Akiknek pedig nem áll módjában lemerülni ehhez a különös víz alatti tárlathoz, azok a helyi múzeumban kiállított fotókon és videókon tekinthetik meg a feltárás emlékezetes pillanatait, illetve megcsodálhatnak néhány szépen helyreállított edényt és emléktárgyat. 

Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)


A cikk először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Zanzibár a titkos búvárparadicsom

Afrika keleti partjainál, Tanzániától alig karnyújtásnyira fekszik Zanzibár trópusi szigetcsoportja az Indiai-óceánon, amely nemcsak egzotikus fűszereiről híres, de szinte érintetlen víz alatti világgal is várja a búvárokat. 

Merülések 

Zanzibár körüli merülések talán legnagyobb varázsa, hogy itt szinte érintetlen helyeken merülhetünk, nemigen találkozni más búvárokkal sem. Mint egy titkos búvárparadicsom. A sziget körüli sekély vizek korallzátonyai nagyszámú kemény- és lágykorall, illetve trópusi halpopuláció otthonául szolgálnak. A korallzátonyok mellett fal és áramlásos merülések jellemzőek, a látótávolság akár a 30 métert is elérheti.

 Trópusi halak a korallzátonyon (fotó: DiveTime Zanzibar)

Hosszúszárnyú bálnák és cetcápák rendszeresen vonulnak át a területen az év bizonyos időszakában, de teknősökkel, delfinekkel és néhány cápa fajjal egész évben találkozhatunk. A Menai-öbölben - amely természetvédelmi terület - delfinek élnek, a velük való találkozást itt nem kell a véletlenre bízni. Az Indiai-óceán zátonyainak mozgalmas makró élővilágát a búvárfotósok fogják nagyra értékelni.

A delfines találkozást nem kell a véletlenre bízni (fotó: DiveTime Zanzibar)

Merülésekhez legjobb a júniustól márciusig terjedő időszak, ez a szárazabb évszak, ilyenkor többnyire tiszta és napos az idő, 28-32°C közötti hőmérséklettel. Rövid, enyhe esők előfordulhatnak november környékén is, de az igazi esős évszak március közepétől május közepéig szokott tartani, ami meleg és párás időjárással párosul. A vízhőmérséklet az egyenlítő közelségének köszönhetően egész évben 25-28°C között van.

Merülőhelyek 

A zátonyok és falak összefüggő szakaszt alkotnak a sziget déli részén, így egyik merülőhely a másikat éri, de ez a tény inkább csak növeli a hely vonzerejét.

A Dolphin Wall környékén - ahogyan a neve is sugallja - delfinek élnek és gyakran előfordul, hogy már a hajóról meglátjuk őket. Itt lehet nagyobb halakkal találkozni, de áramlással is. Vannak szirtcápák, barrakudák, murénák, kékpettyes ráják, polipok, ezek mellett pedig gazdag koralltelepek jellemzik. Legnagyobb mélység 30 méter.

Kékpettyes rája (fotó: DiveTime Zanzibar)

A Kizidi Reef már 5 méternél kezdődik és 15-20 méterig ereszkedhetünk itt. A zátony több száz méter hosszan húzódik, változatos és gazdag víz alatti élővilágban gyönyörködhetünk itt: teknősök, barrakudák, murénák, kőhalak, tűzhalak, színes pillangóhalak és korallsügérek, gömbhalak, kisebb-nagyobb rákok teszik látványossá a merülést.

 Teknős (fotó: DiveTime Zanzibar)

Búvárbázis

A térség eddig egyetlen magyar búvárbázisa a DiveTime Zanzibar ideális helyen, a sziget déli részén egy tengerparti hotel területén nyitott üzletet. Az új UEF búvárbázis a napi hajós merülések, búvártanfolyamok és felszerelés kölcsönzés mellett a szállás és a felszíni programok szervezésében is szívesen nyújt segítséget.

Szállás

A tengerre néző luxusbungalókat kínáló La Madrugada Beach Hotel & Resort*** Makunduchi településen található. A szálloda 2 úszómedencével, 1 étteremmel és saját stranddal, illetve már búvárbázissal is várja vendégeit. Külön bejáratú 37 szobája a tengerre és medencére néző terasszal vagy erkéllyel, illetve ülősarokkal és étkezőasztallal is rendelkezik. A nemzetközi repülőtér 67 km-re van.

 La Madrugada Beach Resort (fotó: DiveTime Zanzibar) 

Felszíni programok

Zanzibáron a víz fölött is érdemes körülnézni a merülések között. Stone Town, Zanzibár City óvárosa a Világörökség része, ahol a legendás Queen zenekar énekesének, Freddy Mercury-nak a szülőháza is van. Érdemes ellátogatni a Börtön-szigetre, itt ma óriásteknősök élnek, vagy a Jozani-esőerdőbe, ahol a mókás zanzibári vöröskolobusz majmok vannak. Igazi egzotikus program a fűszerfarm látogatás, ahol bemutatják a trópus gyümölcseinek és fűszereinek fáit, bokrait, illetve itt végig is kóstolhatjuk a gyümölcsöket.

Trópusi gyümölcsök (fotó: DiveTime Zanzibar) 

Utazás

Zanzibárra repülővel már egy átszállással (pl. Dubai) is eljuthatunk, ez egyben a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az utazásnak. A repülőjegyek árát nagyban befolyásolja, hogy mikor foglalunk.

DiveTime Zanzibar DC

Kapcsolat: Gyurman Zoltán, búvároktató

Cím: Beach Road, Makunduchi, Zanzibar, Tanzania

Web: http://www.divetimezanzibar.com

Email: info@divetimezanzibar.com

Telefon: +255 773 622 089 (Tanzánia)

Telefon: +36 30 622 3779 (Európa)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF oktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Kedvenc merülőhely: Horvátország - Selzine, Lila fal

Krk szigetről számos nagyszerű merülőhely elérhető rövid kihajózással, de mind közül számomra a legkedvesebb Selzine, talán azért is, mert egykor itt volt életem 600-ik merülése. Mikor a merülés előtti eligazítást tartom a hajón, azt szoktam mondani a búvároknak: ” Ez az a hely, ahol bármi előfordulhat.”  - Találkozhatunk nagyobb ragadozókkal, macskacápával, rájával is.
Punat városkából indulva egyórányi hajóútra található a Cres sziget keleti partján Mali Selzine homokos, kavicsos kis öble, mondhatni, a plavniki világítótoronnyal szemben. Most ez a kis öböl nyújt biztonságot búvárhajónknak. A homokpad a parttal párhuzamosan fut és 5 - 8 m mélyen északi irányba szinte vezeti a búvárt a falhoz. 10 - 15 méter mélységben már láthatjuk a fal első szikláit. Ahogy elérjük a peremet, kinyílik előttünk a mélység, s megpillanthatjuk a 40 - 45 méterre leszakadó, lila gorgóniákkal szegélyezett falat.

Macskacápa (fotó: Vető Anett)

Induljunk el a fal ívét kísérve, amit számos kisebb nagyobb üreg csipkéz, érdemes végignézni alaposan, ha szerencsések vagyunk, esetleg otthon találhatjuk a homokon pihenő homárt. (Bevallom, az utóbbi időben nem találkoztunk vele, én mégis minden alkalommal megnézem.) A falat hatalmas lila gorgóniák tarkítják. Innen kapta a nevét „lila fal”, méretük csodálatra méltó, sok esetben az 50 - 80 cm nagyságot is elérik. Az északi csücsökhöz érve érdemes kifelé is kémlelni, itt akár nagyobb halak is előfordulhatnak. A sziklafalat számos üreg, hasadék teszi biztos menedékké az apró halak számára. Szomszédságukban rákok, sárga kéményszivacsok, különböző moszatfélék teszik színessé a merülőhelyet. A falat megkerülve lassan emelkedni kezdünk, s már kisebb mélységben, egy újabb sávot nézhetünk meg. A látvány pazar. Alattunk a mélység, a sziklafalból kiálló gorgóniák gyönyörűek, a sekélyebb mélységben lévő sáv újabb felfedezni valót kínál. Érdemes végigbogarászni a hasadékokat. Akár egy tengeri angolna vagy egy nagyobbacska sügér is szembe nézhet velünk. Mi legutóbb egy kisebb homárral találkoztunk ebben a mélységben, a fal egyik üregében megbújva - nagyon szégyenlős volt.

Üregben megbúvó homár (fotó: Vető Anett)

Ha levegőnk még engedi érdemes 10 méteren még egyszer végigúszni a leszakadás mentén. Innen fentről már elénk tárul az egész szirt, halrajokkal úszhatunk együtt, apró ház nélküli csigákat fényképezhetünk. Ez a mélység egyébként a kezdő búvárok kedvence lehet, hisz rengeteg látnivalóval szolgál. A felső vízréteg kellemesen meleg, lágyan ringatja a búvárt. 5 méteren még bújócskázhatunk a kis dombok, kanyonok közt, majd levegőnk fogytával már a hajó felé vesszük az irányt. A homokpad tele van kisebb üregekkel, halrajokkal, így nem unalmas a biztonsági megálló sem. A partközeli, egy-két méteres sekély vizek talán legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű, vékony, aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok.

Magashátú durbincsok (fotó: Vető Anett)

A kis öbölbe visszaérve apró kavicsos aljzatot találunk, itt utolsó merülésemkor pici sonkakagylókat láttam, remélem szép nagyra nőnek majd. Lassan eltelik az idő, s elfogy a levegő, merülésünk végeztével felemelkedünk a felszínre.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

5 történelmi roncsmerülőhely az Adrián

Stuka (fotó: Koral-Tekki)

Stuka bombázó (Junkers 87)

A Junkers Ju 87 (más néven Stuka) kétszemélyes német taktikai bombázó repülőgép volt a második világháború alatt, akkoriban a német légierőt népszerűsítő propaganda jelképe is volt. Úgy tudni, hogy ezt a gépet 1941 áprilisában egy jugoszláv hadihajó lőtte le, majd a tengerbe zuhant. A roncsot csupán néhány éve fedezték fel a horvátországi Zirje sziget mellett mintegy 30 méteres mélységben. A gép úgy áll az aljzaton, mintha csak simán landolt volna. A motor nincs a helyén, valószínűleg a vízbecsapódáskor kiesett, a géptől távolabb megtalálható. A kísérteties roncs már több mint 70 éve konzerválódik és - mivel eddig nem nagyon háborgatták - nagyon jó állapotban maradt meg.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini

Az olasz hadihajó 1944-ben éppen horgonyon állt Kaprije szigete előtt, amikor szövetséges bombatalálat érte. A hatalmas robbanást követően a hajó kigyulladt és rövidesen elsüllyedt. A Franceska ma 55 méteres mélységben az iszapos aljzaton fekszik a parttól mintegy 300 méterre. A látótávolság általában nagyon jó, ezért már sekély mélységből is megpillanthatjuk a hajó körvonalait. A felső fedélzet 38 és 40 méter között található. A hajó lőszerutánpótlást szállított a németeknek az Észak-afrikai hadszíntérre, így a rakterében most is lőszerek, bombák és gránátok maradványait láthatjuk. Ezeket biztonsági okokból egy nagy fémhálóval befedték, de azért nem árt az óvatosság. A hajótest mindkét oldalán a rakomány maradványai hevernek az aljzaton. A roncs állandó lakója egy Peti nevű tengeri angolna, de rajta kívül még sok más hallal is találkozhatunk a hajó körül, illetve a fedélzeten mindig pihen néhány sziklahal.

Merülj velük: Koral-Tekki Búváriskola és UEF Partner Dive Center (Biograd)

Franceska di Rimini - vázlat (divershotspot.com)

Peltastis
A hajóroncs Krk sziget északkeleti oldalán, közvetlenül a part mellett található. Eredetileg görög lobogó alatt közlekedő teherhajó volt, innen a beceneve is: “a Görög”. 1968 januárjának egyik éjjelén a viharos szél a sziklás partnak sodorta, léket kapott és rövidesen elsüllyedt. A hajó most a gerincén fekszik, a 15 méteren lévő hajóorr a part felé mutat, a tat 32 méteren található. Ez a roncs is gazdag víz alatti flórával és faunával büszkélkedhet, általában hatalmas halrajok veszik körül. A hajó belsejében most tengeri angolnák, homárok és söprögetőrákok élnek, de csupaszkopoltyús csigák (nudibranch) és szivacsok is láthatók. Az éjszakai merülés itt különösen látványos lehet, mivel a roncs számos lakója éjszaka aktív.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvár a Peltastis roncsnál (fotó: ronjenjehrvatska.com)

Lina
A Lina teherszállító gőzhajó, a Kvarner-öböl talán leghangulatosabb hajóroncsa, Cres szigete mellett található. A több mint százéves idős hölgy 1914 telének egyik viharos éjjelén süllyedt el. A fémből készült hajót Nagy-Britanniában építették, kecses árbocain sok halászháló fennakadt az évek során. A hajóorr 22 méteren, a középső rész a kabinokkal 30 és 45 méter között, a hajócsavar 55 méter mélyen van. A fából készült felső fedélzet teljes egészében elkorhadt, így belátni a hatalmas, de üres rakterekbe. A felépítmény és a kabinok maradványai jól látszanak, sőt, a hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncson lakó tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Merülj velük: OLIGA DC - UEF Training Dive Center (Krk sziget, Punat)

Búvárok a Lina rakterében (fotó: wrecksite.eu)

Pag szigeti amforák 

Van még ugyan néhány hely az Adrián, ahol amforákat lehet látni a víz alatt, de a Pag sziget melletti talán a legfrissebb ilyen lelet. Egy helyi búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1. századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A hatóság rögtön védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet, a védelmet pedig igen ötletesen oldották meg: a 22 méteres mélységben található amforákat egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről.

Merülj velük: Bluebay DC - UEF Training Dive Center (Pag sziget, Stara Novalja)

Amforák a víz alatt (fotó: visitnovalja.hr)

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Hazai pálya: Mályi tó

A Miskolc közelében található kavicsbánya tó és környéke a miskolciak kedvelt üdülőhelye, azonban jó minőségű vize és élővilága búvárkodásra is kiválóan alkalmassá teszi.

fotó: Márton Róbert

Mályi község a Bükkalján található, az első feljegyzések, 1233-ban említik a falut Mali néven. Az elnevezés a hegyoldal jelentésű „mál” szóból ered. A község hegyoldalakon termő borai a középkor óta ismertek, a lakosság egészen a 19. század végéig szőlőtermesztésből, erdőgazdálkodásból valamint méhészetből élt. Az ipari foglalkoztatás az 1940-es években kezdődött, amikor megjelent a sóderbányászat és a téglagyártás, de az akkoriban termelő kavicsbányát már kivonták a bányászatból. A tavat ma strandolásra, vízi sportokra és horgászásra használják, de búvársport versenyeket is szoktak itt rendezni.

Mályi Miskolctól mindössze 10 km-re Budapesttől autópályán 165 km-re (kb. 1 óra 40 perc) található. A község központjától 1,5 km-re fekszik maga a tó. Nyékládháza felől érkezve a településen található egyetlen lámpás csomópontnál kell jobbra fordulni és követni az utat a tópartig. A part megközelítésével nem lesz problémánk, hiszen több olyan helyet is találunk a tó körül, ami megfelelő a merülésekhez.

fotó: Márton Róbert

Személyes tapasztalatok alapján elmondható, hogy a tó déli harmada tartogatja a látványosabb részeket. Ezen a részen van egy körülbelül 150-200 m hosszú víz alatti padka, ahol gazdagabb élővilágot találunk, van itt sok keszeg, kárász, de ponttyal, amurral, süllővel és csukával egyaránt találkozhatunk. A hazai vizek közül talán itt fordul elő a legtöbb rák, ami a víz tisztaságát is tükrözi.

fotó: Márton Róbert

A tó déli részén található két darab 3x3 m-es víz alatti oktató trepni, melyek az alapgyakorlatok végrehajtásához tökéletesen megfelelnek. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvárai készítették és helyezték el.

Általánosságként elmondható, hogy a tavasszal és ősszel találkozhatunk a legideálisabb körülményekkel a víz alatt, hiszen nyáron a víz felső, vagyis melegebb vízrétegében az elszaporodott lebegő algák sajnos jelentősen rontják a látótávolságot. A tóra jellemző szeles időjárás esetén is nagymértékben csökkenhet a látótávolság, azonban a tó délkeleti csücskében található öbölben szinte minden esetben nyugodt, csendes vizet találunk.

Érdemes ügyelni arra, hogy a tó északi részét előszeretettel látogatják a horgászok, ezért itt körültekintően és felkészülten merüljünk!


Víz jellemzők

Átlagos vízhőmérséklet: 19 °C
Maximális vízmélység: 8 méter
Legjobb látótávolság: 5-6 méter
Aljzat: nagyrészt iszapos, kavicsos

Terület: 34 ha
Hossz: 1000 m
Szélesség: min.: 250 m, max.: 485 m

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Hazai pálya: a dorogi Palatinus-tó

A dorogi tó a budapesti búvárok egyik kedvelt merülőhelye. Közel van a fővároshoz, a vize tiszta, van élővilág, ráadásul a környezete is szép és kulturált.

(fotó: Kerekes Szilárd)

A Pala, vagy Dorogi-tó (más néven Sátorkőpusztai-tó, vagy Báger-tó) a környék legnagyobb tava. Az Északnyugat-délkelet irányba elnyúló tó téglalap alakú, tengerszint feletti magassága 124 méter. Csak a talajvíz táplálja, vízét egy csatornán keresztül a Kenyérmezői-patak vezeti le. 
Nevét állítólag a Budapestről kijáró fürdőzőknek köszönheti, akik szerint a vize olyan jó minőségű volt, mint a fővárosi Palatinus Strandfürdőé. Valóban, kevesen tudják, de ez az ország egyik legtisztább vizű tava.

A tó egyébként mesterséges eredetű bányató, az ötvenes években homokkitermelés következtében keletkezett. Jó vízminőségét annak a bányászati technológiának köszönheti amit ekkor kezdtek alkalmazni. A vízmederbe sűrített levegőt fújtak és a fellazított, felkavart homokot kiszivattyúzták. Ez tisztán tartotta a tó fenekét, megakadályozta az elalgásodást.
Napjainkban strandolásra, búvárkodásra és horgászásra használják. Az északi partszakaszon van a strand, a déli oldal beépült az évek alatt.

A Palatinus-tavat autóval Budapest felől a 10-es úton érdemes megközelíteni. Dorogra beérve a Mária úti (lámpás) kereszteződésnél kell jobbra fordulni, az út már levisz a tóhoz.

A tó talán egyik legérdekesebb élőlénye az édesvízi medúza, amely nem túl gyakori a hazai tavakban és egyfajta indikátorként a víz tisztaságának jelzője is egyben. A kagylók közül a tavi- és a vándorkagyló egyaránt megtalálható. A tóban rákok is élnek, amelyek valószínűleg haltelepítéskor kerültek bele. A halak közül gyakori a ponty, amur, kárász, keszeg és a harcsa, de kősüllőbe és gébekbe is belefuthatunk. Ha szerencsénk van, akkor 7-8 méteres látótávolságban élvezhetjük a tó gazdag élővilágát. 

(fotó: Kerekes Szilárd)

A víz alatt kiépített kötélpálya várja a búvárokat, melynek mentén érdekes és szokatlan látnivalók egyaránt találhatók, közöttük igazi különlegességnek számít a Búvármúzeum. A múzeumot 2006 tavaszán Kollár K. Attila és Kollár Krisztián hozták létre a könnyűbúvárok régi felszereléseiből. A múzeum egy nagyobb fémketrecben kapott helyet a tó fenekén. A rácsozat belső falán sorakoznak a kiállított tárgyak - régi ruhák, légzőcsövek, búvárfelszerelések, búvárlámpák, tablók és a magyarázó szöveg.

YouTube: Múzeum a ... víz alatt!

Búvárkodás szempontjából a látótávolság fontos kérdés. Nyáron a felső, melegebb vízrétegben gyorsan elszaporodnak a lebegő algák, robbanásszerű elburjánzásuk a vízvirágzás, ilyenkor a látótávolság leromlik. A víz melegedésekor tavasszal, illetve a lehűléskor ősszel találjuk a jobb látótávolságot.

A búvárbázis a tó Északi oldalán, közvetlenül a strand mellet található, a bejáratot az útról jobbra letérve találjuk. A vendégek ingyen parkolhatnak és használhatják a strand létesítményeit is. A tóparton parkosított, kulturált környezetben lehet a merülésekhez összekészülődni. A vízbeszállás lapos partról besétálva és stégről beugorva is lehetséges. Búvároktatáshoz 5 db víz alatti trepni áll az oktatók rendelkezésre. Felszerelés-, és palackbérlés lehetséges.

A cikk megjelenése óta ismét megnyitott a tó déli végén korábban már üzemelő búvárbázis, az Öbölbeach Búvár Center, amely hivatalos UEF Training Dive Center,és ahol hasonló feltételek mellett egész éveben várják a búvárokat.

Víz jellemzők

Átlagos vízhőmérséklet: 19 °C 

Maximális vízmélység: 12 méter
Legjobb látótávolság: 7-8 méter
Aljzat: homokos, kavicsos, mélyebben iszapos

A cikk először a UEF blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!

Víz alatti szoborpark Mexikóban

(fotó: underwatersculpture.com)

Rendhagyó víz alatti kiállítást hoztak létre néhány éve a mexikói Cancún mellett. A monumentális művészeti projekt atyja Jason deCaires Taylor szobrászművész, több száz életnagyságú szoborral kétségtelenül a világ egyik legnagyobb és legambiciózusabb víz alatti kortárs művészeti látnivalóját alkotta meg.

A szobrokkal a művészet és az élő környezet kölcsönhatását demonstrálják, ugyanis mesterséges korallzátonyként a tengeri élet hamar megtelepszik rajtuk. Ezt az is elősegíti, hogy az alkotások olyan speciális anyagból készültek, amely kedvez a korallok fejlődéséhez. A projekt egyben figyelemfelhívás is a világ korallzátonyainak elkeserítő állapotára. Ha az emberiség nem változtat saját hozzáállásán, a korallzátonyok 70%-a elpusztulhat 2050-re. Ez riasztó vízió, de a jövő a mi kezünkben van!

(fotó: underwatersculpture.com)

A Silent Evolution (Néma Evolúció) elnevezésű megdöbbentő alkotásban 400 életnagyságú figura áll a tenger fenekén. Érdekessége, hogy minden egyes szobor eleven modellek alapján készült, akik órákon át álldogáltak fehérneműben és egy réteg vazelinben a gipszbevonat alatt. Összesen 120 tonna cementet, homokot, kavicsot, 3800 méter üvegszálat és 400 kg szilikont használtak fel a híres Terrakotta Hadsereg mini víz alatti változatának elkészítéséhez. Ezen kívül még több elgondolkodtató installáció és szobor is a kiállítás része.

A szobrok sekély, 10 méter körüli mélységben kaptak helyet, összesen mintegy 420 nm-es területen. A környék víz alatti élővilága eddig is népszerű volt a búvárok körében, ám az új mesterséges zátony valószínűleg még ennél is vonzóbb célponttá válik majd.

YouTube: Jason deCaires Taylor and Museo Subaquatico de Arte

Az írás először a Búvármester blogon jelent meg, szerzője a UEF búvároktatója.

Ha tetszett az írás oszd meg az ismerőseiddel is. Köszönjük!